Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-06-15 / 72. szám
2. olds Komáromi Lap os 1939. június 15. T POLIO-4 POLIO < POLIO szappan Önnek is szerencsét ház 1 Húzás jún. 17. és 18. ___________________Itt levágni! _____________________ MEGRENDELŐLAP (borítékban küldendő) FORTUNA banküzletbe Bratislava, Duna-u. 7. Küldjenek nekem a isi. osztálysorsjáték I, osztályához _____egész sorsjegyet á K£ 80.— » á KC 40.— „fél ..negyed á KC 20.— szappan szappan és mellékeljenek egy póstai befizetőlapot, valamint hivatalos játéktervet. Név: .........................;................................................................. Lakhely:...........................................utca_________________ A walesi herceg beszédet rögtönöz Hercegek és püspökök ne avatkozzanak a bányaügyekbe. Őfensége levelezése. A walesi herceg idejének tekintélyes részét lefoglalja közéleti szereplése. Nyilvános banketteken kel! résztvennie és felszólalnia, notabiiitásokat kell fogadnia, nagy ipari városokat keli meglátogatnia. A herceg minden egyes nyilvános szereplésének időpontját legalább négy hónappal előbb megállapítja, de néha hat hónappal előbb is. Különböző kötelezettségei rengeteg levelezéssel járnak, amit a herceg szívből gyű öl. Levelek és beszédek Csak nehezen tudja rászánni magát, hogy egyfolytában egy óra hosszat az íróasztalnál üljön. Ezért igen kevés olyan levelet ir, amelyre nincs feltétlenül szükség. Még közeli rokonainak és legjobb barátainak sem igen ir és ha mégis rászánja magát az Írásra, akkor levele nem tesz ki többet egy fél oldalnál. Ha valami közölnivalója van, rendszerint telefonál vagy sürgönyöz. Ha olyan levelet kap, amelyre személyesen kell válaszolnia, rendszerint lediktálja a levél lényegét egy gyorsírónak. Ilyenkor nyugtalanul fel és alá sétái a szobában, pipázik és a keze mindig mozog: vagy a székeket tologatja, vagy egy-egy könyvet vesz fel, hogy utána nyomba letegye. A herceg hivatalos levelezésének jórészét Sir Godfrey Thomas intézi, akinek teljesen szabad keze van és legtöbbször még jelentést sem kell tennie a hercegnek. A beszédeit körülbelül úgy készíti a herceg, mint a leveleit. Gyorsírónak lediktálja, azután a gépírásba áttett szöveget átnézi és kijavítja. Ezt rend szerint este az ágyban végzi. Azután megianálja kívülről a beszédet. Ez könynyen megy, mert kitűnő a memóriája. Szinészismerősei gyakran mondják, hogyha színész lenne, a súgónak nem lenne sok dolga vele. Pedig fiatalabb korában sok kínszenvedést okoztak neki ezek a beszédek. Már napokkal a beszéd elmondása előtt szörnyű rettegésben élt, hogy bele fog sülni a beszédébe. Hatszor is végigpróbálla a beszédet a környezete előtt. Egy ilyen alkalommal György herceg is jelen volt. A wiiesi herceg éppen ötödször akarta elmondani a beszédét, mikor öccse rászólt: — Ugyan, Dávid, ne bolondozz 1 Már kitünően tudod a beszédet. Ha még tovább tanulod, csak rontasz rajta. A herceg meg is fogadta öccse tanácsát. Ettől kezdve megkímélte környezetét attól a megpróbáltatástól, hogy számtalanszor kelljen végighailgsfniok egy-egy beszédet. Lassanként már oly négy gyakorlatra tett szert, hogy ma már sikeresen rögtönöz is ha szükség van rá. Igen óvatosan kell elkészítenie a beszédeit, Nem szabad olyasmit mondania, amit esetleg valamelyik politikai párt felhasználhat a maga céljaira. A w ilesi hercegnek éppen úgy, mint a királynak, nem szabad politizálnia. Egy kis politika A legutóbbi általános sztrájk idején a herceg majdnem belekeveredett egy politikai konfliktusba. Az egyik püspök azt mondotta, hogyha a bányatulajdonosok ki akarják éheztetni munkásaikat, akkor ez nemcsak oktalan, hanem kerésziényietlen dolog is. A walesi herceg a püspöt szavainak hatása alatt egyik beszédében azt mondotta: — Felháborító volna, hogyha egy munkaügyi ellentét alkalmával a munkaadók kiéhezietéssel akarnák megtörni munkásaikat. Néhány nappal később a szénbányatulajdonosok szövetségének titkára egy interjú során azt mondotta, hogy „püspökök és hercegek ne avatkozzanak bele a bányászkonfiikfusba.“ Minden igénynek megfelel Gyári árban és részletre is beszerezhető Schőrifeld Zsigmonditól Érsekújvár, SzUü-g. 2. (Conlegner ház.) Minden vevő a vasúti költséget az árából lefoghatja oda és vissza. Szombaton zárva. Szigorúan szabott árak. S> Mikor a herceg elolvasta a nyilat- i kozatot, mindenáron válaszolni akart és I csak a király közbelépése tudta ebben I megakadályozni. I * j Számos ud/ari ceremónián kell a l hercegnek szerepelnie. Rettenetesen ellenszenves neki ez a munkakör, bár belátja, hogy néha erre is szükség van. j Általában azonban az az álláspontja, 5 hogy ezeket a ceremóniákat nélküle is egészen jól elláthatják szüiei. Ha a király meghal Annyira gyűlöl minden ceremóniát, hogy a király betegsége idején a be- i avatottak arról beszéltek, hogy ha a f király meghal, VIII Edward nem lesz hajlandó a bonyolult koronázási szertartást végigszenvedni és ezért az egész j eseményt annyira lefogja egyszerüsiteni, hogy a ceremóniákból alig marad valami. Most azonban, amióta az uralkodó beteg, a herceg sok munkát végez el apja helyeit. Minden reggel féltizkor megjelenik a Buckingham palotában és a királyi titkárokkal együ t ellátja a hatalmas levelezést. És itt is bebizonyította, hogy rendkívül gyorsan dolgozik, j úgyhogy a titkárok alig tudnak vele lépést tartani. — fl gúta-pacséroki ifjúság junius 16 án vasárnap délután 5 órai kezdettel Vas Kálmán házában, Pacsérokon zártkörű fáncvigalmat rendez. Belépődíj személyenként 5 kor., 2 személyre 8 K. A halott falu. Irta Büky György. Az esőt nem kisérte vihar. Kitartó, sürü vonalakban szakadt a viz Egyformán. Végnélkül. A levegő mozdulatlan dermedtségben hevert a hegytetőkön s a messzi ég, felöltve magára szürke köpenyét, sötét gőggel ereszkedett le a földhöz. Hatan mentek lassan, egymásután. Hátán mindegyiknek batyu. Arcán mindegyiknek gonoszság és kedvetlenség. Ruhájukat csökönyös erővel verdeste az eső. Fogukat dideregve csapdosta össze a hideg. Az erdő is ázott volt és vizes, mintha tengerből emelték volna ki A kutató, kereső szem elé szürke függönyt bocsátott le a felhő. Alig lehetett látni valamit. Mentek szó nélkül, sötéten, egyforma szívóssággal. Fejük a földnek ereszkedett. Lábuk nagyokat cuppant. Arcukról, ujjaik hegyéről csurgott a viz. Tompán szólalt meg valamelyik: — Vezér, hány óra? — Kettő. — Akkor még három óránk van a besötétedésig. Jó volna addig tető alá jutni. Másfél óra múlva tető alá kerülünk. — Hol? — A csúcson túl. A túlsó völgyben. — A halott faluban? — Ott. Az emberek megálltak. Sötéten néztek egymásra. A vezér észrevette, ö is megállt. — Nos? Mi az ?1 Érdemleges választ senki sem adott. Csak csökönyösen, tompán egyre azt hajtogatták: — Nem megyünk. Oda nem megyünk. A vezér dühös lett. Indulatosan csapott fel a hangja: — Ki parancsol itt ? Vénasszonyok vagytok, akik hisznek a babonában ?! Aggódva morogtak a többiek: — Rosszul vezetsz. Nem erre kellett volna jönnünk. Gúnyosan, kajánul kiáltott fel a vezér: — Talán a finom, gondozott országúton mentetek volna, hogy nyomotokban maradjanak a zsandárok? Nem volt elég az üldözésből? — Másfelé is elkerültük volna őket! — De nem oly biztosan, mint itt! — Erre nincs kunyhó, nincs barlang! Hova menjünk ez elől a borzasztó eső elől? — Egy egész falu van a völgyben! Oda megyünk! — Halott falul — Ostobákl Élő falutól nem ijedtek meg és a halott falutól féltek ? I — Kísértetek laknak benne 1 — Harminc esztendeje pusztította el a járvány 1 Azóta se tette be oda senki a lábát. — Harangszót hallanak belőle 1 — Emberformát láttak a környékén kószálni. Mondják olyan, mint a halál. Gorombán, durván tört rájuk a vezér: — Fogjátok be a szátokat! Hatan vagyunk! Hat fegyver. Szemébe nézünk annak a kísértetnek. Mindenáron fedél alá kell jutnunk. Aztán meg a halott faluban a zsandárok nem találják meg a nyomunkat. Arra nem gondolnak, hogy oda megyünk 1 Elindult. A többi is tanakodás után kedvetlenül, tehetetlenül ment utána. Meg-megcsusztak, nagyot zökkentek a sikos talajon és káromkodva viselték el a rettenetes, egyhangú eső sötét zuhogását. Amikor a csúcsról leereszkedtek a túlsó völgybe, a vezér megállt. Párán • csőt osztott szét és a hat ember lövésre készen szegült neki a levegőnek. így mentek lassan, óvatosan előre. A sok bozóttól, fiatal fától s az eső ködétől észre se vették, egyszerre a faluban voltak. — Házak között vagyuokl Vigyázni! Jobbra-balra fel felbukkant egy-egy ház. Tátongó ablaksebek, bedüít ajtók és mélybe roskadt tető... Egyre több és több lett a ház. Az emberek érezték, hogy már a falu belsejében járnak. Furcsa kísérteties érzés nehezedett sötét lelkűkben. Szemük kitágult és leselkedve repdesett jobbra-balra. Fülük szomjasan várta hangok érkezését és óvatos, csendes járással gázolták a rettenetes csendet. — Itt nem találunk ép tetőt, de élőlényt sei — Menjünk csak. Majd találunk valamit. Nekibátorodtak. A kísérteties félééin első támadását visszaverték. Egyegy egészségesnek látszó házba be is néztek. Csupa gaz. Penészes, pinceszagu levegő. A tető mindenütt rom, a falak omlottak. Mentek tovább. A házak nagyobbodtak, a szobákban már bútorok maradványaival is találkoztak, de egyetlen olyan helyre sem akadtak, ahol meghúzódhattak volna. Mindenütt pusztulás, mindenütt enyészeti Már nem jártak óvatosan. Nem beszéltek halkan. A revolver is ernyedten lógott a kezükben. Nem féltek. Subájuk alatt, testükön apró patakokban folyt már a viz és gémberedett volt egész testük a hideg nedvességtől, Lassan a falu terére értek és a vezér meglepetten mutatott előre: — Templomi Megdöbbenve nézett mindenki a mu - tatott irányba. Az volt. Templom, — Odamegyünk ! Kicsit húzódoztak. Nem szerették a templomot. Féltek tőle. — Ostobák! Az is rom márl Ott talán födélre is akadunk I Odaértek. Ajtaja hiányzott. Fala ütött-kopott. Ablakai össze-vissza töredeztek. Nagyon megviselt és düledező a külseje, így már igen ... Ebbe bemehetnek ... Beléptek .. . Kis templom. Fejük fölött a tető csodálatosan ép. Eső nem esett be rajta, Kövezete üresen kongott a lábuk alatt. Elől volt még egy-két ép pad. Tanácstalanul súgtak össze: — Mit tegyünk ? Diadallal csattant föl a vezér: — Maradunk! Pompás helyi Tüzet fogunk gyújtani a közepén. Ha a zsandárok véletlenül errefelé jönnének, még meg se látják a tüzet I Kicsit vonakodtak. Az elhagyott templom, a szent csend misztériuma kicsit megfogta őket, de nagyon nedves volt testükön a ruha és nagyon fáztak . . . Gyorsan, ügyesen hurcoltak be kívülről hullott ágakat és pár perc múlva pompás tűz pattogott a templom közepén. Tátongó fény világította meg a boltozatot. Az emberek boldogan húzódtak a meleg köré és remegő, gémberedett testükön lassan száradni kezdett az ázott ruha. A tűz egyre nagyobb lett és egyre tisztábban lobogott a láng. Nagyot lendült a fény és mérhetetlen arányokban szökött fel az árnyék a falon. Megborzadtak. Már világos volt az egész templom. A batyukból élelem került elő és pálinka. S a gonosz lelkek poklából előbujt apránkint a jókedv is. Lassan már igen jól érezték magukat a védett
