Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-25 / 63. szám

1989,. május 25. Komáromi Lapok 3. oldal. Flh m mmi\ „Elbert“ divatáruliázában, Nádora. 19. L( szállít ott Reklám árai: Férfi zephir ing ezelőtt (£6) most 27 Női selyem ernyő ezelőtt (TOB) most 75 Poupplin » (63) Angol Bemberg selyem harisnya » (80) Férfi hálóing » (4b) 1 t. ajur férfi zsebk.» (36) 42 Női mosó bőrkeztyü » (40) Kötött mintás sokni » (3B0) 25 Gyermek trikó » (7 50) 35 Mosó játszó ruha kiárusitás(25) 28 stb. stb. 20 Hosszú köpper alsónadrág(25) Dús választékban fenti arányban: Strand gyapjú kostiim, gnmi sapka és cipő frottír Kepp, selyem ing pyjamas, pulóver, finom bőráru, vászon zsebkendő, férfi harisnya, flór trikó és sokkerli, sétabot, acél zsebkés, önborotva, selyem apachkendő stb. Sport és szekrény gyermekkocsi gyári árakon 75— 950 K ig. Séták Komárom utcáin 50—60 évvel ezelőtt. Irta: Vaskó István nyugalmazott takarékpénztári igazgató. XV. A következő ház, melyben most Derzs cukorka üzlete, Laky testvérek divatáru kereskedése és Rein József kelmeke­reskedése van, akkor Kiss Soma Ko­márom város pénztári ellenőrének háza volt. Egy főrőimelszett msgvarnadrágos és csizmás ősz bácsié. A ház nagy ka­pujától balra lakás, jobbra pedig Király József aranyművesnek üzlete, belül pe­dig kovácsmflhelye volt. Később ezen házban valami Reiser nevű kisasszony­nak némcfnyelvü magániskolája is volt kézimunka iskolával egybekötve. Most pedig elérkeztünk a Jókai feul­­furegyesület palotája elé, hol annak felépültéig a Komáromi Szent Benedek­­rendi algimnázium volt. A gimnázium szabad területe akácfákkal volt beül­tetve faragott fenyőfa korláttal 8 ezen egy a Szent Andrással szemben ha« gyott bejárattal, A Széni Andrással szemben levő részen volt a keskeny folyosó 8 az első és harmadik osztály a rajzteremmel, mig a baloldali részen a második és negyedik osztály tanterme, illetve csak nagyobb szobája a torna teremmel. Minthogy már az itt töltött iskolai éveinkkel korábban foglalkoz­tam, igy csak annyit emlitek fel, hogy ezen iskolákban iáfogatott meg bennün szakát is felbőszítette volna, hát még Törtei Szilárdot. A költő nyugtalanul, egyre izgatottéban forgolódott ágyá­ban. S végre is, úgy éjféltájban csön­desen, vigyázva és óvatosan kiosont a tizenkilenc számból és a fagyalbokrok között Iábujjhegyen odalopakodott a huszadik szám udvarára, a rácsos ba­romfiketrechez, amelyben a szorgal­mas dalnok fáradhatatlanul hápogott akkor is. kei minden évben az akkori szelíd, jó lelkű főspát, Kruesz Krizoston s az akkori magas termelü, fehér reverendás Kádas Rudolf tankerületi főigazgató. Persze ezen magas látogatások reánk — diáknyelven szólva — bizonyos szurkolással, remegés és félelemmel jártak, de azért mindannyiszor baj nél­kül múltak el s élveztük utána a lá­togatás emlékére engedélyezett egy napi szabadságot. A XII ik számú visszaemlékezésem­ben említést tettem arról, hogy a néhai boldogemlékü Meszlényi Gyula mint komáromi plébános egy Ízben meg­tréfált. Azt is megígértem, hogy erre még vissza fogok térni, ha sétánkban eljutunk a komáromi plébániáig. Ide ériünk, tehát elmondom. — Meszlényi Gyula komáromi plébánost az iskola­szék a kath. elemi fiúiskolák s zárda felállitá8i éveiben tisztelete jeléül kö­rülbelül egy méteres nagyságú méret­ben lefestette egy akkor itt tartózkodó valami nagy vsgy kisfáji — predicate mos Fáy nevű festőművésszel az is­kola gyüiésterme számára. A kép elkészült s az iskolaszék azt ünnepélyesen le is leleplezte e gyűlés­­teremben. Bár a kép sikerüledenségét ral érkezeit haza a piacról és a kosár nem volt üres. A kosárból kecsesen és kövéren két hófehér kacsa libbent a huszadik számú udvarra. Sőt mindjárt késedelem nélkül mindkét kacsa meg kezdte a hápogást is, mintha csak vi­lággá sietnének kürtőiéi, hogy az eszme nem halt meg. Az Orkonomia R. T. ligeteit újra felverte és berzengte a diadalmas dal; mégpedig kelfőz­­tetve: Reggel, persze, se a fülemüle, se a kacsa nem szólalt meg. Törtei Szilárd, a költő, hetek óta először jóizüen délig aludt, ellenben Vörös Péter már négy órakor íölébredt. Törtei Szilárd azért aludt el, mert a kacsa nem hápogott és Vörös Péter is azért ébredt föl, A zenének csakugyan csodálatos hatása van. — Miért nem hápog a kacsa? — kérdezte Vörös Péter. A kacsa azért nem hápogott, mert holtan feküdt a rácsos ketrec deszka­padlóján, némán, hangtalanul és moz­dulatlanul. A dalos kacsát az éjszaka megfojtották. Ki fojtotta meg? Ki tudnáazi 1A kacsának is tömérdek ellen­sége vaD, és Vörös Péteréknek még több. Es a kacsát aránytalanul többen irigylik, mint a fülemülét, pedig a füle­müle is elhallgatott. Miután mindezt szabályszerütlen helyszíni szemlében konstatálta, Vörös Péter dühösen sze­mére rángatta a kalapját és nagyot káromkodott. — A bitang 1 Mennyi kárbaveszelt pecsenye 1 Nyilvánvaló, hogy Vörös Péter nem a dalt, hanem a kacsapecsenyét gyá­szolta. Miért is Páva Juliánná nem hagyta annyiba a dolgot. Az asszonyok egyáltalában nem hagyják annyiba a dolgot, amint a Három a daru című költeményben már Tompa is megálla­pította. Páva Juliánná délre termetes kosár­— Tas, tas, ias 1 Háp, hép, háp 1 A tizenkilencesben Törte! Szilárd fölébredt és mindjárt el is sápadt. — Bele kell ebbe őrülni! dühöngött a költő. — Bele kell ebbe törődnünk 1 — csititgatta a felesége, — Könnyű ezt mondani. De — hallgatni 1 — Hja fiam, ha a kacsa és a füle­müle pörbe száll, mindig a kacsa győz. — És ezt maga rendjénvaiónak tartja ? A költő felesége rendületlenül biza­kodott. — Persze, mert a kacsa elmúlik, a fülemüle pedig feltámad. Törtei Szilárd gúnyosan nevetett. — Amint látjuk is. A fülemüle el­hallgatott. De a kacsa helyett kettő hápog. Nem, fiam. Nem a fülemüle a halhatatlan, — Hát? — A kacsa, fiam. A halhatatlan kacsa. Tőrtel Szilárd, a költő, nem is kép­zelte, hogy öntudatlanul a világrend örök törvényét hirdeti, mint minden poéta, A világ tele van a lármás ka­csák hangos dalával, s a fülemüle dala az elhagyott temetőkbe és rekettyékbe szorul. A világon, a szegény emberi­ség életén a kacsa az ur. A fülemüle könnyen, hamar és észrevétlen elpusz­tul, A kacsa halhatatlan. Telefon 336 és 437. Telefon 336 és 437. névvel és gyárépület védjeggyel van forgalomban! CSAKIS ennek a jó minőségéért szavatolunk l! POCSÁTKO TESTVÉREK Kosice, Fő-ufca 42. szám.-* «31 >■ p-m.. '',f\ j A régóta híres POCSÁTKO szappan CSAKIS POCSÁTKO sokan látták, de leginkább Meszlényi. | Azonban nem akartak elrontói lenni a I nemes szándék alapján valóra vált tisztelet kifejezésének s igy a képet átvették. Múltak az évek, mely alatt Meszlényi Gyula a szathmári püspöki székbe kerüli. Egyszer szonban a komáromi kath. iskolaszék elnökségéhez az akkor már szadi mári püspöknek egy levele érke­zett, melyben azt közli, hogy néki egy nagyon nem siketült olajfeslésü arc­képe függ a komáromi kath. iskolaszék termében, ami lehet, hogy az akkori ! plébános, Meszlényi Gyula, de ő tudja I és látta, hogy nem ő. Kéri az iskola- I széket, hogy ezen képét vegyék le * onnét a falrő', a képet adják Honyák ; Lajosnak, ki a rámáját tarisa meg ma* I gának, a képet pedig égesse el. így | szólott a szigorú óhajtás. De egyidő­­: ben azonban azt is jelzi, hogy ő ezen : képe ellenében egy neves festő állal \ olt megfestetet arcképét küldötte el 1 cserébe. Éz mind meg is történt, csak = az nem, hogy a sógorom, Honyák La­­l jós a képet elégette volna, sőt azt hosszú | éveken keresztül meg is őrizte, í Ismét h08szuévek múltak, mig 1922- í ben nővéremnek kis házikónkban ad­­; tunk lakást, hogy együtt legyünk s igy I ezen eddig általuk megőrzött képet is «ligával hozta, midőn hozzánk köl­­j iözöít. ! Erén időben azonban a vászon ép ! ságe mellett a festmény nagyon sok - defektust n u!atoft már, amit minden í bizonnyal valami saléíromos fal idéz­­: hetett elő a festményen s igy az egy | művész ecsetjének restaurálása nélkül ( mór felfüggesz hető nem volt. í Nehogy tehát ezen általam nagyra­! becsült s tiszteit főpásztor nagyon sike­­? rülctlenuck minősíteti s általa elégetni i rendelt arcképe vaLh:va, az enyészet­­] nek még hozzáíérhetetlenebb helyére I kerüljön s ha mindjárt nem lűz által I is, — de iőnkre ne menjen, igy mentő ; remedlumot eszeltem ki. I Ezen időponttól visszamenőleg már | vagy 18 éve inükedvelőskCdiem olaj­­í ban. Ezt ne fessen szoros érleiemben venni, hanem csak úgy amint volt, hogy : a magam passziójának hódolva vá­szonra olajjal festetettem s addig már vagy 25—30 neves festőművész képét másolgattam le, de csak jómagam s gyermekeim részére. Ezen a festőművészet iránti szerete­tem és belekontárkodásom lett tehát a megmentője a fenti képnek, mert ezen penés: foltos arcképre „Hansen“ egy neves dán festőművész Síudietzimmer cimü intérieur festményét másoltam le hatszoros nagyításban egy szinnyomalu mülapról. Ez volna tehát az általam korábban Boskó szerűnek nevezett kis viszontréfámnak rövid leírása, hogy bár Meszlényi Gyula plébános arcképe függ szobám falán már vagy 8 éve, de arca nem látható. Van azonban ezen az általam reá festett képen, melyen kevés szabad időm miatt vagy hat hónapig dolgoz­gattam egy szabadszemmel is látható, de még ujjal is kitapintható árulója annak, hogy alatta egy lelkipásztor ar­ca lehetett, mert látható rajt, hogy egy nyakból lelógó láncon egy spáli kereszt csüng alá melynek kontúrjai azért vehetők ki, mert a művész úgy a láncot, mint az apáti keresztet tömö­rebb festék, felrakásával markánsabbá akarta tenni. Ezen célját el js érte, mert az arany!ánc és apáti nagy arany ke reszt volt leghűebb a képen. A művész némi védelmére azonban fel kel! említenem még azt, hogy ugyanazon művész által s körülbelül ugyanazon évberi én is lefestettem vele szükmnek arcképét, melyek hűség te­kintetében a Meszlényi plébános arc­képével szemben meglehetősen sike­rűiteknek mondhatók. Magáról a plébánia épületéről vajmi keveset közölhetek mert az akkor is majdnem azonos volt a mostanival csak belső beosztása változhatott meg s akkor került mostani helyére a bejárat is mely eddig a középen volt. Talán nem csalódom, midőn az ak­kori plébánosként Paunácz Józsefet em­lítem fel, ki innét távozva esztergomi kanonok lett. Meglehet, hogy megtörtént, de az is lehet, hogy csak legenda az akkori hercegprímás Simor Jánosnak azon tréfája vele, hogy midőn őt a káptalan tagjainak bemutatta, nevének ec betűk végződése alapján úgy mulatta be, hogy a fagyos szentek eggyel meg­szaporodtak, mert eddig három volt, Szervéc, Pongrác, Bonifác, de most Paunáccal együtt négy leend. Őt követte Meszlényi Gyula a ké­sőbbi szatmári püspök, majd Molnár János apát aki szinten esztergomi kano­nok lel». Uiánna gróf Majláth Gusztáv Károly mint adminisztrátor ki később gyulafehérvári püspök tett. Utánna Kucsera József s Msdurkay Miklós, ki után dr, Majer Imre apát lett a komá­romi kát. egyház plébános lelkipásztora. Folyt. köv. Tizenkét évi fegyház és öt évi fegyház: a gutái virtuskodó bicska újabb eredménye, ítélet a gutái vérbosszú vádlottal felett. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — május 24. A komáromi esküdiszéki ciklus har­madik és negyedik napján vérbosszú miatt elkövetett szándékos emberölés bűntettévé! vádoltan állott két gutei fiatal ember a bíróság előtt. A vádirat Balázs Ferenc, 27 éves gúlái munkást és Né­meth István 25 éve3 gutái munkást szándékos emberöléssel vádolta, mert Gután tavaly szeptember tizedikén Bucsai Antalt szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal oly módon ölték meg, hogy késeikkel több helyen megszűrték és az egyik szúrás következtében Bucsai Antal nyomban meghalt. A vádlottak a tett elkövetése után vizs­gálati fegságban voltak a komáromi államügyészség fogházában. A tárgyalást Soós Imre dr. táblabiró vezette. A vádat Moess Géza államügyész képviselte, mig a vádlottak védelmét Kendi Zoltán dr. és Mohácsy János dr. ügyvédek látták e'. A bünügy előzményei a következők: Gután, tavaly szeptember 10-én a vásáron Bucsai Antalt több késszurás-

Next

/
Thumbnails
Contents