Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-13 / 97. szám

Ötvenedik évfolyam. 07. szám. Kedd, 1929. angnaztns 13 KISSI*? Sési is ssskBiiorák éstókbe»; Ifeíyk*» éi riáékze postai stéSWSéésiai i fiása í{» #0 X, lilém 46 I, neffyííév?« se x. ~ laiiöiäöß iso kí. p;ti «ám árai 80 fillér« ALAPÍTOTTA! TUBA JÁNOS« Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Ma nyolcvan éve... Komárom, — augusztus 13 Ma nyolcvan éve esett el Magyar­­ország a túlerővel szemben függet­lenségi harcában és a honvédsere­gek fővezére, Görgey Artur letette a fegyvereket Világosnál az orosz fővezér, Paskievics előtt. Három­negyed évnél továbbtartó küzdelem után, melyben a nemzet energiáit csaknem mind felélte, elérkezett a szomorú nap reggele a világosi mezőkön a magyar seregre. Ez a fegyverletétel a legszomorubb sor­sot jelentette a magyar nemzetre nézve, melynek egy ifjú, a gyer­meki korból alig kinőtt uralkodó parancsszava diktálta a tennivaló­kat, akit nagyravágyó anyja és rokonsága tüzelt a »lázadók« ellen. Nem is volt kímélet a fegyver­letétel után senkivel szemben sem és a politikai vérebek mindenütt bosszú ulán szimato'tak és meg­torlásért lihegtek. A magyar sereg nagy részét besorozták az osztrák szoldateszka soraiba, hogy harcol­jon a népszabadság ellen más ré­szein a birodalomnak, amelynek rossz csillagzata felkelt a világosi fegyverlerakás után. Pár év múlva elveszett Lombardia és Velence, de ez a lecke még nem volt elég, következett a porosz megalázás és a königgrätzi végzetes csatavesztés. Ezeket a kudarcokat azonban borzalmasan kegyetlen megtorlás előzte meg a magyarsággal szem­ben, amely örök szégyene lesz a történelemnek és az osztrák zsar­noki önkénynek. Tizenhárom ma­gyar tábornok, a hősök hősei gya­lázatos bitóhalállal lakollak Aradon másfélhónappal Világos után. Az osztrák katonai hatalomnak csak egyetlen pontja nem hódolt meg még heteken keresztül sem és ez volt Komárom vára és városa. Hiába zárta körül négyszeres túl­ereje az osztrák és orosz seregek­nek, a vár védői nem voltak haj­landók a várat dicstelenül feladni, csak hosszas, hetekig tartó tárgya­lások után adták fel a reményte­lenné vált küzdelmet é adták át a várat a várvédő sereg szabad elvo­nulásának feltétele alatt. Ma nyolcvannégy éve megásták a sirt a szabad Magyarország szá­mára, a tetszhalottat, a vérvesztet­nézve augusztus tizenharmadika. Jelenti elsősorban azt, hogy a nem­zet életereje túlél mir den vele tör­tént jogtalanságot és erőszakot és feltámad halottaiból is, ha tagjainak hűsége és önbizalma nem csügged, hanem bízva bizik nemzete jöven­dőjében. Tanulságul szo'gá) arra nézve, hogy a kishitütk hiába jó­soltnak és luviko'nak, egy nemzet megújhodását és életreka­­pásáí rregakEdáiyozni nem lehet, mert az erkölcsi erők örökké élnek és meg nem ölhetők, ki nem irt­­hatók. Augusztus 13-ika, a világosi katasz­trófa jelentse nekünk örök időkre, hogy nincsen minden elveszve a legnehezebb viszonyok közt sem egy nemzet életében és az idő minden sebet meggyógyít, minden igazságot igazo'. Ehhez azonban a nemzet minden egyes tagjának át kell érezni azt a történelmi felelős­séget, amely a nemzet tagjaii a nehe­zedik, ragaszkodnia kell nyelvéhez, kultúrájához, nemzeti hagyomá­nyaihoz és do’goznia kell minden erejével nem csak egyéni boldogulá­sáért, hanem nemzete jólétéért és jövendőjéért is. Komárom, —aguszfus 12. 550 milliót követelnek a cseh járások és közséfjeit a szanálási alapból. A körtársaság történelmi országaiban már összeállítóik.’® sőt letárgyalták a községek és járások az 1930 évre szőlő költségvetést, ezenfelül az országos költségvetés is elkészült. A csehországi országos költségvetést erősen redukálni keil, mivel a közzégek, városok és já­rások csekély 550 millió koronát köve­telnek az országos szanálási alapból. Ugyanakkor SzSovenszkó községei és j'rásai csak mintegy 25 milliót köve* l telnek, Podkarpaíska Rus pedig legfel- : jebb 2 milliót kíván. Az állami szaná­lási alrpbói való részesedésnél ugyanez az arány. Benes kísérletezése Ausztriával. dás jött volna létre, hogv Ausztria be­lépne a kisaniant érdekközösségébe és a maga helyzeti energiáit a Magyar­­országot körülvevő kisantant-gyürü ren­delkezésére bocsátaná. Állilólag az osz­trák kancellár elvileg nem ellenzi Be­­nesnek ezt az Indítványát és a maga ré­széről nem látja akadályát annak, hogy Ausztria is belépjen a kisantant hatás­körébe. A kiszivárgott hir a szenzáció ereiével hat, de már most is meg lehet jegyezni, hogy sok időbe kerül, amig ez a terv megvalósulhat, amelynek leg­főbb akadályát az osztrák Anschius törekvésekben lehet megtalálni. Ha mégis mégtörténnék a kisantanthoz való csat­lakozás, akkor az egész középeurópai külpolitikában gyökeres irányváltozá­sokra lehet számítani. Változás lesz a csehszlovákiai kommunisták vezetőségében. Benes dr. külügyminiszternek Sireeru­­whz osztrák kancellárra! történt pitzeni találkozásáról érdekes hir szivárgott a nyilvánosságra. A hivatalos titkolódzás ugyan úgy tünteti föl a találkozást, mint egyszerű ismerkedési aktus*, azonban ezt ser ki sem hitte ei, hanem mindenki, aki a helyzettel ismerős, politikai ügyei sejtett a háttérben. Prágai jelentés sze­rint Pilzenben tényleg komoly és nagy jelentőségű tárgyalás történ*, ami! már maga az a körülmény is igazol, hogy a találkozáson résztvett a bécsi cseh­szlovák és a prágai osztrák követ is. A találkozásról kiszivárgott hirek arra engednek köveikezni, hogy a pilzeni találkozó uj középeurópai külpolitikának útját egyengeti Hir szerint Sireeruwitz és Benes között az az elvi megállapo-Az augusztus elsejei vörös nap álta­lános sikertelensége rendkívül sokat ártott a kommunizmusnak. Moszkvai hir szerint Sztálinnak, a szovjet főnép­biztosának, aki igen sokat várt a tün­­fetésektő,( teljesen aláásta tekintélyét. Stalin valósággal belebetegedett a ku­darcba és orvosai azt ajánlják neki, hogy menjen néhány hónapi szabad­ságra a krimi félszigetre. A vörös nap teljes fiaskójának a csehszlovákiai kom­munisták vezetőségében is súlyos kö­vetkezményei lesznek. Az uj pártvezető­­ségef csúfos kudarc érte és máris sző van arról, hogy az uj pártvezetők közül többen távoznak állásukból. Az ellen­zéki kommunista csoport a sikertelen­séget a saját tábora megerősítésére igyekszik kiaknázni. tét belefektették és a Gotterhalte hangjai mellett örökös tartomány­nak nyilvánították. De az élniaka­­rást hiába földelik el, az élet dia­dalmasan felkél sírjából és követeli a maga jogait. Mikor Ausztriát minden oldalról kudarcok érik, akkor alkudozni kezdenek a ma­gyarság vezéreivel és nem az osztrák elnyomók jóvoltából, de a nemzet erejéből és a jogfolytonosságba vetett erős önbizalmából megszü­letett a kiegyezés, Nagy tanulságot rejt mi reánk A magyar dalnak szenteltek nagyszerű ünnepet lelkes dalosaink. Nagy sikerrel zajlott le a monstrehangverseny. — Saját tudósítónktól. — Komárom, —augusztus 12. A komáromi dalárdák vasárnap meg­tartott monstrehangversenye a teljes siker jegyében folyt le. Ezúttal harmad­szor bizonyosodott be, hogy a testvé­ries összefogás és vállvetett, odaadó nemes munka a. magyar dalnak dicső­ségére szolgál és mi ismételten jóleső örömmel állapi! hatjuk meg, hogy a monstrehangverseny-rendezés szeren­csés gondolatának megvalósítása mara­dandó hatást gyakorolt nemcsak a hang­versenyen résztvevő dalostestületek fej­lődésére, de a daltkedvelő közönség lelkületének nemesítésére és müizlésé­­nek csiszolására is. Magában a rendezésben is fejlődést S*erke»tŐsé| ét kiadóhivstali Hidoi-a, Uj, Megjelenik hetenkint h&iomuoi l kedden, csütörtökön és szombatok. t tapasztalhattunk, mert ez u tal már ö dalosegyieí derék tagjai jelentek meg a pódiumon, összesen 170 dalos énekelte az összkaroka*, ami már magában véve is imponáló. A helybeli néey dalárda mellett bemutatkozott az Érsekújváré Iparosok Dalegyesülete is, amely hatá­rozóit nyeresége volt a vállalkozásnak mert az érseküjváriak igazán méltóké’ pgn reprezentálták a szomszédváros magyar dalkuiíuráját. Ez a bemutatkozás nagy sikerrel járt és adaiegylet az előadott két magyar müdailai emelte a művészi színvonalat. Kár, hogy a kezdetben tervbevett Dunaszerdaheíyi Dalegylet közbejött elháríthatatlan akadályok miatt nem jelenhetett mag körünkben de reméljük, hogy a legközelebbi alka­­lommil szerencsénk lesz hozzája is Az augusztus 11-én lezajlott nagy hangverseny maradandó impressziókat ébresztett a hallgatóság leikében és nagyszerű műsorát feledhetetlen emlé­kek őrzik meg a jeíenvoltak szivében Elismeréssel adózunk ezért a helybeli négy dalostesíületnek, az előkészítő bizottság tagjainak és vezetőinek, akik nagy önzetlenséggel fáradoztak ezúttal is a magyar dal ezidei ünnepének előkészíté­sén ás fényesen eredményessé tételén A Komáromi Dalegyesület, a Kath Egyházi Énekkar, az Egyetértés Munkás­dalárda és a Zsidó Egyházi Énekkar a legmelegebb elismerést érdemelte ki, hogy Komárom város és vidékének közönsége részére rendkívül élvezetes őrakat szerzett. Ez a fényes sikerű hangverseny arról tanúskodik, hogy városunknak ez a négy dalárdája hiva­tása magaslatán áll és a magyar kul­túráért való szakadatlan munkájában feladatát híven teljesiti. A nagy hangversenyt este 8 órakor a Komáromi Dalegyesület Nádor utcai kerti helyiségében tartották, amelynek tündérfénybsn ragyogó, árnyas lombjai alatt sok száz főre tehető lelkes közön­ség gyűlt egybe. A hatalmas kerti teret zsúfolásig megtöltötték a hallgatók, akik közül igen sokan állva élvezték végig az élményekben gazdag dalestéf. A nívós műsor két közös karból és tiz önként választott számból állott, a közös karokat a közreműködő öt dalárda tag­jai, mintegy 170 dalos énekelték, ha­talmas sikerrel. A kezdő egyesített kar Beeihowen­­nek „Isten dicsősége“ című klasszikus müvét adía elő, amelynek hatalmas ak­kordjai megragadó hatást válíoíkk ki. Utána a műsor többi száma követke­zett a beosztott rendben. A Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar Novák Károiynak Régi magyar nóták c. dalcsokrát adta elő, majd az Érsek újvári Iparosok Dalegyesülete adta elő Fortuner Eleknek Petőfi Sándor bájos rapszódiá­jára irt hangulatteljes müdalát, amelyet a Komáromi Kaih, Egyházi Énekkarnak előadása követett, amely Lányi Ernő­nek egyik legkedveltebb népdalegyve­­legjét (Kedves babára . . . ) énekelte el. A Komáromi Egyetértés Munkásda­lárda, városunk e népszerű férfikara, Erkel Ferencnek Petőfi költeményeire irt nehéz müvét (Elvennélek én, csak adnának . . ,) adta elő, mig a Komá­romi Dalegyesület férfikara Szeniirmay Elemérnek „Jubiláns nótáit“ (Be szo­morú ez az élet énnekem) adta elő. A szünet után a Róm, Kath. Egy­házi Énekkar folytatta a műsort, elő­adván Gyene-Méder Mihálynak nép­dalait (Zúg az erdő ...), az Egyetértés Munkásdalárda Noseda „Szamosmenti nóták“ cimü dalcsokrát énekelte el. Az Érsekujvári Iparosok Dalegyesülete Arany János hódmezővásárhelyi kar­nagynak Petőfi: Falu végén kurta kocsma ... cimü költeményére irt mű­dalát mutatta bs a közönségnek. A

Next

/
Thumbnails
Contents