Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-15 / 98. szám
2 oldal. Komáromi Lapok iSí29. augusztus 15. kalapács védjeggyel valódi! & tiz év óta kénytelen tűrni az antant bosszuállása következtében, azt kell mondani, hogy ez a helyzet immár teljesen tarthatatlan. A nagy megpróbáltatások elviselésében is kivételesen nagynak mutatkozott Németország, a »bébe* tizenegyedik évében már ismét kivivta maga részére a tiszteletet tiz év megfeszített, éjjelt nappallá tevő konstruktiv munkájával és valóban n3gy fenhéjázás és botorság lenne az antant hatalmaktól, hogyha még továbbra is elzárkóznának a Rajna vidék kiürítése elől. Elsősorban is Franciaország kerülne fonák helyzetbe, mert az angolok már elhatározták csapataik visszavonását, már pedig ha ez az év végé'g megtörténik, akkor az egész világ tudni fogja, hogy a végleges kiengesztelődés és a bébe útjában egyedül Franciaország áll, ameiy pedig állandóan hangoztatja, hogy a világbéke érdekében dolgozik. A német karok iztminak feszülése, a germán homlokok verejtéke idegen nemzeteket fognak szolgálni ötven évig, de ha Németország visszakapja a Rajnát, könnyebb lesz a munka, mert a felszabadult vidékek hathatós támaszaivá válnak a német köielessígteljesitésnek. A hágai konferencia jóvátételi problémáját el kell választani a kiürítés kérdésétől, mert ezt külön és gyorsan meg kell oldani, ha a világbéke és a világkonszolidáció szivén fekszik a húzódozó hatalmaknak. Komáro mt ól Nippon szigetére és vissza. Tiz évig tartó hátborzongató regény. — Lázadás a hajón. — Életfogytiglani kényszermunka. — Amikor az orvos tanácsolja, hogy kiséreljen meg öngyilkosságot, hogy megszabaduljon a pokolból. — augusztus 14 után a japánok a hajót elsülyesztették és fogságba kerültem. Jokohamába vittek minket, ahol 1917 ig voltam. — A francia katonai kiküldöttek felhívására mintegy 400-an beléptünk az idegen légióba A „Renaissance“,hajóval indultunk Casa Blanka felé. Aközben azonban fellázadtunk, a francia legénységet megöltük és a hajói hatalmunkba vettük. Szándékunk a menekülés volt. Sajnos, angol hajók hatalmába kerültünk, akik a francia hatóságoknak adtak át és Tananarivőba haditörvényszék elő állítottak bennün* két. Büntetésünk 10 áv.öl életfogytiglani kényszermunka volt. Napi 12 órát dolgozunk bányában, űtépitésnéi napi 15 centimes bérért, Lábainkon 25 kg. bilincs, őreink kegyetlen négerek voltak. Társaim 50 százaléka elpusztult betegség vagy öngyilkosság folytán. A bilincs súlya és rozsdája miatt lábaimat operálni kellett és utána már nem dolgozhattam, a táborban végeztem kisebb munkálatokat. Ez év májusában egy német hajó orvosa volt segítségemre a szökésben, öngyilkosságot kiséreltem meg, hogy \ a táboron kívül kórházba kerüljek. A I kórházból négy nap múlva egy éjszaka | megszöktem. A hajó matrózai már váríj tak a tengerparton csónakkal és haj- I naiban indult is a hajó. | Három hónapig utaztam a hajón, * Hamburgban léptem szárazföldre, ahort- 1 nőt péntek délben érkeztem Újvárba. i Hozzátartozóimból senkit sem találtam, Nem tudom mihez kezdek. Aiiam- I polgárságot kérnek tő'em. Valószínűleg I Németországba megyek, mert Ígéretem | van, hogy ott egy hajótársaságnál el- helyeznek, miután hit nyelvei beszélek. * Reményei vannak a sokat szenvedett I embernek, hogy a „konszolidált“ Euró- X pában nyugaimas otthonra talál. Az ismert jónevü költő, Nagyfalusy István tollából olvassuk az alábbi meg. rázó történetet az Érsekújvár és Vidéke legutóbbi számában. A tCríénet minket, komáromiakat kétszeresen érdekel, mert a hátborzongató regény hőse Redl Oitó, komáromi születésű. Most pedig it! adjuk az érdekfeszitő cikket: Pénteken délután egy érdekes arcú fáradt ember, Red! Oitó érkezett az érsek újvári rendőrségre, aki 16 év előtt indult el innen, hogy küzdelmes sors és életveszélyes kalandok utján újból haza kerüljön. Élettörténete bővelkedik regénybe illő kalandokkal. Miután Fiúméban 1913-ban a tengerészeti akadémián tisztté avatták, beosztották az. S. M. S. Kaiserin Elizabeth csatahajóra, mely 1913. decemberében Póiából a Csingtai tengerészeti különítmény megerősítésére küldetett ki, Óit állomásoztak Kiavucsunban 1914 aug. 7 ig a japán hadüzenet megüzenéséig. Mikor is az egész különítményt a hajóval együtt a japánok fogságba ejtették. Nippon szigetére Jokahámába internálták őt a többi fogoly társaival, akik körülbelül 1800 an voltak, 1917- ig internáló táborban voltak, ahol a japánok jó bánásmódban részesítették. Még ugyanazon év májusában a franciák propagandát fejtettek ki a táborukban, amely azt célozta, hogy belépjenek a francia idegen légióba. 400-an közülök aláírtak egy kötelezvényt, mely szerint öt évig kellett volna szolgálnak a légióban. Azután pár napon belül többi társaival együtt behajózták őt a „Renaissance“ francia hajóra, amely Casablancába volt irányítva. Útközben hátsó Indiában Madras kikötőben szenei vett fel a hajó. Mikor elindullak a kikötőből, fellázadtak, a hajó 80 főnyi legénységét legyilkolták és a hajó vezetését ők ragadták hatalmukba azzal a céllal, hogy a semleges Jáva szigetre Bataviába menekülnek. Minthogy mindnyájan képzett tengerészek voltak, bátran vállalkozhattak a vakmerő ulra. Már csak 18 tengeri mértföldnyire voltak Bataviálól, mikor egy angol hadihajó, amely a Möve üldözésére volt kiküldve, rajtuk ütött és igazolásra szólította őket. Kiderült a vakmerő vállalkozásu szökés és az egész különítményt Tamatavéba viték, ahol átadták őket a francia hatóságoknak. Innen a tananarivói katonai fegyintézetbe kerültek, ahol a három heti vizsgálati fogság kitöltése után a francia hadbíróság életfogytiglani kényszermunkára ítélte őket. Egyrészüket az Ördög szigetére, más részüket Madagaszkár szigetére deportáltak. Redl O tó Madagaszkáron maradt és itt mint 14670. számú fegyenc köveket tört és utat épített, majd szénbányába kerüií, amiért naponta 12 órai munkaidőért 3 soust kapott, ami megfelel 20 fillérnek a mi pénzünkben. Többszöri sikertelen szökés miatt bilincsbe verték, amelynek következtében csontgyu'iadást kapott és meg kellett őt operálni. Ezek után csak barakkot söpört és így töltötte éveit 1929 márciusáig, amikor ismét változás történt kalandos életében. Innét északra vitték és Behna kikötő mellé szállították. Itt a kikötőtől 3 kilométernyire táborozott fogolytársaival együtt, mig ez év májú3 2-án egy a kikötőben állomásozó „Bismark“ nevű német hajó orvosa látogatást tett a fogolytáborban, akinek a tanácsára öngyilkosságot kíséreli meg abból a célból, hogy kórházba kerülhessen. Felvágta ereit a karján s úgy sikerült kórházba kerülnie, ahol Alfonz Watters, a német hajó orvosa naponkint felkereste őt. Májusién este egy óvatlan pillanatban sikerűit a tengerpartra szöknie, ahol már várta őt a német hajó ciónaka, Az őt megmentő hajó Melbournen és Buenos Ayresen keresztül Európába hozta. Augusztus 2 án érkezett Hamburgba, ahonnan 7-én jutott el a csehszlovák határig. Így került újra honi földre sok viszontagság és kaland után ... Tőlünk szülővárosába Komáromba utazik, ahonnan a legrövidebb időn beiül újra visszatér Németországba, hogy újra nekiinduljon a bizonytalan jövőnek a volt 14670. számú fegyenc, akit nem tört meg a sok szenvedés. Az Újvári Újság is foglalkozik e rémregénybe illő szenvedésekkel sújtott volt haditengerész megérkezésével és többek között ezeket irja: Redl Ottó 34 éves komáromi születésű volt haditengerész zászlós, 15 éves fogság után pénteken érkezett Érsekújvárba. Szüleinek csak sirhaimát találja Ujvárott. Az élet minden szenvedéseit végig csinálta és számára a kellemetlen meglepetés már ismeretlen. Az élettől csak most kezd várni valami jót. Ne csalódjék a legszebb éveit elvesztett ember. — A marosvásárhelyi katonai alreált végeztem ei — mondja Redl — majd Fiúméban haditengerész lettem. A „Kaiserin Elisabeth“ hadihajóval Csing- Tauba kerültem. A háború kitörése Az emberi kor végső határa. Charles Richet a fiatalítási kísérletek ellen. Ünnepélyes alkalmakkor, pohárra! a kézben, vagy születésnapok alkalmával rendesen elhangzik, mint legjobb kívánság : Az Isten éltesse az emberi kor legvégső határáig ... Dj melyik ez a végső hitár? Hol van az a mérföldkő, amelyen túl nem lehit jutni? Dacolni tud-e a tudomány a természetiéi és képes e kitolni valaha annak a bizonyos utolsó órának eljövetelét? Hallunk fiatalító eljárásokról. Vájjon ezek fejlődhetnek e odáig, hogy az életet valóban meghosszabbítsák? Ezek a kérdések mindig élénken fogfaikoztatiák ez emberiséget Újabban azonban, amióta Voronoff — a sok balsiker ellenére — Párizsban kijelentette, hogy az ő eljárása lehetővé fogja tenni, hogy az emberek száz, sőt száznegyven évig is eléljenek, — várakozások még fokozódtak. Ma, fájdalom, az a helyzet, hogy a patriarchák korát is kevés ember éli meg. Az életbiztosítási társaságok megállapításai szerint nyolcmillió ember közül csak egy éri ei a száz esztendőt; és csak minden tizenegymillió ember között akad egy százöt esztendős. Vannak, akikről úgy tudják, sőt hivatalosan is állítják, hogy száztíz éves, esetleg még idősebb, de ez bizonyára csak jóhiszemű tévedés. Charles Richet, a jelenkor egyik legnevezetesebb idegorvosa és phizioiogusa, nemrégiben egy előadásában a következőket fejtegette: 9 — Eddig két jeles orvosnak volt az | a nézete, hogy az átlagos emberi kor ? a száz évet meghaladja. Fiourens és Metschnikov azt a nézetet vallották, hogy ha az embernek sikerül kikerül; nie tuberkulózist és a rákbetegséget, ; az érelmeszesedést, tüdőgyulladást és a fertőzést, akkor semmi akadálya sincs | annak, hogy száz évig éljen. Az orvosi l tudománynak más az álláspontja. A két í tudós azonban nézetük bizonyításával 1 adós maradt. Nem tudjuk, hogy milyen l adatokra támaszkodtak és miféle érvek: kel tudták volna ezt bizonyítani. A doí log lényegét egyszerűen megkerülték. | — Az emberi kort illetően a tudoj mányos megfigyelések és tapasztalatok | mást bizonyítanak. Egy bizonyos: Az : évek hosszusorán az emberi szervezet megkopik, elpetyhüdik, elveszti rugalmasságát, eüentáüóképességét, így tehát ezekkei a betegségekkel, a betegségeket okozó és előidéző körülményekkel szemben évről-ávre védtelenebb lesz. A támadás mindig hevesebb, a védelem eszközei gyengébbek lesznek. Ez a küzdelem állandó és addig tart, mig a szervezet egyik része, véglegesen fel netn mondja a szolgálatot, mig a nagy gépezet egyik kereke, rugója póioíha tatlanul el nem pusziul. — Hogy folynak kísérletek, amelyeknek célja a szervezeiekeí bizonyos életkoron túl is erősekké, fiatalokká tenni, jól ludom. Figyelemmel kisérem ezeket, hiszen ez kötelességem, de — azt is kijelentem — nekem egyáltalán nincsenek vérmes reményeim. Azt pedig, amit Voronoff áliit, hogy neki sikerül az emberi kor határát szerveknek megfiatalításával 140 évre kitolni — őszintén — minden alap és bizonyíték nélküli, könnyelmű, felületes kijelentésnek tartom. — Az tagadhatatlan, hogy megvan a lehetőség arra, hogy bizonyos szervek működését operativ beavatkozással élénkebbé, frissebbé, mondjuk fiataiabbá tegyük. Ez azonban csak átmeneti javulás. Ez az idegeknek, az életerőnek dopingolása, felélénfeiiése, amely azonban nem sokáig tart és csakhamar semmivé válik. Az örömet nemsokára csalódás váltja fel. — A magam részéről tehát a Voro noff-féte és más, hasonló eljárásokhoz fűzött reményeket túlságosan vérmeseknek tartom. — Da azért megvan a módja, hogy az emberi szervezetet sokáig üdén, fiatalon megóvjuk és a megrokkanás, az öregedés éveit minél messzebb kitoijuk. Ez a módszer nem titkos, az orvosok állandóan hirdetik, akik a népegészségge! foglalkoznak, minden lehető alkalommal hangoztatják. A módszernek törvényei vannak; minél szigorúbban és lelkiismeretesebben alkalmazkodik valaki ezekhez a törvényekhez, életszabályokhoz, annál kedvezőbb eredményeit fogja tapasztalni. Ezek a törvények a következők: — Ne sokat dohányozzál és sok szeszt ne igyál I — Légy mértékletes a táplál kozásbanl — Óvakodjál a kicsapongásoktólI Bizonyos, hogy akik ezeket a szabályokat nem követik, a szervezet kihasználását, életképességét csökkentik, a szervek elkopását, ezek elernyedését könnyelműen siettetik. — Eltekintve azonban mindentől, felmerül a kérdés: Érdekében áll-e az embereknek, hogy erőszakolják a mesterséges megfiatalítást és így életüket meghosszabbítsák? — Azt hiszem, erre a kérdésre határozott nemmel válaszolhatok. Bizonyos. koron túl az élet már elveszti varázsát, inkább örömtelen nyűggé, kellemetlen teherré változik. Ha egyszer megszavaztatnák az aggastyánokat, hogy akarnak-e még évtizedekig élni, a többség bizonyára az ellenkezőjét mondaná. És különben is az egész emberiségre csak súlyos nyűgöt, óriási tehertételt jelentene a sok önmagával is tehetetlen aggastyán. Ez maga után vonná az általános szegényedés nagyobbodását, a nehéz, küzdelmes létfenntartás jelentékeny megrosszabbodását. A harc a kenyérért, a boldogulásért még keményebb, még elkeseredettebb tenne. — Én te hit bátran, nyugodtan kijelentem, hogy az emberiség általános érdeke egyáltalán nem kívánja az emberi kor jelentékenyebb meghosszabbítását. Zavarok a komáromi | telefonközpont körül. I Nagyon sok telefon előfizetőnek ismételt panasza az, hogy a komáromi telefonközpont igen fogyatékosán teljesíti szolgálatát. Néha félórákig kell várni, mig a telefonközpont széjjel kapcsol és ugyancsak félórákig kell várni, mig a telefonközpont összekapcsol. Hogy mit jelent ez a sok várakozás, azt ugyiátszik a központ nem tudja felfogni, mert különben nem várakoztatna annyit, hanem segítene ezen a mizérián. Nem akarjuk a postahivatalt a mulasztással vádolni, meglehet, hogy ez a mizéria a telefonközpontban azért
