Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-24 / 102. szám
J 19S9. augusztus 24. Komáromi Lap 3. oldal. Reklám árusítás! ~ ELBERT divatáruháza^ M o Bt o *. B 0 a. 8 # m? 13 ►> 6* :p Nádor-utca 19. C Komárom C Nádor-utca 19. Intézeti cikkek: Leányka és fiú fehérnemű, Pat harisnya, clottkötény, Flor selyem harisnya Fehérnemű osztály: „Erco* Pouplin ing, Pyjamas, flpach-ing, női ingnadrág, hálóing, rövid alsónadrág llri divat osztály: „Bécsi nyakkendők“, mosó bőr és cérna kezfyük. - Selyem nadrágiartók. - Flor harisnya és sokni. Strand cikkek: Fürdő koszlüm és köppeny, kábái, gumi cipők és sapka kiárusifási árban J3őráru osztály: Gyerm.-kocsi : Sport és szekrény kocsi 75—1000 K. — Vulkán koffer, rétikul 10 200 K, pénztárcák, aktatáska Öl »Q ' » O B r+ 0 » n S--3 Foglalkozott a szakosztály a tanoncoktatás kérdésével, és sajnálattal velte tudomásul, hogy a tanonciskola két szakelőadója: Balogh Miklőt és Vida István asztalosmesterek iemondiak előadó tisztükről, mert nagyfokú elfoglaltságuk melleit nem tudnak időt szakítani arra, hogy a tanoncok oktatását is vállalják. A kitűnő szakelőadóknak a tanonciskolái tantesületből való távozása teljesen megakasztja a szakoktatás munkáját, a mi helyrehozhatatlan bárt jelent a fiatal iparosgeneráció oktatásügye hátrányára. A szakosztály felkéri a társulatot, hogy a szakelőadók pótlásáról a városfal történő tárgyalások utján még a fanidő megkezdte előtt gondoskodjék. Az iparosok önálló betegsegélyző pénztára ügyében a szakosztály sajnálattal áilapiija meg, hogy a társulat közgyűlése a kérdést, bár az a tárgy sorozaton is fel volt tüntetve, nem tar gyalhatta, pedig a társulatnak már az előző évi közgyűlése is utasítást adott az annyira hiányzó szociális intézmény létesítésére. Felkéri a szakosztály a társulati választmányt, hogy halogatás nélkül foglalkozzék ezzel az üggyel, lépjen érintkezésbe a környezet társ szervezetekkel is, s egy rendkívüli közgyűlésen mielőbb íárgyaltassa szt le, addig is a szakosztály a vidéki szakmabeliek részére is tartandó taggyüléfen fog e kérdéssel még. behatóan foglalkozni. Bejelentetett még, hogy a szakosztály egy beteg szaktárs segélyezésére 210 koronát gyűjtőit. Tekimeiíeí az örvendefesen nagy érdeklődésre, mellyel a szakosztály tagjai a szakmát érintő kérdéseket tárgyalják, elhatározta, hogy a jövőben gyakrabban hívja össze az elöljáróság e tágjait s ezzel az ülés berekes2íefett. Budapesten megnyílt a magyarok világkongresszusa. — augusztus 23, Budapesti jelentés szerint c ütöriö kön délelőtt megnyílt ünnepies keretek között a magyarok viágkengresszusa. A kongresszus diszelnöke Apponyi Albert gróf, elnökei Pcrényi Zsfgmond báró és Ripka Ferenc főpolgármester. A világkongresszuson a következő államok magyarságai vannak hivatalosan képviselve: Az Amerikai Egyesült Á!la mok felekezeti, női, if,usági és egyetemi szervezetei, Angotorszég, Argentinja, Ausztrália, Ausztria, Braziüa, Bulgária, Egypiom. Észtország, Franciaország, Kanada, Mrxikó, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc és Svédország. Az utódállamok mapyatsága a kongresszuson nirc3 képviselve. Az íinnepes istentiszteletek meg pap dukál! Én tudom, mit esinálok I Az öreg paraszt alig aludt. Egész éjjel forgolódott és gyötörte őt az a tudat, hogy másnap nagy harca lesz. Készült is rá egész éjjel és szépen kicirkalmazta fejében a mondókát mind a kettő részére. Amikor azonban másnap reggel beállított hozzá a doktor, bizony elfelejtett minden!, azután csak úgy feledetett a kérdéseire, mint az istoiás, alig bírta kinyögni a *20*. A doktor vizs gálta, vizsgálta, amikor készen tett, rápislogoíí a mellette álló Gyurira, aki vei mintha igen értenék egymást. — Aztán mióta nem evett Kajdácsi uram ? — kérdezte az orvos. A paraszt egy napot le akart tagadni. — Két napja. — Három! — javított bele Gjuri. Az orvos folytatta: — Aztán mért nem eszik? — Nem köli I — Mén? — Nem állom a szagát, — Meg akarja magát ölni? — Én nem ... Csak lefeküdtem és nem eszem... De nem akarom magam megölni I Az orvos most Gyurihoz fordult és annak beszélt, mintha az öreg ott se volna a szobában, — Súlyos ágybéli tünet öreg ember, ügy látszik, hogy meghibbant. Itthon nem maradhat. Ha holnapra nem járul bevitelem a városi kórházba, mert erőszakkal kel! etetni. Rá se nézett a verejtéket gyöngyöző halálra rémült öregre, hanem köszönés nélkül kiment. Odakint nevetve szólt Gyurinak: — A vén lóköií! Kutya bajt! Az ördög tudja, mi ütött beié. Biztosan duzzog valamiért, mini a gyerekek 1 Útközben találkozott a p’íbánossal, akinek nevetve referálta a dolgot, hegy hogyan ijesztett rá a vén parasztra, Holnrpra biz'oran megjön az étvágya az üreg gyereknek. Mosolyogva lépest be a psp a szobába. — Dicréríessék ... Nyöszörögve hangzott a felelet: Mindörökké ... A pk bános nyájasan szólt az öreghez. Csupa szelídség és szereiét volt a szava. Beszélt erről is, arról is, min ha nem is beteghez jött volna. Amikor már ir dúlni készült, vetette ctía nagy hirtelen: — Aztán mi brj is van, Kajdácsi uram? — Nem tudom én, főtiszteierdő ut! Egészen a mai napig luiya bajom se volt, esek meg akartam halni e magam akaratától. De hogy itt volt az a haiálmr dár: a doktor, hát azóta halálos betegnek érzem megam! — Ugyan no.-- Nem is bírom én ezt ki, főtiszte íendő atyámI Mtgláitya, meghalok! Mert a doktor esek arra való, hogy betegei csináljon az egészséges emberből. Hogy minek is tar ja a falu pénzzel az ilyet 1 A plébános kicsit komolyan, dorgáló hangon szólt: — Aztán mért is akart kend meghalni, Kajdácsi .uram? Nsgyoi fchászkcdoít a paraszt, azután elkezdte lassan komótosan: — Főtiszfelendő atyámnak elmondom úgy ahogy volt. Abba az időbe történt, amikor a Berde Mihály fiatal tekintetes ur főbelőtte magát, harminc esztendővel ezelőtt. Ugyancsak harmincas voltam akkor én is, a főliszíelendő ur is. — Igen emlékszem — szólt közbe a pap. — Akkoriban mentem be a Mária vásárra a városba, azlán mint a többi ember, én is bekerültem ajkorcsmába. A Győré János tekintetes ur mulatott ott már két napja, gyászolta a legjobb barátjár, Beide urat. Igen sokat ihaft&k, ő is, a barátai is, mert halálában is egyre éltették a megboldogultat. Én is nyakára hágtam már egy-két ital bornak, én is cifrának láttam már ez eget a fejűnk fölött. A Győré tekintetes ur egyszer csak elkezdi kiabálni, hogy asszongya, csakis Focsátko szappannal 203 érhet el. után Horthy kormányzó fogadta a királyi vár márványtermében a kongresz- S7U8 küldöttségét, amelynek nevében Jósika He rezeg Imre beszédben üdvözölje a kormányzót, aki azonnal válaszolt a kongresssus üdvözlésére. Utána a kormányzó cercleí tartott. Kína és Szcvjetoraszország között napok óta tényleges háború folyik. — augusztus 23. \ Londoni jelentés szedni bár Kína és I Szovjeíoroszország között nem történt } hadüzenet egyik részről sem, a helyzet I a határvidéken mégis válságosra fordult. A , Daily Expressz“ mukdeni szikraiávirala szerint Mandzsui közelében 24 óra hosszat tartó ütközet volt az orosz és kínai csapatok között, amelynek során a kinaiak vesztesége kilencven halott és sebesült. A csata a kinaiak győzelmével végződött, akik nagy veszteségek ellenére is megálli tolták ez orosz effenzivát. Mandzsuii város a harctér központjába került. I» igenis kurázsi kell ahhoz, hogy valaki megölje magát, mert senki sem teszi meg, csak úr I A parsszt még sohase halt meg a maga akaratából I Aztán csak ! szidni kezdi a parasztot, hogy ilyen, meg amolyan gyáva, az nem is képes ekkora bátorságra ! Hét én akkor elébe álltam, oszt odavágtam a mellemre, hogy itt vagyok én 1 Paraszt vagyok ! Az apám, az öregapám is az volt, én állok elébe annak a bátorságnak, Megmutatom, hogy a paraszt is meg tud halni magától, ha akar. ös&zenéztfk, nevebek. Én csak erősitgettem, hegy állom a szavaim 11 Erre aztán irást csináltunk. A plébános meglepetten kérdezte: — írást? Azt, Az volt benne, hogyha én, már mint Kajdácsi László, nem természetes halállal, hanem saját elhatározásomból magam vetek véget az élelemnek, úgy sz örököseim a Győré tekintetes ur vagyonából tízezer forintot kapnak. Ezt az irést az urak mind aláírták, én is firkantotíam rá három keresztet, med hogy én nem tudok írni... Hát én, főtiszteierdő afyám, éltem, amig éltem. Most már igen a végét járom. Eccer csak megtalálok halni akaratomon kívül... Hát ezt nem tehetem. Nem akarom a gyerekeket megrövidíteni, mer hogy igen szeretem őket. Jó gye rekek. Meg akarok halni... Az öreg pap most már értette a dolgot. Soká, hosszan, szerető szemmel nézett a parasztra. — Hát ez az?... Aztán Kajdács uram, hol az az írás ? — Itt a fejem aiati őrzöm. — Látta már valaki? — Senki I Ravasz mosoly húzódott végig a kedves, öreg, papos arcon. Valami eszébe jutott. — Mondja, Kajdácsi uram, biztos abban kend, hogy helyes az az irás? Megütődöiien kapta fel fejét a paraszt. — Hogyan ? Miért ? — Hiszen maga nem tud olvasni 1 Az urak meg sokat ittak akkor, tréfás Levél a Magas Tátráról. Késmárk — aug. 18, Remélem, hogy már megielent a K. L.-ban a személyi hir, hogy X. Y. neves specialista három heti tanulmányútra elutazott. Hát igen, tanulmányúton vagyok és egy nagy tátrai túra u-án nekiesve egy tál uborkasalátának, késmárki lakásomon tartok magamnak előadást a „Csallóközi ember a Magas Tátrában“ című tárgykörből, amelynek egyes részletei — azt hiszem — otlhon is kellő megértésre találnak. Á'dom az eszemet és a Dózsában 8öíö;ő vezérkari főnökömet, — aki nagy katonai tekintély — éB aki azt tanácsolta, hogy mielőtt az ember nagy túrára vállalkozik, kezdje egy közepes kisebb túrával. Igaz is) Nem lehet a vonósnégyest Brethovennel kezdeni, előbb a jó Haydnnal keil kísérletet tenni. Éi is igy tettem és a dobsinai jégbarlangtól gyalog mentem egy gyönyörű fenyves esdőn kérésziül reggel 5 órától délu án 3-ig Iglóra, 14 kg-os hátizsák megterheléssel és a feleséggel. Bí kell vallanom, hogy a gyaloglás erűién három napig nem érdekelt. Innen kedvűkben voltak. Hátha kifigurázták kendet ? — Nem lehet az! — mormogta az öreg. — Dehogy nem lehet. Kend mondta egyszer valamikor haragosan, hogy az urak orránál fogva vezetik a parasztot. Hát azt akarja, hogy a halálba is orránál fogva vezessék? — De azt aztán nem I — kiáltott föl az öreg. — Kihúzta az összehajtogatott irást a feje alól és átadta a papnak. — Itt van főtiszteierdő uram. O'vassa el hát. A psp kezébe vette, széinyitoíta, aztán olvasni kezdte... Olvassa ..olvassa... Elkezd mosolyogni... A szája egyre szélesebb, egyre nevetősebb... Már kuncog... már remegnek az ajkai, már reng az egész teste a visszofojtott kacajtól, aztán egyszerre csak harsogva tör ki a nevetés és visszhangzik tőle az egész ház... A paraszt nézi fészkelődve, mogorván, azután nem kérdez semmit, nem is kíváncsiskodik, csak annyit mond szörnyű haragjában: — Égesse el főtiszteierdő uram ... A pap gyufát gyújtott és vígan, még mindig föl-fölnevetve égette hamuvá az irást a paraszt haragtól szikrázó szeme előtt. Az öreg paraszt következő szava csak ennyi volt: — Terka / Ételt I Az egész kamrát ide. Repesve, boldogan, kapkodva szolgálták ki az asszonyok és gyönyörködve nézték nagyszerű étvágyát. A pap is nézte mosolyogva szeretettel, aztán amikor menni készült, még odahajolt az öreghez és halkan, hogy senki se h Hja, súgta: — Kajdácsi uram, megsúgom. Azaz irás jó volt I Torkán akadt a falat a parasztnak, ámultán, megdöbbenve nézett a pap nevető, ravasz szemébe, azután maga is kacagott egy nagyot és megfenyegette roskatag öklével. 1 I
