Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-09-10 / 109. szám
Ötvenedik évfolyam. 109. szám. Kedd, 1939. szeptember ÍO ROM« POLITIKAI LAP. Ü8iiseté«i áf sssknlovák éstákbe*: Sulykán él vSiékre postai »étkflldéiiei i Sefos ém SO K, félém 40 K, negysiévse *8 1. — Külföldön 150 Ki. f;n uán ár« I 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF di. Sierkeistöiés 6a ktadóhiratali ládoi-s. S8|, Megjelenik hitenkint háromsxoil kedden, csütörtökön és szombaton. la ni a lati leves Komárom, — szept. 9. A Hágában tartott konferencia megállapította Németország háborús jóvátételi kötelezettségének mértékét és Németország ezzel elérkezett oda, hogy tudja menynyivel tartozik, meddig köteles fizetni. Egyszersmind elintézést nyert a másik nem kevésbé fontos kérdés is, hogy a győztes hatalmak hogyan osztozzanak meg a háborús zsákmányon. Anglia erőteljes fellépésén múlott, hogy érdekeit meg tudta védeni és nem Franciaország vitte haza a dicsőség mellé a milliárdok túlnyomó részét is. Ezen a ponton azután igazán nem volt ,,cordiál“ a társult hatalmak viselkedése egymással szemben és aki bírja, marja elvei érvényesültek a tusában. A jóvátételek mellett napirendre kerültek a legyőzött áliamok úgynevezett ,,fe!szabaditási“ adóssága is, amelyeket a területekkel megnövelt uj államok tartoznak fizetni. A legyőzött államok jóvátétele első sorban Magyarországot, Ausztriát és Bulgáriát érintik. Ezek az államok területüknek legnagyobb részét elvesztették és ezekkel uj államok gazdagodtak. Az uj államok, elsősorban Csehszlovákia, azután a megnagyobbított Románia és Jugoszlávia, tartoznak az áttvett állami berendezésekért, a vasutakért és felszereléseikért, az állami épületeikért kártalanítást fizetni. Csehszlovákia tehát ezeken a címeken Ausztriának és Magyarországnak adósa. Azonban a nagyhatalmak a felszabadításért még külön illetéket vesznek a csehsz ovák köztársaságon, amely másféimilliárd koronában van megállapítva. Mindenesetre érdekes probléma, hogy ezt a felszabaditási dijat kinek kell megfizetni. A felszabadítás tényét a cseh és a szlovák nemzet hirdette magára nézve és az is tény, hogy az osztrák németek, akik ezen a területen éltek, valamint a magyarok nem szabadultak fel, sőt nemzeti kisebbségekké változtak, amely számukra az alkotmány szerint az állampolgári egyenjogúságot jelenti, a gyakorlatban azonban tudjuk, mit jelent ez az egyenjogúság. Mindenesetre megoldandó kérdés mar&d, hogy a nemzeti kisebbségek, amelyeknek elcsatolása népszavazás mellőzésével, tehát kifejezett akaratuk nyilvánítása nélkül történt, megterhelhetők-e felszabaditási költségekkel ? Nem kétséges, hogy ebben a kérdésben a törvényhozás fog dönteni és ez alkalommal a nemzeti kisebbségek tiltakozást jelentenek be mindennemű felszabaditási költség kivetése ellen, amely őket nem terhelseti. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — szeptember 9. Hodza újra a porondra lép. Hodza Milán dr. volt iskolaügyi miniszter lemondása uián visszavonult a közélettől és betegségét gyógyiitatta a Tátrában. A politikai világ már úgy tekintette Hodzát, mint a bukóit nagyságot, aki többé nem tér vissza a politikai éleibe. Annál nsgyobb föltünést kelteti a Ludova Politika egyiäc hire, meiy sze.int Hodza dr. volt miniszter a Szent Vencel ünnepségek alkalmával beszédet fog mondani. Bodzának ez a beszéde jelenti visszatérését a politikai élet porondjára. Ezzel a hírrel kapcsolatban a szlovák néppárt lapja, a Slo vák a hazaárulás vádjával illeti Hodza Milánt és lekö2li Bariba Albert volt magyar hadügyminiszter nyilatkozatának fakszimiléét, amelyből kitűnik, hogy Hodza miről tárgyait 1918 november havában Budapesten, A leközöli nyilatkozat szerint Hodza annak idejében Jászi Oízkár akkori nemzetiségi mi- j niszter jelenlétében tárgyári Barthávai j és a szlovák nemzeti tanács nevében azt a kívánságát fejezte k?, hogy egy I szlovák miniszterség, két vagy három \ főispánsóg és 2—3 ezied szlovák ve I j zényleti nyelv az, ámi a szlovák nép j - összes kívánsága Ä tárgyalások során I ez a kifejezés: „Csehszlovákia“ el nem I hangzott és ennek nevében Hodza S sohasem tárgyalt. A lap fölveti a kér- j dést, hogy ezek uián szabad e Hodzá- j nak a szlovák vagy cseh aktiv politika térésé lépnie? Tanácskozás a parlament munkaprogramjáról. A koalició vezető politikusai kedden ; tariják első megbeszélésüket a prágai > parlamentben. Ez a konferencia nem \ bír olyan hivatalos jeleggel, mintha a { koaiiciŐEpáríok közős bizottsága venné \ fel a tárgyalásokat, mindazonáltal e • megbeszélésen a parlamenti munka- j program és a lakástörvény fogja a meg- • vitatás tárgyát képezni. Azok a hírek, ' amelyek ebben a kérdésben már dön- i tésrői beszélnek és a lakók védelméről szóló törvény provizórikus megoldását jelentik, a tényekkel ellenkezőt állítják. Az agrárpárt attól az ismeretes álláspontjától, hogy a lakástörvény kérdését véglegesen meg kell oldani, eddig még nem tért el, jelenleg az a kérdés, hogy j ilyen végleges megoldásra elég-e az ; idő, mert az ezidőszerint érvényes i lakásprovizórium október végéig tart. | Hllnkáék helyére Dér er ék szeretnének bejutni a koalícióba. Stefanek iskolaügyi miniszter Nyitrán beszédet mondott és beszédében többek között azt jelentette ki, hogy itt nagyon finoman bánnak a hazaárulőkkal, Csehországban már régen végeztek volna velük: felakasztották volna őket. Dérer Iván dr. a szociáldemokrata párt vezére megragadta az alkalmat, hogy nagy cikkben foglalkozzék az iskolaügyi miniszter beszédével, amelynek keretében kiterjeszkedik temészetesen a Tuka pörre ás újólag rámutat annak politikai jelentőségére. Sorra veszi cikkében a szlovák néppártnak ama képviselőit, akik a pörben mint tanuk szerepeltek, vagy akik a hírlapokban Tuka védelmére keltek. így azután az ő demagóg modorában élesen támadja Hlittkát.Buday dr-t, Krcméry dr.-t, Míxhacesel és főképen Hdnfea vallomásával foglalkozik bővtn, aki kijelentette a bíróság előtt, hogy a pörnek még i további politikai következményei is lesznek. A vallomáson jelen volt a kormány két néppárti minisztere Tiso és Labcj dr, is, hogy jelenlétükkel hallgatólagosan is megerősítsék H inka vallomását. Emiatt Dérer tiltakozott a kormányelnöknél és azt kérte, hogy végezzenek röviden ezekkel az urakkal. Kedden összeült a minisztertanács, Stefanek megismételhette véleményét a hazaárulókról. A cikket azzal a feikinálkozással fejezi be Direr dr., hogy „ha majd s szlovák politikai élet megtisztításáról, Horthy híveinek és a hazaárulásnak kidobásáról, illetve a szlovák néppárt felelősségrevonásáról lesz szó, természetesen mi is segíteni fogjuk a kormánytAmi nyíltabban annyit ja- j ient, hogy a szlovák néppárt kiválása esetén a szociáldemokrata párt, amely olyan régóta vágyódik vissza a húsos fazekak mellé, kész a kormányt zavarából kisegíteni. A kisantant titkos katonai szerződéseiről szóló híreket cáfolják. A Jcurnai de Génévé úgy éltesül, hogy a kisantant államok között három rendbeli katonai titkos szerződés áll fenn. amelyeke! 1929 áprilisban kötöttek Bukarestben. A szerződések a kővetkezők volnának: csehszlovák jugoszláv katonai szerződés olasz-jugoszláv konfliktus esetére, amely felsorolja a katonai erőket, amelyeket Csehszlovákia a magyar határ mentén össze vonni köteles. A csehszlovák-román egyezmény arra az esetre vonatkozik, ha Magyarország a felek valamelyikét megtámadná, az ebben az esetben mozgósítandó haderők nagyságára nézve még folynak a tárgyalások, A román jugoszláv egyezmény Magyarország, Srovjetoroszország és Bulgária ellen tartalmaz intézkedéseket. Magyarországot vagy Bulgáriát a két fél azonnal megtámadj?, ha ezek valamelyik szerződő féllel szemben háborús cselekedetnek minősíthető lépést tesznek. Jugoszlávia Románia elleni szovjetorosz támadás esetében azonnal hadat üzen Szovjetoroszországnak. A szerződéseket még módosították és pedig a Magyarország elleni erőkifejtés megállapítására és jj szabályozására nézve. A genfi lap hir- ] adását a csehszlovák sajtóiroda cáfolja és a kiadott cáfolásban azt írja, hogy a valóságban paszta kombinációkról van szó, amelyek néhány általánosan ismert lényt nyilvánvaló kitalálásokkal 5 hoznak összefüggésbe, hogy a kisantant ellen hangulatot keltsenek. A cáfolatra csak azt lehet megjegyezni, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. A társadalmi- és knlturegyesüleiek kongresszusa elé. — szeptember 9. j Szeptember 22 én gyűlnek össze má- j sodszor Sziovenszkó és Ruszinszkó ! minden városából-vidékéről a íár3adal- j mi és bulturegyesüietek képviselői, hogy \ megvitassák azokat a célokat, melye- I két a kisebbségi életmód tűz a magyar \ kuliura hordozója, a müveit magyar j középosztály elé s keressék azokat az \ utakat és eszközöket, melyek e célok ] elérésére vagy legalábbis megközeliíé- , sére vezetnek, segítenek. Az idei kongresszus színhelye Kassa, \ a magyar kuliura és művelt tánasélet j ősi fészke, ahornan nemcsak a szer- ; vezeti magyar irodalmi élet indult rögös ! útjára a „szent Öreg", Kazinczy Ferenc egészséges elgondolásából, de ahol a művelt emberek társas életéből sok, igen sok kultureszme és kulíurtett sarjadt ki azóta, hegy az irodalom s általában a műveltség emelkedése öntudatossá tette az emberekben a nemzeti érzést. Az első pillanatban talán nem éppen nagyfontosságunak iáiszik, hogy az u, n. középosztály ad találkozót a kassai kongresszus keretében, az a középosztály, mely az általános balhit szerint luléíte magát, melynek lehet fényes múltja, de szegényes a jelene s nincs jövője. Igen, szinte szállóigévé lett már a magyar középoszlály puszlulása, mely állítólag feliartózhatatlan s mely eddig vezető társadalmi rétegnek, — sok rosszindulattól fűlött kijelentés szerint — egy a hivatása, hogy átadja a vevető szerepei föliörekvő, friss életerejü, uj társadalmi osztályok kezébe. A külső jelek valóban ilyen következtetésekre vezetnek. Az a régi magyar középosztály, mely kicsi, de saját földjébe gyökerezetten, egészséges konzervativizmussal állta a harcot mindennel szemben, ami a nemzet léiét fenyegette, melyből a magyar nemzetnek nemcsak dolgozó kulfurmunlásai kerültek ki, de nem egy vezéregyénisége is, a független, klasszikus műveltségű maga lábán megálló s a közszolgálatot csak nobüe officiumnak tekintő és megbecsülő középosztály nincs többé. Da a helyébe lépő „middle classe“ a magyar hivatalnok, kereskedő ás iparos osztály s az u. n. szabad pályákon működő intelligencia, ha nem a függetlenségében, de szellemi, erkölcsi és jellemerőben méltó utódja volt az előbbinek. Csodával határos ennek az elszegényedett, megfogyatkozott, függetlenségében korlátok közé szorított középosztálynak áldozatkészsége s akik itt pusztulásról mernek beszélni, azok nem tudják felfogni az evangéliumi szegényasszony garasának példázatos mély értelmét! A középosztálynak, melyben ilyen erkölcsi erők lakoznak, egy a hibája s ez az egy hiba muraija kifelé a belső romlásnak a képét. A sarkalatos nagy hiba, mely valóban veszedelembe sodorhatja a középosztályt: a szervezetlensége. A középosztály minden egyede egyénenként áll szemben zárt, kollektiv alapon megszervezett más osztályokkal s ha erre a gyöngeségére rá nem ébred s nem szervezi egységbe a bulturerőit, úgy beigazolódik rajta a darabokra osztott nyilvesszőcsomó példája. Nem a gazdasági megszervezésről akarok itt beszélni, bár ez lenne az anyagi erő alapja, de a kulturális szervezettség szükségéről, mely nélkül a középosztályunk magyar volta és szellemi ereje válik kétségessé. A tavalyi, Rimaszombatban megtartott kongresszus, melynek kimondott célja a Társadalmi Egyesületek Szövetségének megalakítása volt, megállapította azokat a gátió körülményeket, melyek a kisebbségi élet kuliurfejlődését akadályozzák. Ezek: a kulturértékek devalválódása, meiy az egész világon korfünet, de kőrtünet is. A középosztály elszegényedése és megsokasodott gondjai. A magyarság széttagoltsága földrajzi tekintetben és érzésviiágában. És amit a legelején kellett volna elmondanom, mert sok minden másnak alapoba: kisebbségi életünk túlpolitizáltsága. Az akadályok közt vannak teh,át olyanok, melyekért nem lehelünk felelősek, mert ránk szakadtak tudtunkon és akaratunkon kívül, de vannak olyanok is, melyeknek magunk vagyunk az okai, tehát az orvoslás módjai és eszközei a mi kezünkbe vannak letéve. Sőt merem mondani, hogyha a mi hibáinkat kiküszöböljük és jóvátesszük, a kívülről
