Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-10 / 96. szám
2 oldal. Komáromi Lapok 1989. augusztusit). szappan kalapács véd| eggyel valódi! — nyolc méter magasból dobta le a oillamos áram MaCzás István pár* kányi vasú i munkás építkezési munkálatoknál segédkezett az elmúlt héten, ahol állványt szerelt. Szerelés kőiben véletlenül megfogta a mellette húzódó villanyvezeték magas feszültségű drótját s az áram nyolc méter magasból a földre dobta a vigyázatlan munkást. Maczák oly szerencsésen esett a földre, hogy semmi baja sem történt. — Szerencsétlenül jdrt egy 9 éoes flu. Zsembroviis András 9 eves vágvec8ei fiú járgányban hajtotta körben a lovakat, miközben gyerekes gondatlansággal eljátszadozott a járgány fogaskerekén. A játék közben a fogaskerék elkapta jobb lábát és lábfejét teljesen szétroncsolta. Érsekújvárod, a kórházban ápolják. A városi szinház és mozgószinház ügye Miért nem foglalkozik a városi tanács az épités előkészitésével ? Egy kiaknázatlan jövedelmi forrást nem szabad parlagon hevertetni. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — augusztus 9. A Komáromi Lapok jubiláns számában egy kis cikkecske jelent meg, amely reámutatott arra, hogy Komárom városának egyedüli lehetősége az, hogy kulturális téren fejlődjék és ebben az irányban is kell minden lépést megtennie. A letűnt évtizedek munkájának irányvonala is erre mutatott, ez az iskolapaloták sorozatos építésében jutott kifejezésre, amely a városi jellegnek egyedüli bizonyítékát alkotja. Ez a munkaprogramm még fudomásunk szerint nem is ért véget, mert hátra van még a polgári leányiskola uj épületének megépítése, ha ebben a tekintetben az állammal megállapodásra lehet jutni. Ez a kérdés a polgári leányiskola negyedik osztályának megszüntetésével pillanatnyilag veszített aktualitásából, bár most b kötelezd polgári iskolai oktatás a tanintézet népességére van erős befolyással, a tanulók számát emelte, az iskola nívóját pedig leszállította, mint ezt a hivatott szakemberek és az országos ankét is megállapította. Komárom kulturális életének egy igen nagy hiánya a városi szinház még mindig hiányzó épülete. Ennek a kérdésnek hosszú története van, amelyre ez időszerint nincsen terünk kitérni. Csak arra kell rámutatnunk, hogy mig a városházán nem a laikus tanács működött, ezt a kérdést állandóan felszínen tartotta és tudomásunk szerint részvénytársasági alapon is igyekezett a kérdés anyagi részét annak idején, a pénz drágasága alkalmával megoldani. Ez eredményre nem vezetett ugyan, de a kérdéssel mégis csak foglalkoztak és a közvélemény is erélyesen követelte azt, hogy az ne kerüljön le a napirendről. Azonban mégis lekerült. Lekerült azért, mivel a város időközben fizetési nehézségekkel küzködött és ideiglenes kölcsönökkel adminisztrálta magát. Ennek a korszaknak is vége van, a kölcsönök megszerzésének ideje elérkezett és a beruházások közt még sem látjuk a színháznak illetve a városi mozgószinháznak a tervét a hivatalos tárgyalások között. Holott ez a kérdés a város anyagi helyzetének nézőpontjából is elsőrendű fontosságú, mert arra nézve állandó jövedelmi forrást jelent. Ha körülnézünk a szomszédvárosokban, azt látjuk, hogy mindenütt három-négy mozgószinház működik, az is magánvállalkozásban. A városi mozgószinház régen becsukta a kapuit és szélnek eresztette rokkant alkalmazottait, az épülete is hamarosan eltűnt a föld színéről. E felett nem szabad könnyen napirendre térni. Ha a városi mozgószinház nem jói ment, annak megvoltak a maga okai: nem volt rendes helyisége, páholyai tele voltak férgekkel és azt mondják, hogy a nézőtéren patkányok is kiváncsiaskodlak a filmek körül. Ilyen körülmények között természetes, hogy nem lehetett fentartani egy jövedalmező intézményt. Holott a komáromi városi mozgószinháznak megvan a maga biztosított rentabilitása azon az alapon, hogy a városban háromhónapos színi szezont is fenn lehet tartani két részletben, amely a város kulturális igényeinek a kielégítéséhez feltétlenül szükséges. Egy jó befogadóképességű kőszinház — amely lehet betonból is — feltétlen bizonyossággal jó befektetés még üzleti tőkének is, ha az az év háromnegyedében mozgószinházul szolgál. Sőt napi egy előadást még a színészek működése alatt is rendezhet a színházlátogatás érdekeinek veszélyeztetése nélkül. Olyan pénzügyi tekintélyek, akiknek szava ebben a kérdésben döntő sulylyal eshetik a mérleg serpenyőjébe, kiszámították, hogy a városi szinház építési költségeit önmaga képes amortizálni, sőt e mellett még a város háztartásának jövedelmét is biztosítani. Az építési költség letOrlesztése után pedig milliós épület objektum marad a város közönsége tulajdonául teljesen ingyen. És meg van oldva a szinházkérdés is a mozgószinház alkalmas összekapcsolása révén. Ami ehhez a vállalkozáshoz első sorban szükséges — a mozgószinháznyitási jog — ezt a város, nem kételkedünk, hogy meg is kapja, főleg ha ezzel kapcsolatban azokra a szociális érdekekre hivatkozik, amelyek a rokkant családok támogatásához fűződnek. Ezek rokkantdiját ugyanis már részben beszüntették, tehát az államnak kötelessége azokat ha nem is közvetlen, de közvetve támogatásban részesíteni. Ujbói felemeljük figyelmeztető szavunkat a város vezetőségéhez, hogy ez a leghasznosabb beruházás, amelyet a város alkothat. És ez kulturális alkotás. Ennek a városnak nincsen reménye arra, hogy ide, a határvárosba gyárak és iparvállalatok települjenek. Ami itt volt, az is felszedi lassan a sátorfáját és elköltözik. Ennek a városnak egyedüli érdeke az, hogy kultúrája minél magasabbra fejlődjék. Már most arról is gondolkodnia kellene a város vezetőségének, hogy ha bíróságát elviszik, annak a helyébe egy szakiskolát telepítsen, esetleg a magyarnyelvű tanítóképzőt nyerje el. Mert az államnak kárpótolnia kell azokért a veszte Reklám árusítás! "ELBERT divatáruháza Nádor-utca 19.0 Komárom O Nádor-utca 19. Intézeti cikkek: Leányka és fiú fehérnemű, Pat. harisnya, clottköfény, Flor selyem harisnya Fohórnomíl ncvtálv «Erco* Poupltn-lng, Pyiamas, Apach-lng, r mim IICIIIU U ö C. IO l y • női ingnadrág, hálóing, rövid alsónadrág llri divat osztál. „Bécsi nyakkendők“, mosó bőr és cérna J | keztyük. - Selyem nadrágtartók. - Flor ' * harisnya és soknl. Strand cikkek: Fürdő kosztüm és köppeny, kabát, gumi cipők és sapka kiárusítás! árban C: » <T B •a o B r+ 0 » ® Bőráru osztály: Gverm.-kocsi : Sport és szekrény kocsi 75 — 1000 K. -— Vulkán koffer, retikül — 10 - 200 K, pénztárcák, aktatáska. A Nagyasszony átka. — Korrafz egylelvcnásban. — Irta Szendrey Imre SZEREPLŐK: özv. Jókayné nagyasszony Károly | ... Eszter 1 gyermekei . . . Móric ) ... Vály professzor, yeje . . Asztal osné......................... Laborfalvi Róza, színésznő. Fleisman, vándorkalmár . Mári, cseléd.................... Történik: Rév-Komáromban, 1849 végén, a kapituláció után. (A Szombati- és Nagymihály-utcai öreg sarokház nappalija, magas vasrácsos ablakokkal, amelyeket cserepes virágok és folyondárok ékesítenek. A középső abltkhoz lépcsős dobogó vezet fel, jobbján öreg karosszék, balján tulipános ülőke, középen karcsú varróasztalka tűpárnával. A szoba tágas, nehéz bútorzattal, családi portrékkal. Sarokban régimódi kandallóformájú zöld cserépkályha s a már beköszöntött hideg napok miatt izzó zsarátnok hevíti, mialatt párkányán körös-körül szárított levendulalevelek árasztják a hagyományos illatárt,) I. JELENET. Jókayné, Eszter. Jókayné: (a pódiumon álló öreg karosszékben bágyadtan hanyatlik hátra és bebugyelált jobbvállát igazgatja.) No tnégcsak e’ hiányzott nékem, mintha nem volna elég bajom e’ nélkül is. Várhatják is Zsoldosék, hogy én Madárra újra kiránduljak. Észten (a Szikszay-féle nagy imakönyvet, amelyből mindennapi szokás szerint anyjának olvasott fel, az ablakpárkányra teszi) Drága névnapi kirándulás volt, a vállperece külön is kirándult jó Anyámnak; menten ki is bonlom és friss borogatást teszek rá, Jókayné: Maradj lyányom, úgyis jön az öreg Iványos felcser uram estefelé, ne kontárkodjunk a mesterségibe. (Felszisszen.) Jaj, már megint belé nyilallik! Ennek is az a drágalátos Móric fiam az okai Eszter: Ejh jó Anyám, hát mit tehet ő arról, hogy mi faluzni járunk, mialatt ő szegényke ki tudja, hol bujdokol a nagy összeomlás óta?l Jókayné: (álharaggal.) Úgy kell neki, miért nem hallgatott az anyjára, miért vette el azt a teátrista perszónát, mialatt itthoni mátkája Asztalos Etelka még ma is kesereg utána; csak az anyja nevet rajtam kárörvendve, hogy színházi dáma lett a menyem! Azért mentem ki Madarra is, felejteni! Eszter: (engesztelőén.) Már késő minden jó Anyám! a tegnapot mára változtatni nem lehet. Különben is Fleismann kalmár csodákat mesél róla. Jókayné: (leintve.) A csodák csak a mesékben vannak. Eszter. Fleisman, családunk régi, hfiséges hírvivő-hírhozó barátja és a fegyverletétel után is elkísérte őket Tardonára, a borsodi Bükkhegység rengetegében rejtőző jágerlakba, ahol a mindenben segítségükre lévő jágerpáron kívül az erdő tulajdonosa tudja titkukat. Ott is maradt Fleisman velük pár hétre, hogy jó Anyámnak minél biztosabb és megnyugtatóbb hirt hozhasson róluk. Szegény asszony! ő is földönfutó, a Nemzetit is becsukták, kenyér nélkül maradt és mégis valóságos őrangyala Móricnak! Jókayné: Fleisman mondta? Eszter: Színről-színre látta naponta, hogyan főz, süt, varr, mos, pucol Móricra, akárcsak egy szolgálója és még a szellőtől is védi, félti .Móric kisasszonyt," a mi drága szemünk fényét. Jókayné: (balkézzel a szemét törülheti, röstelkedve.) Hát’ iszen én nem is arra az asszonyra haragszom, őt átkoztam ki és neki nem is bocBájtok meg soha! Eszter: Jó Anyám! — nem volt az olyan igazi átok, hiszen a fájós kezét átokra nem is emelhette, anélkül pedig... Jókaynéi (félbeszakítja.) Egy szót se tovább, ne pártold drága „Dunda nennéje", nem érdemli meg és hányszor mondtam már uradnak is, hogy irja meg kitagadó pótvégrendeletemet. Eszter: (közbe.) Aztán ki írja alá? Jókayné: (áleréllyel) Ki? (fészkelődve) hát én: nemes nemzetes vitézlő ásvai Jókay József prókátor és .árvák atyja* özvegye Pulay Máriái Eszter. Csillapuljon jó Anyám, hiszen még az Isten se akarja, hogy mozdulatlan fájós keze, arany szive ellen ekkora erőszakot kövessen ell (Jókayné néma megadással székében hátra hanyatlik.) II. JELENET. Voltak, Asztalosáé. Asztalosáé: (Lilabársony, buggyosváilú, hosszú derékszabású gálaruhában, alja derébcsattal féloldalt felhúzva és kis aranyrojtos tarsoly lóg rajta: zsebkendő, flakon és akkori kellékekkel. Fején ugyanolyan szinű, elől-hátul lehajtó Fiorentin-kalap, oldalszalagjai az áll alatt, könnyedén kötve másnira, tetején egy hosszú strucctoll húzódik végig a homloktól a nyakszirtig. A vállon nehéz selyemsál omlik le és a kézhajlatok tartják. Előkelő dámamódra kecsesen bepördül.) Kasamadiener 1 —■ nem zavarom a salva- gvardiás porta áhitatos csöndjét? Jókayné: (nyugodtan, a belépő, előkelő és még mindig hóditóan szép mamához) Isten hozta hajlékunkba I Eszter: (szívélyesen siet eléje, sálját, kalapját leveszi és a pódium elé a Nagyasszony előtt egy támlás vendégszéket helyez el.) Hogy van Etelka? miért nem Jött át, olyan régen nem láttam. Asztalosné: (hajkoronáját, lokniját, vukliait, tincseit igazgatja.) Drága Esztikém, Etelka a múlt nyár óta (nyomatékosan) egyre fogy, olvad lassan, akár a gyertya. (Sóhajtva.) Attól félek, hogy egyszer egy erős fellobanás után toppantó nélkül is elalszik. Még az öreg Iványos is azt mondja, hogy ennek a betegségnek nincs irolt neve, se megírható medicináját (Jókayné, Eszter némán összenéznek, Asztalosné a flakont keresi elő s tisztelettel nyújtja Jókayné-Az elismert legjobb töltényt, a legnagyobb választékot mindennemű fe gyverebbe n Kér en ár] og y zeke] ti Seitert József puskaműves cégnél találja Bratislava, Halászkapu-u.4
