Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-15 / 98. szám
A929, augusztus 15. Komáromi Lapok B. oldal van, me.rt kevés a személyzet, de ha igy volna, akkor, feltétlenül szükséges lenne, hogy a telefonkSzpontnál a személyzetet kibővítsék. Lehetetlen állapot, hogy Melefon összeköttetésekre annyi ideig kell várakozni, hiszen nagyon sok Sí esetben a gyors összeköttetésnek roppant jelentősége van, például tüzesetekben, orvosi felhívásokban, és igy a telefonközpont lassú kapcsolása követ keztében nagy károk származhatnak. Itt említjük meg, hogy ugyancsak szűk séges lenne a telefonközpont szolgálatát az éjszakai órákra is kiterjeszteni, legalább éjjel 12 óráig, amire vonatkozóan már elégszer kaptunk Ígéretet, azonban mindmáig nem valósították meg az ígéretet. Más városokban, mint Érsekújvárban vagy Nyitrán éjjel is van telefonszolgálat, miért ne lehetne éppen Komáromban is. Várjuk a komáromi postahivatal intézkedéseit arra, hogy a telefonszolgálat gyorsabban működjék és arra is, hogy éjjel is legyen telefonszolgálat Komáromban. A vízbe zuhant ló átúszta a Vágót, katonalovasa pedig halálát lelte aVágban* Katonaszerencsétlenség az Apályi-sziget közelében. — Saját tudósítónktól. — Komárom, —aug. 14. Kedden délelőtt megrázó katonaszerencsétlenség történt Komáromban az Apályi-sziget közelében. Ambros őrnagy Fojt nevű katonai szolgája, aki a komáromi 3 ik huszárezrednél teljesített szolgálatot, a délelőtti órákban sétalovaglást végzett a Vág part mentén. Az Apályt sziget közelében a ló alatt megcsúszott a föld és a ló a rajta ülő Párisi jegyzetek. Irta: KOSSÁNYI JÓZSEF. Hűvös napok járnak errefelé. A midinetlek kivétel nélkül felöltőben sétál nak. A Champs Elysées ről és a Boulwatd Courcel!es-ről száguldó autókban fázósan ülnek az apró japánok és a barna olaszok. Az Ave de Triomphe alatt állok, az Ismeretlen katona sírjánál. Rengeteg a virág. Minden csokron nemzeti s;inü szal8g: francia, német, argói, olasz sib. Magyar vagy cseh szalagot nem láttam Nézem az örökégő gázlángot. A szél imbolygatja, jobbra fújja, balra fújja, a láng sziszegve kúszik a bronz égőben, de el nem alszik. A sir körül komoly hangulat, ünnepies arcok. Magam is elfogult vagyok. Egy töiődöit, Öreg nénike jön a sírhoz, furcsa, vidéki népviseletben. Reszketős, pergamenbőrü kezében egy csokor hervatag virág. Leteszi a sírra, természetesen elfoguiatlaru! keresztet vei és halkan imédkozni kezd Talán a bretegnei sziklás tenget pariról jött, valami kis eldugott faluból, ahonnan valamikor régen nagy nótaszóval elmentek az izmos, barna legények. S az a valaki, akit olyan nagyon várt, nem jött vissza, mert valahol Flandria síkságain segít a főidnek kövérebb búzát teremni. Nem jó itt sokáig állni. Szomorú lesz az ember nagyon... Hány izmos, barna legény ment el a Duna-Tisza tájáról nótaszóval, szépséges magyar kedvvel meghalni idfgen érdekekért. Hiába várjak vissza őket a nádfede- Its, csendes falusi háztkba a reszkető kezű, kisírt szemű öregasszonyok ... * Figyelve bandukolok a Champs Elysées en Monumentalitás, pazar fény és pomps! Auték robognak százával, egyik oldalról átmenni a másikra lehetetlen ség. A „Lidó*-val szemben idősebb házaspár szeretne átkelni. Látni rajtuk, hogy idegenek, A rendőr meglátja őket, hozzájuk lép s kettőjük kedvéért leállítja az autók százsit. Finoman, ked veeen álkiséri őket, tiszteleg, int s a forgalom újra megindul. Meghat a francia létek e szép villanása. * Párisi tartózkodásom harmadik hetében kellemes véletlen folytán megismerkedtem Walter János nyugalmazott hadbíró ezredessel 8z én kedves János bátyámmal és feleségével, a drága, aranyoskedélyü Piroska nénivel. Felejthetetlenül kedves napokat töltöttünk együtt I Három hónap ó'a utón vannak. Ba utazták csaknem egész Európát. Most német- és olaszországi mjukat befejezve (Velerce, Milánó, San Remo, Nervi, Nizza, Monte Carlo sib) „mögkatonával együtt belezuhant a Vágba. A lónak sikerült átúsznia a Vágót, a kstonj azonban a lóról lebukott a vizbe és többé nem találták meg élve. A ló az Apályi-sziget közelében megrekedt a sárban és emberek segítségével húzták ki onnan. Később a halászok megtalálták a szerencsétlenül járt katona holttestét is a Vág vizében. tapasztalják“ Párisi, ahonnan folytatják nyaralásukat Trcuvilleba. Elképzelhető, ilyen utakról micsoda impressziókkal tér vissza az emberi Nem is éivezlem soha színesebb, pompásabb „útleírást“, mint Piroska nénié. És hogy becsüljük itt egymást, hogy felfigyelünk egy-egy magyar szóra, hogy összeviüannak, hogy összemosolyognak a szemek! Augusztus elsején délután kiültünk az opera mellett levő C k de la Paix terraszára. Ez a kávéház Páris egyik leghíresebb nemzetközi találkozó helye. Az Opera előtt egy század dragonyos unatkozott a lova mellett. Szemben velük vagy 40—50 gyalogos álldogált. A fegyverük gutába rakva. A komnunisták augusztus 1 re tér vezeti tüntetésére, mely tökéletes fiaskót vallott, válaszul a rendőrök és a katonaság megszállta a fontosabb pontokat. A fagylaltot (jól készítik, el kell ismerni I) élvezve figyeltem a forgalmat. Egy órán beiül vagy 8—10 szer állott le a töméntelen gépkocsi. Egymás hegyén hátán álltak az autók, autóbuszok, villamosok, emberek. A hatalmas tér zsúfolásig tömve volt. Ide kell szem, hidegvér és ideg a javából 1 Aztán 5—6 másodperc és az autóknak, villamosoknak hire sincs. A párisi soffőiök értik a mesterségüket! * Olt, ahol a Rue de L’Ancienne Comidie ' beletorkollik a S3iní Germain boulevardba, van Tinódi János „Ápád“hoz címzett magyar étterme. Iít voltam párszor vendége János bátyánknak. Érdekes dolgokat figyeltem itt meg: először is több francia jár ide, mint magyar, másodszor soha úgy franciát falni nem láttam, mint itt. Még pedig: jó paprikás gulyást, cigánypecsenyét, töltött káposztát, rostélyost tejfölös zöldbab főzelékkel, töpörlyüs, (úros csuszát és még számos remekét a változatos magyar konyhának. Csak azon csodálkoztam, hogy nem fekszi meg azt a kényes kis gyomrukat. Mert pofáztak ám a jámborak, hogy a szemük is lógott belé. Az egyik este pompás, vérpiros gulyást kanalaztam otthon? reminiszcenciákkal s utána „des serinek“ szalonná! kértem zöld pspri kávai. Jó vastagon meg szegedi paprikáztam, rátetfem a kenyérre s amúgy jó magyarosan falatozni kezdtem. Pár felséges nyelés után elégi delien körülpislantottam, de a falat majd megállt a számban, oly igaz és őszinte bámulattal adózott egy sovány kis francia, e neki nem mindennapi műveletért. Nekem ez a darab szalonna Páris közepén a fellobogó, meleg otthon volt és a feldaloló Élei; annak a kis fran. ciának látványosság: szalonnát eszik egy ember . . . Az Invalides muzeum folyosóin végig francia államférfiak és győztes hadvezérek szobrai állanak, öreg ágyuk búsulnak és a falakon egykori csatákat megörökítő freskók szürkéllenek ko pottan. Az egyik csarnokban nehéz Cytoien kocsi áil: átfutott a Szaharán türelmesen pöfögve s a jó négerek intelligens csodálkozásával nem törődve. Megérdemli jelenlegi garage ját. Beljebb haladva Franciaország történelmét szemléltető és megörökítő képek, szobrok emlékek tömegével találkozik az ember. Sietek innen a dómba. A bazilika sfilü templom elég „patinás“, ráférne egy kis restauráció. A kupolával egybeeső kripta mélyén van Napoleon hatalmas barna márványból készült síremléke. A főoltár mögötti nagy terem szintén zászlókkal és hadi trofeumokkal van zsúfolva. Itt is annyi az idegen, hogy alig lehet mozogni. Ptrsze fizetnek bőségesen 8 hogy ne is mondjam jó pár embernek adnak kalácsot ezek a vén templomok és múzeumok. * Hogy igy végig járom Párist és végignézem remek műalkotásait, letagadhatatlanul is fájó irigykedéssel érzem, hogy egy kivételesen nagy szellemű nép a francia. Itt ezeknél a műremekeknél, melyeknek 8tilus8, monumentalitása, megsemmisitően szép és döbbenetes arányú, az a gondolat váltódik ki az emberből, hogy ezeknek felfelé való fokozatuk nincs. A francia nemzet most van nagysága tetőpontján. Kitermelte magából mindazt, amit csak tudott. Az egyiptomiak megvívták hatalmas csatáikat, felépítették piramisaikat, szfinxet, az akkori kultúra csúcsaira hágtak s azután bevégezve kijelölt miszsziójuka*, a gúlák és piramisok népe csendesen, vegetációs életei kezdett, a termékeny, aranyhomoku Nílus völgyben ... A thessáliai síkság, Athén, Korin hús, Élis, Pentedsktiion vidám lelkű görögjei, kullurájuk fehér csúcsairól szétf ugározva mindazt a Szépe*; nagyot, művészeid, élő Eletet, amit adni tudtak, lefeküdtek a langyos, párás alkonyéiba, hogy egy hosszú letartermészetes gyógy és asztali viz Fölerakat Komárom ás vidéke részér KOHN TELEFON 139. SZ. giába pihenjék ki mindazt, amit csodálatosan gyönyörű fajtájuk szétszórt a századok folyamán. És Róma, a hét hatalom márvány városa, a világ koronája elsüllyedt a könyöríelenül rohanó idő haragos hullámaiban s elpusztult városainak bazilikáinak márványoszlopaira vándorgály .'á* raknak fészket. Most Gallia termékeny síkságai hömpölyög az idő és történelem k*. szerű következetességgel áradó folyam. A francia, ez a csodálatosan intelligens, sokat élt nép már kezd fáradozni. A lassú o;úszás már megkezdődött s ezt nem lehet megállítani sem a német arany márkák milliárdjainak, sem az idegen nemzetek ember és munkás feleslegeivel. A francia géniusz még fénylik, tündöklőbben mint a közel múltban, de ez a fény a kezdődő betegség lázas lükrözéíe. Franciaország népe kimerült, fáradt. Az ősi, tiszta vér megromlott a nem bírja egyenletesen verni az É'et nagy ritmusát. Franciaország a népek nagy marsának ez aelől defellirozó diszlegénység maradozik, a sorok lazábbak le az idő és fejlődés feltartózhat?' lámái álcsapnak a gyengülő, gyaílozott népen. Berger Géza ítéletét négy évi börtönben állapította meg a legfelső biróság. Schlesinger Jakab volt nyilvánosház tulajdonost hat hónapi börtönre Ítélte a pozsonyi felsőbb bir A komáromi kerületi bíróság tegnap hirdette ki Berget Géza, az ismert izsai „főldosztó“ csaió ügyében a legfelsőbb biróság ítéletéi. A legfelsőbb biróság mindkét alsófoku biróság itéleiát megsemmisittette és okirat hamisításban mondotta ki Berger Gézát bűnösnek, amiért a vádlottat az enyhitőszakasz alkalmazásával ugyancsak négy évi börtönre ítélte el. Ugyancsak tegnap hirdették ki a pozsonyi felsőbb biróság Falont ur esete a késsel tréfának sem rossz, hiszen kétségtelen, hogy Falóul kapitánynak, akit kémkedés miatt tizenkilenc évi súlyos börtönre Ítéltek, sok érzéke van a humorhoz, amit még akkoriban tanult meg, amikor nagydobos volt a közös hadseregben. Egy komáromi fiuló! hallottam, aki jelenleg Prágában katonáskodik, hogy egyszer Falout urat kellett őriznie cellájában (Falout ur még vizsgálati fogságban volt akkor) és amikor benézett a cellaablakon, Falout kapitány ur fügét mutatott neki a kezével és kiöltötte rá a nyelvét. Falout ur most megint elkövetett egy kis csínyt, egy kis csinyecskét, egy ici pici csinyecskét: öngyilkos akart lenni és evégett egy nyitott kést a s?ájacskáján keresztül lenyelikélte a ítéletét Schlesinger Jakab kr lakos, volt nyilvánosház tu. bűnügyében, akit a komáromi ség kerítés bűntettével vádolt máromi biróság bizonyiéékok h felmentett a vád alól. A felsőbb biróság bűnösnek mo. Sehlesinger Jakabot és ezért *" börtönre ítélte. A vádlót» semmiségi panaszt jelenten, zsonyi felsőbb biróság ítélete gyomrocskájába. ó. de Falout^ urnák még akkoriban nőtt "n vérré a hasacskája, amikor sok kapott a kémesdiért és Fa' hssacskáját röntgensugár ték a kórházban. Falout . tatta, hogy a kés nyitva v a szájacskáján keresztül u a hasseskájába, de a röntg megállapították, hogy a kt volt. Falout ur, a kis h kicsit megint hazudott, egy füllentett. Avagy igaza ve., urnák is, meg a röntgensugaraknak is? A kés nyitva ment le Falout ur szájacskáján a hasseskájába, hol azután becsukódott. No de ilyet. Azért nem történik nagyobb baj, Falout urnák elég jó belecskéi is vannak és a kés természetes u"'** fog kiválni testecskéjéből. Mondj, hogy egy kicsit fájni fog ez a ki pitány urnák, mert a kés, ah Gc,n/ nyolc centiméter hosszú. De szt&ii már nem fog fájni többé és a vicces Falout ur, ez a jó figura, ez a cirkuszi késnyelő megint nevethet ma»d és fügét mutathat kezével az emf reknek és kiölthefi rájuk a nye’ Hát nem jó tréfa Falout ur esete a késsel? (KÖR—.)
