Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-12-03 / 145. szám

1929. december S. Komáromi Lapok 3. oldal. kiképzésre. Kilenc órai utazás után meg is érkeztünk. Az állomáson katonazene­kar fogadott bennünket és a zene hang­jaira masíroztunk be laktanyánkba. Ebben a laktanyában nem volt rossz az első benyomásunk. Ragyogóan tiszta szobái voltak, mindegyikben tizenkét ágy és naey hosszúkás asztal. Lefe kürtiünk és jót aludtunk. Nem zavart itt semmi bennünket. Másnap újra ruha­csere következett. Az uj felszerelési vissza kellett adni régi ellenében. S még aznap mígkezdődöit a kiképzés. A ki­képző gyasorlai előtt reggelenként egy fálórahosszat szabadgyakorlatokat kel­lett végezni, ami után egy félóra hosz szat tartó futógyakoriat következett, nyilván azért, hogy fürgébbé és üdébbé tegyen bennünket. Természetesen nem mindenki bírta ezt a megerőltető gya­korlatozást, de jaj volt annak, aki ki dőlt vagy beteget jelentett. Ezeknek börtön jár. Az orvos ugyanis minden uj jelent­kező beteg számára nyolcnapi egyest ir elő. Ez a büntetés annyit jelent, hogy az elitéltnek naponta nyolc óra hosszat, hátán egy hrrrainc negyven kiló nehéz, kavicsos homokkal töltött zsákkal egy harminc méter átmérőjű körben kell sétálnia. A nehéz súly alatt, a rekkenő hőségben kiizzad és nyolcórai szenve das után cementfalu és padlóju cellába jut, ahol semmi tutor nincs, cstk egy takaró. A cella hűvös és a kiizadt em­ber feltétlenül meghűl és lázas lesz. Ez sem enyhít a sorsán, másnap tovább keli sétálnia nyolc óra hosszat a ho­mokzsákkal, ha összeesik, vízzel fel­öntik, de büntetése alól nem szabi dul. Ha a nyolc nap elmúltával a halálra kinzott, lesoványodott, lázban emésztődő ember újra be­tegnek mondaná magát, újra nyolc napi börtönre ítélik és ha azután is beteg volna, ami természetes, akkor kerül csak újból orvvs elé, aki vagy keserüsó-, vagy ricinus­­kurát alkalmaz. Név. ** Önnek is szerencsét hoz! ^ *oV % Hiifái flecembti 13. és 11 * , .. V í Itt levánnl! sy«/ * (.$ Megrendelő-lap Borítékban küldendő Fortuna bank üzletbe jj Bratislava, Ijőrinolcapii-u. 17. (Central-Passage) Küldjenek nekem a Csehszlovák osztálysorsjáték I. osztályához t egész sorsjegyet á Kő 80'— fél sorsjegyet á Kő 40— ______ negyed sorsjegyet á Kő 20'— és mellékeljenek egy postai befizetőlapot, valamint hiva­talos játéktervet. Lakhely___________________ Utca_________________ Azoknak, akiknek az első három kategória szerint alakult ki az eredmé­nyük, azután, hogy valamennyien ki lőtték hat golyójukat, újra kell lőniök és ha akkor elfogadható eredményt érnek el, úgy büntetésük a felére csök­ken. Az, ári többször nagyon jó talá­latot ér el, innak kisebb-nagyobb hi­báját elnézik, sőt ju alom fejében bort, cigarettát és pénzt is adnak. A börtön élvezeteihez való ju'ásnak könnyű lehetősége van a fegyvervizg gála'ok alkalmával. Itt is mindig az dönt, hogy ai illeiő mennyire rokon szenves a p-rancsnok előtt, mert esze­rint bpj’ hiba esetén a nyolc , tizen­öt-, esetleg harminc lapos bői önbün térést. A kegyetlen büntetések ellenére is laza a fegyelem. A visszafeleselés, a parancsnok megtévesztése., becsap sa napireoden, A lopás a légióban meg­szokott, sőt kötelező dolog. Minden légionista kap ugyanis meghatározott számú ruhát, fehérneműt, zsebkendőt. Mindegyiken rajta a száma. Ha most már elvész valami ebből, a tizenöt napra járó zsoldból meg kell téríteni 3nnak az árát és a tetejében még be is csukják. Akinek tehát elvész vala. mije, szó néikül ellopja a hiányzó tárgyat társától. Mindenki boldog tehát, ha a négy hónapig tarló kiképzés elmúlik a feje felől. Mihelyt beosztották a menelsrá zadba, nem kell gyakorlatoznia, hanem könnyű munkával tölti napjait, addig, amig e indulnak. Ugyanekkor kapja meg vádijának második felét, újabb kétszázöiven frankot, amire azonban jobban lúd vigyázni, mint az elsőre. Vidám cserkészelőadás. Szombaton este és vasárnap délután teljes siker jegyében folyt le a cserkészelőadás a Kath. Legényegletben. Zsúfolt házak. — Tomboló tapsviharok. — Ott volt mindenki’ aki szereti az ifjúságot. Az igy hivatalosan is be’egnek jel zeit embert a századparancHnot? újabb nyolc napra Ucsukj», mert megbocsát­hatatlan bűn a betegség. Ebből a büntetésből már igazán a kórházba vagy a segitőheiyre kerülnek az em­berek, mert már lábukon sem tudnak állani. Van, aki azu'án hónapokig el­húzza az időt ott. Ügyességétől függ mindez, meg attól, mennyire rck,n szenveznek vele az egészségügyi ka tonák és az orvosok. Nem szabad elhallgatnom, hogy a szerencsésebb fickók közé sorozhatják magukat azok, akik, mert nem tudnak elég jói és elég soká futni, csak nyolc­napi egyest kapnak. A büntetés kiró vása egyedül a századparancsnoktól függ, aki ugyananyi jóakarattal és böl­csességgel nyomban harminc napot is osztogathat. A harminc napból azután újabb harminc nap is lehet úgy, hogy aki börtönbe ju% az legjobban lesei, ha azonnal agyonlövi magát. Vannak újoncok, akik a kiképzésükre szánt négy hónap alatt nyolcvan kilencven napot börtönben töltenek. S vannak, akik kevesebbet, mert már előbb bele­halnak az ott reájuk váró szénvedésekbbe. Az én kiképzésem alatt halt meg egy derék jó német fiú, Schulzenak hívták, artista volt nem jutott szerződéihez és beállott a légióba. Fulás közben elbukott, az orra vére megindult és ezért ítélték nyolc napra. Ki se töltötte ezt az idő), már a negye dik nap reggelén holtan húzták ki a cementcellából. A legtöbb büntetést akkor osztják, amikor kezdődnek a lövészeti gyakor­latok. A gyakorlat abból áll, hogy meg­jelölnek egy célt és arra kell leadni hat lövés. A célt el kell találni, vagy legalább is a hat lövés közül ötnek egy csoportban kell lennie. A találatok­nak hasfalé megjelölése van. 1. Rossz — nyolc napi börtön. 2 Kevésbé rossz — négy napi börtön. 3. Kevésbé jó — nyolc napi étel hordás. 4 Jó — 4 népi éieíhordás, de ha a paranc nők jókedvében van, úgy semmi büntetés nem jár. 5. Jó, de nem kitűnő — ezért nem jár büntetés. 6. Khünő — ezért dicséret és juta­lom jár. | Saját ludósitónktól. | Van e a föld kerekségnek olyan in­­j telligens lénye, aki nem érzékenyül el, I ha a régi ifjúsági, diákköri emlékei | jutnak az eszébe ? \ Minél messzebb sodor bennünket az [ idő rohanó kocsija az ifjúkori, a diák- i évektől, annál szívesebben zarándokol I vissza a lelkünk az elmúlt boldog ? ifjúkorba. ■ Az intelligens emberi lelkek ez álta­­l lános érzését ma már mind jobban I kezdik méltányolni, a regény és színmű f írók is mind többet áldoznak a régi diákköri reminiszcenciáknak és nem egy üres, tartalom nélküli operetiet mentenek meg azzal, hogy az ifjúságot, a régi nyarat, a diákéveket visszaidéző betétdalt énekeltetnek el az egyik sze replővel. Tessék megnézni a szinmü és operett irodalmat és látni fogja min­denki, hogy azok az örökbecsű dara­bok, amelyeket többször is szívesen megnéz mindenki, amelyek hatása alatt visszaröppen a lélek a lelünk ifjúság édes-bús emlékei közé. A debrecenbe kéne menni, a Heide bergi diákélet, Farkas Imre Diákszerelme, s a magyar színpadokon most előadott angol szerző Deák szerelme, a Gyurkovits fiuk és még sek, szinte fölsorolhatatlan szinmü ? és operett ebben lei: soha el nem múló t vonzó varázsát. j S ez a lélektani motívum eredmé­nyezi azt is, hogy mi öregek szívesen, örömest nézzük meg az ifjúsági elő­adásokat és STivesen szivből és nem udvariasságból tapsolunk a szerep­lőknek. Ebbe i leli varázsát a cserkészmoz­galom, amely mindig népszerű és vonzó lesz ifjú és öreg előtt egyaránt. Sajnos, hogy mi öregebbek nem ré­szesültünk a cserkészei lelket és testet nevelő és az őlelküzdelmeire játszva előkészítő cserkészet áldásaiban. A mi diákkorunkban — sajnos — nem volt Komárom, —december 2 még cserkészet, de azért éppen úgy rokonszenvezünk ezzel az áldásos in tézménnyel, mintha diákkorunkban már részünk lett volna benne. £ sorok írója ott volt, amikor a ko­máromi cserkészet bölcsőjét ringatták és sok.sok szivből jött meleg sorokat írtam a komáromi cserkészet érdekében és nem egy kirándulásukon vettem részt és a lelkem már akkor összefor­rott a cserkészettel és kétszeresen saj nálom, hogy az én diákkoromban nem volt még cserkészet. Hogy a cserkészek iránt sok ezren éreznek igy, bizonyf'ja az a két zsúfolt ház, amely szombaton este és vasárnap d. u. tombolva tapsolt a pompásan si­került cserkészelöadás szereplőinek. A két előadás derék szerep'ői a ko­máromi öreg-, nagy- és kiscserkészeb, az öreg cserkészek klubja, a főgimná­ziumi Jókai csapat 1., 2, 3. raja, a Majláth és a községi iskola A) B) raja soraiból kerüllek ki és Biró Lucián, Kocsis Károly, Koval Bála, Legát Jó­zsef, Palinek Lajos, Uhereczfcy Géza, Vánkay László, Vaskó Imre cserkész­parancsnokok és rendezők buzgólkod­­tak a fényes siker érdekében. A gazdag, változatos műsor a cser­készinduló gyújtó hangjaival kezdő­dött. Előadta a zene- és az énekkar ha­talmas sikerrel. A lelkes cserkésziduló után Darvas Andor öreg cserkész végtelen bájos, megkapó és megható prológja követke­zett Tábori emlékek cím alatt. Darvas Andor, a fiatal poétageneráció e szép jövő előtt álló tagja az egész cserkész lelkét, szivét, szeretetét belevitte ebbe a prológba, A prológ méltó előadásban juttatta érvényre minden szépségét és annak előadói Pfeiffer László örsv., Nagy László és Bátyai Mihály cserké­szek, Kacz Jenő é3 Lengyel Ferenc kiscserkészek igazán szívből, lélekből szavallak és olyan átérzéssel, hogy könnyeket csaltak a szemembe. Hangos tapsvihar volt a jutalmuk. Utána Malyasovich: Az!adech cimü dallamos, fülbemászó keringőjét adta elő a gimnázium nagy zenekara Krizsán József népszerű zenetanár precíz veze­­térével és betanításává*. Kalapot kel) emelnünk Krizsán József érdemei előtt, aki igen nagy munkát végez, amikor ilyen fényes eredményeket ér el, de meg beli hajtanunk a meleg elismerés zászlóját a derék gimnázisták előtt is, akiknek szorgalma, ambíciója annál inkább dicsérendő, mert hiszen nekik a zeneszámokon kívül ajlatint is és még sok mindent kel! fsnulniok, A népszerű zenekar derék tagjai: Első hegedű: Komlós D VIff, Weisz L.VfI., Goldmann E. VII, Tromler F. VI., Ghillányi T. V. és Schlaffer E. IV. o. tanulók. Második hegedű: Bloch I. VII., Bakó Z V, Domány I. V., Lénárt Z IV. S emmer I. IV., Lsngsádl L. HI., War,ez D. III., Bardócz L. I. és Mes-inger T. I. o. tanulók. Bracia: Fíeischmann S. VII. o. t. Cello: Risz­­dorfer K. Vili o. t. I. trombita: Mikus M. VIII és Uhereczky I.. VI. o. t. II. trombita: Szabó L V o. t. Tenor­­possun: Varga I. VIII. o. t. Bassposaun: Pámer I. V. o. t. Fuvola: Szabó J. VII. és Nagy E. VI. o. t. Nagydob, bohóc dob és cintányér: Krizsán K. Klarinét: Heckmsnn I. VI. o. t. zongora: Sztra­­nyovszky Gy. VII. o. t. Harmónium: Bartha Gy. Vili o. t. Nagy sikert ért el a derék zenekar és művész karmestere, a Haydn Gyer­mekszimfóniájával és Nell Morét: Mohnblumen cimü románcával. A két b4jos zeneszám minden szép­sége kifejezésre jutott a jeles előadás­ban A közönség alig tudott betelni j a két zeneszám kedvességével, külö­nösen nagyon tetszett a közönségnek a madárcsicsergéssel, erdősugással teli részletek. Sokat tapsolták az előadókat és a karmestert. Végtelen kedves jelenet volt a kis cserkészek a tábortűznél, amelyet Uhe­reczky Géza caerkészparancsnok ren­dezeti kiváló sikerrel, i A kis szerep'ők pompásan megálliák j helyüket, kedvesen szavaltak, énekel­­, tek, mókáztak. A legnagyobb elisme­rés illet őket. E végtelen bájos dal­­áték szereplői a következők: Bardócz László, Csü;öríöky Lajos, Dévay János, Fekete Sándor, Filipak Sándor, Furinda stván, Erdős János, Gergely László és Zoltán, Kacz Jenő, Koczor László, Kozmon László, Lengyel Ferenc, Ntu­­wirlh József, Pázmány Péter, Pirstilz Zoltán, Schwartzer Károly, Schwitzer András, Szitáry László, Szilárd István, Tarics Zoltán, Tihanyi Lajos, Thom­­schitz Mihály, Virág István, Vörös Dezső kiscserkészek. A látványos daljáték hatását Schle­singer László kellemes éneke is nagy­ban emelte. Dr. Borka Gáza, az ismert költő, főgimnáziumi tanár két kacagtató bo­hózatot irt erre az alkalomra. Mint a két pompás bohózat alatt valósággal háláira kacagta magát a közönség. A Zsiga cigány cimü bohózatban kiváló siker! ért el Csukás Andor IV. oszt. tanuló, aki a Zsiga cigány sze­repében lelke volt az együttesnek, ha temperamentuma Itt ott iulzásba ra­gadta is; biztonsága meglepő. Vlcsek Ferenc VI. o. t. a jegyző, Bloch Imre VII. o. t. a kántor, Bssilides Ábris V. o. t. a kurátor, Doma Ervin VIII. o. ♦. a biró, Vilmos Bíla VI. o. t. az ügyvéd szerepében jól mozogtak. E végtelen kedves bohózat preCiz rendezését Kccds Károly tanár, cser­készparancsnok végezte a legnagyobb sikerrel. A rádióamatőr cimü bohózatban Riszdorfer László Bürbi szerépében tel­jesen hü képéi tudta adni a mai kópé­diáknak, annak a diáinak, aki a köny­veken kívül különösen a rádióval sze­ret játszani. Bátran beszélt, arcjátéka, mozdulatai a helyzethez, hangulathoz alkalmazkodtak. Uána legjobb volt: Palinay Gyula és Halász Pál tiszta, határozott játékuk­ká'. Nagy Jenő a papát nagyon jó! ját­szotta, Ringhofer is a muzsikust. A zajos tapsból kijutott a szerzőnek, a szereplőknek és a rendezőnek bő ságesen. A cserkészinduló tüzes ütemével záró­dó!! a pompás cserkészelőadás és a

Next

/
Thumbnails
Contents