Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-09-21 / 114. szám
6. oldal. Komáromi Lapok *c49. szeptember 21. hagyj* el. A Balaton legszebb pontján, Keszthely és Badacsony között fekvő Szigliget Mez partján és a hegymeredek oldalán nem igen Írtam és a kötelező ansichts kártyák közül is legtöbbet úgy diktáltam le. A fUrdőleveleímet tehát itthon irom meg. Előre bejelentem, hogy éppen úgy, mint „Az olasz ég alatt“ cimü olaszországi útleírásomba én sok mindent be lekevertem ezekbe a balatoni, szigligeti úti leveleimbe is bele fogok keverni sok mindent, amelyek talán semmi össze függésben sem lesznek a Balatonnal, Szigligetiéi, de úgy vagyoV, mint a hangos társaságba jutón, aki nem tud szóhóz jutni, mindig közbe vág valaki, ha baszédbe kezd, de ha aztán nagy nehezen szóhoz jut a szegény sserencsétlen fiótás, jaj akkor az egész társaságnak, mert a beszédnek se vége, se hossza. így vagyok én is, eddig a szerkesztőségi tagoktól nem tudtam szóhoz jutni, hónapok óta némaságra voltam kárhoztatva Ha valamibe belekezdtem, mindig letorkoltak, hogy most nem lehet, most egy szenzációr, rimtelen vers, majd könyöradományok érdekfeszitő névsora, a cserkészet izgalmas folytatásos regénye, s a munkatársak kedvenc miliőinek. reszortjának részletes és az olvasó figyelmét mind végig lekötő, lebilincselő ismertetése, leírása, az izgalmas mozi, rádió műsor és hasonló szenzációs izgalmak nem hagytak sióhoz jutni. Hallgatnom kellett, még a másik éneme', a hatezer éves Faunt is elkeltett hallgattatnom önmagámban. Kiszáradt a tintatartómban a tinta, a toliam berozsdásodott már régen, az Írógépen nyikorogva jajdult föl, ha néha hozzá nyúltam, az állásban már az is rozsdásodni kezdett. Már egészen letettem a tollat, illetve letettem arról a gondolatról (ezt a szójátékot lírai költőnktől, a Komáromi Koboztól tanultam), hogy én még egyszer megszólalhatok kedvenc lapunk hasábjain. Végre most váratlanul, ütött az én órám is. Környei belmunkatársunk, aki kint lakik a szigetben (szintén Kobozbarátomtól koboztam el ezt a szójátékot) ma reggel a nyomdában Czill és Czibor mesterekkel beszélgetett és egy körmondatba kapott bele. Gyorsbeszédüsége közismert lévén, megragadtam az alkalmat és amíg ő befejezi a megkezdett körmondatát, megírom a fürdő leveleimet és ha már egyszer szóhoz jutotam, egyszerre elmondok mindent, amit eddig magamba folytottam Lesz ebben a balatoni útleírásban sok érdekes eset. Ipovitz József barátomnak az olaszországi útleírásom révén olyan nagy hírnévre jutott nadrágjáról ugyan itt nem lészen szó, mert ipovitz barátom — sürü hivogatásom dacára sem jött el vetem — de azért ez az útleírás se szűkölködik szenzációkban. A világháború a legegyszerűbb falu gyermekét sokszor a föld túlsó oldalára sodorta. Ma már a legegyszerűbb faluban is akad egy-két ember, aki körüljárta az egész világot, amikor hadifogoly volt, 8 amikor hazakerült a fogságból. Az én gyerek-koromban még a kisebb utak, kisebb távolságok is szenzáció számba mentek. Például, hogy én, a kamocsai gyerek, akinek a hagymák, a káposzták, a „gyükerek“ országában ringott a bölcsőm (és nem a gyerekkocsim), a keszthelyi premontrei ? ;imnáziumba kerültem tanulni az élet orgatagában, az olyan nagy világjárás számba ment akkortájban, mint most Gáspár Ferenc Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel című útleírása. Akkor Komárommegyétő! Zalamegyéig nagy-nagy ui számba ment. Szóval Kamocsáról Keszthelyre sodródtam, mint gimnazista. Van egy barálom és hü fürdőtársam, aki viszont a régi Magyarország sok-tok gimnáziumán sodródott végig. Komáromban kezdte a gimnáziumi tanulmányait és a máramarosszigeti gimnáziumban végezte. Ugyanis minden évben tovább ment egy osztállyal és egy várossal. Szerencsére, hogy mire már Máramarosszigetre ért, akkor már nyolcadikos volt, mert az akkori határ miatt már tovább nem mehetett volna. Pedig jó tanuló volt, csak egy tantárggyal nem tudott megbirkózni (pedig de faktó sokat birkózott.) A legjobb igyekezettel se tudott még jó osztályzatot se kapni ebből a tantárgyból, jelesről nem is beszélvén. Ez a nehéz tantárgy a magaviselet volt. Az évvégén, amikor elbúcsúzott a tanári kartól, a búcsú bármilyen szivélyes is volt, de a tanárok részéről egy szó hiányzott ebből búcsúztatóból és ez a szó az volt, hogy viszontlátásra. így aztán kénytelen volt egy várossal tovább sodródni. Nehogy valaki azzal vádoljon meg, hogy micsoda rosszmájúság, hogy a barátom diákévéről *igy leteregetem a feledés jótékony fátyolét, már most eiáru'om, hogy az én keszthelyi diákéveimről is lészen itt több rendbeli leleplezés. A kamocsai gyerek Kész' helyen cimü fejezete gyerekkori visszaemlékezésének vonzott, hogy újra lássam ezt a kedves vidéket, a Balatont. A kamocsaiasságot azonban nem tudta kiölni belőlem a világforgataga se Szeretem még most is szülőfalum déli gyümölcsét, a kamocsai banánt, a csallóközi ananászt; a hagymát és pedig mindenféle változatban: mint vöröshagymát, mint fokhagymát, és mint zöldhagymát, mint bezdert nem kis bosszúságára egy pár nő ismerősömnek, akiket rém érzékeny orral vert meg az Isten. Ma már a hagymaszag szalonképes lett és nagyon kellemetlen lehet, ha valaki nem állhatja ki ezt az A perlekedés soha sem voh jó üzlet. Sok izgalommal, bosszúsággal időpszarlássa! s anyagi áldozattal jár a pereskedés. Minden áldozat ellenére a végén kisül, hogy van ugyan jogerős bírói Ítéletünk, de azt végrehajtani nem leh?t Mielőtt valaki perlés útján akaná igy követelését behajtani, a következő kérdéseket tegye fel önmagának s csak ha azokra kielégítő feleletet kap, akkor menjen bele abbs a kétes vállat! ozásba s még akkor is inkább kísérelje meg a békés kiegyezést mert „a sovány kiégyezés mindig jobb a legkövérebb pénznél“. 1. Gazdaságosé a per? A peres ügy értéke pernyerés esetén sránybin áll e azzal az anyagi hátránnyal amit a peres eljárás folyamán időben és pénzben veszíthetünk, érdé mes e a sok boszanbodást és mérgelődést elszenvedni? 2. Érdemes e kockáztatni a perrel a vevő vagy szállító elvesztését? Tisztában kell lenni azzal, hogy azt a vevőt, vagy szállítót, aki ellen pert indítunk elvesziijük, bármilyen legyen is a per kimenetele. Ma, szombaton este keadi meg Földes Dezső Dyugatszlovenszkői színtársulata két hónapra tervezett sziniszezoniát Komáromban. Földes Dezső társulatával tavaly már működött Komáromban és mi tagadás benne, Földesnek elég szép sikerei voltak. Kétszeri szezonja meglehetősen sikerült és a közönség járt színházba. Pedig repertoárja nem volt olyan, hogy minden tekintetben kiállta volna a kritikát és az előadások is többször megbicsaklottak a nívóban. Mégsem lehet azt mondani, hogy Földesnek nem volt szándékában komoly művészetet nyújtani, amit bizonyít a Gellert Lajossal és Simonyi Máriával megrendezett pár előadás is. Bizonyos, hogy kifogásolni valót lehetett találni sokszor előadásaiban, azonban néha még a szigorúbb kritika szempontjából is megállták a helyüket ezek az előadások. Értem pedig elsősorban a prózai előadásokat. Erről tanúskodnak a tavalyi pozsonyi szinikritikák is, főként pedig A Nap-ban jelentek meg elismerő kritikák a kéthetenkénti pozsonyi előadásokról, de más pozsonyi hogy szeretem a vizet és fürdeni akár télen is tudnék a szabadban, Keszthelyen nem pgyszer megesett, hogy 8 Balatonban decemberben J muárban ij me gfürüdiem, amikor a jég leszí k^dt alattam és nem egyszer jórészt a jég statt voltam már. Ig?z telkemre mondom, hogy abban a dermesztő időben se éleztem a viz hidegségé', aminek az volt a titka, hogy a jégbe való leszakadás, a jégalámerülés és a biztos és borzalmas halál közelségének a gondolata bizony Isten elfeledteti az emberrel a fázást és inkább roeiege van. Szóval a régi, diákköri emlékek leküzdhetetlen erővel vonzottak, hogy a Balatonban is megfütödhessem és elhagyjam a mi kedvenc Komáromunkat a Szaharájával, Számumjával. Elhagy tam tehát a sporifehp vidám és gyermekvisiiáslól hangos fürdőző telepé*, a Praníner vendéglő „Csak finoman“ cimü asztaltársaságát, azok kedves tagjait, az örökifjú LŐrincet, a szójáíékos Komáromi Kobozt, a ho's?tíh?ju veszedelmet, a Krepif. sz Ügyvéd Kál mánt, a Tengerész Józsefet, a Mérnök Jánost és a Bankos Pált, a fegyverszakértőt és Károly bácsit, a mindig vidám pinceiünket. Bevezetésnek art hiszem, elég ennyi. (Folytatjuk.) 3. A tények helyes mérlegelése. Minden per megindítása előtt aludni egyet rá, mérlegeljük a tényeket a bizonyítékokat s ne szaladjunk rögtön az első felindulásunkban a bírósághoz. 4 Az ügyet az ellenfél szemével nézzük. Figyelembe kell venni, azokat a tényeket, amiket az ellenfél a per folyamán felhozhat s mivel tudom én azokat megdönteni, mert a pnt csak az egyik nyerheti meg. 5 Legyünk tisztában azzal, hogy melyik birósíg előtt kell a pert megindítani, valamint azt is mérlegeljük, ha szükséges, melyik ügyvédre bizza az ügye*. 6. A per eredménytelen is lehet! Mielőtt a pert megindítaná, érdeklődjék az ellenféli vagyoni viszonyairól és fizetési képességéről, mert előfordulhat az, hogy a bíróságnál a pert megnyeri, de azt az adós vagyo.ntalansága miatt behajtani nem tudja, vagy pedig úgy játsza ki az adós a végrehajtást, hogy csőd, vagy kényszeregyezségí el járást kér s igy a jogerős bírói ítélet ellenére is csak felesleges költséggel ' szaporája a veszteséget. lapoknak, a Híradónak, a Grenzbotenak, stb. is voltak olyan kritikái, amelyekben tárgyilagosan elismerték Földes előadásainak értékét. Ez volt a helyzet tavaly, amikor Földes ellen Iván elejtése miatt általános volt az antipátia, ami különösen a szinpártoló egyesület mozgalmaiban érvényesült és nem egészen figyelmen kívül hagyandó az a körülmény, hogy Földesben tavaly éppen A Nap-nak támogatása tartotta a lelket és éppen A Nap volt az, amely ajánlotta Földesnek, hogy a bojkottmozgalom miatt hitelrontásért perelje a szinpártoló egyesületet. Most a helyzet egészen más. Földesnek ma legelkeseredettebb ellensége A Nap, logikus valami lehet, mert Földes nincsen hibák nélkül, sőt legtöbbször éppen a hibái szembetünőek, csak az a furcsa, hogy ezek a hibák Földesben megvoltak azelőtt is, megvoltak egy évvel ezelőtt; ami az egész küzdelemben A Nap részéről logikátlan, az éppen az, hogy ezt a küzdelmet nem egy évvel ezelőtt kezdte meg Földes ellen, mert lehetetlen volt észre nem venni e Földesben a hibákat mártavaly is. * S ha itt tartunk, beszéljünk Földet hibáiról. Sok tekintetben a kötéltáncos ballansziroiására emlékeztet működése. Roppantul tehetséges ember, de rop* pántul könnyelmű is, talán éppen azért, mert tehetséges. Könnyelműsége sokszor egészen a hazardirozássai határos és a hazardőr sosem érd eléggé felelősségét. Eo tavaly sokszor csodáltam működését, hogy igy is lehet Többé kevésbbé megmutatta, hogy lehet. Ami tavaly bennem legjobban szemet szúrt Földes hibái között, az éppen az volt, hogy szociális érzésében nem láttam megbízhatónak. Itt aztán nemcsak a siinészek és a kö.önség ellensége lett Földes, de önmagának is és nem mutatkozik éppen emiatt jó üzletembernek sem. * Mihályi Lici színmű vészeiét, különösen mint naivát, mindig sokra becsültem én is, legalább annyira, mint Föl* des, aki egyik legkiválóbb magyar színésznőnek tartja; de lehetetlen állapot az mégis, hogy a/ irók minden szerepet éppen Mihályi L'ci egyéniségére szabtak. Bizonv, Mihályi Lici nem veszi észre, sem Földes, hogy ez a folytonos, szakadatlan szereplés művészeiét mennyire kikezdte és Mihályi Lici — éppen, mert annyira sokoldalú szerepekben forszírozták szereplését, ma bizony már alig sokszínű színésznő. Még csak azt jegyzem ide, jha Földes két hónapos szezonja alatt mindennap fellépteti majd Mihályi Licit, akkor nem szükséges a plakátokon vastag betűkkel feltüntetni, hogy „Mihályi Lici felléptével“, ezt anélkül is tudomásul vesszük. Különben is Mihályi L;ci nem vendégszereplő művésznője a társulatnak, hanem állandó, leszerződött tagja és felesége az igazgatónak, tehát annál fonákabb az állandó töm* jénezés a plakátokon. * Földesnek végre is rá kell eszmélnie arra, hogy legegyszerűbb módja az ő reu.álásának éppen az lenne ha minden tekintetben komoly szándékú munkát végez a magvar színészet érdekében. Jó előadásokat produkáljon, jó darabokat szinrehozva, társulatának tagjait becsülje meg, ha arra érdemesek, ne Ígérjen többet, mint amennyit be tud váltani, kifelé a közönség felé és befelé a társulat felé egyaránt őrizze meg felelősségének tudatát, ha kezébe jutott a nyugatszlovenszkói magyar színészet sorsa, * Abban a küzdelemben amiben Földes hajszolva érzi magát, nem egyszer ok nélkül, de azt sem mondhatjuk, hogy mindig igazságosan, Földes Dezső szinigazgató most elérkezett két hónapos szezonra Komáromba: egyedül rajta múlik, hogy Komáromban otthonra talál-e, vagy pedig számításaiban csalódik-e majd. Mi a magyar színészekben mégis a magyar művészet munkásait kívánjuk észrevenni: ezért örömmel köszöntjük most őket és bizalommal nézünk mű* ködésük elé. KÖRNYEI ELEK. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. A felvirágzás. 1920-1925. Irta: Darvas Andor öreges?rkész. Nevezetesebb események. A tábor legnevezetesebb eseménye a „Jamboree“ volt, melyet a 3 táborozó raj közt rendeztek. Egyes számok egész táborozáson át tartottak, mint pl. a cserkészszellem, cserkészhumor, részfvélel a tábor belső életében, tábortűznél. Mások egyes kitűzött napokon zajlottak le, az egész tábor óriási érdeklődése közepette. Ezek a számok voltak: futárjálék, harcszerű, pányvavetés, tomahavok (alias csákány) dobás, 3000 m. cserkészfelszereléssel való scout menet, 5000 m-es cserkészmenet felszerelés nélkül, 400 m es akadályverseny teljes felszereléssel (15 kg.), drótakadály átbujás felszereléssel, cseramhra oüafot. Kímccsának köszönhetem ezenkívül. Dr. Baranyay József. Mire kell tekintettel lenni a per megindítása előtt? FÖLDES DEZSŐ KOMÁROMI SZINISZEZONJA ELÉ
