Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
26 oärijsi, Komáromi Lapok 1929 augusztus 8. Látogatás a stúdióban Irta: P. Feszty Edith. I BALOCfl MIKLÓS I villanyerőre berendezett asztalosműhelyében 3§ H jutányosán és szolid kivitelben készül U jg! mindennemű asztalos munka. ra | KOMÁROM, JÓ KAI-U. 15. | Szenvedélyes rádiózó vagyok. Kétféleképen is élvezem a rádiót, vagy műsort hallgatok, vagy utazom az éter hullámain és keresek gépemmel új állomást, amit eddig még nem vettem. Milyen lehet egy stúdió? Sokszor elképzeltem, kiszíneztem fantáziámban. Pesten tartózkodva, elmentem a Sándor főherceg utcai uj stúdióba. Elárulhatom, nagyon élveztem a szép Ízléses elrendezést, a műszereket, a sok drapériát. Puha, meleg, csendes fészek benyomását kelti. Külön kis világ. Az ember lába mélyen belesüpped a vastag szőnyegbe, mely elnyeli a lépések zaját. Egy kapun áthaladva, világos, pázsitgruppos, napos udvaron mentem keresztül. Bejárathoz érek: a stúdió bejárata. Dobogott a szivem, mikor az ajtón áthaladtam, mert féltem, vájjon olyan lesz-e, mint amilyennek kiszíneztem. Kedves rádiózótársaim, a stúdió nagyon megnyerte tetszésemet. Szép, mint amilyen szépnek nem is álmodtam. Meglepett Európa legszebb stúdiója, mint aminek mondták nekem később. Nagy luxussal van berendezve. A bejáratnál udvarias egyenruhás szolga lép elém. Kívánságomnak azonnal eleget tesz és pár perc múlva már vaszójai Scherz Ede a rádió r. t. koníeranciéja vezet a folyosókon keresztül egy„ impozáns nagyterembe. Ő a rádiózók kedvelt Scherz bácsija. Én is őt kéi ettem. Magas, szikár alak, nagyon elegáns, most fehér köpenyt visel Ízléses, angol szürke ruhája felett. Aranyos, jó kedélyű. Kellemesen elbeszéltünk. Leültünk a nagy stúdióban és Scherz bácsi elmondta, hogy huszonegy éve van a telefon-hírmondónál, mióta a rádió fenáll, azóta a stúdióban tölti be hivatalát. Pozsony környékéről származik, egykor földbirtokos volt, szeszgyárral, de huszonhat éves korában elment Monte- Carlóba és a roulett asztalnál hagyta egész vagyonát. Állás után nézett, tisztviselő lett. A megelégedett ember benyomását kelti. Családja, három gyermeke van. Otthona a Népszínház utcában. Scherz bácsi szereti a foglalkozását és a stúdiót. Délután 3-tól éjjel 12-ig van szolgálatban. Közben este 10 órakor a közel levő Kis Pipában szokott vacsorázni. A rádióhallgatók tömegesen keresik fel levélben. A legkülönfélébb tartalommal. Májusban nyolcszáznegyven levelet kapott. Tizenkettőt írt férfi, a többit női rádiózók a világ minden tájáról. Sokáig elbeszéltünk volna még, ha Scherz bácsit nem szólitja el a kötelesség. A mikrofon elé lépett és közlését leadta. Utána kedvesen megmutatta először azt a termet, ahol ültünk, a nagy stúdiót, a büszkeségüket. A nagy stúdió. Itt történnek meg a nagyobb szabású leadások. A mérete !0 méter széles, 20 méter hosszú, magassága 7 méter. A falak szabályozható függönyözéssel vannak ellátva, felhuzhatók, oldalirányban fordíthatók. Úgy tesznek beállítva, olyan nagyságban alkotva a termet, ahogy az akusztika megkívánja azt. A terem három falán, vastag, vörös posztófüggöny. A bejárattal szemben, amelyet ugyanaz a vastag posztófüggöny takar, mint az oldalfalakat, márványfái emelkedik. A menyezet szürke posztóból drapprrozva. A padozatból semmisem látszik, vastag, süppedő, zöld posztó borítja minden zugát. A terem közepén zongora. Most Polgár Tibor ül mellette — kiséri Medgyaszay Vilmát, aki a mikrofon elé megy. Csendben hallgatjuk a műsort. Szünet közben is mély csend. A közölni valót a másik fülébe sugjuk. Körülnézek a nagy teremben és látom, hogy még két harmónium, a márványfal mellett a zenekar számára kottatartók és székek, egymásmelleit három különböző alakú mikrofon, egy tábla, állványon, úgynevezett tabulatura. Az utasítások megadására szolgál ez a jelzőtábla, amelyen a megfigyelő helyiségben elhelyezett, irógépszerü billentyűzet, egyes billentyűinek lenyomására, az utasítások, transzparensek, kivilágított feliratok alakjában jelennek meg. A táblán a következő szavak állanak: első sorban számok tízig, alatta á, b, c, a többi sorokban: ének, szólam, perc szünet, távolabb, lassabban, megállj, elölről, klarinét, viharszünet, zongora, mély fuvola, fagott, trombita, zenekar, kiséret, indulás, jó, gyenge, jobbra, gyorsabban, ismétlés, nélkül, fine, balra, elfordulni, közelebb, erős, csend, szünet, kellék, ütő, kürt, oboa, harmónium, gordonka, hangerősitő. Ezzel be is fejeztem a nagy előadó terem leírását. E teremből belátni egy kis üvegfülkébe. A karmesteri üvegfülke. Alig nagyobb egy ágynál. Lépcsőkön jutunk be. A fülke teljesen hangmentesen választja el a karmestert a zenekartól. A karmester a vevőkészülék után kapcsolt hangszórón át hallja a zenét, vagyis úgy, mint a rádióhallgató. Innen vezényel. Utasításait a közvetítések alatt a már említett tabulatúra segítségével hozza a zenekar tudomására. Próbáknál szóval is bemondhatja észrevételeit, mégpedig, ha a karmesterfülkében elhelyezett mikrofonba beszél. A bemondott szavak a stúdióban elhelyezett nagy hangszórón lesznek hallhatók. Az üvegfülke fala cellotexel van burkolva, az az oldal, mely a stúdióba néz, úgyszintén a vele szembenlévő, háromsoros üvegből áll. Nagyon vastag üvegből. A két falán ugyancsak bordó posztó omlik redőnybe. A mennyezete szürke omlós, bársonyos anyag, mély ráncokban. Egy partitúra asztal és egy szék áll benne. Ajtaja a megfigyelőből nyílik, amit vastag szőnyeg takar. Most a megfigyelőbe jutottunk. Itt is drapéria a falak és ajtókon. Ami itt nekem feltűnt, az, hogy innen átlátni a karmesteri üvegfülkén keresztül a nagy stúdióba, a másik falon pedig a kisebb, úgynevezett próbastudióba nézünk, egy ablakon keresztül. Egyik szobából a másikba ablakon át figyelhetik, mi történik odaát. A neve ennek a helyiségnek nagyon találó. Megfigyelő. Igazán az. Itt két asztalt látok, azon műszereket. A műszerek. A nagy sludióban elhelyezett tabulatúrának a billentyűzete, házi telefon, két másik készülék, mely közül az egyik a stúdióba, a másik az erősítő helyiségbe vezet. Egy gépezet az asztalon elhelyezve, finom kis érzékeny jószág, ez jelzi, hogy a hangerősség megfelel-e. A szereplők a stúdióban és a karmester az üvegfülkében elhelyezett műszerről tájékozódik és leolvassa hangja erősségét. Észreveszek egy kis dobozt, négy lámpással. Indulás, kész, mehet, vége felirattal. Irányítják a megfigyelőt, hogy az erősítő helyiségben a megfelelő kapcsolások meg örténtek-e. Kiléptünk a folyosóra. Mialatt mentünk, kísérőm a következőket mondta: — Van négy stúdiónk, a nagy stúdió, ahová először vezettem, két próbastúdió, az egyikbe átlátunk a megfigyelőből, a másik kettőbe most fogom vezetni. Azzal már egy ajtónál is álltunk. A felolvasó szoba. Beléptünk egy kis, hosszú, keskeny szobába. Itt is a drapirozás dominál. Ebből a kis helyiségből közvetítik a felolvasásokat és a gramofonhangversenyt. A mikrofon az asztal mellett áll. Előtte szék. Az asztalon jelzőkészülék és telefon. Nem cseng, vörös lámpa jelzi az összeköttetést. A kis helyiségnek egy ablaka van. Parkra néz. Scherz bácsi tovább vezet. Most érünk a negyedik stúdióba. Próbastudió Minden előadás előtt próbálnak és az itt történik. Mit látok itt. Sötétvörös drapéria a falakon, mint mindenütt, a padló itt is szőnyeggel bevonva. Ez a szoba háromablakos. Elég nagy helyiség. A közepén zongora, kottatartók, székek. Az asztalok mindegyik stúdióban vastag, szürke posztóval leterítve. A szomjúságot a stúdióban könnyen olthatják, mert az asztalokon egy tálcán korsóban viz, pohár áll. Mindent észrevettem és ez sem kerülte ki a figyelmemet. Hangtalanul lépünk a mikrofonhoz. Nehéz volt megállni, hogy bele ne beszéljek. Tiltva van a közbeszólás. Én sem akartam a törvények ellen véteni. Nem fogta fel hangomat a mikrofon. Nagyon sajnáltam, de belenyugodtam. Csendben, szótlanul hallgattam, mikor Scherz bácsi a pontos időjelzést bemondta. Annyi mindent kérdeztem a legkedvesebb rádiókonferanciétől, hogy ő tévedésből tizenhat óra negyvenöt perc helyett egy órával kevesebbet mondott be. Alig kapcsolta ki a mikrofont, telefonon figyelmeztették a tévedésre. A műszaki teremből is lerohant egy tisztviselő, fehér kabátban, mint a festők, vagy orvosok, itt mindenki abban jár. Nevetve mondta, hogy észrevették a téves bemondást. Többen a városból is betelefonáltak, kérdezve, hogy valóban egy órát késik az órájuk. Az egész ház, a stúdió összeszaladt és megbocsájtó mosollyal vettek rólam tudomást. Éreztem, hogy én voltam az oka Scherz bácsi tévedésének. Remélem, hogy nagyobb baj nem származott belőle. Legalább nem jelezték a stúdióban. A kis intermezzó elmúlt, az ajtóhoz érve, azon egy táblát látok. Elolvasom. Ez áll rajta: „Csendet kérünk. Tilos a dohányzás. A piros lámpa kigyulladása a mikrofon bekapcsolását jelzi. Amig ez a lámpa ég, helyét senki el ne hagyja és maradjunk csendben. Mindennemű rögtönzés tilos.“ Az ajtó becsukódott, mi megint egy folyosóra értünk. Egy ajtóhoz jutottunk, nyitva áll, már bennt is vagyunk az erősitőteremben. Itt már csupán műszert látok. A falak fehérek, a helyiség világos. Egy hosszú falon nagy tábla húzódik. Ez a mikrofon kapcsoló tábla. Az összes stúdió kapcsolása a mikrofon táblán osztódik el. Itt vannak elhelyezve a jelzőberendezések, amelyek részben optikai (piros, fehér, zöld körték) illetőleg akusztikaiak (csengő) — rendeltetésük az, hogy segítségükkel az egyes stúdiókból az erősítő be vagy kikapcsolására jelzéseket lehessen adni. Az adást állandóan vevőkészülékkel, hangszórókkal figyelik. Négy erősítő berendezés van, amelyek egyidejűleg is mind üzemben tarthatók, anélkül, hogy egyik a másikat zavarná. Egyidejűleg akkor van több erősítőre szükség, ha az adás alkalmával valamely következő műsorszám próbája is folyik. Az erősítőt a kimenő kapcsoló táblán lehet egyrészt az adóállomás vonalára kapcsolni, másrészt pedig, próbák alkalmával, a kapcsolt stúdiók megfigyelőjébe kapcsolható, a telefonikus hang lehallgatására. A mikrofon kapcsoló táblára a következő helyekről futnak be mikrofonvezetékek: nagy stúdió, kis stúdió, próbaterem, felolvasó szoba, mérőszoba, udvar (nyáron onnan is lesznek leadások) a telefon-hirmondó és a József telefon központ. . Itt van a szünetjel gépezete. A régi zenélőórák mintáján dolgozik, egy óramű által forgatott henger tüskéi, egy acél hangfésü fogait pendítik meg. Á fogak mágneses térben rezegnek. Az alattuk levő tekercsekben elektromos impulzusokat keltenek, amelyek megfelelőieg felerősítve jutnak el az adóra. A másik ilyen kis műszer a pontos idő jelzőkészülék. Egy precíziós ingaóra, másodpercenként elektromos impulzusokat ad egy berendezésnek, mely a jelzésekhez szükséges hangokat állítja elő. A konferancié bemondja, hogy melyik perc, illetőleg másodperc fog következni. Azonban, hogy a bemondott perc mikor következik be, azt a precíziós óra automatikusan jelzi. Az erős áramú kapcsolótábla arra a célra szolgál, hogy a hálózati forgóáramot megfelelő gépek segítségével, az izzító akkumulátorok töltésére és az anódfeszültségek szolgáltatására egyenárammá alakítsák át. A tábla mérete öt méter hosszú, két méter magas és öt méter mezőből áll. A leadás menetét regisztráló műszer irja. A kimenő-tábla, Csepel, Laki-hegy és a vezetékes telefon-hirmondó. Elbúcsúztam a műszaki tisztviselőktől és megköszöntem szives kalauzolásukat. Tovább menve, a kísérletező, vagy mérő-terembe értünk. Itt ellenőrzik az erősítők helyes működését — vételi megfigyeléseket végeznek és a legkülönbözőbb, az üggyel kapcsolatos kísérleteket folytatják. Itt láttam egy műszert, amelyen a képtávolbalátáson dolgoznak, kísérleteznek. A lépcsőkön lejöttünk, a folyosókon, az előcsarnokba érve, még hallottam kisérő kalauzolómtól, hogy a stúdiónak százötven alkalmazottja van: művészigazgató, kereskedelmi igazgató, öt rendező, két konferancié, három karnagy, három zongorakisérő, két dra-SZALAY FEST, TISZTIT, PLISSÉ, GOUVRÉE K omarom, a NÁDOR-U.
