Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-01-19 / 9. szám
£ Old«!, Komiromi L*pö* IMI, jaauár l§, Az általánosan kedvelt „POLIO“ m mosószappan minden egyes darabján rajta van a „POLIO“ felíró a és „kalapács“ védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappant! Sándor jugoszláv király nyilatkozik a diktatúráról. Azt hiszi, hogy nem fog sokáig tartani. Mindenért a politikusokat okoija. diktatúra- e, ha egy pártvezér magas közhivatalnoki állásokba helyezi számos barátját, akiknek semmi más érdemük nincsen, mint az, hogy kedvében akarnak járni pártvezéiüknek? A* ilyen diHiturának nirci létjogosultsága I A diktatúra tervei — Távol áll tőlem, hogy a puszta r tekintélyelv alapján, minden ellenőrzés nélkül uralkodjam. Az a szándékom, hogy igazi demokráciád, igazi parlamentarizmust adjak később at országnak. Igazságos választási törvényt fogok bevezetni, mert az a kívánságom, h így országom több szabadságot élvezzen és függetlenül nyilváníthassa akaratát, függetlinebbül, mint ahogy a muuban tehette. Hogy ezt elérhessük egyideig a munkának kell szentelni magúikat, i mégpedig csakis a munkának. — E ő kel! készítenünk a dec n'rali- S záciőt, az éle képes kormányzás atapját, amety biztosítani iuíija majd az j ország területi és iu’lutális egységé*. ! Meg kel! tisztítás unk a közigazgatást • az oda nem való elrmektöi. Vannak ■ kitűnő hivatalnokaink, akik nagyszerűen \ tudnak dolgozni, munkájú \at azonban í megfelelően kel! fizetni. — január 18. Sándor király interjút adott a Malin külpolitikai szerkesztőjének, Jules Sauerweinnak, aki néhány nap óta Belgrádban tartózkodik. Az interjúban, amelyet egyidejűleg közöl a belgrádi Politika, a király ismerteti az utóbbi napok eseményeinek hátterét és a diktaura kikiáltásának célját. — Nem inkább voit e zsarnokság vagy diktatúra az, ami eddig Jugoszláviában történt? — így kezdte a király, majd folytatta: A politikusok amerikáétak — Nem volt-e támadás az alkotmány elten, hogy 85 képviselő nem akart megjelenni a szkupstinában. Amint az államfőnek és a kormány elnökének is vannak kötelességei, úgy a törvényhozás tagjai sem vonhatják ki magukét a kötelességteljesités alól. — A junius 20 iki gyalázatos merénylet után, nagy nehézségek árán, de mégis csak sikerült uj kormányt alakítani. Apró csepró személyi okok, az ország érdekeinek teljes negligálása azt eredményezték, hogy az egyik párt kilépett a kormányból és ezzel a kilépésével újabb súlyos válságot idézett elő. Minden eszközt felhasztáltam, mindent megtettem, hogy elsimítsam a válságot. Meghívtam a horvátokat is, akik e! is jöttek. Tudomásul vettem követeléseiket, amelyeket elém terjesz-Szabó Ila újra lopott. Irta Ballallrma. Januárius volt. Reggel nyolc óra. A kis falusi iskola tantermében a dobogón űit már a tanitókisasszony, szelíd, finom urileány, aki sok-sok szereteiet vitt le a hivatalával az operencián-tuli kis alföldi faluba. Kellett is belőle, hogy meg ne fagyjon a didergő lelke a nagy számkivetett magánosságban. Olyan ez a msgyar pálya, mint a gyarmat-járás a nagy világnemzetek fiainak, crak nem olyan jövedelmező. Kint sötét volt még. A patkós csizmák nyomán ropogott néha a hó. Az iskolateremben valami furcsa, fantasztikus félhomály, amelybő! felrémlett az elsőosztályos kisleányok arca. Némelyikből éber figyelemmel ragyogtak fel a villogó kis mongolszemek, némelyike az álmossággal küzködött még. A tanítónő felolvasta a névsort. Már az Sz. betűnél tartott. — Szabad Eszti! — Jeleni — Sipitóit fel egy éles kis madárhang. — Szabad Erzsi! — Jeleni —Szólalt meg újra egy másik. — Szabó Hal — Nincs ití! — zengett az osztály kórusa ... Ebben a percben kívül az ajtónál halk kászolódás hallatszott. Az osztály ajtaja félénken kinyílt. Egy elanyátlanodott kisleány lépett be rajta. A fején valami pamutkendő, de a testén egy szál barhet ruha. Olyan, aminőt tavaly a karácsonyfaünnepen osztogattak a szegényeknek. Vékony, meztelen lábán egy rongyostalpu, valami felnőitől levetett cipő. Az arca, az ajka kék volt a hidegtől, úgyszintén a meztelen lábtettek. Megkérdeztem a többi pirlo*, hajlandók lernének-e a horvát javaslatok alapján tárgyalásokat kezdeni? Valamennyien azt válaszolták: soha. A parlamenti szokások alapján tehát lehetetlenné vált kormányt alakítani. A királyság egysége vagy diktatúra — Az államgépezet nem működött többé. Határoznunk kellett és én határoztam. Á'vehem a felelősséget, mert különben nyíltan be kellett volna ismernem, hogy nem áli módomban megmenteni az országot a teljes káosztól, amely mír-már anarchiával fenyegetett. — Dilemma élőit állottám : vagy fel áldozom királyságom egységét és jövőjét, vagy psd g exponálom magamat, a magam királyi személyiségét olymódon, hogy bizonyos szükséges időre magam veszem át a hatalmat. Nem kellett sokáig gondolkoznom és az utóbbi megoldást választottam. A politikusok diktatúrája — Azt a szót, hogy diktatúra, könnyű kimondani, a diktatúra elnevezését azonban igazságosan kell alkalmazni Nem dictafüra-e az, ha valamelyik pártvezér, akinek nincs is h'.tározóit programja, önkényesen dönli el, hogy ezt vagy azt a barájái kell megválasztani ebben vagy abban a választókerületben, amely nek érdekeit és szükségleteit az ihetó képviselőjelölt nem is ismeri ? Nem szára is. Két vörösre fagyott dagadt kis keze egy széthullott ábécéskönyvet szorongatott. Amint belépett, riadtan állt meg sz ajtóban. A szemében nagy félelem tükröződön, És a fejét hirtelen a v-ila közé kapta, mint aki egy ütést akar elhárítani. A tanítónő végignézett a gyermek didergő kis alakján. Gyakorlott szeme látta, hogy a ruhán kívül egy kis durva vászoning az egyedüli rajtavaló. Pedig a gyermek a falu végéről jött és kint 18 fok hideget mutatóit a hőmérő. — Na, megjött Szabó Iia is, — szólt aztán. — Fázol kisleányom, azért késtél el ugy-e? — tette hozzá szelíden. A gyermek apró kék szeme csodálkozva tekintett a tanítónőre. Nem tudta elhinni, hogy megmenekül a veréstől. — Édesanyám elküldött a boltba... várni kellett — szólalt meg furcsa rekedt hangján. — No jól van, fia. Menj csak szépen a helyedre. De máskor ne késsél el. — Látjátok — fordult a tanítónő a többi gyermekhez, — szegény Szabó Ha nagyon messze lakik. Aztán szegénynek nincs olyan meleg ruhája, mint finekfek, hát lássátok, hogy fázik, reszket. Azért nem büntetem meg most, amért elkésett. A kisleányszivekben már nagyon korán ott bimbózik az anyai érzés áldozatossága. Megértőén néztek a tanítónőmre és Szabó Kára. Eddig nem szerették, die most részvét töltötte el őket iránta. A kis Szabó Ila lelenc volt. Özvegy Kapásné vette ki magának a lelencházból, hogy ez ínségén valamit enyhítsen vele. És iparkodott a kis Iláról annyi bőrt lehúzni, amennyit csak lehetett. — Nem tudom megmondani, mennyi I időre lesz 82 ü'«égem, azt hiszem azon- ! ban, hogy nem fog sokáig tartani. Az ! ország minden részéből százával kapom a lojalitás megnyilvánulásának bizonyítékai!. Látom, hogy az egész ország támogatni fog. — A íormány, amelyet a!akilo:tam, csupa becsüld is és tehetséges féifiu ból ÁH. Ö horvát minisztere is van a kormánynak, ami uiabb bizonyság arra, hogy nem akarom hillérbe szorítani a horvátokat. — Azért exponáltam rmgamat, hogy meghozzam országomnak a gyóeyu ást j — igy végződik a liráiyi interjú Nem riadok vissza semmitől és nem fogom megkísérelni, hogy c ö ikentsem felelősségemet. Sikerül-e, vagy sem, min • denképen vállalom a felelősségef, — Kudarcról azonban szó sem le hét, hiszen mögöttem áli az egész nemzet. asHnHwnHtaHMMBini A cenzúra ellen. A német költőakadémia tiltakozása. — január 18 ? A porosz nemzetgyűlés elé nemrég j javaslatot terjeszíetíek, hogy lép essék j életbe a művészeti és irodalmi cenzúrái. \ A német akadémia költő-szakosztálya í most a következőkben tiltakozik a tör- j vényjavaslat ellen: Koplaltatta, dolgoztatta, igaz, hogy ő maga se lakott jól és meg kellett dolgozni a falat kenyérért, hát bizony megkeményedelt a szive a sok nyomorúságban. Az La esete pedig kivételes volt. A magyar nép általában gyermekszereiő és különösen a lelenceket sokszor még jobban dédelgetik, mint a sajátjukat, az árva iránt érzett szánalomból, vagy egymással való vetéíkedasböl-e, ki tudná megmondani. A kis Ila pedig, mikor nem fázott és ki volt mosdatva, nagyon helyes kislány volt. Friss, élénk mozgása, apróvonásu, kedves kis arca nem egy simogatást váltóit ki egy egy jóletkü gazda, vagy nénémasszony részéről. — Jaj lelkem, ne irigyeljenek engem érle, — sopánkodott ilyenkor özvegy Kapásné. — Megvert engem ezzel az Isten. Én tudom csak. Valami futóbetyár lehetett a szülője, mert nem tudok eléggé dugdosni előle semmit. Pákoszios, tolvaj fajzat. Mikor a kis Hát behozta az iskolába, a tanitókisas8Zonynak is a leikére kötötte özvegy Kapásné, hogy ne sajnálja Ilától a nádpálcát, mert megrögzött tolvaj és hacsak az iskolában ki nem verik belőle a természetét, a végén úgyis Mária-Nosztrán fejezi be az életét. Sajnos, özvegy Kapásné vádja igaznak bizonyult. Ila, az ártatlan mosolyu, nefelejcsszemü kis Szabó Ila bizony kleptomániás volt, ahogy az urak mondanák. Ma egy palavessző, holnap egy pamutgomboiysg tűnt el a szomszédja padjából. Húzódott is tőié mindenki, hogy melléje ne kerüljön. De leginkább a .tízórai“ volt az, aminek iába keit a Szabó Ila körmén. Igaz, nem lehetett csodálni. Annyira ki volt koplalva, mint egy kis éhes állat és ha megérezte va— Minden cenzúra ellen tiltakozunk 1 Hí életbdlptetik, akkor csak helyiélen eredmények következnek belőle. Az irodalomnak és művészeinek eíétleg olyan termékeire világít rá, olyan müveknek csinál reklámot, amelyek falán a filedés homályába merülnének, ha ilyen módon nem foglalkoznának ve'Ük. Az igazi müveszi munkát p dig nem bírálhatja el egy állami tisztviselőkből álló ini&mto)! Ezért bejelen’iük, hogy minden eszközzel küzdeni fogunk a cen;ura életbeléptetése ellen, mert a most ösvényben levő rendelkezések éppen eléggé védik az állam és a nép érdekei», a cmzurj csak viszáyt és plrfoskodás! os-ozhit ku’furéletünkben. KÖlCSÖat f *nl?aU®ntuUjdoBGSoknak --------------* 0% kantat meiiett gyorsan cs'kö.öí Cnyár S. bankháza, 9« Bratislava,Ventur utc* 20 Május végén megtartják az angol választásokat. —január 18. Londoni jelentés szerint az angol választásokat most már biztosan előbb fogják megtartani, mintahogy eredetileg szó vo't róla. A Diiíy Msil poétikai tudósi'óji hiteles forrásból azt a hírt közli, hogy a kormány hamarosan kiíratja az uj választásokat. A lap szerint Baldwin miniszterelnöknek az a terve, hogy május végén vagy legkésőbb junius első hetében felosztatja a parlamentet és kiírj a. az uj választásokat. A választások közeli terminusára való tekintettel a parlamenti pártok már teljes fiikészültséggel kezdik meg a választási agitációt, amely ezúttal szokatlanul élénknek ígérkezik, annál is inkább, mert a választásoknak nagy jelentősége les", az angol poliíikában. ■fliWIIIMI ■ .!■, IIWB— If lilt UH ■■III Ötezerióerös uj Zeppelin óriás épül, melyen az utasok szamára nyitott forrasz is lesz. —január 18. Berlini jelentés szerint a friedrichshifent Zeppelin müvek gyártelepén lázasan folyik az uj Zeppelin óriás építésének előkészítése, az uj kormányozható léghajó, az L. Z. 128, jóval nagyobb te}jesi<ök>pesseggel fog bírni, min, a G af Ztppeiin. Motorjainak teliatni Ételnek a szagai, bizony nem tudott neki ellentállani. Egy szép napon megint elkezdett pityeregni Barlucz Lidi, hogy eiiünt a csomag, amibe Édesanyja a tízóraiját, kenyerei meg szalonnát, tette. A tanítónő megmotozott egy pár kislányt és Szabó Lénái csakugyan megtalálta a csomagot. De Szabó Ila nem igen mu tatod megbánást. Csak a szomorúság látszott meg rajta, hogy elveszik tőle az ételt. — Ejnye, Ila fiam, hát miért lopsz te? — kérdezte a tanítónő. A kis Ha értelmetlenül bámult rá a kérdezőre. — Éhes vagy? — Éhes vagyok! — szólt mohón és kipirult a s-pidt kis arca. — Hát látjátok gyerekek, — szólt a tanitóneni —ennek a kislánynak nincs mit ennie. Ugy-e, mindnyájan hoztok magatokkal ennivalói tízóraira, csak ő nem. Mondok én nektek valamit. Aki teheti közüíetek, minden nap fölváltva hozzon a kis Szabó llának valami ennivalót, hogy neki is legyen ék ne essék kísértésbe, hogy lopni fog. És megint megnyilatkozott a szűzi gyermekszív mélyen szunnyadó jóság. Valóságos forrongás keletkezett és versengés, hogy ki hozzon tízórait a kis Szabó llának. A következő napokon Szabó Ila tág, csodálkozó szemmel tekintett megint a társaira és meglepett, ámuló mosollyal vette át és fogyasztotta el mohó étvágygyal a fehér kenyeret, szalonnát, disznósajtot, amivel mpgajándékozták, míg a többi örömtől és lelkesedéstől kipirulva nézte. Attól fogva nem lopott Szabó Ha. — Tanitónéni! — jelentette egyszer
