Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-18 / 60. szám

1929 május 18. Komáromi Lapok 5. oldal m F I hí Kedvező vásárlási állom „Elbert“ divatáruházában, Nádor-u. 19. Leszállított Reklám árai: Férfi zephir ing ezelőtt (3B) most 27 Poupplin » (63) Angol Bemberg selyem harisnya » (30) Férfi hálóing » (46) 1 t. ajur férfi zsebk.» (36) Hosszú köpper alsónadrág(25) Női selyem ernyő ezelőtt (106) most 76 42 Női mosó bőrkeztyü » (40) » 33 Kötött mintás sokni » (3 60) > 2.60 25 Gyermek trikó » (7 50) » 5 35 Mosó játszó ruha kiárusitás(25) > 19 28 stb. stb. 20 Dús választékban fenti arányban: Strand gyapjú kostüm, gnmi sapka és cipő frottír Kepp, selyem ing pyjamas, pulóver, finom bőráru, vászon zsebkendő, férfi harisnya, flór trikó és sokkerü, sétabot, acél zsebkés, önborotva, selyem apaehkendő stb. Sport és szekrény gyermekkocsi gyári árakon 75—950 K ig. Masaryk elnök beszélgetése Wolff berlini egyetemi tanárral. Masaryk elnök a napokban fogadta Julius Wolffot, a kitűnő berlini nemzet­­gazdászí és tanári, akivel folytatott be­szélgetése tegnap jelent meg a bécsi „Neue Freie Presse“ hasábjain. Legér­dekesebb a beszélgetésnek az a része, amely Wolff tanárnak arra a kérdésére vonatkozott, hogy Csehszlovákia milyen viszonyban van Magyarvrszággal. Masa­­ryk elnök úgy nyilatkozott erről Wolff­­nak, hogy megérti Magyarországnak mai lelkiállapotát. Az ország területé­nek több mint kétharmad részét elvesz­tette, ami bizonyára jelent valamit. Ma két és félmillió magyar él az utódál­lamokban, ezekből 6 —700.000 Cseh Szlovákiában. Ami Magyarországban az ulódállambeli magyaroknak sorsáról el­­terjedt, nem felel meg a tényeknek. Mindegyik magyar területnek megvan­nak a maga iskolái. Masaryk elnök nincs személyesen ellene egy megérté­sen alapuló határkiigazitásnak, ettől a felfogástól azonban a kisantantnak többi politikusai távol vannak, mert akkor velük szemben is hasonló igényekkel lépne fel Magyarország. A kisantantnak ezek a többi államai pedig nem haj landók ilyen határkiigazitásokra. De a franciák is, meg az olaszok is nagyon konzervaiivek lesznek ezekben a kisebb­ségi kérdésekben — mondta Masaryk elnök. Ha Magyarország azonban a határ­­kiigazitás megvalósítását más mődszer­— május 17. rel akarná elérni, akkor tévedésbe esik. • A csehszlovák sajtóiroda jelenti: A „Neue Freie Presse“ tudósítójának jelentéséhez, amelyben Woiff tanárnak Masaryk elnökkel folytatott beszélgeté­séről számol be, a következőket közük: A közleményből magából látható, hogy a nyilatkozat formulázásáért a szerző viseli a felelősséget, aki azonfelül Wolff tanárnak és nem a köztársaság elnö­kének szavait idézi. A beszélgetés közlése egyébként nem is teljes és nem is pontos. Az elnök például ott, ahol a határkiigazitásról van szó, már előzőleg egyszer hasonló alkalommal kijelentette hogy ez a kér­dés nemcsak mireánk, hanem Magyar­­országra is tartozik és hogy Csehszlo­vákiának Magyarországgal szemben ugyanolyan követelései volnának. To­vábbá azt mondotta az elnök ur, hogy erről a kérdésről egyrészt a kisantant, másrészt más államok hozzájárulása nélkül egyáltalán nem lehet tárgyalni és hogy a békeszerződéseket tisztelet­ben kell tartani. Kétségtelen, hogy azok a szemre­hányások, melyekkel az elnök ur a magyar propagandát illette, pontosab­ban és részletesebben voltak formu­­lázva, mint azt a bécsi sajtó közli. Épugy egyes más kijelentéseknek for­­mulázása sem pontos. OLASZ ÉG ALATT (Kóborlások olasz földön) Dr. BARANYAY JÓZSEF. (6. FOLYTÁTAS.) Udine állomásán keresztül haladva, egy jóizü történetet mondtam el az uti­­társaknak Moro Silvio udínei anfiquá­­riusról, de ezt majd csak visszajövet mondom el a kedves olvasóknak, mert sokan már türelmetlenek, hogy mikor érek már Velencébe? Késő este van már, amikor Velence elővárosába, Velence-Mestrébe érünk. Innét kiindulva a négy kilométer hosszú sok sok ivezelü vasúti hídon át robo­gunk a szerelmesek Mekkája, Adria gyöngye, a tenger jegyese, Velence felé. amelynek villamos lámpái fánykoronát szőttek a tenger királynője fölé. Majd Velencébe, Velencének Santa Lucia állomásába érünk. — Itt vagyunk 1 A szállodánk, a Hotel Unió portása már várt ránk, elvették a podgyászain­­kat és az állomástól pár lépésnyire levő kényelmes, előkelő szállodába értünk, ahol elegáns szobák várnak reánk. Mi, Ipoviíz barátunkkal megnéztük Velence éjjeli életét. Elmegyünk pár trokióriába, osztériába, ahol speciális olasz ételeket eszünk és olasz bort iszunk. Aztán betérünk egy expresszóba. Itt pompás feketekávét kapni. Ezek fényes, ragyogó üzletek. Rendesen egyik részében trafik van, a másik részében frissítőket árulnak. Leülni itt nem szo­kás, alig van 1—2 kis tenyérnyi asztal az egész helyiségben kevés székkel. Az olaszok állva isszák meg a rendelt italt a legelőkelőbb vendégtől le a legegy­szerűbb munkásig. A pulton van egy hatalmas ragyogó fémből készült, kazánszerü alkotmány tele csapokkal. Ebben főzik a vendég szemeláttára a pompás fekete kávét, az expresszót. A frissen őrölt kávét bele­teszik egy tégelybe, forró gőzt eresz­tenek rá és a csap alá tett csészébe lecsepeg az illatos, aromás, zamatos, pompás feketekávé. Olt a pult mellett meg is isszuk. A komáromi lumpok, amikor egyik kávéházból kijönnek, gyakran hangoz­tatják, hogy — Gyerünk be egy másikba is, de csak egy szolid feketére. Ebből aztán rendesen több fekete is lesz. Az olasz expresszó előtt elhaladó ne tegyen olyan könnyelmű kijelentést, hogy csak egy szolid feketére megy be, mert az olasz feketekávé olyan jó, hogy abbój 2-3 csészével is szívesen meg­iszik az ember. És még hozzá hallatlan olcsó, nem kerül többe 95 fillérnél. Amikor hazamentünk és lefeküdtünk, én nem tudtam elaludni. Régi emlékek gyötörtek és valami legyőzhetetlen vágy vonzott, hogy le a tengerhez, a lagú­nákhoz, a gondolákhoz. A társam mé­lyen aludt, gyorsan felöltözködtem, a pénzemet otthagytam, csak pár lírát tettem zsebre, amit az utón csereberéltem egyik utiíársammal, mert a többi pén­zemet Ipovifz barátom kezelte. Kilopódzkodtam a szobámból, le a lépcsőn, ki a kapun s le a Nagy csa­tornához, a Canal Grandehoz, a gon­dolásokhoz. Beleülni a gondolába, ebbe az ősrégi velencei közlekedési eszközbe, amely kivette a részét a fényből, a pompából, a gyászból, a rettegésből, a borzadály­­ból. Könny és mosoly, szerelmes csók és bosszúálló tör, vidám kacaj és ha­­lálhörgés váltakozva kiséri a gondola több százados történetét, mert a gon­dolákban nemcsak szerelmes csókok csattantak el, hanem gyilkos tőrök is fel-felvillantak ... A bárkás, a gondolás hamar meg­értett, hogy egy órai gondolázásről van szó. Többet kert, mint én Ígértem, de zsebeimet tüntetőleg kiforgattam, azzal muiattam, hogy nincs több. Ezzel azt is jelezni akartam, hogy engem nem volna érdemes a lagúnába dobni listen bocsásson meg nekem, hogy ilyet mertem gondolni a gondolásról. A villanyfénytől megvilágított, a víz­ből kinőtt márványpaloták az ezeregyéj meséinek káprázatos pompáját jutatták eszembe. Amint igy haladunk, egyszerre cso­dás hangok ütik meg a fülemet. Az egyik márványpalota emeleti oszlopos folyosójáról csengve szól a dal. Valaki ott az erkélyen enekel és pedig ma­gyarul. Azt énekelte, hogy: Szeretnék május éjszakákon Ejlopni minden orgonát, S amíg ölel az édes álom, Diszitni véle kis szobád, S mikor szived az üdvre dobban, Szeretnék mézet lopni ottan, Csókolni édes ajkadat... Minden hiába | Nem szabad t Igen, magyar dal! Földink, Antal Iván neves költőnk versére szerzett Balázs Árpád nóta. A gondolásnak inlettem, hogy evez­zen egészen a palota tövébe, ahonnét az édes bús magyar nóta sirva, fájón végig zokogott a bűbájos velencei éj­szakában . .. Szerettem volna felkiáltani az er­kélyre örömömben a magyar dal hal­latára, de aztán csendben maradiam, hogy ne zavarjam a bűbájos velencei éj megrészegítő varázsát. Alig csendesült el a bájos Balázs­­nóta, máris újabb magyar dal csendült le az erkélyről: Néha-néha visszatérnek a tavaszi álmok, Néha úgy feldobog a szivem. Hogy csak nékem nyílnak mind a legszebbik Néha-néha még el is hiszem, [virágok. Néha-néha úgy érzem, hogy sose fájt a lelkem, Hogy az élet csak muzsikaszó, S hogy a tavasz régen elmúlt, szinte elfelejtem, S a szivemre egyre hull a hó, Hull a hó. Nincsen időm sokáig arra gondol­nom, hogy ez volt valamikor az én kedves nótám, mert újra más dal csen­dül fel. Eddig férfi énekelt, most ked­ves leányhang dalolja Ányos Laci egyik legszebb nótáját: ' Messze mentél, nagyon messze, Talán sose látlak, Félek, hogy majd vége lesz a Szép szerelmi nyárnak ... Féltelek a széltől. .. Égő napsugártól, Féltem a te szerelmedet Az elhervadástól. Aztán pár percnyi csend és az egyik gondolából felhangzik a Santa Lucia! A refrén végtelen megkapó: óh! Santa Lucia! óh! Santa Lucia! Az erkély énekesei se maiadnak né­mán. A féifi énekli ezt a bájos gondola­dalt: Suttogó esti szellő Surranj be ablakán, Súgjad a fülébe: Hogy ő a legszebb lány! Nappal gondolámon, Éjjel nyoszolyámon Milióra! Rólad álmodom! Lehetett volna ezt a gyönyörűséges velencei hangversenyt mással befejezni, mint Offenbsch Hoffmann meséi bű­bájos barkarolájával? Ezt a nő és a férfi duettben énekelte: Bűbájos éj, Szerelmi kéj. Benned terem a mámor! Azután csend lett, elhallgatott min­den az erkélyen s én lent a vízből ki­nőtt csodaszép márványpalota karcsú oszlopai tövében ringó gondolában ülve ezer kérdésre kerestem egyszerre fele­letet. Kik voltak ezek a magyar éne­kesek, nyaralók, vagy boldog, szerel­mes nászutasok? A gondolásom az erkélyre mutatva erősen hangoztatta, hogy — Ungerezel Ungereze! Hogy t. i. azok ott magyarok. Aztán a Roaltó-hid alatt elevezvén, visszatértünk oda, ahonét kiindultunk, a vasúti állomás melletti kikötőbe. A szállodába visszatérvén, hamar el­aludtam s nagyon szépeket álmodtam. A gyönyörű, magyar nótás gondolázásró’ álmodtam tovább. Reggelre már alig tudtam elválasztani, hogy mi is volt az álom és mi a valóság. (Folytatjuk.) Adamson nem bir szembenézni a halállá A Graf Zeppelin leszállóit Toulonban. 2^ Párisi jelentés szerint tegnap délután 3 órakor a léghajó hasztalanul kísérelte Imeg a kikötést Monteümarnál. Későbbi jelentés szerint a léghajó a tr.arseillesi repülőtér felé tart. Este 8 órától kezdve a Graf Zeppe­lin 100 méter magasságban a fouloni repülőtér felett manövrirozott és elő­készületeket tett a leszállásra. Röviddel esti 8 óra után a léghajó a touloni repülőtéren, Cuers Pierre­­feux-ben simán leszállóit. A kikötés este 8 óra 35 perckor történt. A léghajó már a hangárban van.

Next

/
Thumbnails
Contents