Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-24 / 102. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1939. aogusztos 24. I A hőség általános fáradtságot és idegkimerülést okoz. Ha hivatásának könnyen akar megfelelni dörzsölje homlokát ALPA Menthol-sÓ8bor8ze8szel Alpa-bedörzsölés kellemes lehűlést idéz elő, a vérkeringést élénkíti és Ön frissnek érzi magát. autón (eitern meg az uiat Lőcsén át Késmárkra és a termésteli szépségek helyett megcsodáltam a régi kuiucvilég emlékeit és irűvé82etéí. Hanem amint a Magas Tátra impozáns hegyeit megláttam, azonnal kiállt a zsibbadás izomlázas tagjaimból és „Fe>, fel a magasba“ kiállással egy reggel 5 órakor nekivágtam vezéikari térképpel a zsebemben Csorbatónakt hogy onnan elindulva megtekintsem a hires Tengerszemet. Hála Isten, gyönyörködhettem már eddig is néhány tengerszemben, de — mondom — ezt a tátrai tengerszemet okvetlenül meg kell néznem feleségem assistenciája mellett. A gyalogtúra pompásan kezdődött, tiszta, páramentec időben. Kár, hogy nem vagyok komáromi Kacz Endre, hegy kellőképen lefesthetném a sötét zö:d fenyveseket s a még zöldebb pop rádi tavat (1530 m). Az ut egyre emelkedett, a gyalogöt vény keskt hyedett, a nagy fenyők eltűntek és csak a föipe fenyő, boróka, tarlóit ki melleftürk LJgy körülbelül 11 óra felé nekiiugaszkodíam egy 100—200 méteres lörme lékes szikleoldalnak, hegy felérjek az 1935 méfer magasságban fekvő Békáiéhoz, amelyet — a gyengébbek kedvéért — nem azért hívnak Békalónak, mert békák vannak benne, hanem az alakja miatt. Vize szintén sötétzöld, jegesen hideg és pompásan üdítő. Mondhatom, sokkal jobb, mint s Zer.uüa Alimovitsch komáromi fagylaltja és ingyen ihatsz, amennyi jólesik. Ez a sziklckatlan hatalmas kőtömbjévé], abszolút csendjével, állati és növényi élettelenségcvel Dante poklát jut tatta eszembe, hát még ha előre tudtam volna, hogy mi vér még rém. így mentem tovább fel keskeny gyalogszerpentinen mind feljebb és feljebb 2300 méterig. Itt egy fordulónál négybüszkén letekintettem, juj de megbántam I A komáromi 120-as vérnyomá som egyszerre leesett a 0 pont alá, a súlyos brovning a zsebemben, a háti zsák, a hegymászó bot lepke könnyű lett, a ruhám a levegőbe iivánkozo t, msgsm pedig megsemmisülve dőltem háttal a sziklának. Feleségem, mint egy zerge ugrált tovább felfelé és határo” zottan kinevetett. Könnyű volt neki, az ő 180 as vérnyomása a 2000 méteren lett normális. Borzasztóan rösteltem a dolgot. Be hunytam a szememet és körülbelül úgy folytattam az utat felfelé, mint Komá- | romban a jó Hanzsér bécsi a Vidéki Takarék előtt. Körülbelül déli fél egy órakor ériünk fel a Tenget szem csúcsra (2503 m). A kilátás — nem mondom — fenséges volt. Az összes tálra csúcsok ragyogtak, átláttunk Lengyelországba, de amint lenéztem a tengerszembe, azaz tengerszemre, rögtön ieüliem As többet a szikla mellöl el sem mozffülw.. Élet- és utitársam egy jó óráig gyönyörködött a panorámában és végtelenül örült neki, hogy én is milyen kitartással nézem a tájat. Pedig — szegény — ha tudta volna, hogy engem milyen gondok gyötörtek, talán mégis sajnált volna. Ugysnis szerettem volna már túl lenni a lemeneteknl De hát rém szül gyáva nyulat Csallóköz párduca 1 Ha feljöttem, le is megyek! Mentem, mendegéltem is, sőt biztattam is magamat: — No koma, fel a fejje!! Csaksíuggerálni, hegy semmi az egész I Csigavér I De bizony mikor ama kritikus pontra értem, hogy jobbról 300 méteres meredek sziklafal, balról 301 '5 méteres szakadék és a szikiaösvény 60 cm. széles, egyszerre megszűnt az auloszuggesszió halása és én prompt leültem a „revers“ oldalamra és félóráig azon csúsztam lefelé. — (A nadrágom most is foltoztafni van a szabónál ) Azonban semmi ‘sem tart örökké, szerencsésen leértem, de megfogadtam, hogy soha többet! Engem hagyjanak békén. Én nem vagyok kiváncsi többé semmiféle tengerszemre I Ezt fogadom I Ha valaki ezentúl fogad rám, hogy újra nekifogok egy ilyen vállalkozásnak, az fizesse ki mármost a fogadását. mert bizonyosan veszíteni fog! Úgy vélem, elég őszinte és részletes voltam. A táíravidéki szokásokról, borokról, társadalmi életről majd legközelebb, egyelőre tanulmányúton vegyok és „pihentetem* az idegeimet. Dr, Polony Béla. Hogyan jött létre a Versailles! békeszerződést Itta : Winston Churchill, Nagybritennia volt pénzügyminisztere. Wilson elnök, miután másodszor is átszelte az Óceánt, egészen más ember volt, mint először. Az Egyesült-Államokban roi8;ul ment a sora. A Fehér Házban, a szenátus külügyi bizottságának adott ebódén, eléje tárult a kienges2telhetelten párfgyOlöiet, melyet ő idézett elő s amely Öt üldözte. Kncx és Lodge szenátorok hallgatagok maradtak, a republikánusok pedig feltámasztották a Monroe-elv szellemét a Népszövetség elten. A George Washington olyan embert hozott vissza Amerikából, aki igen sokat tárult odahaza. Megtudta, hogy az ővilág gálád politikusai mögött ott állanak az ó-világ még szánaiomraméltcbb népei s ugyanekkor az amerikai idealistát cserbenhagyták az övéi. Ennek a régi jelszónak: „javítsd meg a világot“, — lejárt az ideje. Anó'l volt csak S2Ó, hogy kimásszon túlságosan nagy megaláztatás nélkül igen kényes és felelősségteljes helyzetekből. Első utazása alkalmával mindazt az erkölcsi méltatlanságot $z ó-világra hárította, a másodiknál legalább is kétharmadát az uj világnak ve tette szemére. Eddig az volt a szándéka, hogy az turópai politikát idomítja az ő nézeteihez; rrosiaríól fogva az amerikai szenátusnak volt, szerinte, fegyelmezésre szüksége. Most már valóságos rokonérzéssel viseltetett az európai államférfiak és dip!oma!ák iránt, akiknek szintén meg keüett küzdeniök nemtelen és nehezen leküzdhető erőkkel. Nircse itt az ideje, hogy egymást segítsék ? Hogyan lehet megoldani a világ ügyeit, ha közbe elegyedhetnek a tömegek, a szenátusok és vagy ötszáz talentumcs ujságitó? Három vagy négy ember nyugodt megbeszéléssel, ha utána gyorsan CEelekszerek, el tudják távoztatni a fenyegető összeomlást és zűrzavart. És elvégre is Lloyd George és Cltmenceau, az óriási, népies és demokratikus többségeknek kikiáltott vezérei nem lennének, méltatlannak tartják. Most megismerte őket s megértette tulajdonságaikat és erejük magyarázatát. Irigyelte az ő nemzeti hitellevelüket. Ok jóakarafuak, meggondoltak s rendkívüli előzékenységet akartak mutatni, de amellett elvoltak határozva nemzetük ügyének megvédésére. Igaz, hogy ő nem tudott igazságot szo'gáitatni a világnak, de ők hárman meg tudták neki legalább a békét szerezni. A Balfour-koiszak. Mi történt azalatt, mig az elnök távol volt ? Lloyd George hazament, Ciemencerura február 9 én rálőit egy anarchista és megsebesítette. Heteken kérésziül nyomta az ágyat. Bclfour, aki a három kormányfő távollétében természetszerűleg a korferercia vezető embere lett, ez alatt az idő alatt nagy erőfeszítéseket tett, hogy siettesse és befejezze a bizottságoknak a békeszerződést előkészítő munkálatait. Február 22-én a leg főbb tanács előtt kijelentette, hogy az összes országokban megnyilvánul a türelmetlenségnek bizonyos érzése a miatt a feliünő lassú előhaladás miatt, amit a kcnferercia tesz a végleges béke elérésében. Erie kisdia ez utasitást, hegy a területi bizottság munkáját el kell készíteni s elő kell terjeszteni már cius 8-ig. A korferercia munkája, amelyet most már felülről siettettek, elkezdett gyors ütemben előrehaladni. A bizottságok, amelyek állandóan ellenőrzés hiányában lassan haladtak előre a rájuk bizolt munkálatokban, sietni kezdtek, miután azt ez utasítást kapták, hogy mennél előbb készen keli 1 nniök. Március ele jéfő! fogva kezdték előterjeszteni jelentéseiket. Wilson visszatérésekor a területi rendelkezések nagy része már olyan állr pótban volt, hogy csak a kormány fők hozzászólásé hiányzott, A katonai Ügyek azonban, amelyeket gyorsan kellett volna rendezni, lassan haladtak alőre. Mindamellett el kell ismerni, hogy Baífcur e háromhetes, erőteljes irányításával a helyzet teljes átalakítását érte el. Február közepén a békekonferencia n unkája közel volt ahhoz, hegy zátonyra jusson, mert rerdes mederben haladt a befejezés felé. A tér nyitva állt a cse lekvésre és végre megkezdődhetett az akaratok régóta várt összecsapása. Wilson elnök sohasem változtatta meg a távollétében hozott döntéseket. Ellenkezőleg: igen nagy szívélyességgel járult hozzá a Balfour-korszak müvéhez; látta azt is, hogy milyen féltő gonddal tartják fenn 8z ő pozícióját azok az erős és ügyes kezek, melyek a honterer cie menetét irányították. Úgy gon OETKER- El k ucjfőTartyágból delta, hogy az összes főbb kérdések most már teljes egészükben érettek a döntésre. De a tizek tanácsa (vagy az ötvenek tanács?, amivé később lett) nem arra való voít, hogy szabályozzon, sőt még meg is beszéljen nehéz kérdéseket, amelyek a nagyhatalmakat foglalkoztatták. összetettebb, titkosabb, bensőségesebb szervezetre lett volna szükség és a tények ereje a kormányfőket ilyenek megalkotására kényszeritette. Wilson elnök, Ltoyd George, Clemenceau és Orlando március 20-tó! kezdve szabályszerűen tartottak titkos megbeszéléseket, amelyeken még titkáraik sem vollak jelen. A fegyverszünettől kezdve most először kezdődtek meg a teljesen bizalmas megbeszélések, amelyeknek három hónappal ezelőtt meg kellett volna kezdődniük. A tizek tanácsát most az öt külügyminiszterre csökkentették és ők folytatták összejöveteleiket egy ideig ; de a tanács megfosztana minden fontos ügytől, kimúlt a semmittevésben. Most a békekonfererdának olyan fejezetéhez jutottunk, amelyet bátran a végnek nevezhetünk. A „négy nagyok“ mindegyike azzal kezdett fenyegeiődzni, hogy ott hagyjak a békekonferenciát. Lloyd George volt az első és a legelegánsabb. Nagyon bántotta, hogy a tárgyalások olyan sokáig nyúlnak. Attól tartott, hogy sok időt pocsékolt el Párizsban. Azonkívül Angolországban is nagy volt a felelőssége. A saját kormánya, az alsóház, a gazdasági helyzet, sz ő közvetlen, személyes jelenlétét követelték. Végre március 18-ában állapította meg elutazásának napját. Három társa megrökönyödve fogadta azt a hirt, hogy neki sokkal fontosabb tennivalói vanmk Londonban mint Párisban. Tud;ák jól, hogy az ö távollétében nem sokra mennek. Mindent elkövettek tehát, hogy marasztalják. De csak miután Wilson, Clemenceau és Orlando által aláirt levelet kapott, határozta el msgátarra, hogy még két hétig marad. A tigris otthona. Wilson és Clemerceau régóta készülődtek arra, hogy összemérik erejüket. House ezredes elbeszéli az első összecsapást, amely március 28 án tört ki közöttük a Saar-vidéki szénbányák miatt. — Ha Franciaország nem kapja meg amit kíván, — mondotta as elnök, — akkor nem akar tovább velünk dolgozni- Azt kívánják, hogy visszamenjünk Amerikába ? — Én nem kívánom, hogy ön hazamenjen, — mondotta Clemenceau, — Mindenféle gyártmányú fegyverek nagy választékban eredeti gyári árban kaphatók Láska Teofil * fegyverszaküzletében ¥ Komámé, Városház-u. 1. (Klapka:tér)
