Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-05-18 / 60. szám
Komaromi Lapét iaa9. májas 18. . régóta híres POCSÄTKO szappan CSAKIS POCSÁTKO névvel és gyárépület védjeggyel van forgalomban! CSAKIS ennek a jó mi Hőségéért szavatolunk!! POCSÁTKO TESTVEREK Kosice, Fő-utca 42. szám. Telelőn 336 és 437. 203 Telelőn 336 és 437. Levelet írok Kadlecovíc Béla dr. urnák állami főjegyzőnek Komáromban. Ne haragudjék rám. állami főjegyző ur, ha levelet irok mos! Önnek, de ezt a leveiet meg kell Írnom mert ebben a levélben benne lesz sz Ön programja is, amit az állami főjegyzőtől elvárunk, mi komáromi lakosok. Amikor engem bemutattak Önnek, mindjárt szerettem volna öntől egy nyilatkozatot, üzenetet, interjúi kapni, amelyben olyasféle lett volna, hogy Ön a lakósságnak érdekeit előmozdítva, mindig a kölcsönös megértést tartja működésében szem előtt. Sajnos, főjegyző úr, eltekintett ettől s most kétségben hagyott engem, amikor megtudtam valamit, ami miatt ezt a levelet meg kell önnek Írnom, nehogy a kósza hírek Önről más portrét rajzoljanak meg, mint amilyennek mi akarjuk Önt látni. Ön, főjegyző ur, rosszul fejezte ki magát, mikor bemutatkozva a komáromi tisztviselők előtt ezt mondotta: — Sajnálom, hogy csak magyarul szólhatok Önökhöz, stb. Nos, főjegyző ur, mindenki érezte az Ön bemutatkozásában a hibát. Önnek is meg kellett éreznie s nem akarjuk ezt másként magyarázni, mint hogy nem fejezte ki eléggé szabatosan gondolatát. Mert higyje el főjegyző ur, nincsen abban semmi sajnálni való, ha Ön csak magyarul mutatkozott be. Hiszen főjegyző ur nagyon szépen és tökéletesen beszéli ezt a zengzeíes nyelvet és nincsen abban semmi ssjnáiairaméltó, ha egy lörzs'ókös magyar városban a lakősság nyelvén mutaiko zik be a város magyar tisztviselőinek. Ön el fog menni a városi képviselőtestületi közgyűlésekre és meg fog győződni arról, hogy ebben a városban még a csehszlovák pártok képviselői is majdnem mind magyarul szólalnak fel a közgyűlésen és ők sem sajnálják ezt, hogy megértessék magukat a többségj gél, Es ha a csehszlovák idetelepedett j lakók, nagyobbrészt állami tisztviselők, j nem sajnálták azt sem, hogy lassan \ magyarul is megtanultak, Ön se saj- j nálja azt, főjegyző ur, ha magyarul kel! | beszélnie a lakósságga). Igen szépen és kifogástalanul be- j széli Ön a magyar nyelvet, amelynek j egykor feltétlenül hive is kellett, hogy I legyen Ön, mert hiszen Jókövire meg- j magyarosított nevet használt. Ön ugyan mondhatná, hogy akkoriban erre szüksége volt, mert a magyar tisztviselőknek éppen a hivatali tisztségük miatt kellett megmagyarosiianiok a nevüket, de ha ezt mondaná, akkor én azt felelném, hogy az én apám éppen negyven évig volt a cseh hangzású Krepeika névve! a magyar államnak tisztviselője, anélkül, hogy eszébe jutott volna: érványesüiése céljából a cseh hangzású Krepeika nevet egy magyarosabb hangzású névvel cserélje fel. És ezzel a névvel is hah meg, miután éppen azok vonták meg szájából a kenyeret az utolsó éveiben, akik ezzel a névvel karriért csinálhattak volna. Ezt csak úgy mondom, nem szemrehányásként, Isten ments, és nincsen bennem senki ellen semmi a haragból. Most mégis éreztem, irnom kell Önnek leveiet, hogy bizonyára ön sem gondolta úgy, mint mondta s Ön nem sajnálja, hogy magyarul kelleti Önnek bemutatkoznia egy magyar lakósságu város hivatalnokainak. Mert ha Ön csakugyan sajnálja, akkor ez azt jelentené, hogy az Ön személye, főjegyző ur, nem * íudja a lelkeket konszolidálni iít, ön nem tud majd megértéssel közeledni ennek a városnak lakói felé. Én r.em hiszem, hogy így lenne ez és mi komáromi lakosok sem akarjuk hinni. KÖRNYEt ELEK. M. walesi herceg1 beszéde a hirdetés fontosságáról — május 17. | Londoni jelentés szerint a wriesi herceg megnyitotta New-Castleben Észak-Anglia hatalmas árumintavásárát. A herceg szenzációt keltő megnyitó beszédet mondott. Ez volt az első eget a világ történeté ben, hogy egy trónörökös a hirdetés fontosságával és nemzetgazdasági jelentőségével foglalkozott. — El kelt ismerni, hogy komoly gazdasági válságban élünk — mondotta a herceg. — Ha ezt elismerjük, még nem vagyunk pesszimisták, sőS ellenkezőleg, ez a siker legfontosabb előfeltétele. Aboz, hogy gazdasági presztízsünket helyreállítsuk, bátorságra és merész fantáziára van szükség. Bátran kell szakítanunk minden olyan módszerrel, amely nem felel meg a mai idők legmodernebb szellemének és fantáziánk segítségével kell uj ötleteket és lehetőségeket keresnünk. — A gazdasági depressziók idején az üzletemberek és vállalkozók gyakran megbocsáíhstatianui peszszimistákká válnak és azt tartják, hogy a rossz konjunktúrában fölöslegesen kidobott pénz az, amit hirdetésre és reklámra költenek. Holott a logikus éppen az, hogy főképpen a súlyos időkben kell energikusan és bátran hozzálátni a hirdetéshez. Ez a legfontosabb eszköze annak, hogy kiláboljunk a kedvezőtlen helyzetből. A walesi herceget lelkesen ünnepelték nagyszabású beszéde alkalmából. Séták Komárom utcám 50—00 évvel ezelőtt. Irta: Vaskó István nyugalmazott takarékpénztári igazgató. XIV. Ha nem csalódom, a házat 1879. vagy 1880-bm eladták Poiony Lajosnak, a komáromi Népbank mostani pénztárosának s a család Győrbe költözött István és Frigyes fiaik s Mayer család kedvéért, hol én az öreg urat ugyhiszem akkor Deák Ferenc u cii szép emeletes házában néha meglátogattam, hogy átadjam Hefler Szilárd igazgatónk neki küldött üdvözletét akkor, midőn üzleti könyvek megrendelése miatt felutaztam. Természetesen az rendesen szombat délután történt s igy a vasárnapot a győri rokonok meglátogatásával egybekötve itt tölthettem el. Persze ezen kiküldetésem csak annyiban volt a Conió erárió, hogy az akkori vasúti költséget, ami talán alig haladta meg az 1 forint 60 krajcárt, megkaphattam volna ugyan, de azt sem igényeltem, a vasárnapi szabadságért, melynek délelőttjét különben az irodában kellett volna tölteni, étkezésre pidig úgy sem kelieít vendéglőbe menni, mert rokonaim azt nem engedték meg. Most pedig engedjék meg kedves kísérőim, hogy valami feiemlitendőnek tarlóit dolog miatt néhány percre viszszatérjek a Szent József kápolna elé. Hívnám Önökéi is, de tarlók tőle, hogy azon megérdemelt s őszinte választ adnák, hogy én már vissza nem megyek, meri alig várom már, hogy a végére érjünk. Igazuk volna s igy csak magam megyek, hogy eleget tegyek Fíllöp Zsigmond népbsnki igazgató kedves áartársamnak, ki a napokban azt mondotta, hogy elfelejtettem azt felemlíteni, hogy a nevezett Stent József kápolna volt az egyedüli kis templom városunkban, melynek abban az időben még faíornya volt. Igazat kellett adnom, mert tényleg uzy volt, de nem tartottam lényegesnek annak felemliíését. Néhány percig gondolkoztam is fölötte, hogy miért is tartotta nevezett kedves barátom ezt megemlítésre méltónak, de további oknyomozás nélkül is rájöttem, hogy Ö mint kullurélöíünk egyik krónikása, fontosságot tulajdonított annak, hogy fatornyunk már nincs, mert a hozzátartozó ház felépítése alkalmával a kápolna főié is a fatorony helyett egy lapos kis kupola került. Wirth! Károly a Komáromi Első Takarékpénztár igazgatójának háza az volt, melyben most a Földes-féle nyomdakönyv és papirkereskedás van. Ezt akkor vette át, midőn az egykori hires Siegier.féle nyomda, később Jókaikönyvnyomda részvénytársaság felszámolt. Ez volt a Siegler nyomda második állomása, mert az elődök Töltési, Weber Simon Péter, Wcinmüííer Bálint, később Weinmüüer Franciska s végűi Síegier Antal nyomdája oti volt áron sarok házban, melylyel szemben ma a komáromi vendéglősük szikvízsyára van. Valószínű tehát, hogy az 1706 ból és 1711 bő! származó és legrégibb Komáromi Kalendáriumok ezen nyomdából kerültek ki Egyebekben ezen és általában a Komáromi Nyomdászai és Komáromi Sajtó történetéi egy 192 oldalas munkájában megírta Baranyay Jő zsef dr. a Komáromi Lapok szerkesztője. Wiriht Károlynak egyébként míg egy háza volt az Eötvös József u'ca sarkán a mostani izr. menházzal szemben, Itt egy nagv kert is volt, a mi ma is hozzá tartozik. Ide járt délutánonként az öreg ur virágágyai*, díszcserjéit s gyümölcs fáit ápoígatnis virágaiban gyönyörködni. Ezen ház után következett dr. Klein Mihály Komáromvármegye tiszti főorvosának háza. Mint gimnázista gyakran megfordultam ebben a házban, mert egy iskolatársunk Boncz.aki később a közoktatásügyi minisztériumban miniszteri tanácsos lett itt volt nagyszüleinél 8 itt járt gimnáziumba. Nagyatyja távollétében gyakran végeztünk vegytani kísérleteket annak kis előszobájában. A Klein család tagjainak elköltözése s részben elhalálozása folytán a ház Meszlényi Mihály szabóiparos birtokába ment át s ott volt annak férfiszabó üzlete s műhelye, hol most Riszdorfer drogériája van. A kapun túli részen pedig Hacker és Neufeld villamossági és rádió üzlete s a Domnanovics féle gyümöícskereskcdés van ma. Ezt követte Tér fi József a Komáromi első takarékpénztár igazgatójának háza, melyben most a háztulajdonosnak Elbír! Józsefnek s Poülzer Mórnak kereskedése van. Úgy hiszem a családfő mint igen tekintélyes polgára városunknak nem ért el valami magas életkort s neje elhalálozása u án a házat eladták valami Nyifrai nevű texlilkereskedőnek. Ha már a családapa házáról és otthonáról sorrendben megemlékeztem, nem mulaszthatom el, ha csak néhány sorban is meg ne emlékezzem az ezen házban született és nevelkedett két kiváló fiáról, Tétfy Gyula és Térfy Béláról kik Magyarország újabb közéletének kimagásló alakjai és egyéniségei lettek, mert a hivatalos pályákon vajmi kevésnek kijutó legmagasabb miniszteri rangot érték el és pedig nem magas származásuk, hanem mindkelten nagy tudásuk, munkásságuk és egyéniségük révén: nékem mint egy emberöltőn át csak számokkal foglalsozó köznapi munkásnak, nincs szándékom városunk ezen két fiának szerepléséről, munkásságáról Írni mert ezt megtenni sem nem tudnám, d? hivatott sem vagyok reá, azt tegye meg az arra hivatott, ami meg is történt, mert Térfy Gyulának a kiváló jogtudós és kodifikátornak csak az aligmult hónapban váratlanul bekövetkezett halála alkalmával annak a iörvényaikoíás terén elért nagy eredményeiről széles látóköre s kimeríthetetlen ludásáról dr. Alapy Gyula a Komáromi Lspok ez évi 30 ik számában szép nekrológjában megemlékezett. Erén ház után jön az egykor a Scher név alatt ismert ház. Ezen házban kisgyermekkoromban három testvér lakóit, két nő s egy férfi. A hölgyek már abban az időben is jóval meghaladták a negyven évet a mindkettő hajadon volt. Férfi testvérüket is ismertem, de nem volt foglalkozása, de azt hiszem valami korán nyugalomba vonult tisztviselő, vagy katonatiszt lehetett. Boldogult édesanyámnak a nevezett kisasszonyok koriársai lehettek, mert vele néha néha én is megfordultam házuknál. Az utcai fronton hosszabb ideig kocsma volt. A ház már azon idő óta sok gazdát cserélt Ké y Páter vendéglős is volt tulajdonosa, aki után Németh János cipész, most pedig Nagy János ugyancsak cipész a ház tulajdonosa. A nyo’cvanas évek elején még vendéglő volt ott, melyet a fiatalság „szamár delelő vendéglőnek“ nevezett el. Folyt. köv. / ISt ős ««sitiiéitt tani A Szerencs* által különösen kegyeit felhívja Önt a most kezdődő 21. esi. osztálysorsjátékban való részvételre. Legmagasabb nyeremény jutalommal együtt esetleg Ke 2,000 000 Főnyeremény 1,000.000 Ke 175.000 drb sorsjegy. 87.500 nyeremény. Vegyen még ma sorsjegyet, hogy ön is 2,000.000 Kc-t nyerjen. Vi V* V* Ké: 80 — Ké: 40.— Ké: 20 — Komárom központjában 4 szobából és minden kényelmi helyiséggel. Cimet megmondja a kiadóhivatal.®
