Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-10 / 96. szám
1089. augusztus 10. Komáromi Lapok 3. oldal csakis Pocsátko szappannal érhet el. UIÉőllÉtk! Aki egy kifogástalan, minden igénynek megfelelő varrógépet óhajt vásárolni, az csak egy 65 világkiállításon aranyéremmel kitüntetett „Pfaff“ varrógépet vásárol. Kapható gyári árban, részletfizetésre is, 20 évi írásbeli jótállás mellett Schőrifeld Zsigmond egyedárusitőnál Érsekújvár. Szíttani-o. 2. (Conlegner ház ) Készpénzfizetésnél árengedmény. II uasuti költséget mir den vevőnek (III. oszt.) oda és vissza megtériterr. Szombaton zárva. Szigorúan szabott árak. § Bégekért, amelyek helyzeténél fogva érték. Ilyen kárpótlás csak igen gyéren jelentkezett. Az utolsó decennium alatt egyedül a magyar siketnéma iskolát könyveiheljük el ilyen állami támogatásnak, de a ve6zteségli8ztánk sokkalta hosszabb. A városi beruházási kölcsön programjául, városfejlesztési szempontból és az idegenforgalom érdekében is elsőrendű szükséglet a városi színháznak megépítése, amelyet a legközelebbi jövőnek napirendjére kell tűznie a város vezetőségének, ha az igazán szivén viseli a lakosság érdekeit. Eltekintve az építés okozta gazdasági előnyöktől, döntő szempontok szólnak amellett, hogy a város uj bevételi forrást nyisson és ezzel a lakosság szociális helyzetén is segítsen és számos családnak nyújtson megélhetési lehetőséget, emellett pedig a magyar színművészet mai mostoha helyzetét is tőle telhetőén támogassa — Oloassa el Elbert d vsf áruháza hirdetését, meglepő olcsó árban vásárolhat. Komárom és Bethlen Gábor.* Bícsi jelentések szerint Komárom városa az 1621. május hó 1-én meghódolt, vagyis újra őfelsége hűségére tért. Ezt a hirt valószínűleg Reiffenberg jelenthette Bécsbe. De mi nem tartjuk valószínűnek, hogy ez csakugyan megtörtént. A város ugyanis ez év május 12 én szállitatta jegyzőkönyveit és iratait a magyar kézen lévő Érsekújvárra. S maga Bethlen Gábor 1621, juüus 29-én Nagyszombatban álliioila ki Komárom lakói számára a privile giumot, írván a többi közt: „Mivelhogy Komárom vármegyebeli nemesség ótalomnak okáért kényszerítve volt Komárom városába menni, ez okon mind az vármegyebeli nemességet és mind pedig Komárom városának lakósait, nemest és nemtelent, személyekben, marhájokkal, majorságokkal és egyébfóle javokkal egyetemben az mi kiváltképpen való oltalomnak és kegyelmes gondviselésünk alá vettük. Hagyjuk azért és serio is parancsoljuk, ez leve lünk látván minden rendbeli vitézeinknek, hogy a feljebb megnevezett városra zászlóstul, seggestül és csoportonkint szállani, az vármegyebeli nemességet, mind pedig az városnak lakósit, nemest és nemtelen személyekben megháboriíani, rajtok módnélkül való hatalmaskodást, avagy malájokban, majorságokban és egyébféle javaikban valami dulást, (osztást, prédálást, kóborlást és zsákmánylási cselekedni senki ne merésze1 jen. Me t valaki e parancsolatunk ellen cselekszik és pa nasz jönne reá, semmiképpen büntetésünket ei nem kerü i. (Datum ex castris no8iri8 ad liberam c'vitatem nostram Tyrnaviensem etc. Gabriel m. p)“ Nincs semmi nyoma annak, hogy Bethlen hadai részéről a megyei ne messég és a városi lakosság valami nagyobb kártételt szenvedett volna. Annál inkább áll ez a várőrségre. Egyes történeti müvek megemlítik ugyan, hogy Bethlen hadai Komárom és Győr várát is osírom alá vették, de valami rendszeres ostrom vagy táma*E cim alatt uólag közöljük dr. Takáfs Sándor kitűnő munkatársunknak jubiláris számában megjelent Reiffenberg Tódor János komáromi főkapitánysága (1614—1624) cimü közleményéből akkor helyszűke miatt elhagyóit részletet. dás egyik helyen sem történt. De maga a kisériet is elég volt arra, hogy Komáromban Reiffenberg a városra lüzeltessen. És a szegény város teljesen elpusztult. Erre vonatkozik azaz 1620. évben irt parquillus, melyet a felkelőknek valamelyik nagy ellensége írhatott s mely a többi közt ezt irta Komáromról, az akkor még túlnyomó részben protestáns városról: „Igen serinkedik Komárom városa, Kiknek megégette szájokat az kása, Isten káromlásra nem vala már mása, Minden gonoszságnak gyükére, forrása, Nyakad szakad onnat Calvinus vallása.“ Hogy Reiffenberg mivé tette ezidőaiatt Komárom városát, arról beszéljenek maguk az egykorú komáromiak. Ide iktatjuk a városnak a magyar kamarához inlézeít s fölötte érdekes levelét : „Az mi komáromi városunk az két Ízben való megégés miatt az házaknak elromlása miatt és végtére fundamentomából való kihányása miatt, mely nagy pusztaságra jutott légyen, eléggé meg nem mondhatni. Innen vagyon, hogy az mely szegénység rajta vagyon is nagy szívfájdalommal, ilyen hideg télben is többire az külső ég alatt sanyarogni láttatik. Az mely házak megmaradtak vala is, azok is az újonnan való u’cíiknak fundálása és elmérése miatt naponkint való romlásokat rettegik. Egy summában azt mondhatjuk, hogy mind égettek és romlottak vagyunk. Minek okáért nagyságodnak és kegyelmeteknek alázatosan istenbéli szerelmeiért lönyörgünk, hogy vegyen oltalma alá ebből és legyen kegyelemmel az következendő rováspénzből, az szegény megégett és elromtott városnak, úgy mint megégett helynek, országunk végezése és törvénye szerint, holott az megégetlek rovást nem szoktak fizetni bizonyos ideig. Nagyságodtól és Kegyelmetektől kegyelmes választ várunk.“ (Orsz. levéltár, kamarai levelezések, 1622. dec. 13. Judex et jurati ci es ac tota communitas civitatis Comaromiensis.) — Cííz. Pénteken reggelre virradó éjszaka 2 órakor kigyulladt Újváron Fekete Ádám Komjáti utca 22 szám alatt lakó nyugalmazott vasutas szalmakazla, melytől füzet fogott a szomszédos Mellen Lajos deszkakerítése és az ott levő faólak is. A tfiz elhamvasztotta Fekete Adám gazdasági felszerelését is. A kivonult tűzoltóság megakadályozta a tfiz terjedését s éjjel 4 órára teljesen eloltotta a tüzet. A tüzet állítólag gyújtogatás okozta. — Önmagának árt, ha csak „ásvány, vizel“ kér. Pénzéért joga van a legjobbra, Mattoni-féle Giesshüblire. nak is.) Jókayné: (elháritólag) Köszönöm! — én gyöngyvirágecetet használok szagolásra és bedörzsőlésre is.) Azztalosné: Igaza van asszonynéném, de én többnyire úton vagyok, most is Bécsbői érkeztem meg, ahol (jelentősen) Szigligetinével is találkoztam ; oda menekültek a nagy leégés után. Jókayné-. (nyugodtan) Jó kis csacska német asszonyka, a fiam is lakóit nála Peslen, amikor éppen beteg volt és hűségesen ápolta. Áldja meg az isten értei Asztalosáé: (csípősen) Nem is csődé, ha Móricka hamar és alaposan felgyógyult, kelten is ápolták: egyik nappal, a másik éjjel,.. Jókayné: (önuralommal) Ahogy volt, úgy volt. Amit főztek, meg is ették. Boiftsunk fályolt rá kedves öcsémasszony 1 Asztalosnál (megreiirálva) Nem is azért mondom kedves nénémasszony, hiszen Szigligetiné is sok jót mondott arról a .,. Eszter: (hirtelen közbevág) A sógor asszonyomról ? Asztalosáé: (megremegve) Igen drágám, a sógornődről. Csak az a kár, hogy nem a férj, hanem a feleség őre gebb, kerek tizenhárom esztendővel... Jókayné: (közbevág) A’ se baj, az én Mórickám anyás volt mindig; végtelen okos minden tudományban, de az élet praktikáiban folyíoo csetiett-botlott, vezetni kellett. Legalább van melieiíe valaki, aki engem is pólói és helyellesi*. Eszter: Valóságos őrangyala Móricnak minden tekintetben! Asztalosné: (fölkelve) Akkor nem is folytatom, noha Szigligetiné még sok mindent mesélt, amit talán itthon nem is tudnak, nem is sejtenek! Jókayné: Mindent tudunk 1 Eszter: Azt is, amit mások csak sej Lnek I (Ezalatt Asztalosné gyakorlott elegánciaval készült fel és gyorsan elköszönt ) Jókainé: Nyiss ablakot, megfulladok! Eszter: (az aj-'ótól visszajőve!) Igen anyám, de ezen is át kellett esnünk! III. JELENET. Jókayné, Eszter, Vdly, Károly. Jókayné: (mialatt Eszter vele szemben a virágcserepek közölt kinyúlva, félablakszárnyat kitár,) így, így! — Hagyjatok pihenni I (aléitan hátrahanyaílik.) Vály: (oldalajtón jön, szélesváhú, bodorhajú, boroíváitarcú, magyartógás papprofesszor és nyomában Károly, szép szőkekörszakáiias komoly férfiú, magyar sujfásos sötétszürke ruhában.) ... „lm béjötíünk négy örömmel...!“ Eszter: (leintve őket, halkar) Pszt 1 (anyjára mutatva) Eíszendeifiit! (Távolabbra húzódnak.) Jókayné: (álmában halkan dúdolva.) „Perelj uram perlőimmel, harcolj én ellenségimmel... 1“ Eszter: (az urához) Mi hfr Pápán ? Vály: (megnyugtatóan) Mindeneket elvégezék és a jövő héten már költözködünk is. Eszter: (előbb örömmel) Há/istennekl (azután elszomorodva) De mi lesz jő Anyánkkal? — ilyen nagybelegen nem hagyhatom magára. Károly: (jelentősen) A gyógyító ezerjófű már fiiban van, talán már a kapu kopogóját markolja .. . Vály: (eihárifón kőhécsel.) Károly álmodozik, akárcsak Asszonyanyánk 1 Jókayné: (álmában mélázva) Menyem, neked niegbccsájíck, mert megmentetted a fiamat minden veszedelemtől... Károly: (halkan Eszternek) Való igaz, titokban itt is járt a kapituláció elölt és oStalomlevelet szerzett: ide, Pestre, akárhová. Eszter: (ámulva) Ki mondta? Vály: Együtt hallottuk Pázmándy Karcsitól, ő volt Klapka inspekciós segédtisztje akkoron. r Jókayné: (álmában) „Ne szállj perbe én velem ... 1“ (Megmozdul, szemeit felnyitja, megadással ébren) „Te benned bíztunk eleitől fogva 1“ (Körültekint jóságosán) Károly, Ferenc, drága jó gyermekeim 1 Isten hozott benneteket! Jály\ (kézcsőkra hajlik) Asszonyanyám, búccuzni jöttem, Pápa megválasztott I Jókayné: (ámúlva) És mi lesz a mi ősi kollégiumunkkal ? — A „musis positum“ hajléka elárvul, özvegyen marad? Vály: (vigasztalón) Egyelőre még nem és az én helyemet se töltik be. Károly: Meddő erőlködés! Simunich a várparancsnok minden visszatérő diákot menten lefog, ha a lezajlott nagy nemzeti küzdelmünkben bármilyen kis része volt. Tele van az egész város spionokkai. Jókayné: (sóhajtva) Örök mindenható, seregeknek ura, hát még ezt is megértem ?! Eszter: Vigasztalódjék jő anyám, még öröme is lészen nemsokára! Vály: (int Károlynak) Már a küszöbön is van! IV. JELENET. Voltak. Fleismann. Károly: (oldalajtót nyit) Lépjen be hűséges öreg barátunk 1 Fleismann: (szerényen, bátortalanul hajlongva járul Jókayné elé) Nemzetes Nagyasszonyom! Tardonáról jövök, örömhirnöknek jöttem előre! Jókayné: Isién hozta házunk öreg, hű barátja 1 Hogy vannak a ... gyerekeim? Fleismann: (visszapillantgaíva) Ú:ban hazafelé 1 Jókayné: (lelkendezve) Ide hozzám? — hallod Eszter, Ferenc, Károly hozzátok rendbe hamar a szobát 1 Adjátok elő az ünnepi főkötőmet! Keresd elő hamar Eszter lyányom a násfámat, kösöntyűmet, bogláromat; igazítsd meg a hajamat, ruhámat:., a menyemet várom! de a fiamat... be ne engedjétek 1 r Vály: (a mellékajtóhoz indul) Úgy lészen, ahogy „Jókainé uramasszony“ parancsolja 1 V. JELENET. Voltak. Laborfalvi Róza. Laborfalvi: (uüköpenyben, amelyet széttár és alatta Gertrűdis fejedelemnői öltözéke s úgy járul Vály karján anyósa elé, ahol mélyen meghajolva kezet csókol) Nagyasszonyom! Jókayné: (túláradó boldogsággal.) Neked nem az vagyok, hanem: anyádl Ide a keblemre leányom! Laborfalvi: Köszönöm ... Anyám ! (Felemelkedve) És nincs tovább ? Megtért fiad látni sem akarod? Eszter: (kérielőn) Jó Anyánk! Jókayné: (erős lelki tusa után) Soha! VI. JELENET. Voltak. Móric. Móric: (oldalajtón lép be, jobbján Ferenc, balján Károly, utána Fleisman) Anyám, vedd le az átkodat rólam I (Eléje térdel a pódiumra kérielőn,) Mind: (néma kérelemmel.) Jókayné: (gyorsan hanyatló ellenállás után kaijait ölelésre nyújtja) Megbocsájtok ... ime meggyógyult a kezem látásodrai (Öleli, csókolja zokogva.) Móric: (áradozó szeretettel) Köszönöm, édes anyám 1 Mind: (hódoló kézcsókra járulnak a Nagyasszony elé.) VII. JELENET. Voltak. Mdri. Móri: (bekiált) Tálalva van I — Vége —
