Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-24 / 102. szám
1929. aneu^lus 24. Komáromi Lapok, 5. oldal. hanem magam teszem meg azt. Ezzel elhagyta a termet. Ilyen goromba modorba tárgyait a tigris ellenfeleivel. Különben neki nem kelleti messze mennie, hogy otthon legyen, Wilson helyzete egészen más volt. Most már végső és elhatározott szándéka volt visszamenni az Óceánon. Clemenceau azzal fenyegette, hogy a francia delegáció visszavonul, közben influenzába eset'; mindez annyira kifárasztotta, hogy április 7 én táviratozott, hogy a George Washington jöjjön érte Franciaországba, Tumulty, bizalmas titkára, figyelmeztette, hogy eltávozását úgy fogják fel, mint a türelmetlenség és idagesség jelét ... és rossz néven veszik... Az éiv hatott. Az elnök nem utazott el, ott kelleit maradnia a konferencia végéig. Üemencefcu nem beszélt többé visszavonulásról, hanem részt vett a konferencia összes ülésein. Utoljára Orlando akart elmenni. Midőn a fiumei kérdésben az elnök azt találta mondf ni, hogy az olasz néphez felebbez, Orlando ezzel vágott vissza: — Az olasz népet jobban ismerem, mini ön — s ezzel meni ki a vasútállomásra. Tizenöt nap múlva azonban saját Ószántáből visszament, hogy aláírja a szerződést. * Éppen öt hónapja muH, hogy a háború bevégződőtr, de csak most kezd. tek ei foglalkoznia békével. Mir dössze négy ember maradt a nagy tanéctbői, KÖRN YEI ELEK: KÉTSÉGBEN. Kérdezed, szeretlek-e még ? Míg szemedre nézek: szememben megrezzen vágyam fénye, ajkadat látom: ajkammal kívánom betakarni, kezedet megfogom: kezemben felejtem s megremegek: az ölelésben dadogom beléd: csak ez az élet s nem több! — kár kérdezned, hogy szeretlek-e még? Ha nem szeretlek többé, úgy sem tudsz múltadban megölni engem s megsiratod magad, mert szerettelek. mindnyájan egy nagy győző állam képviselői, akiknek száma közben háromra redut á’ódott. Egv hónapon kérésziül (máic. 20—tpr. 19-ig) egyedül tanácskoztak és vitatkoztak. Később titkárt vetlek maguk mellé Maurice Hankey személyében. E tő! fogva a döntések gyors iramban mentek a jogászok és a szakéríők kezébe, úgyhogy május 7 ikére kinyomatták a versaillesi szerződést. amelyet a konferencia május 9 ii»i összes ülése, mini kifejezett fényt, egyhangúlag magáévá leit. „Mi négerek majd folytatjuk ott, ahol az elvénült Európa abbahagyta Beszélgetés René Maran néger Íróval, a Goncourt-dijnyertes „Batulau szerzőjével, aki borzalmas adatokat mond el a modern néger rabszolgákról s a világ további fejlődésében vezetőszerepet szán a néger jajnak Párizs, augusztus hó. öl éve is elmúlt már annak, hogy a „Bi uaía“ című regény megnyerte a Gonccurt-dijat. Ha'laíhn szenzáció volt ez az esemény. Kiderült,> hogy a legelőkelőbb frar cia irodalmi díj nyertese egy René Maran nevű ismeretlen néger hivatalnok, aki francia Nyugat-Afrikában teljesít szerényen dotált állami szolgálatot. A „Baíuaia“ hamarosan hatalmas példányszámot ért el, minden idegen nyelvre lefordították és ebben, a regény kvalitásain kívül, feltétlenül nagy része volt a szerző érdekes, egzotikus személyének. René Maran felkerült Párizsba. Ünnepelték, megjelent még néhány könyve, már lényegesen kevesebb sikerrel és azután lassan kezdett ismét feledésbe menni a neve, legalább a közönség úgynevezett szélesebb rétegeiben. Csak most, legújabban kezdenek ismét a néger Íróról beszélni. Nemrég szerkesztője lett a »Journal du Peuple“ cimü radikális hetilapnak és egyre másra kezdtek feltűnést keltő cikkei megjelenni ebben a lapban, valamint Barbusse „Mondénjában és más folyóiratokban. Maran vádiratai Ezek a cikkek retienefes, ijjesztő vádiratok. Olyan témáról szólnak, amelyről a szélesebb Európában semmit sem tudnak, Franciaországban pedig semmit sem akarnak tudni. René Maran propaganda hadjáratot indított a francia gyarmatügyi minisztérium ellen — a nyugatafrikai négerek érdekében. Megdöbbentő adatokkal és statisztikákkal felvértezve folytatja magányos szélmalomharcát — rettenthetetlen, hivő fanatizm ussal, mint minden szélmalomharcos. A Rue Vugiard egy külvárosi jellegű mellékuccájában lakik René Maran. Ő maga nyit ajtót, Pizsáma hálókabít van rajta, úgy vezet ba nagyon egyszerűen berendezett ebédlőjébe. Leültet és- mig a beszélgetés folyik, Madame Maran, a néger iró mosolygósarcu, párizsiasan kedves fehér felesége kimegy a konyhába kávét főzni. Cvikkert visel René Maran és majdnem teljesen fekete at cáról intelligencia és megértés sugárzik. Csak négerek tudnak olyan rezignált fájdalommal maguk elé nézni, mint ahogyan ő teszi néha, az egyszerű kis ebédlőasztal mellett, (íróasztala is egyben) ahol magányos harcát vivja sok millió fekete testvéréért. — Nagyon sokat dolgozom most, — mondja beszélgetés elején. — Rövidesen négy könyvem jelenik meg. Három regény: az egyik néger tárgyú, a másik a baszkokról szól, a harmadik pedig egy gyermek lelki története. Végű! kiadok egy verskötetet is. Emellett teljesen lefoglalt szociális és publicisztikai munkám. Ez az, amire rá akarunk térni Megkérjük, hogy erről beszéljen. Feláll, hatalmas atlaszt hoz elő és fellapozza benne francia Nyugat-Afiika térképét. Komoran nézi a térkép színes foltját, amelyre rányomta fekete ujját. A négerek rabszolgasága — Ez az! — szólal meg azután. — Itt történnek a föld legszörnyübb bűnei. Harminc évvel ezelőtt ezen a földön tizenkétmillió néger élt. Ma már csak két és féimilüó a lakosság száms. Kipusztultak. A franciák kipusztitottákőke*. Egy kicsit, úgy látszif, elszároitották magukat, mert most, hegy vasutat épi tenek, rájöttek, hogy kevés a néger. Most majd Indokinából szállítanak kulikat Nyugat-Afrikába. Sikerült megszereznem a gyarmatügyi miniszíérium néhány idevágó „bizalmas“ aktáját. Pointe Novie és Brazzaville között épül a vasút, a négerek halálvasu ja. A tengerpartról visz befelé az afrikai kontinens mélyébe és vérből és halálból épül. — Hivatalosan elismert kényszermunka folyik itt. A négerek nem akarnak dolgozni és ezért a katonák összefogdossák őket és láncraverve hajtják az ember csordákat a munkatelepekre. Munkaközien hajtsátok állnak mellettük korbáccsal a kezükben és ha lassan megy a munka, annál gyorsabban csattog a korbács a meztelen négerhátakon. És tudja, milyen „fizetést“ kap ezért a gyilkos robotért egy ember? Nem fogja eltalálni. Napi 1 frank 75 centimet! Napi 1 frank 75 öt, amikor a létminimum 15 frank volna. Ebből a pénzből nem tudnak táplálkozni a négerek, úgyhogy csaknem teljesen kiéhezett állapotban dolgoznak. Az épülő vasútvonal mentén itt is, ott is kidőlt társaik hullájába botlanak ezek a szerencséiknek. A nyugatafrikai francia közgazdaságtan szerint egyébként a néger sokkal kevesebbet ér, mint a szai vasmarha. A szarvasmarhát nagyobb gonddal is kezelik, A r.agy folyókon közös hí jón szállítják a négereket és íz ökröket. De ha tűz a nap, az öklökéi haj-jak az erre a célra készült tető alá, a négerek kintmaradnak a siörnyü trópusi mpor. Tömegesen kapnak persze hőgutát. Ki felelős ? — És ki felelős mindezér;? — A gyarmatügyi minisztérium, az a francia állami intézmény, amelynek homlokzatán oü a nagy felirat: „Szabadság, egyenlőség, testvériség.“ Eleinte ide fordultam panaszaimmal, Azt mondták, hazudom, hogy rágalmazó vagyok. Erre megcáfoihaiatlan adatokat hoztam. Ezekre azután nem kaptam válasz*. Soha rágalmazást pert nem indiiolt ellenem a francia áüatr, amelynek különben jó polgára vagyok. Hiszen mint jó francia polgár 1789 szellemében emelem fel szavamat az emberi jogok érdekében És nekem jogom van beszélnem, mert tizenöt évig éltem Afrikában mint állami hivatalnok. Annyi borzaimat láttam itt, ami kevés embernek jutott ki. Mosolyogva fűzi ehhez René Maran. hogy nagyon rossz hivatalnok volt. Nem is csinált karriert, folyton fegyelmi eljárásokat indítottak ellen-. — Nem akartam dolgozni, ha tiltakozott a ielkiismeretem. Nem voltam hajlandó adót szedni, amikor az volta meggyőződésem, hogy ez tulajdonképen rablás volna; és nem voltam hajlandó rabszolgamunkára kényszeríteni a testvéreimet. A néger Dreyfus-per Jellegzetesen, afrikaién lágy hangja hirtelen megkeményedik, szinte nyerssé válik most. — Mikor iog mér Európa kiábrándulni abból a tévhitből, hogy a franciák jobban bánnak a négereikkel, mint az amerikaiak ? Higyje el, a franciák ezerszer nagyobb hipokriták. A franciák csak a Franciaországban élő néhány ezer négernek adnak emberi jogokat, de sokmillió afrikai négerrel követik el a legszörnyübb kegyetlenségeket. Ismeri ön a néger Dreyfus ügyet ? Húsz éve tart már Madagaszkár szigetén. A hőse egy Ra’émongcu nevű néger újságíró. Egyetlen bűne, hogy komolyan veszi a frar, cia állam jelszavát, a „szabadság, egyenlőség, testvériség“ elvét. Húsz év óta alig volt szabadlábon. Alighogy kikerül a börtönből és cikket ir az elnyomás ellen, rendkívüli eljárás alapján ismét évekre börtönbe vetik. A néger iró feisóhajt, aztán elhallgat és maga elé meredve dobol ujjaival az asztalon. Szeme fáradtan becsukódik a evikker mögött. Da egv uj kéidés egyszerre felvillanyozza. Ez a kérdés: a Rajna-vidék megszálló néger katonái: ól síó!. Maran szemefehérje megvillan, fejét élesen fordítja a kérdező felé. — Látja, itt nyilvánul meg a legtökéletesebben a franciák hipokrizise. Elküldték a Rajnavidékre a háborúban még jobban elvadított, civilizálatlan szenegáli és nyugatafrikai néger katonákat. A francia kormánynak szüksége van a néger katonák rajnavidéki txcessusaira, hogy ellenszenvessé tegye az néger fajt Európa előtt és azt mondhassa: „Imr, ilyen a néger! Nem lehet vele jobban bánni, mint ahogy mi tesszük.“ Ezt meg is Írtam most, rajnavidéki német lapokba és a német közönség körében nagy feltűnést keltettek a cikkeim. természetes gyógy és asztali vi? Fölerakat Komárom és vidéke részére KOHN JAHAJB TELEFON 130. 8Z. „A jövő a miénk“ Maran egyébként elismeri, hogy az afrikai néger civilizálatlan. Szervezésre nem alkalmas, mert még a tiszta individualizmus állapotában él. Kultúrája nincs, erről gondoskodnak a francia hatóságok. Maran tudna a nyugatafriksi négerek nyelvén is Írni, de nem teszi, mert, mint szomorúan bevallja, ezek a négerek nem tudnak olvasni. — De a néger végtelenül intelligens faj — mondja — és alkalmas a fejlődésre, Eít látjuk Amerikában. És nagy reményeink vannak. A jövő a miénk. Eu ópa már nagyon öreg. És oktalan. A f>.hár faj már nemcsak a négert pusztítja, hanem saját magát is. Öngyilkosságba rohan ... És azután jövünk mi, Széper, kényelmesen elfoglaljuk a birtokot és beülünk egv huszévszázados civilizáció örökébe. És majd folytatjuk ott, ahol Európa elhagyta ... B. D. MaZsido Főiskolások Kabarééi je A komáromi kórház röntgene. — Saját tudósítónktól. — — aug. 24. Jubileumi számunkban röviden megemlítettük, hogy a komáromi közke rház milyen tökéletes röntgennel rendelkezik, amelyet akármelyik nagyváros kórháza vagy fürdőszanatórium meg irigyelhetné. A röntgen beszerzése Lipscfier Mór dr., a kiváló igazgató főorvos kezdeményezésére történt és a kórház forgalma a röntgenosztály felállítása által jelentősen megnövekedett. A röngten készülékeket a világhírű Siemens Schuckerí cég készítette és szerelte fel, mig a szükséges villanyszerelési munkálatokat, amelyek nagyszerű szakteljesitményt kívántak, evy komáromi cég, Mórccz Péter villanyszerelési vállalata végezte el nagy körültekintéssel. A komáromi kórház röntgenosztálya igy most annyira tökéletes, hogy minden követelménynek megfelel. A. Grraí Zeppelin Japánból elindult Amerikába. — augusztus 24. A Gráf Zeppelin japán időszámítás szerint tegnap iä óra 13 perckor (15- zr'peurópai idő szerint reggel 7 óra 13 perckor) elindult, hogy átkeljen Japánból Amerikába. Az időjárás jelentések szerint hátszél várható, ezért Eckener dr. reméli, hogy nyolcvan óra alatt, vagyis hétfőn reggel 6 órakor eléri Los Angelosf, ahol a Zeppelin fogadtatására megtették az összes előkészületeket. Rádió Újságot megrendelésre házhoz szállítom. Ára számonkint 2 kor. Spitzer Sándor könyvkereskedése Komárom, Nádor utca 29
