Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-09-28 / 116-117. szám
1939. szeptember 28. Komáromi Lapok 3. oldal. csakis Pocsátko szappannal érlset el. elő, aki ismeri a tanulóinak nyelvét * Kisküküüő megyéből Gh. Pop tanító veszi boncfcés alá azt a rendszert, amelynek gyakorlati megvalósításán fá radozik ö is. — Nem akarok bírálatot mondani* — Írja — de nagy hibit köveinek el a „nagyok* midőn az illető kisebbség nyelvét nem beszélő tanítókat küldenek a kuiturzőnákba. Elmúlt az az idő midőn kényszerrel tanították a nyelvet. Minden ktnyszer reakciót szili. A legkisebb kényszer kiszámíthatatlan eredményeket idéz elő a kisebbségek lelkűidében. Véleményem az, hogy a hisebbséglakfa vidékeken működő tanítóképzőkben kötelező tantárgyként vezessék be a kisebbségek nyelvét is. Biciulescu szatmarmegyei tanító a kővetkezőkben ecseteli az ottani helyzetet : — Midőn a kisebbségi gyermekek az elemi iskolába először baiépnek. azonnal román ábécét tesznek elé. Hal-Ipd e ? Azoknak a gyerekeknek, akik a román szótár iegelemibb szavait sem ismerik, azonnal románul kezdenek előadni. Szegény gyermekek! Három le győzheted* n akadály emelkedik előttünk: írás, olvasás és szőgyarapitás. — Fel kell adni a román ábécé kisebbségi iskolákban való tanításának gondolatát. £; nemcsak Erdélyből, hanem az ország minden tartományából érkeznek be a válaszok, amelyek megállapításaikban annyira egyöntetűek, hogy ■— mint h kolozsvári tudósító írja — szinte hí előrtniegbéezélfség látszatát Velük. E ékből p „missziós* levelekből mi a hishükÜílőiTmgyei tanító mondatát ragsd,uk ki: „Elmúlt az az idő, midőn kénysít rrel tanították a nyelveket*. — FekHe Piroska magyar leány marad, ha Fechäte nek íratják is a nevét és leik« magyar virágra mosolyog, ha a fekete táblára azt írja is, hogy: cärli viragcc. Karinthy Frigyes szlovenszkói turnéra megy. A losonci Y. M, C. A. vezetőségének sikerült megegyezni Karinthy Frigyessel, j egy őszi szlovenszkói turnéra vonat- | comba suhintott az ostora s a szem* pillám tele leit hóval. Csaknem térdig süpptdve a hóba, gödrökbe bukdácsolva és magasra tartva a tortái, mint valami Ábel áldozatát. Végre mégis elvergődtem a behavazott kerítésig, ahol meg kell nyomni a rézgombos csengőt. A taniiökisasszony édesanyja nyitott éjtót és átvette a tortát. — Köszönjük kislányom. De ebben a hidegben — csóválta meg a fe jét — látván fcifagvott kis lényemet. — Mire jó ez? — De én tudtam, hogy csak úgy mondja, a nagy örömében, mert egész valóját betölti a torta szenzációja. — Nem jön be melegedni egy kicsit? — hallottam még az öregasszony hangját. — Nem, nem köszönöm szépen — dadogtam és elmenekülve a köszönet elől. Már kint is voltam a kapun, dermedt kis kezem a zsebembe reitve. Egyszerre csak beboruit az ég. C uf fekete madarak szálltak fel károgva. És félelmes lett a táj. És engem valami rettenetes szorongás fogott e\ mintha elmosódna most minden ut és hogy mire odaérek, a hórengetegben nyom talanul eltűnt a magános kis ház a behavazott léckerítéssel, a nagy virrasztó fákkal és anyával odabent, és án soha többé nem fogom megtalálni és egye dűl, egyedül leszek a hórengetegben I ó, hányszor álmodtam ezt azóta kietlen éjszakákon. Álmodjuk szorongó gyermek-félelemmel, míg egyszer valóra válnak az álmok. Milyen jó azoknak, akik nem álmodják meg előre, mindig, egy életen át... De anyám már ott várt a kapuban meleg ölelő karral é3 nem fáztam és nem féltem többé. És elképzeltük, a tanitókisatsiony vendegei hogy ülnek most a megterhelt asztal körüli és bámuják a mi tortánkat. És ebben az elgondolásban fölemelkedett szürke kis éle ünk a tisztelet, a méltánylás fény. körébe. De a szobában már min;ha kialudt vo:na a tegnapi fény. Nem volt ott a torta. ... Másrup úgy hozla a véletlen, kozóan. A turné (érv szerint a következő városokra terjedne ki: Pozsony, Komárom, Érsekújvár, Léva, Losonc, hogy találkoztam Linóval, az iskolaszolga hóríhorgas leányával. Valamit rmjszolt. Ha bármeddig élek is, nem felejtem ei: egy tortaszeletet. — Tortát eszel? — kérdeztem különös szorongással, mert a gussz, s a torta s?ine olyan ijesztően ismerős volt nekem. — Igen, a tanüókisasazonynak hoztak tegnap egy tortát, de avas volt, hát nekünk adía. Újjá, én azért megeszem. — nevetett nsgy lep'rtfogaiva!. — Naná I — Csakugyan nem tévedtem. A torta voltl A mi tortánk. Többet nem is kérdeztem tőle. Mintha egy világ omlott volna körülöttem. Lihegve hazafuiotfam és elmeséltem anyának. Anya gyorsan egy kendőt keiitetí a vállára és iszonyú izgalomban átment a szomszédba, a boltosnéhoz. — Kedves Franyóné, ha szabad kérdeznem, meiyik cukrásznál vette tegnapelőtt azt a tortát? — Hja a tortát? Hát megvallom szomszédasszony, a péknél lettem, mert siettem. Gondöltsm, mindegy, jó lesz masuknak, ha olcsóbb is. Igaz, itt van a 70 fillér, elfelejtettem visszaadni. Anya kitántorgott zz üzletből. Kint sötét volt már és mi némán ültünk egymás mellett a sötét szobában. Reménytelenül nézett be ránk a téli éj A fák ágait lehúzta a hó. És kint az ablak alatt, mintha a halál ment volna el nesztelenül az alvég felé ... Aztán sok-sok idő telt el. És én megint látom magamat, — akkor már fiatal leány voltam — az életrengetegben egyedül és viszek valamit reszkető, lángoló, tündöklőt. Képzeljétek el, csak: a szivemet vittem letakarva az álmaim Khér caípVeterilőjévei! És a háztetőkön emberáicu furcsa madarak csufondárosan kecfgva, rosszindulatú kíváncsisággal nézlek, hogy kinek Viszem. — Jaj, csak nfievboüäna, csak elejtené — susogták. És odaáíftak a ház élé, atídvá én a szívemét vittem és huhogtak, kárálfak és küvíkólíak és másnap, mikor arra mentem, az árokszélén ott feküdt a szivem, hólotJchéren, eltiporva, rajta Rimaszombat és Rozsnyó és körülbelül október közepe táján fog kezdődni. A turné hire máris nagy érdeklődést váltott ki mindenfelé, annyival inkább, meri szinte csupa olyan helyektől van szó, ahol eddig meg Karin'hynak nem ! volt előadóestje. A losonci Y. M C. A. tehát ezzel a nagyszabású iurnéva! a szlovenszkói magyarság széles rétegei ; számára fogja lehetővé tenni, hogy vij lághitü és kedvenc Íróját szemtőlszembe láthassa és kiváló előadómüvéj szelében gyönyörködhessék. ÍMesülé\ sünk szerint az írót turnéján Simándy ! Pá! fogja kisérni és bekonferáíni. Gazdasági bisantant létesül Prágai jeieníés szerint novemberben fogják megtartani a tanácskozásokat a gazdasági kisantantról. Napirenden a bukaresti program főbb pontjai fognak szerepelni. A csehszlovák iparosok szövetségével kapcsolatos gazdasági bizottság, amelynek célja a gazdasági együttműködés kiépítése az egyes gazdasági szervezetekhez kérdőívet nyújtott, amelyen állást keli foglatniok a bukaresti program portjaival szemben. A beérke - zeft anyagot azután általános memorandum alakjában fogják feldolgozni, ame y a gazdasági kisaníaní tanácskozásainak alapját fogja majd képezni. a nagy mosástól, hisz RÁDIÓN elvégzi a fele munkát. Oly egyszerű és olyan kényelmes: 1. Éjszakára a szokásos módon beázíatnr. 2. A. RADION-t hideg vízben feloldani és benne 20 percig főzni a ruhát. 3. Először meleg-, majd hidegvízben jól öblögetni. Próbálja ki egyszer. Látni fogja, hogy nincs szebb a Radionnal mosott ruhánál. Keli-e fizetnie a bérlőnek visszamenő hatállyal a felemelt viz és csatornadijakat? Glosszák a kerületi bíróságnak egy elvi döntéséhez,*) A Komáromi Lspok szeptember 14 ifci számában egy közlemény jelent meg, amely a fenti kérdésbe tagadóm válaszol. Hivatkozással a (komáromi kerületi bíróságnak egy elvi jelentőségű határozatára, megái!api?j«, hogy konkrét esetben a kerülöd bíróság nem adott helyet a ház'uajdonos kérelmének, mellyel lakójának a felemelt viz és csatornadíjak megfizetésére való kötelezését — visszamenő hatállyal — kérte, de kimondotta, hogy ebben a kérdésben előbb a járásbíróság perenkivüíi eljárásban «adózik dönteni afelől, vajion a viz és csatornadíjak felemelése folytán van-e helye és milyen mértékben lakbéremelésnek ? Ebből a dönaz álmaim elázott csipketeritöje. Attól a napló! fogva nem volt szivem. Eleinte azt hittem, hogy belehalok. De képzeljétek, egy idő múlva rájöttem, miiyen könnyebbséget jelent nekem, hogy nincs szívem, hogy nem húz a porba a súlya. Könnyű leltem, mint a pehely, mint a menekülő hsjó, amelyből a tengerbe dobták a fölösleges ballasztot. Ennek nincs szive, ennek nincs szivei — zuhogták az emberek. És a világ, milyen furcsa is a világ: most egyszerre sajnálni kezdett és megskart hatni. A hódolat virágait és gyöngyeit rakta a lábam elé. Talán kíváncsiságból, falán csak azért, mert nem bírt belenyugodni, hogy nekem ezentúl már ne fájhasson semmi. Így lettem egy ország ünnepelt színésznője! És egy napon kzeagva jött be az ölíöztetőnöm, hogy egyik névtelen imádón? egy tortát küldőn nekem ajándékba. — A cukrász gyerekeit tankja — hahotázts, — ugv latszik, majd levonják a béréből I — Es különös, nekem egy régi torta jutott eszembe és ezúttal nem nevettem. Kiváncsi lettem a torta küldőjére. Nem csalódtam. Olyan volt, amilyennek képzeltem. Tiszta tekintetű, bár kissé félszeg vidéki fiú, akinél az illúziók napcsókolia patináját még nem hervaszfotta cinizmusba a kávéházak füstje. Aki nem szégyeli még a nyílt ságát és jóhiszeműségé1, mint azok a kiábrándult testvérei, akik nem tudják, hogy éppen ezek a tulajdonságok teszik varázsossá a férfi alakját, mivel ezek többnyire a féifias férfiak vésziho2Ó erényei. A férfias férfiaké és férfias nemzeteké. Azért esnek ezek könnyebben áldozatul az árulásnak és elgáncsolnak. Az igaz, hogy szolgaságba sohse süiyednek ezért, mert meg van a bátorságuk széttörni bilincseiket 1 igen, eflentttiondásn k tungíik, tán, hogy inkább a féifiss féíf.brn és a nőies nőben. Férfias férfi nem tévesztendő össze a brutális durváiéit ü bravóVaí, valamint a nőies rrő sem révesztendő össre az élőidi kitarottal, a háremhöiggytl D;- nem tévesztendő ösgze azokkal a női savotésből a cikkíró azt a következtetést vonja le, hogy mivel a bír íeíemalése a törvény 22. § a érteimében csak a legközelebbi berídőszaktól kezdődő hatállyal lehetséges, a járásbíróság ak a perenkivüíi e járás kapcsán liozc.í döntése nem kötelezheti a bérlőt az 192b január 1 iői már lejárt viz és csatornadíjak megfizetésére, csupán e címen a iegközeiebbi béridőszaktól járó különbözet megfizetésére. A cikkírónak e felfogása teljesen téves. . Tény az, hogy a kerületi birőság kimondta, mikép nem tartozik a rendes ) Mint közérdekű cikknek, készséggel adunk helyt e soroknak. naroiákfcai sem, akik úgy akarják meg menteni a világot, hogy kiüidőzik be lőie a szépséget. Nem, az igazán nőié nőt a leíkierő, az erkölcsi báiorsá jellemzi elsősorban és a mindent át ölelő szereidnek az a transzcendentális magassága, melyet úgy fejezhetünk ki, hogy világmaternirás. Igen, ezt a kifejezést találom legjeiíemzőbboek. Az anyaságnak azt a túl a családon az egész míndenségre kiterjedő érzését, amely forró krisztusi részvét és önfeláldozó felelősségérzet minden szenvedő éleiért. Ez a szenvedéseken át való megértése az emberiség minden árvaságának. Nem, nem kellenek hiie.tlket vesztett forradalmak, zmg yek mindig újabb zsarnokságokhoz vezetnek. Nem elő, eleven össz fogó szeretet a szenvedő emberiség panaceáje. Sajnáld a felebarátodat, mint tenmagiidat... És jaj volna az emberiségnek, él kellene kárhoznia, el kellene pusztulnia nyomorultan, ha élő, ható leíkismerelté nem válnék benne ez a tudat... — Hanem én itt mosi — szólt a művésznő hirtelen — amint egy rosszmájú kritikusom mondaná, — asszonyi bőbeszédűséggel eltértem a tárgytól, a tortától. De hiszen a folytatását már isménk. Abbói a szegény fiúból nagy művész lelt és egy nagy művésznőnek a férje. Szerénységem tiltja megvaliani, hogy ez a nagy művésznő én vagyok. Ismeritek őt és szeretitek mindnyájan, mert művésznek és embernek szeretetreméltó egyaránt. Csak egyre kérlek még benneteket. Ha egyszer lenézve a házatok balkonjáról, odalent valahol a hórengetekben egy kis gyermeket láttok evezni egy tortával, egy vézna kis rajongót, akinek majd tefagy a keze a hidegtől, de azért áhítattal, ragyogó szemmel csak viszi, viszi a tortát: ne tévesszétek a*« szem elől. Sose tehessen tudni, hogy micsoda világító fáklyává növi ki magát egyszer egy ilyen parányi kis életmécses.
