Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-06-15 / 72. szám
72. szám. Szombat, 1929. junius 15 •• Ötvenedik évfolyam. AHOMI LAPOK •illUetéfi ái ueknlovák értékbe»: ialybn éi vidékre poitmi nétküldénei: gén éne SO K, téléne 40 I, negyedén» SO K. - Külföldön ISO Ifi. vei nén Ar« I 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA! TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. SserkeistSiég ée kiadóhivatal: Mádoi-u. Mi, Megjelenik hetenkint háromuovi kedden, csütörtökön és szombatos. I Andrássy Gyula I Komárom, — junius 14. A magyar glóbusz gyászt öltött: váratlanul balt meg egyik politikai vezéregyénisége, ifjabb Andrássy Gyula gróf, a nagy Andrássy Gyulának, a hármas szövetség egyik megalkotójának és a berlini szerződés világtörténelmi jelentőségű alakjának a fia. Amilyen tragikus volt élete, halála is épen olyan szerencsétlen, az orvosi beavatkozás elkésett és szivgyengeség oltotta ki életét. Éleiében egy nagy történelmi név súlya nehezedett rá, apjáé, a legnagyobb magyar diplomatáé és gavallérjáé. A magyar politikai élet nem rokonszenvezett a Herbertizmussal és a fiatal Andrássy Gyulának apja nagy neve súlyos handikap maradt egész poliiikai pályája alatt, mely tragikus akadályokba ütközött az érvényesülés uijain. Andrássy Gyula politikai pályafutása alatt sokszor revideálta programját, mely a hatvanhetes kiegyezés alapját csak az összeomlás alkalmával hagyta el. A szabadelvű párton nem bíztak benne, mert a disszidensekhez csatlakozott. Mindig egy középpártot szeretett volna alakítani, amilyen Apponyi—Horánszky mérsékelt ellenzéke és utóbb az alkolmánypárt volt, de ez a nemzetet nem elégítette ki, amelyben mély határvonal választotta el az aulikus szabadelvű pártot a negyvennyolcas és utóbb negyvenkilences közjogi ellenzéktől, amely a turini száműzött politikai orientációja szerint Bécs és Ausztria és a császári Burg ellen harcolt. Ezt a harcot szerette volna letompitani Andrássy Gyula és középpártja, amely a közjogi elvi álláspontok évtizedes beidegződése mellett nem sikerülhetett. Andrássyban nem bízott a közjogi ellenzék sem, amellyel később a nagy koalició alatt együtt volt kormányon, mint az alkotmánypárt vezére. Az ország nem fél, hanem egész megoldásokat keresett és Andrássy Gyula politikája mind jobban izolálódott. Egy nagy politikai egyéniség lép a küzdőtérre vele szemben, Tisza István, akinek már fiatal korában kiütköznek markáns jellemvonásai. Az összeütközés elkerülhetetlenné vált és csakhamar a személyes ellenségeskedéssé fajult el a két nagy politikus egymás iránt való ellenszenve, amely tetőpontját a nagy obstrukcióban érte el, amikor Tisza sorra kivezettette az ellenzék vezéreit, köztük Apponyit és Andrássyt is. Az ország közvéleménye felhördült ugyan, de a helyzet ura Tisza maradt a háború végéig, amikor Andrássy volt a monarchia utolsó külügyminisztere. Tiszát az POLITIKAI SZEMLE Komárom, — június 14. A képviselőház illései a nyári szünet előtt. A képviselőház sovány munkaprog ramját még ebben a hónapban fogja elvégezni és azután megkezdi a nyári szabadságot. Ezen a héten csütörtökön és pénteken tartott ülést a képviselő ház, a jövő héten pedig kedden és szerdán ül össze a ház hogy az orvosi javaslatokat letárgyalja. A nyári szünet előtt junius 28-án tartja a képviselőház utolsó ülését. A koalíciós nyolcas bizottság tárgyalása. A koalició nyolcas bizottsága több javaslattal foglalkozott legutóbbi ülé. sén. E'ső sorban letárgyalta sz elemi csapások által károsultak segélyezésére vonatkozó kezdeményező javaslatokat és e.határozta a bizottság, hogy kollektiv javaslatot dolgoz ki, mint tavaly, hogy az elemi csapások által sújtottak ré szére átalányösszeget rezerváljanak a költségvetésben. Majd az orvosi kamarákról szóló törvényjavaslattal, illetve a szociálpolitikai bizottság által indítványozott módosításokkal foglalkozott a bizottság, amelyek között van az orvosok vasárnapi szolgálatára vonatkozó indítvány is. A vasárnapi szolgálat az orvosok önkéntes megegyezése szerint történt eddig, jövőben a kamara kötelezően fogja ezt megállapítani, úgy mint a gyógyszerészek vasárnapi szolgálatát. A közélelmezési minisztérium megszüntetésére vonatkozó törvényjavas lat megszövegezésétől tanácskozott még a koalíció nyolcas bizottsága. Beterjesztették a régi nyugdíjasok nyugdijrendezésére vonatkozó javaslatot. A hosszas és keserves várakozás után végre rászánta magát a kormány és elkészítette a régi nyugdíjasokra vo natkozó törvényjavaslatokat. A régi nyugdíjasok elnevezése alatt a felekezeti iskolák régi nyugdíjas tanítói, tanárai, óvónői, a régi megyei tisztviselők és községi jegyzők értendők, akiket mind járt a fordulat utáni időben küldtek nyugdíjba s a régi magyar nyugdíj törvény alapján állapították meg illetményeiket. Ezekhez számítandók azok a nem állami nyugdíjasok is, akiket a fordulat már nyugalomban talált. A kormány csütörtökön benyújtotta a nevezettek nyugdijrendezésére vonatkozó törvényjavaslatokat, amelyeknek egyike a felekezeti iskolák régi nyugdíjas tanitóira vonatkozik, a másika pedig a régi megyei nyugdíjasok és nyugdíjas jegyzők nyugdiját rendezi. Ez a törvényjavaslat, mint a tanítóknál, a régi megyei nyugdíjasokat is nyugdíjas jegyző két egyenlő nyugdíjban részesíti az állami nyugdíjasokkal. A törvényjavaslat 1929 ev január első napjával visszaható hatállyal lép életbe és amint a törvényjavaslat indokolása kiemeli, a kormány régi hiányt pótol akkor, amikor az 1924. évi 310. sz. törvényt kiterjeszti most a szlovenszkói és ruszinszkói megyei nyugdíjasokra és jegyzőkre is. Ehhez a nyugdijrendezéshez évente mintegy három millió korona fedezet szükséges. Újabb kisantant• demarsról írnak a lapok. A jugoszláviai távirati iroda közli, hogy az Obzor leguóbbi számában azt a hirt írja, hogy a kisantant teljesen egységesen lép föl egy újabb budapesti demars ügyében. A lap emlékeztet Wdlkó magyar külügyminiszter válaszára és azt mondja, hogy a kisantant képviselői nem lehetnek megelégedve ezzel a felelettel. A Bethlen gróf beszédével előidézett ügy nincs még megoldva és annak a veszedelemnek lehet okozója, hogy konfliktusra kerül a sor a kisantant államok és Magyarország között. Az Obzor szerint a kisantantnak újabb demarsa várható Budapesten, amely ez alkalommal energikusabb és nyomatékosabb lesz, mint az első demars. Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat utca söpredéke gyilkolta le, Andrássy megérte az összeomlás tragikumát. Hiába emelte fel a különbéke mellett szavát, hiába óvta a német imperator-rexet a búvárhajó harctól és az Amerika elleni támadástól. Minden tépelődése, minden programváltozása ellenére is a koncepciózus, nagy politikusok közétartozott Andrássy Gyula, aki a háború után a legitimizmus élére állott és összeütközésbe került a kormány mai vezetőjével. A tragikus meg nem értés áldozata volt egész politikai élete és a tragikum okát igen sokszor magában hordozta. Elmondhatjuk ezt most — hiszen temetni jöttünk Cézárt, nem dicsérni — amikor látjuk egy politikai karriérnek az egyenesből való kitéréseit. Mint ember, mint iró, mint a művészetek nagy barátja és mecénása széppé tette életét a politikán kívül és egyike volt a legjobb elméknek, a legtartalmasabb, a legműveltebb embereknek, aki kétségtelenül nagy tehetségével sokszor halomra döntötte a magyar arisztokrácia ellen kialakult, talán nem is alaptalan előítéleteket. Egy nagy és lázasan lüktető politikai korszak magasra Ívelő pályája ért véget Andrássy Gyula elhunytával, melynek utolsó Mohikánjai közé tartozott. Neve, pályája ma már a történelemé, mely Ítélkezni fog felette is. Nap nem lehetett a magyar politika egén, hanem mint felhő borongott rajta, hogy figyelmeztesse a honfitársait az elkövetkező sötét napokra. A világháború kitörését az elsők közt jósolta meg, mert éles elméje nem látott kiutal a nemzetek versengése közt, A próféták sorsa az, hogy meg ne hallgassák őket, hanem üldözzék szavaikért, amelyek nem jól esnek a kortársaknak. Andrássy Gyula politikai tévedései ellenére is hű fia volt hazájának, mely méltán gyászolja meg mai szerencsétlenségében egy viharos, de boldogabb korszaknak egyik nagyrahivatott és meg nem értett küzdő harcosát. Egy lépés előre. Komárom, — junius 14. Jaj lenne a nemzeti kisebbségeknek, hogyha véletlenül nagy bizakodással lennének a madridi események nyomán, amelyek bizonyos megállapodásról beszélnek a kisebbségek panaszainak elintézésére nézve, amelynek értelmében ezenlul nagyobb figyelmet fognak fordítani a kisebbségek sérelmeire. A panaszok kedvezőbb elintézési módját állapították meg a népszövetségi tanácsban, ami ezután lehetővé teszi azt, hogy felmerült esetben a panaszosok is meghallgatást nyernek. Biz’ ez nem sok, de mégis valami. Tíz esztendő kellett ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségek súlyos sérelméről hosszabb ideig tanácskozott a népszövetségi tanács, sőt már egy arra kiküldött bizottság készített javaslatot, illetve jelentést, amelyet a kérdés alapos megvitatása után fogalmaztak meg Persze, ez a javaslat igen elenyésző segítséget helyezett kilátásba, mert sajnos, a bizottság tagjai még nem voltak oly mértékben áthatva a kérdés fontosságától és nagy horderejélől, amint az kívánatos lenne, azonban eddig még ennyi sem történt és épen azért a nemzeti kisebbségek sorsának kérdésében még a legnagyobb pesszimistának is el keli ismernie, hogy valahára egy lépést mégis csak tettek ebben a kérdésben. Vannak, akik máris úgy aposztrofálják a megállapodást, mint amely a kérdés megoldását jelentené, ez azonban elfogult túlzás, mert sajnos, a népszövetség tanácsának megegyezése igen messze van a kisebbségek jogai védelmének teljes garantálásától, még kevésbé teljes érvényesítésétől. Hogy Stresemann, akinek köszönni lehet az elért minimumot, beismerte, hogy az uj módszer következtében a kisebbségek panaszainak elintézése lényegesen megjavul, még nem jelenti azt, hogy ő teljesen meg volna elégedve az elért eredménnyel, mert hiszen a német birodalom külügyminisztere a kisebbségi szerződések maradéknélküli teljesítését kívánja valamennyi államban, ahol kisebbségek élnek. De az adott helyzetben többet nem lehetett kivinni és beszédében nyomatékosan hangsúlyozta is, hogy reméli, hogy a mostani megállapodást további javításokkal még módosítani fogják. Stresemannak nyilatkozatában ezen az utolsó passzuson van a hangsúly, mert ez az első lépés biztató lehet a jövőre nézve, amikor a kisebbségek problémáját meg fogják véglegesen oldani s amikor nem lesz ok panaszra többé. El fog e érkezni ez az idő, az már más kérdés, de be kell következnie, hogyha a kormányok komolyan el vannak határozva az általános konszolidáció mielőbbi megteremtésére. Ha az egyes kormányok továbbra is szabotálni fogják a kisebbségi törvények teljes végrehajtását és lépten-nyomon kibújni igyekeznek annak rendelkezései alól, akkor a kérdésnek a népszövetség által történt némi megjavítása nem fog semmiféle változást előidézni Sajnos, ahogy a helyzetet mi ismerjük, ez könnyen bekövetkezhetik. Azért tthát nincs okunk egyelőre valami különös módon örülni, hanem inkább figyeljük a következményeket, amelyek hamarosan meg fogják mutatni, hogy értek e el a kisebbségek reális eredményt a madridi tanácsülésen, vagy sem? Legalkalmasabb kirándulóhely Komáromban 3 a „Béka csárdau Lrzsébetsziget, Kisdunapart.
