Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-24 / 102. szám
lOS. szám. Szombat, 1929. a tig-ossz tos 24 Ötvenedik évfolyam. Ktíti»«té*i is «aokssiov&k értékben: Silóban éi viiékie postai axétküldéiiel l j gbi évii 80 K, félévi» 40 K, negyaéévia «@ K. - Külföldön 150 Ki. fju na ám ára t 80 fillér. Passzív mérleg. Komárom, — aug. 23. Egyenlőre csak a külkereskedelmi mérleg passzivitásáról van szó, amely ez egész évben több mint hétszáz millió koronával haladta POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA x TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF di. ; Sxerkesxtóaéf és kiadóhivatal) Hádoi-a, > Megjelenik hstenkint háromixoi 1 : kedden, csütörtökön és szombatos. drágább francia importunk azonban kétségtelenül az a külpolitika irányzat, amely a szomszédokká szemben az érthetetlen elzárkózás politikáját folytatja. Tartunk tőle, s egészen alaposan tarthatunk tőle, hogy ezt a francia szövetséget még igen drágán fogjuk megfizetni. meg a kivitelt. Vagyis Csehszlovákia árucikkeit ebben az évben kevesebben vásárolták és ezen a eimen hétszázmillióval kevesebb folyt be. A külkereskedelmi mérlegre van alapítva az államnak közgazdasága, mely szerencsés körülmények közt indult meg s eddig mindenkor felülmúlta kivitele a behozatalt. Hiszen Ausztria- Magyarország iparában a csehnémet ipar vitte a vezetőszerepet, amelynek piaca volt az egész monarchia területe, ezenkívül szabad útja a Balkán felé. A passzív mérlegnek több oka is van. Egyrészt a termelés drágasága, mely nem tud lépést tartani például a német közgazdaság termékeivel. Másrészt pedig és főképen politikai okai. Ezek az okok az elzárkózás politikájában keresendők. Ha megvizsgálnék a külügyminisztérium mérlegét, azt is passzívnak kellene minősítenünk. A csehszlovák köztársaság külpolitikája olyan pilléreken nyugszik, amelyek nem teherbiróképesek és a francia nagyhatalmi politikához kapcsolják. Ezzel a politikával nem értenek egyet Csehszlovákia közvetlen szomszédai, Németország és Magyarország és amennyiben beszélni lehetne a szerencsétlen Ausztriáról, bizonyára az sem. Nem közömbös dolog a fogyasztópiacot a közvetlen közelben elveszteni. Hiába köt a külügyminiszter ur Argentínával, Kanadával, Csilével és Japánnal kereskedelmi szerződéseket, ezek igazán csak kereskedelmi kuriózumok minden komoly súly nélkül, sokkal többet jelentene a komoly megegyezés Magyarországgal és Németországgal a fogyasztás szempontjából. Magyarország jő vevője és fogyasztója volt a csehszlovák árucikkeknek, de a külpolitika vele szemben a legutóbbi hónapokban érthetetlen okokból kiéleződött, aminek természetesen megvannak a következményei. Benes miniszter kilenc esztendeig bagatellizálta Németországot és európai körutain mindig elkerülte. A múlt esztendőben a beteg Stresemann helyett von Schubert külügyi államtitkárral tanácskozott, de a két állam viszonya ezek után sem melegedett fel, kereskedelmi szerződés nincsen és mindkét állam az autonom vámtarifa szerint, a gazdasági elzárkózás álláspontján áll. Olyan hatalmas állana, mint Németország, csak nyersanyagban és félgyártmányokban is nagy fogyasztója lehelne a Komárom, — auguszfus 23. Agráristák és szociáldemoraták leleplezése egymásról, Még mindig élénken perlraklálják a cseh sajtóban a német szociáldemokrata pártnak karlsbadi kongresszusán lefolyt eseményeket. A cseh agrár párt orgánumai azzal vádolják a cseh szocidldemo ki aláhat, hogy asszisztáltak a német szociáldemokraták dliamellenes de monstrációjában, mert résztveüek azoknak karlsbadi konferenciáján és ott politikai nyilatkozatot is tettek. Az agrárpárt tagjainak e vádjára a cseh szociáldemokraták lapja, a Právo Lidu azzal fele!, hogy leleplezi az agrárpártot, amelyről többek között azt írja, hogy a cseh agrárpárt nemrégiben hivatalos delegációt küldőit a bolgár agráriusok kongresszusára, azonban ez a delegáció valamiképen eltévesztette a házszámot és három napon át az agrár kommunisták kongresszusán vett részi Csak visszatérésük uián, Prágában jöttek reá a jóhiszemű kiküldöttek, hogy nem jó helyen képviselték megbízóikat. A karlsbadi kongresszus igy újította föl ismét a cseh agráristák és szociáldemokraták között fönnálló „régi jó barátságot“... csehszlovák iparnak. Es mégsem az. mert a vele szemben inaugurált külpolitika nem mondható szívélyesnek. így azután nem lehet közeledést várni a nagy szomszéd részéről. A francia orientáció végzetes hibája a csehszlovák külpolitikának, amely előbb utóbb zsákutcába fogja szorítani közgazdaságát. A passzív mérleg sokatmondó&n beszél a Benes-féle tervekről és koncepciókról. Fogadkoztak, hogy a gazdaságikisantantot létrehozzák; hát hol van ez a kisantant és hol fogyasztja a csehszlovák árukat, mert igazán nem gondolhatunk másra ilyen kisantantnál, hogy fogyasztókat szerezzünk, nem pedig a behozatalt segítsük elő és igy a kereskedelem mérlegét passzívvá tegyük. Ez a kisantant elolvadt a nagy melegekben. Létoka kevés van, mert mindegyik kisantant állam a saját termelésének kívánna piacot szerezni a másik állam területén. A cél tehát, amilyen egyöntetű, épen olyan ellentétes is. Ezért nem is hisszük, hogy a gazdasági kisantant valaha is létrejöhessen és platonikus vagy politikai ábrándnál egyébb maradjon. Ausztria is, mint szomszéd, eléggé el van zárkózva Csehszlovákiától és nagynéha egy kis kölcsönért kopogtat. Ausztria azonban befektetésnek nem jó, mert a német befolyás olyan nagy, mintha az Anschluss már régen létrejött volna. A csendes Anschluss-ről Amikor a félhivatalos magát cáfolja. A szenzáció erejével hatott a napokban a külügyminiszter pártjának, a cseh nemzeti szocialistspártnak orgánumában, a Ceske Slovoban megjelent az a tudósítás, amely a kisantant államai között létrejött titkos katonai szerződés ratifikálásáról szólt. A lap közlése szerint a köztársaság kormánya keddi ülésében ratifikálta a szerződést, azonban a minisztertanácsról kiadott hivatalos jelentésben egy szóval sem említik a katonai egyezményeket, amelyeknek létezését már előző alkalomnak két ízben is megcáfolta a hivatalos sajtóiroda. Noha az ilyen hivatalos dementiknek valódi értelmével mindenki tisztában van, a Ceske Slovo jónak látta saját magát dezavuálni egy erős demenliben, az írván a szenzációs ügyről, hogy a titkos katonai szerződések ratifikálásáról szóló hir teljesen tárgytalan, mert a kisantant államok szerződései nyilvánosak és azoknak semmiféle titkos záradékuk nincsen. Most már csak az a kérdés, hogy ki ad hiteit ennek a cáfo latnak, amelyet ezúttal még csak nem is a hivatalos saj óíroda adott közre. Bene3 is meggyőződhetik, aki azt casus belli-nek minősítette, épen úgy, mint a Habsburg restaurációt. Tartunk tőle, hogy álláspontját revideálni lesz kénytelen. Ausztria Németország fogyasztója, azé a Németországé, amely gazdasági téren legnagyobb ellenlábasa Középeurőpában Csehszlovákiának. Ha csak egy fogyasztási cikkre mutatunk rá, a szénre, amelyben gazdag termelési források felett rendelkezik a köztársaság, azt kell látnunk, hogy ebben az iparban sem versenyképes és külföldi fogyasztásra nem sokat kell termelnie. Az exportált szénnek csaknem háromnegyedrészét a lengyel szén teszi, amely Csehszlovákián végigvasutaztatva és a dunai viziutra átrakva olcsóbb, mint a cseh szén. Ilyen körülmények között a külkereskedelem passzivitása megérthető, ennek hanyatló tendenciát kell mutatnia, ha nem történik valami kezdeményezés a külpolitika terén az egészségesebb orientációk érdekében. A csehszlovák köztársaság kormányférfiainak pszichózisából a háború, a legyőzöttek fogalma még nem mosódott ki teljesen és még eszerint igazodik az eszükjárása. Pedig ez meghaladott álláspont. Mert a dicsőséges és győztes Franciaország egy csontgombot sem ereszt be vám néikül a szövetséges Csehszlovákiából és magas vámjai miatt épen elég panasz hangzott el a kereskedelem körében. Leg-Semmi remény a megegyezésre. Komárom, — augusztus 23. A hágai konferencia napok óla nagy erőfeszítéseket tesz arra nézve, hogy a jóvátétel kérdésében megegyezést érjen el. Sajnos, napról-napra mindjobban halványodik a remény ahhoz, hogy a hat főhatalom véglegesen rendezze a kérdést, amelynek eldöntését az egész világ érthető érdeklődéssel várja. A konferenciát egybehívó hatalmak zárt ajtók mögött tartott tanácskozásáról nem adlak ki hivatalos jelentést, de a kiszivárgott hírek csak arra valók, hogy a közeli események megítélésénél a legnagyobb pesszimizmussal járjanak el. Tény az, hogy a felek eddig nem tudtak megegyezni és nem lehetetlen, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a hágai konferencia elnapolja magát, ami egyenlő értékű a kudarccal. Ma már úgy áll a helyzet, hogy sem a Young-féle fizetési tervezetre nézve, sem a Rajna vidék kiürítésére nézve nem iudnak megállapodni, ami egyrészt a jóvátétel eddigi bizonytalanságát, másrészt pedig rendkívül súlyos feltételeit továbbra is stabilizálja, amiből pedig az általános világkonszoiidáció aligha fog megszületni. Snowden még mindig makacsul ragaszkodik követeléseihez, Angolország fontos érdekeire hivatkozik, valahányszor engedékenységre próbálják őt rábírni. Sulyosbiíja a helyzetet az, hogy amíg Stresemann azt kívánja, hogy a jóvátétel szeptember elsejétől kezdődően már a Young-féle terv szerint történjék, mert egyedül ez a terv állapítja meg Németország fizetési képességének határát, — addig Briand a Dawes féle terv szerint való fizetést követeli, mert szerinte csakis a régi terv szerint lehet fizetni egyelőre Németországnak. A helyzet Németországra nézve azért reménytelen, mert Briand felfogásához csatlakozott a többi hatalom is, és természetesen Sncwden is, úgy hogy Stresemann magára maradt. A front tehát újra egységes Németország ellen, mind mindannyiszor, valahányszor csak nem tudtak egymás között megegyezni a németek volt ellenségei. A Rajnavidék kiürítésének kérdése egy kis lépéssel előrehaladt ugyan, mert Briand hajlandónak mutatkozik arra, hogy még szeptember hó folyamán kiürítsék a második zónát, azonban már a harmadik zónának kiüritéséhez való hozzájárulását még nem ad!a meg. így tehát ez a minimális eredmény " sem jelent valami sokat, értéke igen problematikus. Németországnak helyzete a konferencia esetleges kudarca uián az eddigiekhez képest ugyan nem változik, de a Dawes-terv súlyos föltételei továbbra is megbéníthatják gazdasági fejlődésében. Magára Stresemannra igen nagy csalódást hoztak az eddigi hágai tárgyalások, amely az által érte, hogy Sncwden sem a jóvátételi fizetések kérdésében, sem a Rajna biüriíése kérdésében nem állott melléje. Teljesen magára maredt és nem lehet csodálkozni azon, hogyha Stresemann határozott hangon
