Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-10-29 / 130. szám
1929, október 26. Komáromi Lapok. 3. oldal, frontját, amely megdönthetien erővel védelmezi igazát és állja helyét a mostani küzdelemben is. A nemzetéhez és fajához hiven ragaszkodó magyarság szavazataira megindult voksvadászat ezúttal is lesújtó fiaskóval fog végződni és minden erőlködés, sőt mesterkedés dacára a győzelem az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt jelöltjeié lesz, akik mellé a holnapi választáson is százezrek sorakoznak föl azokból a gerinces magyarokból, akikben él a nemzeti öntudat és akik hisznek egy jobb jövendő feivirradásában I ( —) Egy nemzeti csokor. Irta: Dr. Törköly József a Magyar Nsmze i Párt országos elnöke. A nemzetgyűlési választás — ugylátszik — egy kivételes állapot 1 Ekkor ugylátszik, a mi rendes körülmények közölt tilos, az nem tilos! Aki pirosfehér-zöld csokrot mert volna a mellére tenni a választások élőit, az biztos lehetett abban, hogy büntetés, pénzbüntetés és elzárás az osztályrésze! Az, hogy egy plakáton van-e nermeíiszinü csokor, vagy egy magyar ember mellén, az küiőmbséget nem tehet. Azok a magyar földművelők, akik ez aratás befejezésekor a szokásos buzakoszoru jukat a munkaadó gazdájuknak pirosfehér-zöld siallaggal áisőive merték volna a mostani és az elmúlt tíz év augusztus hónapjaiban átadni, mind a börtönbe kerültek volna. Általában akik a piros-fehér-zöld szint bármely vonatkozásban, csokor, zászló, ruhs, szalag, jelvény által síb. merték yoina mint a magyar nemzeti kisebbség kíliső megjelölését használni, azok mind mint vádlottak kerültek volna a Csehszlovák köztársaság igazságszolgáltatása elé. Ej mindezeken nem segitetí volna még az se, ha a jó Isten kék egének színét választották vo'na is a magyar nemzeti szín hátteréül 1 Most azonban, mert a nemze'gyüiéei választások intervallumát éljük, megváltozott a jog tilalma és ami tilos volt, az szabaddá vált I Mert egy kormánypár-, a republikánus vagy más néven a csehszlovák agrárpárt ezt a kortespoUdka szempontjából szükségesnek taríj . A csehszlovák agrárpárt szlovenszkói választási piakatja Stehia és Hodzsa nevének nyílt kitétele meilstt a buzakoszorut magyar piros fehér zöld szinü szalaggal körötte át! Ebből az következnék, hogy szabad Szlovenszkóban a magyar nemzeti hárornsziní legalább se találna az ember, ha hétöles bocskorokban is járná be a világot. És milyen gyönyörű meséket tudott mondani ez a herkulesnyi legény . . . Csiliagsugáros éjszakákon, mikor a nyáj megfeküdt a bodájban, maga köré gyűjtötte a búj tárokat és elmondta nekik, hogy réges régen, valamikor erre futott Béla králj, mikor a kutyafejüek legyilkolták seregét a muhi pusztaságon. Aztán, hogy Sáros várában pihentében ekkor látta meg Tarcafaluban a selyemhajú Szabinát. Meg is szerette a lányt. Szerelmüknek egy fiú lön a gyümölcse; mire a király köpalotát emeltetett Szabinának. Ebből a palotából magi ott volna fel Kis szeben városa. Okorák Pánykó talán hallotta az eperjesi biró hintójának a dübörgését, mert éppen akkor lépett a makkosból az országúira, mikor a fogat a Sdrázsa lábjához ért. — Dicsértessék a Jézus neve, fényességes nagyuram, — köszönti a bacsó a határban ülőket és alázatosan levetie fejéről a szekérkeréknyi kalapot. — Mindörökké dicsértessék, — mondja az asszonyka és egy csipkés patyolatkendőt vetett az országutra a sudár legény elé. Pánykó fölemelte a kendőcskét Másnap el is vitte Bártfára. Át is adta a szépasszonynak. Hanem visszafelé jöttében bezzeg még a kurtaszárú pipa sem kellett neki. Untalan a szőke virágszálon fancsalgott az elméje, hogy igy izé, meg amúgy izé . . . A szerelem néha bizony kiforgatja az embert a jóeszéből. A szerelmesek bujdosó fantáziája lázálmokat varázsol rájuk. Olyan volt szegény Pánykó, mint a holdvilágjáró. — Ha nem szegény bácsó, de gazdag földesúr volnék, talán közelébe jutnék. Pedig meghalok bánatomban, epekedésemben, ha legalább egy csókot nem kapok tőle . . . Valami bizegy nemzeti szaiagcsokorban nyilvánosan használni I Kérdés, hogy meddig ? Több kérdés lesz itt azonban elintézendő*! Első kérdés az, hogy a választási időszak a nemzeti jog szempontjából tényleg kivételes állapot-e? Másodsorban a kérdés az, hogy ezen időszak alatt a kormánypárt híveinek szabad-e a magyar nemzeti színeket használni? Harmadszor a kérdés az, hogy a választási időszak alatt nyilían vagy hallgatólagosan gyakorolt jogelismerés ás ennek a jogtilslmat megváUőzíató hatása a választások után | ipso iura megszűnik e, avagy folytató- 1 lagos hatályúnak tekintendő? Soka szomo:ú tapasztalatunk arra engsd kö- j vetkeztetni, hogy a felsorolt kérdések a magyar nemzeti kisebbséget illetőleg a választások után kedvezőtlen elintézést fognak nyerni 1 És es a jogosult feltevésünk igsíolja azt a feltevlsünket I is, hogy a magyar nemzeti háromszinü | csokor a cseh szlovák agrar párt pia- \ káján nem egy ebi), mint Báuerfángere! ] Magyai u!: szemfényvesztés, amivel a \ magyar földmiteiő nemzeti érzéséi ; akarják megej e ni! A magyarság most megválasztandó ; képviselői az uj nemzetgyűlés elé be j fogják terjeszteni az! a tőrvényjavasla- | tót, amely meg engedi a magyar nem- { ze'i kisebbségnek a magyar nemzeti j háromszinü — piros-fehér zöld—szin használatát nemzeti szalagcsokorban, • zászlóben és egyébb jelvényekben. Sőt [ enné! tovább fognak menni törvényho- j zóink, mert be fognak terjeszteni még egy íötványjavasialoí a nemze'gyülés elé, amely ha törvénnyé válik, úgy sza- j bad tesz a magyarságnak a maga nemzeti Hymnusat szabadon énekelni. Biztosra vesszük, hogy a csehszlovák tató fény csillogott a szemében, mikor a kendőt átvette tőlem, — mormolgaita sokszor a titkokat rejtő fenyőrengetegnek. Nemsokára Pánykoa is beteljesült a közmondás, hogy ahol a férfi (esze csütörtököt mond, ott az asszonyi csalafintaságé a győzelem. Mert a szerelmes asszony az ördögnek is odatestálja lelkét, ha valaminemü tilalmas cselekedetre készül. Bálint bíró iábaiból úgy, ahogy'kitakaradott a podagra. Hazamentek hát Eperjesre. Mikor ezt megtudta Okorák Pánykó. bocskortalp alá kapta az országutat. Meg sem állott a bástyás városig. De csak a pántos kapuig jutott el. Az alabárdos isrtorázsa hét faluért sem bocsátotta |voina be, Hogy niég's mi módon surrant a kulcsos városba — mert ‘besurrant a betyár, — azt csak a Belzebub tudná megmondani. (Ilyen rejtelmes ügyekben néha az asszony a sátán kerék) Akkoriban az volt a szokás a ne mes városban, hogy a toronyőr minden órát megdudált a Szent Miklóstemplom tornyából. Amint a toronyóra elverte a nagyharangon az órákat, az őr a hóna alá kapta a bálványfejű dudát és a torony négyloldalán megdudálta az időt. £ Fiastyuk csirkéivel már jól lent járt az ég karimáján. A toronylegény éppen dudálni készült, mikor a széljárta nyitott őrhelyről észrevette, hogy a biró háza előtt egy halinás bocskoros ember tipródik. Ki lehet, mit akarhat ott ebben az időben? Jelenti hát az eseményt az istorázsamesternek. Az istorázsa mester maga mellé kommandiroz négy darabontot, akik nagyon vitéz férfiak lehettek, mert tenyérszéles koszperd verte a combjukat, a vállukon pedig egy-egy huszfontos szakállospuska meredezett. — Kutyakoma, ebsógor, mit kerecsakis Pocsátko szappannal érhet el. agrár párt ezeket a törvényjavaslatokat nem fogja megszavazni. Da ha csalódnánk is, még akkor ia jogosult lesz az az állá?pontunk, hogy a mi nemzeti színeinket nem szabad koríeseszközzé, a megtévesztés léíekvásárló eszközévé lealacsonyítani, mert ez a legnagyobb erkölcstelenség! És akkor áiSiíani fogjuk. hogy a csehszlovák agrár-párt magyar nemzeti csokra azért lett a Svehla-Hodzsa neve alatt szereplő republikánus illetve csehszlovák agrárpásti 15 ös választási jelölt listái ajánló választási plakátra kifestve, hogy más lényegében fontosabb magyar nemzet kérdések feláldozására csábítsa a magyarságot ! — ßrvgg! hírek. Mr. Ph. ei M. U. dr. Neumann Jenő szülész- és nöorvos specialista, Bratislava-Pozsony, Védcölöp-úi 62. sz. (Stefánia kávéházzal szemben). Rendel délelőtt 9—12 óráig ás délután 2—4 óráig. Lieőebnf fond. Tel. 28-88. A szociáldemokrata maszlag. Vedd be és: vakulj magyar! A Lex Dérer és a pótadó leszállítása az igazság napfényénél. Komárom, —október 25. A szociáldemokrata párt választási gyűlésén megjelent Dérer Iván ügyvéd és volt miniszter is, aki nyilatkozott a róla elnevezett szerencsétlen törvényről, amely a magyar állampolgárság káiváriás szenvedésein lett volna hivatott segíteni. Dicsérjük nyilatkozatában az őszinte beismerés!; ezt a törvényi annak idején kvalifikált többséggel hozta meg a fcépviselőház, sajnos, nem sok jó származott belöie a magyarságra, amelynek hontalanná tett százezres számából se! itt a nemzfctes biró urunk háza előtt ? — mordul az őrség vezetője az ismeretien legényre. — Ha én azt tudnám , ,. Talán a sátán vetett ide. — motyogta Pánykó. — Eb a lelked, a szenátus majd törvényt tesz felőled. Aló mars az árestomba 1 Zum Gewehr, legények! — hangzott a kemény parancs, amire a szigorú Wache elindult a városháza felé. Mindebből nem lett volna nagy kázus; a delikvens legföljebb ha huszonötig megfekszi a derest, legkedvezőtlenebb esetben a fejét elütik pallossal. Hanem az már öreg hibát jelentett, hogy a boldogtalan bacsó halinájának belső zsebében meglelték a város három kapujának kulcsait. — Hét tüzes menykőteremtette! — Ezért kihúzzák a eigányfogadat, te bontakozott elméjű . . . Felnégyelnek vagy kerékbetörnek, — szörnyüködött a tömlöctartó hadnagy. Másnap délben csuda történt a városban. A Hold kelet felől jövet a Nap tányérját elfödíe és néhány percig sötét volt. A fák levelei sarlóaiakú árnyakat vetettek, a repülő madarak pedig lehullottak a levegőből. Mindenki megrémült. — A garboncás 1 A garboncás, aki a tömlőében van, az hozta a veszedelmet . . . Aki el akarta lopni a városkapuk kulcsait. Üssük agyon 1 — üvöltött a nép a piacon. A biró hát magára kerítette kék köpenyét, fejére tette kócsagtollas kalpagját, kezébe vette a birói hatalom jelvényét, az ezüstfogantyús nádbotot, aztán beült a tanácsteremben levő karosszékbe, amely fölött a falon egy rámába foglalt pergamen volt, ezzel a jelentős mondattal: Nihil veritate firmius ... A tizenkét szenátor is helyet foglalt az asztalnál, amelyen két viaszgyertya közöttt egy emberkoponya vitaláa mindössze ötezren részesüllek a törvény alapján állampolgárság adományozásban. Azt már nem mondta Dérer Iván, hogy hány ezret ulasiiott el a belügyminiszter, akinek rigorózilását az állampolgársági kérdésben maga Dérer is elismerte. A sanda mészáros azonban sohasem odavág, ahova néz és Dérer képviselőjelölt is Szent-1vány és a nemzeti párt felé sujtoü, amikor azokat akarta bün_ bakoknak beállítani, hogy a beiügymi_ gvorgott a vádlottra, akinek az az érzése volt, hogy a feje ólommá változott. — Ki vagy te zsivány ? — förmedt rája a biró, — A strázsai kospásztor voltam tegnapelőtt éccakáig... De hogy azóta ki vagyok, nem t’om. — Hogyan kerültek a nemes város kulcsai a haliaád zsebébe ? Brekegj gazember, de az igazat mondjad! — Az igazat mondom, testálom, uemzetes uram . . . Tegnapelőtt éccaka, holdtöltekor a nyájjal a hegy lankáit jártam. Egyszer csak iibagágogást hallok a fejem fölött. Fölnézek. Hát Uram Jézus, egy hófehér liba repül a fenyves felé. Utána dobom a kézbeli baltámat. A liba le is esik. Odaugrom. Hát — minden jólélek az Urat magasztalja, — liba helyett egy csomó kulcsot találtam a gazon . .. Azt a há rom kulcsot, aki ott fekszik az asztalon a biró uram előtt. — Nyilván boszorkányt találtál a baltáddal, fiam — szólt a bölcs Bálint biró. — A boszorkány ellopta a kulcsokat a vánkosom alól. Ezért a becsületes cselekedetedért egy körmöd aranyat kapsz a város kasszájából, — fejezte be a szentenciát, aztán intett a szenátoroknak, hogy kövessék őt a város pincéjébe. A város pincéjében mázatlan fazékból iszogatták a hegyaljai másiást és hogy a bor gonosz szelleme se testben, se lélekben kárt ne tegyen : aatidoticum gyanánt köménymagos borovicskát döntögettek rája. Pánykó kendője sarkába bogozta a körmöcit, aztán hátat fordított a városházának. A vásárállásról visszatekintett a sgrafittos épületre, amelynek ólombaszegett ablakából fehérfőkötős, szőke asszonyka integetett feléje icipici kacsóival.
