Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-09-28 / 116-117. szám
2. olda*. Komaromi Lapos lt29 szeptember 28 A POLIO szappan minősége az iglói kiállításon harmadizben nyerte el a NAGY ARANYÉRMET! kalapács védieggyel 3 valódi! működése, ar ma már egészen természetes. Az igazságügyminiszter szükségesnek tarlja, hogy pártja továbbra is folytassa ezt a politikát, mert csak ezen az utón lehet ebben az államban a németek egyenjogúságát elérni (?). Mayr-Harting beszédében nem részletezte, hogy a német keresztényszocialista párt micsoda áldozatokat hozott az »egyenjogúság“-ért, amit egyébként az alkotmányalaptörvéay és a kisebbségi törvény is biztosit a csehszlovák köztársaság nemzetiségeinek és nem jelölte meg, hogy mit kellett feladni és miről kellett lemondani párt jának, hogy képviselője az aktivizmus szent nevében miniszteri tárcához juthasson. A cseh néppárt „nyepozvolím“ politikája. A kitört válság következtében a hatalomért rivalizáló két legnagyobb cseh párt sajtójában újra megindult a háború. Az agrárpárt és a cseh néppárt lapjai a régi gyűlölettel támadják egymást. Az agrárpárt hivatalos lapja egyik cikkében rámútat a cseh néppárt magatartására és azt Írja, hogy az nem lehetséges, hogy a mezőgazdasági munkásokat tisztán gazdasági Irta Bállá Irma. — Hölgyeim és uraim, — szólt a nagy művésznő a tompa világitásu kis szalon sarkában őt körülvevő, meghitt barátaihoz, — holnsp a szegény gyermekek napja. Legyen szerencsém az urnánál, a Ferenciek-terén. — Asszonyom, ez rettenetes I Hát már sohasem lesz ennek vége? — szólt a kézé' összecsapva egy különben jószívű művészember. — Ó, maga Herodes! — fenyegette meg a művésznő. — A maga megtérítésére elmondok most egy régen megígért kis történetet. A jó barátok közelebb húzódtak az asztalhoz és a művésznő mesélni kezdett. ... Régen volt, sokkal régebben, mint gondolnátok, — mosolygott pajkosan — mikor én nyocesztendős kisleány voltam. És bizony rosszul táplált, vézna, kis penészvirág. Egy elvadult udvaru, szomorú házikóban laktunk a faluvégen az én korán özvegységre jutott, törékenytestű, mimózáiéiba édesanyámmal. Hogy miből éltünk ?... ha életnek lehetett nevezni a vegetálásunkat. Azt hiszem, azoknak a szemrontó hímzéseknek az árából, amelyek fölött néha még éjfél u!án is görnyedt az én szegény édesanyám. Egy bizonyos, hogy egyetlen ember sem akadt ezen a nagy földtekén, aki egyszer megkérdezte volna tőlünk, hogy ebédeltünk-e aznap, nem fázuik-e s nem féiünk-e ott a falu szélén, a ezomszédtalan üres telkek között, ketten, sgyedűl. O, akkor még nagyon kevesen I eoltak áldott, gyengéd kezek, amelyek I v kérdésekben és az elemi károk által sújtottakat csak azért büntessék, mert a cseh néppárt politikai és személyes kérdésekben sértve érzi magát. Ebből keletkezett a mai válság. Tarthatatlan, hogy a cseh néppárt minden dologban a nnyepoevollmu vétójával élhessen Lehetetlen, hogy valamely párt igy beszéljen: Ha nem kapunk miniszteri tárcát, a károsultak nem kapnak állami segélyt, nem fogunk küzdeni a gazdasági válság ellen és még a költségvetés megszavazását is meggondo'juk, A cseh nemzeti szocialista párt helép a kormányba. A választások kiírásával kapcsolatban az összes parlamenti pártok megkezdték az előkészítő munkál ltokat, A piitok törvényhozói klubjai tanácskozásokat folytatnak, amelyekről kiszivárgó hírek szerint valamennyi párt nagy bizakodással tekint a választások elé és állítólag minden pirt fölkészült már minden eshetőségre. Érdekes politikai hír terjedt el Prágában, amely szerint a cseh nemzeti szcciaüsta párt Prága l. választókerületében Benes dr. külügyminisztert jelöli listáján és pedig az első helyen. Ebből arra következtetnek, hogy a nemzeti szocialisták a választások után belépnek a kormányba, mert ellenkező esetben B:nest az a veszély fenyegeti, hogy a mai kormánypártok az uj kormány megalakításakor a nemzeti szocialisták részvéteié nélkül Benest nem fogadnák el külügyminiszternek. A kisebbségek elleni közoktatásügyi politika csődje Romániában. „Elmúlt az az idő, amidőn kényszerrel tanították a nyelveket". Komárom, — szeptember 27. Bukarestben körülbelül százezer magyar él és tiz éve egyetlen magyar iskolájuk sincs, mert ami volt, azt mindjárt a háború után betiltották. Sok kü delem, kaiváriajárás után, végre most elemi iskolát engedélyeztek a bukaresti magyar reformátusoknak; egyetlenegyet — tízezer magyar gyermek szamára. — Annak a tiz évnek a hatásáról, mely iskola nélkül muH el, fájdalmas képet rajzol a Brassói Lapok tudósitója. A szülők és a beiratkozó gyermekek ott állanak az új iskola udvarán. Magyarul folyik a beszélgetés, — de micsoda magyar nyelv az! A ludósitó a következőket írja: — Milyen limbában inpacátolnak ebben az iskolában? — kérdi egy kis szőke M ísod percekig kell találgatnom, hogy mi ez? Végre megértem. Milyen nyelven tanítanak ebben az iskolában? Várom, vaj ion kis társnője megérti e a kérdést? Oh, igen, megéni, sőt felel is neki: — Magyarul. A magyar limba nem usor. Téged hogy hívnak? le őrlik az emberiség arcáról a könnyeket ... Kezek, melyek nem engedik meg, hogy a nyomor és tudatlanság, a pokolnak ez a két keritője teleszórja töviseivel az emberszegények útját... Kezek, amelyek nem engedik meg, hogy testi és lelki angolkór nyomorítsa meg a szellőzésien, sötét szobákból kiinduló szellőzetlen, sö*ét életeket és gyökerében támadja meg a diadalmas, erős jövőt... Akkor még kevesen voltak .. . Es mi nem találkoztunk velük soha. — De hős volt az én anyám. Emlékszem, újév előtt volt, egy téli estén. Akkor már iskolába jártam. Hideg tél volt. Reggelre szegény kis halott madarak feküdtek a fák alatt és a falu házai övig be voltak temetve a hóba. Az óra a falon álmosan tiktakkolfa az idő múlását és anyám lámpát gyújtott az ínségünkre. — Anya, - szóltam akkor, — a tanitókisasszonynak újévre mindenki ajándékot visz az osztályból. Én nem vihetek úgy e? — Anya arca kipirult. Én voltam a legjobb tanuló és ő borzasztóan büszke volt erre. És most éppen én legyek az, aki nem visz ajándékot. Valahogyan én is úgy éreztem, hogy nem élném túl ezt a szégyent. Anya izgatottan fel és alá kezdett járkálni a szobában. í gyszerre csak megállt előttem, — Te egy tortát fogsz neki vinni kisleányom, — szólt aztán hősi elhatározással. A télekzetem elállt. Rácsodálkoztam anyámra. Úgy hangzott ez, mintha azt mondta volna valaki, hogy holnap leszedjük az égről a csillagokat. Mert Most már értem. A magyar nyelv nem könnyű.Nem könnyű, mert elzárta előlük egy rendelet, mely tiz évig becsukta az iskolájukat és nem engedte meg, hogy saját anyanyelvükön tanuljanak. Ezek a gyermekek magyarok. Román iskolában végezték eddig tanul mányaikat. Elmondja ezután a tudósitó, hogy fölvételi vizsga következett. Egv kisleány igy irta le a nevét: Fechdte Ptrosca. Arra kérdésre, hogy tud-e valaki magyar verset, egy kisfiú a következőket írja a táblára: Meg nilnac a volgibän a cärti viragoc... Es igy tovább. Ot áll a tábla előtt a kisembereknek egy furcsa, szomorú kis serege, büszkén arra, amit tud és nem tudja, hogy az értéktelen, haszontalan, torz csökevénye minden tudásnak és ismeretnek. Kicsiny, kétnyelvű lények, — tökéletes magyar beszéddel és hibátlan •— idegen írással. Nagyot tévedett Ángelescu ur, ennek a zagyvaléknak a megteremtője, ha azt hitte, hogy az értelmetlen és céltalan ákombákom le olyan rettenetesen szegények voltunk, hogy nálunk bármilyen édességről szó sem lehetett. És most: egy torta! Vaj jón hogyan csinálja ezt majd anya? Figyeltem. Azt hiszem, egy régi kép kísérteit anya emlékében, amikor ő még uszályos ruhában ült a vendégei között a gyertyacsiilár alatt és az asztalon ott pompáztak a torták; nagy T ve! I... Anya most odalépett a kommodhoz. Tudtam, hogy egy satujban anya keservesen összekuporgatott keresményéből tiz ezüst korona van félretéve, arra az eshetőségre, ha ne edj Isten, betegség látogatna el hozzánk ... Anya kivett belőle öt koronát. Egy kicsit megdidergett bele. Mi lenne, ha gazdag rokonai ezt megtudnák I Hogy elitéinek anyái! Es nem hoznának soha többé jó tanácsokat prezentbe nekünk. Épp ekkor jött át a szomszédass o nyunk, a boiiosné, aki minden reggel beszokott menni a városba, őneki adta át anya a pénzt és megkérte, hogy hozzon a számukra egy nagyon finom tortát. A vörösképü boltosné kissé csodálkozva, rosszindulatúan nézett anyára, de azért elvette a pénzt és másnapra csakugyan áíküldte a tor’át Igen, a lakásunkban ott volt a torta. Lehet, hogy a gyermekkorban finomabbak az ember érzékei, mert én az egész házban éreztem a torta illatát. O t volt a kredencen egy tányéron Csipkézett pipir volt alatta és én reszkető kézzel emeltem fel olykor a kis térítőt, de ez is szentségtörésnek tetszett, olyan királyi megközelíthetetlenséggel, olyan elérhetetlenül trónolt ott a torta. A cukrozott gyümölcsből va>ó rózsák és a cifra guisz a tetején titokfogja birni az élő, eleven nyelvet. Nem győzte le. Ennek az egész tízéves lélesgyilkolásnak sokkal korábban következett el a csődje, semmint várhs'ó volt, A csődöt — maguk a román tani lók jelentik be, akik az u. n. „Vul urzónaban" (nemredségi vidéken) teljesítenek, hivatalos megjelölés szerint: — missziót. Kolozsvárról Írják: A tani'ók szaklapja, a „Scoala sl Família de Maine“ körkérdéssel hívta fel a kulturrónékbm misszióskodóromán tanítókat, hogy számoljanak be a román nyelv terjedésére vonatkozó eddigi tapasztalataikról és tériiőmunbájuk eredményéről. A romanizáiás sikerét dokumentáló kedvező statisztikai adatokat, a megindított akcióról pedig dicshimru szokat várt N gv tehetett a meglepetése, midőn ehelyett Háromszék, Szitmár és az eldugott Besszarábisi megyékből egymásu án érkeztek be a nemzeti hősök lehangoló, panaszkodó levelei, ameiveb igazotják, hogy az Angelescu szellemében folytatott közoktatásügyi politika teljesen csődöt mondott A székelyföldi iskolahelyzet képit J. Stoeiíei háromszéki tanító rajzolja meg érdekes megállapításokkal. „A kisebbségek — írja — megértik az iskola jelentőségét, azonban gyermekeiket nem adják az állam iskoláiba, sőt, ami míg súlyosabb, a múltban elmagyarosodott testvéreink 13, akik elvesztették nemzeti öntudatukat — ezen a téren a kisebbségek példáját követik. M:dőn azt mondod nekik, hogy románok, nem akarják ezt elhnü. Ma is azt hangoztatják, hogy ahhoz a fajhoz tartoznak, amely annyi ideig elnyomta őket és mindnyájan a felekezeti iskolásban keresnek menedéket. Tíhát a visszarománositás nem tud gyökeret verni A székelyek sehogy sem akarják megérteni, hogy dák és román ivadékok, hanem az „elveszített román nemzeti öntudat" helyett minden magyarázat és kényszer ellenére is szilárd magyar öntudattal rendelkeznek“. Ezután panaszkodik, hogy a Kisebbségi nyelvet nem beszélő tanítók a kizárólag, a kisebbségek nyelvét ismerő tanulókkal sehogy sem tudnak értekezni Lehetetlen rendszernek tartja ő is azt, hogy már az első elemiben mindent románul tanítsanak Azt javasolja, hogy legalább „az első osztályban olyan tanító adjon zaios varázst font köréje és az iilatáj ban 8ohtsem ízlelt királyt izek alma felhőzött. Csikorgó hideg újév reggele volt. Az ablakokon vastag jégvirág, a kilincseken zúzmara szakálla. A nap összehúzott szemmel, vérpirosán nézett át a téli párákon, amikor egy kék fejkötőcskévet a fejemen és kötött keztyübe bujtatott kis kezembe fogva a tányért, megindultam a csipkés térítővel letakart tortával a vakító hórengeteg járatlan utjain keresztül. A tanitókisasszony nagyon messze lakott. Dj én boldogbüszkén eveztem a cél felé. Úgy éreztem, ami szépség, etérhe e íenség, muzsika, emíé'í van a világon, azt mind ott tartom a kezemben a tortával az ajándékozás királyi gesztusába zárva. Úgy tetszett, az egész téli táj visszafojtott lélegzettel mind csak engem figyel. — Nini, ott megy a kislány a tortával! — csodálkozik az üvegkék égen a piros nap, mint aki nem akar hinni a szemének és rátüz a tortára, A házak lábujjhegyre ágaskodnak kiváncsi piros kéményeikkel és padiáskukucskálóikkal, hogy jobban lássanak. Még a távoli templomtorony is kinyújtja nyakát és szinte úgy rémlik, hogy a templommal együtt megfordul utánam, hogy jobban lásson engem, amint megyek, megyek a tortává). Közben egyre hidegebb lett. Az orrom majd le fagyott, a fülem égett és éreztem, hogy mindjobban zsibbad a kezem. Néha megcsúsztam. Egek! Mi lenne, ha elejteném a tányért I Alattomos csend volt. Néha csipő3 szél kerekedett. Az ar____Töltények nagy áresése !_____ Ismert elsőrenda töltényeim uj árai: Cal. 12 CaL16-20 I. minőség vörös K 125 K 115 II. minőség barna K 120 K 110 Selter,t József Bratislava, Halászkapu-u.4
