Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-09-10 / 109. szám

2. eSdal. Komáromi Lapok 1929. szeptember 10. A POLIO szappan minő­sége az igiói kiállításon harmadizben nyerte el a NAGY ARANYÉRMET! kalapács védjeggyel s valódi! oo jövő veszedelmek ellen is sikeresebben vehetjük föl a harcot. Az ezidei kongresszus célja nem lehet más, minta felismeri hibák gyó­gyításának eszközeit megtalálni. Egysé­ges magyar kisebbségi közszeliem te­remtése, ez a kitűzött cél, melynek alapja csak a kuGurerőink egyirányú és egységes módszert! felhasználása és egy célba állítása lehet. A kisebbségi sors egyformán sutyosodik váílainkra Huszttol Pozsonyig, egyformán nyom­­masztja az iparos, kereskedő, intellek­tuell életét. Testvérek vagyunk a szen­vedésben, kell, hogy testvérek legyünk érzésben és munkában is. Ez a szomorú helyzet kulcsa. Ha a kassai kongresszus egy lépéssel előbbre viszi a kitűzött cél felé a cs hszfová­­kiai magyarság érzés és gondolatvilá­gát, teljesiti a hivatását, mert éle'erős mustármagot vet el, mely terebélyes fává nőhet idővel. (—yf—) Megtörtént az uj népszó- I vetségl palota alapkő­­letétele Genfben. Mmt ismeretes, a népszövetség ré­szére Genfben impozáns palotát fog­nak épiteni, amelyre két év előtt hir­dették ki a pályázatot és a két legjobb pályamű elkészítőit felkérték, hogy kö­zős alapon dolgozzák ki tervüket. A kivitelre elfogadott tervezők sorába a magyar származású Vágó építész is belekerült. Az uj pomp Is épületet az arianai parkban építik fel és előrelát­hatóan két év muva készül el. Az uj 1 palota alapkőletétele szombaton folyt le | és a közgyűlés általános vitájára való § tekintettel rövidnek tervezték. A dele- I gációk és a sajtó részére ha'almas f tribünt készítettek. Elsőnek a népszó- | vétség főtitkára mondott beszédet, majd j a svájci áliamközösség elnöke, a nép. f szövetség és a népszövetségi tanács I elnökei és Genf polgármestere. A ce- jj remönia mindössze egy óra hosszat I tartott. Este a delegációk tiszteletére | ünnepi ebéd volt. á Vöröskereszt Schneider családját gondozásba részi, j Komárom, —szepf. 9. I A trafikrabló Schneider József nyo- \ mórba ju’ott csaladjáról lapunk egyik \ legu óbbi számában megjelent közle- f ménnyel kapcsolatban a Komáromi Csehszlovák Vöröskereszt Egyesület | értesít bennünket, hogy a szomorú f sorsú Schneider Józsefeiét és gyerme- f keit kötelességének farija gondozásba 1 venni és anyagi erejéhez képest nyomo- \ rui enyhítésére mindent el fog követni. I Megérkezett a város szanálási segélye. — Sajit tudósítónktól. — Hétfőn reggel kellemes meglepetés érte a várost: végre valahára megérke zeit a város szanálási segélye, amelyet az országos választmány Alapy Gyula dr, választmányi tag ismételt közben­járására pár hónappal ezelőtt megsza­vazott Komáromnak. A szanálási se­gélyt a Pozsonyi Városi Takarék­­pénztár komáromi fiókjának kü dtek el 784.499 korona és 60 fillér összegben. Ebből az összegből elsősorban a városi nyugdíjasok­nak 1928 január 1-tői 1929 augusz­tus 30-ig visszamenőleg a nyug-Komárom, — szeptember 9- l díjkülönbözetet fogja a város ki- ji fizetni, akik közöst 303 000 korona ? kerül kiosztásra. A többi, hátra- | maradt összegből pedig az elma- :j radt folyó tarozásokat f igjs a vá- \ ros rendezni, mert 1928 ban fede- \ zetten volt a költségvetés, amit I most a szanálási alapból fedeznek, így hát a tr egérkezeit szanálási segély, ; amelyre olyan sokat kellett várni a ; városnak, gyorsabban kerül felosztásra, f mint amilyen lassan érkezett meg. De { fontos, hogy már itt van és a városi nyugdíjasoknak ez egy­szer vidámabb lesz az arcuk ... 1 Szabó Dezső megint meghasonloít ön* magával és emiatt nem jött el előadásait megtartani Szlovenszkóban. Tévedésből leventének nézték Párkányban a Tuka por elnöké­nek, Terebessynek fiát, aki Szabó Dezsőt várta az állomáson. — Saját iudó8itónkíói. — | Érsekújvárban a mull hét csütörtökétől kezdve szombatig tartott a csehszlová­kiai magyar főiskolások és akadémi­kusok diákkongresszusa, amely értékes megnyilvánu'ása volta szlo­­venszkói magyarság élniakarásának. A kongresszust nagy várakozások előz­ték meg, mert a diákság között mes­terségesen igyekeztek nézeieltér'seket szihni és egységes plattformjukat meg­bontani, azonban a kongresszus mégis a csehszlovákiai diákmozgalom egysé­gének jegyében folyt le és megszünte­tett minden félreértést, amit némely if|U- sági mozgalom iránt tápláltak egyesek. A kongresszus szombaton este Szabó Dezső előadásával fejeződött volaa be, ha Szabó Dezső váratlanul nem hagyta volna cserben a diákságot. Szabó Da'ső szombati előadása iránt nemcsak Ér­sekújvárban, de a vidéken és Komá­romban is nagy érdeklődés mutatko­zott és igy érhetően kellemetlen feltűnést keltett Szabó Dezsőnek távolmaradása, ami! a legu ojső percekben határozott e! annak ellenére, hoyy előzetesen többször ígéretet tett, hogy eljön Érsekújvárba. Komárom, —szeptember 9 én Szabó Dezső e’járása nehezen ment­hető, még a zsenialitásával is. Csak eggyel menthető: azzal az exaltált ideg­állapottal. amelyben ez a magyar zseni már évek óta el. Szabó D zső hova- - tovább nem lesz felelős többé telteiért, t nem lesz felelős szavaiért. Amikor ezt j megállapítják majd róla, sajnálattal kell l látnunk egy magyar zseni pusztu ását, aki önmagát zúzza össze. Szabó Dezső, mint hiteles forrásból hallottuk, mos! mikor meglátogatta öt egy szlo- \ venszkói diák, hogy kapacitása mégis | az É sekujvárba való eljövésre, feldult lelkiállapotban a tükörbe nézett a diák előtt és kijelentette, 1 hogy ő nem is magyar, ő latin, neki semmi köze nincs a magyar­­sághaz, az arcán egyetlen magyar i vonás nincsen stb. A diák elret­tenve látta meg benne a lelkizi­­láltságot, amelyben nem tudta : magát fegyelmezni többé. A Sz8bó Dezsővel felmerült kínos in­cidensről egyébként a követezőket sike­rült megudnuik: Szerdán Szabó Dezső visszakü’dötte a neki küldött útiköltséget. Mint isme­retes, Szabó Dezső önzetlen lelkesedéssel, honorárium nélkül ajánlotta fel magát a diákok­nak, akik szerdán táviratilag küldiék el azelsőosziaiyu vasúti költségeket. A pénz visszajött, azzal a jelzéssel, hogy „levél megy“. A levél megérkezett s ez a levél a sorok között „anyagi okokra“ való hivatkozással lemondó volt. Közben egy kiküldött diák Pestre utazott s sikerült a nagy irót rávenni, hogy megváltoztassa álláspontját. Csü­törtökön megérkezett a boldogító távirat: „Szabó jön. Péntek délben érkezünk.“ Péntek délelőtt két fiatal diák Tere­­bessy János ás Wallenlinyi István Pár­kányig elébe u’aztafc. Délben Győry Dezső, Berecz Kálmán és Brogyányi Kálmán az állomáson várták őt. Az Arany O.oszlánban Holota János dr. vérosbiró több városi notabilitássai várta a vendéget. Fél egykor lemondó gesztussal érkez­tek meg a várók. Szabó Dezső nem jött. Ellenben jött egy távirat: „Szabó Dezső végleg nem jön.! Botrány. — Vsss“. Az értesítés valóságos pánikot okozott az ifjúság körében. Azonnal tanícsko­­zásra vonultak vissza s fél kettőkor már Berecz Kálmán utazott egy végső kísérletre Berecz hamarosan megtudta, hogy Szabó csütörtök este még Ígéretet tett, hocy péntek reggel utazik Péntek reggel érte mentek s hid erűit, hogy S?abő nincsen otthon, sőt az egész éjszakát nem töltötte lakásán. Már aggódni kezdtek érte, amikor végre fáradtan, porosán, hazaérkezett. Közölte, hogy egész éjszakán át a várost járta, problémák foglalkoztatták, nagy átalakulásokon ment keresztüls nem megy Érsekújvárra. És hiába volt minden rábeszélés. Berecz Kálmán a Philadelphia-kávé­házban kereste fel a nagy irót. Szívé­lyesen fogad a. — Tudom, hogy miért jön. Ne fá­rassza magát, sajnálom, nem mehetek. S minden könyörgés, kérés, kétségbe­esés hiábavaló volt. Scabó Dezsőt nem hatotta meg az, hogy Érsekújvárt százak várják, hogy szeszélye miatt megrendül a diák-kongresszus erkölcsi és anyagi bázisa, haj h itatlan volt. Kijelen­tette, mogy tm g változott, ezentúl ingyen senkinetc sem dolgozik, magyar író, akinek nincsen betevő falatja, cipője, semmije, az ne legyen gavallér. Berecz kijelentette, hogy minden anyagi áldozatra hajlandók, csak jöjjön. — Mimntól azonban nem fogadok el pénzt. Magúkkal nem csinálok üzletet. A kétségbeesett B recz Ká m ín ered ményJelenül volt kénytelen visszafordulni A megváltozott programra. A szombat esti programmot — Scabó Dezső lávolléiében — sikerüli megfe­lelően összeállítani Wies Jolán opera­énekesnő, Mtcs László és G/őry Dezső költők nobilis készsége folytán sike­rült rendkívül nívós programmot ösz­­szeállitani. JSgy kémikus incidens a párkányi állomáson A Szabó Dezső fogadtatásnak volt egy másik tréfás epizódja. Ifj Tacebessy János és Wallentinyi István, a diák­kongresszus képviseletében Párkányig Szabó elé ulaztak. 01 a perrőnon fel és alá sétálva várták a pesti gyorsat. Egyszerre egy detektív, akinek nyil­ván szemet szúrt a gomblyukban levő gyanús kongresszusi jelvény, igazolásra szólította fel őket s bekísérte a pálya­udvari rendőri szobába. Wallentinyi igazolta magát, azonban Terebessynél nem voltak Írások. Amikor megjegyezie. hogy ő Tere­­bessy Jánosnak, a Tu ka-per elnö­kének fia. a defektiv a szemébe nevetett s azt mondta: — Ilyene­ket nekem ne meséljen. Lassan azonban mégis sikerüli őt felvilágosítani, hogy ők nem Magyar­­országból átszökött „leventék.“ Erre bocsána k5rés között elbocsátották őket. Szomorú beszélgetés a párkányi dunahidon A halottnak hitt férj él és más asszonnyal éli világát, aki már két gyermekkel ajándékozta meg a férfit. — Háborús tragédia két asszony és egy férj között Párkány, — szeptember 8. A világháború eseményei tovább szál­lítják az étet bonyolult drámáit. Egy esztergomi a iszony e tragédia fő­hőse, aki elete kálváriáját igy mesélte el a párkányi hidná!, melyen keresztül me­nekülni akart abból az országból, ahol a reá nézve szerencsétlen események lejátszódtak. — „Berecz Frigyesnének hívnak, esztergomi lakos vagyok — kezdte sírva elbeszélését a szerencséden asz­­szony —. Férjem, aki jólsereső gépla­katos volt, a háború kitörésének elején, 1914 ben bevonult ka'onínak, Egyideig jöttek tőle gyakran a tábori lapok, majd ritkábban, mig azután egészen elmarad alr. Kenyérkeresőnk eltűnt a nagy há­borúban. Fogságba került-e, meghalt-e, nem tud­tam. V*ge lett a h borúnak, iassan h' zaszaliingóztak a fogságban sínylődd férfiak, de mi hiába várluk, a férj és epa csak nemi jött. Teltek, múltak az évek, lassan megszoktam az özvegyi életet, amikor a napokban egy ismerő­söm azt a hirt hozfa, hogy látta halottnak hitt férjemet Érsek­­ujvárott, A kétségek nem hagytik nyugodni. Gyermeneimmel á jöttem Sciovenszkóba, elutaztam Érsekújvárba, ahol rövid ke­resés u'án meg is találtam tizenöt évvel ezelőtt tőlünk elszakt d' férjemet —egy másik asszony oldalán. Meg udíam, hogy férjem orosz htdifogságban meg­nősült és 1920 ban hazatérve, uj feleségével, akitől két gyermeke születeti — Érsekújvárban telepe­déit meg és a vasútnál vállalt szolgálatot. Lelkem mélyéig megrendiíett a fér­jemmel való találkozás, melynek drámai részleteit nem is tudom ecseielni. Elég az, hogy nem tudtam gyermekeim atyját rábírni, hogy hozzánk visszatérjen. így h it fájó szívvel bár, de a törvény előtt fogom igazamat keresni “ Hivassa és terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat Éjszakai betörők ki akarták nyitni a nagymegyeri bank kasszáját. — Siját tudósítónktól. — Vasárnapra virradó éjszaka ismeretlen tettesek vakmerő betörést akartak meg­kísérelni a nagymegveri bank eilen, azonban igyekezető < sikertelen marad és úgy létsík, egészen kezdő kass a­­betörők válalkozása volt a nagyma gveri bank éjszakai látogatása. A Wenheim szekrényt ku'ccval próbíüák kinyitni, köbben azonban a kulcs bele­törött a zárba, mire az ideges tettesek N jgymegyer, — szeptember 9. jobbnak Iá tik a menekülést. A Wert­­heim szekrényben százezer koronánál nagyobb összeg volt, ami természetesen érintetlen maradt a betörők kezé'ől. A betörési kísérletet reggel vették észre és azonnal j dentést tettek a csendőr­ségen, amely megindította a nyomozást. Anint értesü ünk, a csendőrség mír nyomiban van a tetteseknek s megvan a remény, hogy himarosin elfogjak ősét.

Next

/
Thumbnails
Contents