Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-09-21 / 114. szám

6. oldal. Komáromi Lapok *c49. szeptember 21. hagyj* el. A Balaton legszebb pontján, Keszt­hely és Badacsony között fekvő Szigliget Mez partján és a hegymeredek oldalán nem igen Írtam és a kötelező ansichts kártyák közül is legtöbbet úgy diktál­tam le. A fUrdőleveleímet tehát itthon irom meg. Előre bejelentem, hogy éppen úgy, mint „Az olasz ég alatt“ cimü olaszor­szági útleírásomba én sok mindent be lekevertem ezekbe a balatoni, szigligeti úti leveleimbe is bele fogok keverni sok mindent, amelyek talán semmi össze függésben sem lesznek a Balatonnal, Szigligetiéi, de úgy vagyoV, mint a han­gos társaságba jutón, aki nem tud szó­­hóz jutni, mindig közbe vág valaki, ha baszédbe kezd, de ha aztán nagy ne­hezen szóhoz jut a szegény sserencsét­­len fiótás, jaj akkor az egész társaság­nak, mert a beszédnek se vége, se hossza. így vagyok én is, eddig a szerkesz­tőségi tagoktól nem tudtam szóhoz jutni, hónapok óta némaságra voltam kárhoz­tatva Ha valamibe belekezdtem, mindig letorkoltak, hogy most nem lehet, most egy szenzációr, rimtelen vers, majd könyöradományok érdekfeszitő névsora, a cserkészet izgalmas folytatásos re­génye, s a munkatársak kedvenc miliői­nek. reszortjának részletes és az olvasó figyelmét mind végig lekötő, lebilincselő ismertetése, leírása, az izgalmas mozi, rádió műsor és hasonló szenzációs iz­galmak nem hagytak sióhoz jutni. Hall­gatnom kellett, még a másik éneme', a hatezer éves Faunt is elkeltett hallgat­tatnom önmagámban. Kiszáradt a tinta­­tartómban a tinta, a toliam berozsdáso­dott már régen, az Írógépen nyikorogva jajdult föl, ha néha hozzá nyúltam, az állásban már az is rozsdásodni kezdett. Már egészen letettem a tollat, illetve letettem arról a gondolatról (ezt a szó­játékot lírai költőnktől, a Komáromi Ko­boztól tanultam), hogy én még egyszer megszólalhatok kedvenc lapunk hasáb­jain. Végre most váratlanul, ütött az én órám is. Környei belmunkatársunk, aki kint lakik a szigetben (szintén Koboz­barátomtól koboztam el ezt a szójáté­kot) ma reggel a nyomdában Czill és Czibor mesterekkel beszélgetett és egy körmondatba kapott bele. Gyorsbeszé­­düsége közismert lévén, megragadtam az alkalmat és amíg ő befejezi a meg­kezdett körmondatát, megírom a fürdő leveleimet és ha már egyszer szóhoz jutotam, egyszerre elmondok mindent, amit eddig magamba folytottam Lesz ebben a balatoni útleírásban sok ér­dekes eset. Ipovitz József barátom­nak az olaszországi útleírásom révén olyan nagy hírnévre jutott nadrágjáról ugyan itt nem lészen szó, mert ipovitz barátom — sürü hivogatásom dacára sem jött el vetem — de azért ez az útleírás se szűkölködik szenzációkban. A világháború a legegyszerűbb falu gyermekét sokszor a föld túlsó olda­lára sodorta. Ma már a legegyszerűbb faluban is akad egy-két ember, aki kö­rüljárta az egész világot, amikor hadi­fogoly volt, 8 amikor hazakerült a fog­ságból. Az én gyerek-koromban még a ki­sebb utak, kisebb távolságok is szen­záció számba mentek. Például, hogy én, a kamocsai gyerek, akinek a hagy­mák, a káposzták, a „gyükerek“ orszá­gában ringott a bölcsőm (és nem a gyerekkocsim), a keszthelyi premontrei ? ;imnáziumba kerültem tanulni az élet orgatagában, az olyan nagy világjárás számba ment akkortájban, mint most Gáspár Ferenc Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel című útleírása. Akkor Komárommegyétő! Zalame­­gyéig nagy-nagy ui számba ment. Szóval Kamocsáról Keszthelyre sodród­tam, mint gimnazista. Van egy barálom és hü fürdőtársam, aki viszont a régi Magyarország sok-tok gimnáziumán sodródott végig. Komáromban kezdte a gimnáziumi tanulmányait és a mára­­marosszigeti gimnáziumban végezte. Ugyanis minden évben tovább ment egy osztállyal és egy várossal. Szeren­csére, hogy mire már Máramaros­­szigetre ért, akkor már nyolcadikos volt, mert az akkori határ miatt már tovább nem mehetett volna. Pe­dig jó tanuló volt, csak egy tantárggyal nem tudott megbirkózni (pedig de faktó sokat birkózott.) A legjobb igye­kezettel se tudott még jó osztályzatot se kapni ebből a tantárgyból, jelesről nem is beszélvén. Ez a nehéz tantárgy a magaviselet volt. Az évvégén, ami­kor elbúcsúzott a tanári kartól, a bú­csú bármilyen szivélyes is volt, de a tanárok részéről egy szó hiányzott eb­ből búcsúztatóból és ez a szó az volt, hogy viszontlátásra. így aztán kényte­len volt egy várossal tovább sodródni. Nehogy valaki azzal vádoljon meg, hogy micsoda rosszmájúság, hogy a barátom diákévéről *igy leteregetem a feledés jótékony fátyolét, már most ei­­áru'om, hogy az én keszthelyi diák­éveimről is lészen itt több rendbeli le­leplezés. A kamocsai gyerek Kész' helyen cimü fejezete gyerekkori visszaemlékezésének vonzott, hogy újra lássam ezt a kedves vidéket, a Balatont. A kamocsaiasságot azonban nem tudta kiölni belőlem a vi­­lágforgataga se Szeretem még most is szülőfalum déli gyümölcsét, a kamocsai banánt, a csallóközi ananászt; a hagy­mát és pedig mindenféle változatban: mint vöröshagymát, mint fokhagymát, és mint zöldhagymát, mint bezdert nem kis bosszúságára egy pár nő ismerő­sömnek, akiket rém érzékeny orral vert meg az Isten. Ma már a hagymaszag szalonképes lett és nagyon kellemetlen lehet, ha valaki nem állhatja ki ezt az A perlekedés soha sem voh jó üzlet. Sok izgalommal, bosszúsággal időps­­zarlássa! s anyagi áldozattal jár a pe­reskedés. Minden áldozat ellenére a végén kisül, hogy van ugyan jogerős bírói Ítéletünk, de azt végrehajtani nem leh?t Mielőtt valaki perlés útján akaná igy követelését behajtani, a következő kér­déseket tegye fel önmagának s csak ha azokra kielégítő feleletet kap, akkor menjen bele abbs a kétes vállat! ozásba s még akkor is inkább kísérelje meg a békés kiegyezést mert „a sovány kié­­gyezés mindig jobb a legkövérebb pénznél“. 1. Gazdaságosé a per? A peres ügy értéke pernyerés esetén sránybin áll e azzal az anyagi hát­ránnyal amit a peres eljárás folyamán időben és pénzben veszíthetünk, érdé mes e a sok boszanbodást és mérge­­lődést elszenvedni? 2. Érdemes e kockáztatni a perrel a vevő vagy szállító elvesztését? Tisztában kell lenni azzal, hogy azt a vevőt, vagy szállítót, aki ellen pert indítunk elvesziijük, bármilyen legyen is a per kimenetele. Ma, szombaton este keadi meg Földes Dezső Dyugatszlovenszkői színtársu­lata két hónapra tervezett szinisze­­zoniát Komáromban. Földes Dezső társulatával tavaly már működött Komáromban és mi tagadás benne, Földesnek elég szép sikerei vol­tak. Kétszeri szezonja meglehetősen sikerült és a közönség járt színházba. Pedig repertoárja nem volt olyan, hogy minden tekintetben kiállta volna a kritikát és az előadások is többször megbicsaklottak a nívóban. Mégsem lehet azt mondani, hogy Földesnek nem volt szándékában komoly művé­szetet nyújtani, amit bizonyít a Gellert Lajossal és Simonyi Máriával megren­dezett pár előadás is. Bizonyos, hogy kifogásolni valót lehetett találni sok­szor előadásaiban, azonban néha még a szigorúbb kritika szempont­jából is megállták a helyüket ezek az előadások. Értem pedig elsősorban a prózai előadásokat. Erről tanúskodnak a tavalyi pozsonyi szinikritikák is, főként pedig A Nap-ban jelentek meg elismerő kritikák a kéthetenkénti po­zsonyi előadásokról, de más pozsonyi hogy szeretem a vizet és fürdeni akár télen is tudnék a szabadban, Keszthe­lyen nem pgyszer megesett, hogy 8 Ba­latonban decemberben J muárban ij me g­­fürüdiem, amikor a jég leszí k^dt alat­tam és nem egyszer jórészt a jég statt voltam már. Ig?z telkemre mondom, hogy abban a dermesztő időben se éleztem a viz hidegségé', aminek az volt a titka, hogy a jégbe való leszakadás, a jégalámerülés és a biztos és borzalmas halál közelségének a gondolata bizony Isten elfeledteti az emberrel a fázást és inkább roeiege van. Szóval a régi, diákköri emlékek le­küzdhetetlen erővel vonzottak, hogy a Balatonban is megfütödhessem és el­hagyjam a mi kedvenc Komáromunkat a Szaharájával, Számumjával. Elhagy tam tehát a sporifehp vidám és gyer­­mekvisiiáslól hangos fürdőző telepé*, a Praníner vendéglő „Csak finoman“ cimü asztaltársaságát, azok kedves tag­jait, az örökifjú LŐrincet, a szójáíékos Komáromi Kobozt, a ho's?tíh?ju ve­szedelmet, a Krepif. sz Ügyvéd Kál mánt, a Tengerész Józsefet, a Mérnök Jánost és a Bankos Pált, a fegyver­szakértőt és Károly bácsit, a mindig vidám pinceiünket. Bevezetésnek art hiszem, elég ennyi. (Folytatjuk.) 3. A tények helyes mérlegelése. Minden per megindítása előtt aludni egyet rá, mérlegeljük a tényeket a bi­zonyítékokat s ne szaladjunk rögtön az első felindulásunkban a bírósághoz. 4 Az ügyet az ellenfél szemével nézzük. Figyelembe kell venni, azokat a té­nyeket, amiket az ellenfél a per folya­mán felhozhat s mivel tudom én azo­kat megdönteni, mert a pnt csak az egyik nyerheti meg. 5 Legyünk tisztában azzal, hogy melyik birósíg előtt kell a pert megindítani, valamint azt is mérlegel­jük, ha szükséges, melyik ügyvédre bizza az ügye*. 6. A per eredménytelen is lehet! Mielőtt a pert megindítaná, érdek­lődjék az ellenféli vagyoni viszonyairól és fizetési képességéről, mert előfordul­hat az, hogy a bíróságnál a pert meg­nyeri, de azt az adós vagyo.ntalansága miatt behajtani nem tudja, vagy pedig úgy játsza ki az adós a végrehajtást, hogy csőd, vagy kényszeregyezségí el járást kér s igy a jogerős bírói ítélet ellenére is csak felesleges költséggel ' szaporája a veszteséget. lapoknak, a Híradónak, a Grenzbote­­nak, stb. is voltak olyan kritikái, ame­lyekben tárgyilagosan elismerték Földes előadásainak értékét. Ez volt a hely­zet tavaly, amikor Földes ellen Iván elejtése miatt általános volt az antipá­­tia, ami különösen a szinpártoló egye­sület mozgalmaiban érvényesült és nem egészen figyelmen kívül hagyandó az a körülmény, hogy Földesben tavaly éppen A Nap-nak támogatása tartotta a lelket és éppen A Nap volt az, amely ajánlotta Földesnek, hogy a bojkott­­mozgalom miatt hitelrontásért perelje a szinpártoló egyesületet. Most a helyzet egészen más. Földes­nek ma legelkeseredettebb ellensége A Nap, logikus valami lehet, mert Földes nincsen hibák nélkül, sőt leg­többször éppen a hibái szembetünőek, csak az a furcsa, hogy ezek a hibák Földesben megvoltak azelőtt is, meg­voltak egy évvel ezelőtt; ami az egész küzdelemben A Nap részéről logikátlan, az éppen az, hogy ezt a küzdelmet nem egy évvel ezelőtt kezdte meg Földes ellen, mert lehetetlen volt észre nem venni e Földesben a hibákat már­­tavaly is. * S ha itt tartunk, beszéljünk Földet hibáiról. Sok tekintetben a kötéltáncos ballansziroiására emlékeztet működése. Roppantul tehetséges ember, de rop* pántul könnyelmű is, talán éppen azért, mert tehetséges. Könnyelműsége sok­szor egészen a hazardirozássai határos és a hazardőr sosem érd eléggé fele­lősségét. Eo tavaly sokszor csodáltam működését, hogy igy is lehet Többé kevésbbé megmutatta, hogy lehet. Ami tavaly bennem legjobban szemet szúrt Földes hibái között, az éppen az volt, hogy szociális érzésében nem láttam megbízhatónak. Itt aztán nem­csak a siinészek és a kö.önség ellen­sége lett Földes, de önmagának is és nem mutatkozik éppen emiatt jó üzlet­embernek sem. * Mihályi Lici színmű vészeiét, különö­sen mint naivát, mindig sokra becsül­tem én is, legalább annyira, mint Föl* des, aki egyik legkiválóbb magyar színésznőnek tartja; de lehetetlen álla­pot az mégis, hogy a/ irók minden szerepet éppen Mihályi L'ci egyénisé­gére szabtak. Bizonv, Mihályi Lici nem veszi észre, sem Földes, hogy ez a folytonos, szakadatlan szereplés művé­szeiét mennyire kikezdte és Mihályi Lici — éppen, mert annyira sokoldalú szerepekben forszírozták szereplését, ma bizony már alig sokszínű színésznő. Még csak azt jegyzem ide, jha Földes két hónapos szezonja alatt mindennap fellépteti majd Mihályi Licit, akkor nem szükséges a plakátokon vas­tag betűkkel feltüntetni, hogy „Mihályi Lici felléptével“, ezt anélkül is tudo­másul vesszük. Különben is Mihályi L;ci nem vendégszereplő művésznője a társulatnak, hanem állandó, leszerző­dött tagja és felesége az igazgatónak, tehát annál fonákabb az állandó töm* jénezés a plakátokon. * Földesnek végre is rá kell eszmélnie arra, hogy legegyszerűbb módja az ő reu.álásának éppen az lenne ha minden tekintetben komoly szán­dékú munkát végez a magvar színészet érdekében. Jó előadásokat produkáljon, jó darabokat szinrehozva, társulatának tagjait becsülje meg, ha arra érdemesek, ne Ígérjen többet, mint amennyit be tud váltani, kifelé a közönség felé és befelé a társulat felé egyaránt őrizze meg felelősségének tudatát, ha kezébe jutott a nyugat­szlovenszkói magyar színészet sorsa, * Abban a küzdelemben amiben Föl­des hajszolva érzi magát, nem egyszer ok nélkül, de azt sem mondhatjuk, hogy mindig igazságosan, Földes Dezső szinigazgató most elérkezett két hóna­pos szezonra Komáromba: egyedül rajta múlik, hogy Komáromban otthonra talál-e, vagy pedig számításaiban csa­lódik-e majd. Mi a magyar színészekben mégis a magyar művészet munkásait kívánjuk észrevenni: ezért örömmel köszöntjük most őket és bizalommal nézünk mű* ködésük elé. KÖRNYEI ELEK. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. A felvirágzás. 1920-1925. Irta: Darvas Andor öreges?rkész. Nevezetesebb események. A tábor leg­nevezetesebb eseménye a „Jam­boree“ volt, melyet a 3 táborozó raj közt rendeztek. Egyes számok egész táborozáson át tartottak, mint pl. a cserkészszellem, cserkészhumor, részfvélel a tábor belső életében, tábortűznél. Mások egyes kitűzött na­pokon zajlottak le, az egész tábor óriási érdeklődése közepette. Ezek a számok voltak: futárjálék, harc­­szerű, pányvavetés, tomahavok (alias csákány) dobás, 3000 m. cserkész­felszereléssel való scout menet, 5000 m-es cserkészmenet felszerelés nélkül, 400 m es akadályverseny teljes felszereléssel (15 kg.), drót­akadály átbujás felszereléssel, cser­amhra oüafot. Kímccsának köszönhetem ezenkívül. Dr. Baranyay József. Mire kell tekintettel lenni a per megindítása előtt? FÖLDES DEZSŐ KOMÁROMI SZINISZEZONJA ELÉ

Next

/
Thumbnails
Contents