Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-11 / 57. szám

1929. május 11. Komáromi Lapok 8. oldal. Boldog pünkösdi ünnepeket csak Dr. Oetker-féle pünkösdi tortával! 5 dkg va]at 12 dkg cukorral és 3 tojássárgájával habosra keverünk, 1 csomag Di. OETKER-féle v an illinc ukrot, V8 liter tejfelt, 1 narancs levét és héját, 8 dkg hámozott Őrölt mandulát, 16 dkg lisztet, melybe fél csomag dr. OET­KER-féle sütőport keverünk, végül a 3 fehérje kemény habját. Közepes tűz mellett sütjük, kihűlve a tésztát ketté­vágjuk, gyümölcsízzel megtöltjük, felül mázzal bevonjuk. Az uj, kb. 160 elsőrangú receptet tartalmaié, — 84 színes képpel illusztrált Dr. OETKER- féle receptkönyv minden idevágó üzletben önköltségi áront K£ 1,50 kapható. — Ha ott kifogyott volna, úgy'közvetlenül küldi Dr. A. OETKER, Brünn. Fakóvezekény ma még jelentéktelen kisközség, lehet, hogy a jövőben Szlovenszkó egyik jelentős ipari helye lesz. Hatalmas területen 13 percenfes bitumeniaríalmu földet fedeztek fel Fajkürt és Vezekény községek közt. — Saját tudósítónktól. — Garamvölgy, május 10. A párkány—lévai vasúti vonal mentén fekszik Fakóvezekény kisközség. Állo­mása nincs, Nagysallő jelenti ennek a kisközségnek a világgal való össze­kapcsolódását. Lankás völgyben tétül el a kis falu, amelynek mindössze ezer lakosa van. Rendszeretö nép lakja a falu*, amely kellemes benyomást kelt az emberben. Szlovák az anyanyelvűk, de mind beszélnek magyarul, mert a környék falvai nagyobbrészt magyar­nyelvű falvak. Fakóvezekénynek semmi jelentősége nem volt eddig és nincs is még: de lehet, hogy a kis falu nagyszerű ipar­teleppé fejlődik ki és Szlovenszkó gaz­dasági életében jelentős szerepet tölthet be. Pár év óta kiderült, hogy a község határában mintegy 800 holdnyi terje­delemben bitumentartalmu a föld. Mint ismeretes, a bitument földi viaszknak nevezik és aszfalt, kátrány és egyéb ilyen olajos anyagok kiter­melésére használják. Ez a bilumen­­tartalmu föld Fajkürt és Vezekény községek között terül el. Az egyik ottani földbirtokosnak feltűnt, hogy a föld szántásakor felvetődtek olajos, föl­des, zsíros rögök. Később próbát tet­tek és megállapították, ha az olajos I rögöket meggyuj'ják, tüzet fognak. A i föld bifumentartalma igy a laikusok előtt is nyilvánvaló leit, de szakember is megállapította azt. A soproni, azelőtt Selmecbányái bányászai akadémia egyik tanára, Széky János mintegy két évvel ezelőtt vegyileg megvizsgálta ezt a fakóvezekény! bilumentgyanus földet és megállapította, hogy ez a föld csakugyan 13 százalékos bitumentartalommal bir. Ha csakugyan igaz ez, úgy Széky vizsgálata szerint a fakovezekényi bitementarialmu föld lenne Középeurőpa legjobb ilyen földje, mert az erd.lyi bi'u­­mentelepek csak 9 százalékos bi-umen tartalmú földdel rendel­keznek. Mindezt Fakóvezekény főjegyzőjétől, Kubik Ferenclől tudtam meg, aki el­mondta, hogy a biiumeniartaimu föld értékesítésére ő, az apósa, Babó Me­­dárd érsekujvári földbirtokos és Weisz Oszkár fakóvezekényi földbirtokos annak idején össze álltak és a terü­let bányászati jogát meg is szerezték ! a besztercebányai bányakapitányságtól, ahová azóta is fizetnek évente 1500— 1600 korona illetéket, hogy a további kutatási jogot megtarthassák. Ez a három tagból álló konzorcium gondolt arra, hogy a bitumentartal­mu főidet kiaknázza és evégből össze­adtak 50000 koronát. Természetes ilyen vállalkozás megindításához sok­kal nagyobb tőke szükséges, legalább 300 000 ezer korona. Az 50.000 ko­ronát arra fordították, hogy a salgótarjáni bányamérnökség ál­tal egy kézi fúróval Széky ellen­őrzése mellett megfúrták a földet mintegy hatvan méternyire. A fúrás azonban nem járt a várt eredménnyel, minden bizonnyal, mert sokkal mélyebbre kelielt volna a fúrást eszközölni, de erre már nem volt pén­zük. A biiumeniartaimu föld egyelőre tehát kihasználatlan még. Legutóbb a Vacuum Oil Company cég, amelynek, mint isméretes Dunaalmason van a telepe, küldött ki Pozsonyból egy em­bert és tárgyalásokba bocsátkoztak a kutatási joggal biró személyekkel. En­nek azonban már egy hónapja van, de a Vacuum Oil Company nem kül­död semmi értesítést nekik. Még annak idején az egbelli állami olajtelepről is megfordultak itt érdeklődők, többek közt egy mérnök is, aki megígérte, hogy közli majd a vizsgálat eredmé­nyér, amit eddig nem tett meg. Nem valósíirü, hogy az állam még egyszer próbálna ilyen vállalkozásba menni, mert hiszen az egbelli fúrások nem hozták meg a várt eredményt, ami megcsappantotta a vállalkozási kedvét. Mindenesetre a fakóvazekényi földr és megjön az utolsó Ítélet is. Oít aztán egész éjszaka hegedülhet, ha akar. Róna éjjel pár szóyal elmondta a dolgot a fogolynak és csodálkozva látta, hogy a hegedűművész elcsendesül és belenyugszik a dologba. Csakhogy most Róna járt föl és alá a folyosón, mint egy ketrecbe zárt rab ! Folyton a hegedűn járt az esze, folyton az ősére gondolt, meg-megállóit Lyubovszky Kazimir cellája előtt és szomorúan nézte tulvilági arcát, izzó szemét és egy éjjel nem tudta megállani, reked­ten tőrt fel az ajkán a kérdés: — Művész ur, mondja, ki volt az az asszony, akit megölt? A fogoly tétova szemmel nézett rá. — Nem mindegy az, testvér? Asz­­szony volt . . . Szép volt ... A sze­retőm volt ... S az utolsó ítélet megérkezett. Egy reggel átvitték Lyubovszky Kazimirt a siralomházba. Róna Gergely kéredz­­kedett hozzá őrül és bejelentette az igazgatónak, hogy a fogoly utolsó ké­rését teljesiti. Beadja neki a hegedűt. Amikor a fogoly kezébe vette a hangszert, remegő, reszkető kézzel simogatta körül. Megkopogtatta. Bele­nézett, Azután úgy tartotta a két ke­zében, mintha a kedvese volna és úgy hullatta rá könnyeit, mint aki örökre búcsúzik tőle. Róna megrendültén figyelte. S a művész elfelejtett mindent. Hir­telen álla alá kapta a hegedűt s szilaj lendülettel próbált rajta végig egyetlen gyöngyöző futamot. Megdöbbenve állt meg. Csodálkozva emelte szemét Ró­nára. — Honnan van ez a hegedű ? Róna beleremegett. — Az enyéml Családi örökség ! történetét. A művésznek nem kellett sem étel, sem ital. Nem beszélt a pappal Nem felelt senkinek. Egyetlen egy s;ó nem hagyta el ajkát. Nem hallott. Nem látott. Szeme karikára tágult, vérpiros ajka kettényilt, arca sápadtabb lett mint valaha, teste megfeszült, hoss;u, fehér ujjai részegen szaladgáltak össze-vissza a húrokon s a vonója zökkenő nélkül, simán, mint a lehelet simogatta bele csodálatos hangokba remegő húrokat... Az egész fogházban elterjedt a hir, — A halálraítélt hegedüli Róna ott tántorgott, ott kóválygott a siralomház körű). Már azt se tudta, börtönőr e, vagy pedig fogoly? A lelke mélyéből — mintha apró robbanások­kal történt volna — egymásután szök­tek fel a rég eltemetett dalok tetemei. Egyre többi Egyre többi Már ott állott, ott lobogott egész erdő belőlük. Csak sóhajtott nagyokat, majd kiszakadt a lelke és úgy érezte, magát, mint a részegek . . . S a fogház falai között sikongva, sirva visszhangzott játéka Lyubovszky Kazimircak, Mintha az egész emberiség bele zokogott volna benne. Egyetlen ívben, töretlen erővel emelkedett játéka a magasba, hogy azután egy hirtelen összeroppanással, lelketrázó viharban essen térdre a börföncellák ajtajai előtt. Mintha mondaná . . . — Miatyánk Isten, ki vagy a meny­­nyekben . . . Minden rab füle szomjasan hallgatta. A műhelyekben megállt a munka, A foglyok lábujjhegyen végezték sétájukat. A börtönőrök kérges szive is meg­enyhült. A tisztviselők szeme könnyes i lett. Valami csodálatos, ünnepi haDgu­­[ latot kapott a focház. szeres erővel zuhogott keresztül a folyo­sókon és tavaszi áradatként öntötte el a fogház celláit. Lyubovszky Kazimir hegedűje most fogott bele az igazi játékba. Lassú, csendes emelkedéssel ölelte fel a melódiát, kétségbeesett, gyötrődő erővel hajította el újra ma­gától, újra felkapta és úgy labdázott vele, mintha a fogház rabjainak piros szivével játszadozott volna . . . Senki sem aludt. ■ . Róna Gergely sem . . . A halálraítélt hegedült! Valami földöntúli, borzalmas lendület kapta szárnyra a játékát, boszorkányos, hátborzongató sikongások szakadtak fel a húrokból, utána pedig lassú rin­­gásban, mint a tenger, öntötte el a levegőt az Ave Mária ... Róna Gergely nem bírta . .. Otromba nagy fejét beletemette nehéz, kérges tenyerébe és ujjai között áttört az em­beri lélek forrása, a könnyek vize ... Azután egyszerre minden átmenet nélkül, mintha durva kéz markolt volna bele a melódiák csodálatos selyemfá­­tyolába, egyetlen rántással tépett szét mindent. . . Elhallgatott a dal ,.. Tompa haraggal, egy hatalmas állat felszabadult ordításával tört életre a megbilincselt csend. Róna Gergely fel­ugrott. Nem, ő nem engedi l Kinyitja előtte az ajtókat! Szabadon eDgedil Nem bánja, akármi lesz! Érzi, ludja, hogy ezt kell tennie! Daliás, hegedűs őse igy akarja 1,.. Nehéz csizmája vé­­gigdöngött a folyosó kövezetén, ahogy a siralomház ajtajáig futott. Felrán­tottal . .. Lyubovszky Kazimir ott feküdt a földön csendesen, falfehéren . . . Bol­dog halálba muzsikálta szivét a Róna Gergely hegedűje . . . Szenved Ön rheumában ? Kérdezze meg orvosát, hogy mit tegyen és vásároljon ALPA menthol-sósborszeszt. * Az „Alpa“ bedörzsölés enyhiti fájdalmait, élén­kíti a vérkeringést, meg­adja a testnek szükséges táplálékot, erősiti az iz­mokat és jólesően hat az idegekre. 919 vonatkozó több vizsgálat állapította meg, hogy a fold bitumentartalmu és a vizsgálatok mind kielégítőnek mu­tatkoztak. Csupán az a kérdés, hogy van-é annyi föld, mennyisé­get illetőleg, amiért érdemes egy vállalkozónak a kutatásokat tovább folytatni. Éppen ezért lenne szükséges, több helyen végezni a fúrásokat és pedig mélyebbre is mint hatvan méteres mélységre, de ezek a fúrások nagyobb, esetleg milliós tőkét is kívánnak. Lehet, hogy akad egy élelmes és nagy tökével rendelkező vállalkozó, vagy társaság Cs a fakóvezekényi bitumen­­tartalmu föld nem marad kiaknázalla­­oul. Az is lehet, hogy a bitumentartal­mu fold csakugyan nagy mennyiség­ben terül el ennek a vidéknek mélyében és akkor valóban érdemes volt a vál­lalkozásba belekezdeni. Lehet, hogy a ma még egyszerű kis Fakóvezekényből, ha nem is holnsp, vagy holnap után, de a jövőben jelentős ipartelep létesül... Ki tudja ? Környei Elek. Utazás az uszoda körül. Ma, amikor a betegesen hiú embe­rek keresik az alkalmat, hogy mikor és hogyan jubitáltathalják meg magukat, s ha én is ebben a betegségben tetedze­­nék, én is jubileumot ülhetnék, mert most irok ötvenedszer a komáromi uszo­dáról. De ezért nem gratulációt érdemelnék, hanem igazában véve őszinte részvétet, mert ez bizony nem tartozott a kelle­mes foglalkozások közé. Aki ismeri a kisvárosok marsdiságát, kOzOnyét, nem­törődömségét, az még nem ismeri a komáromi közönyt, mert ez hatványo­zottabban nagyobb, mint más városok közönye. Ilyen közönyt megtörni nem kis dolog és nem egyszer látszott az egész küzdelem meddőnek és eredmény­telennek, ami legtöbbször lehangolja az embert. De azért nem kedvetlenedtem el és tovább hangoztattam, hogy ne várjunk a városra, vegye kezébe az ügyet a közönség 8 legfőképen az iskolák ve­zetősége. Nagy örömmel értesültem, hogy ez utóbbi tanácsom megértő talajra talált és egyik lelkes tanár nagy ambícióval, dicséretes agilitással vette kezébe a dol­got, hogy szinte öröm volt nézni és szentül hiitem, hogy az idén már a Sportegylet gyerekmentes lesz és csak a nagyok, a felnőttek fürödhetnek ott. Gyermeknevelés szempontjából is fon­tos, hogy a gyerekek ne nagyon sokat legyenek a felnőttek között és ez száz­szorosán áll a fürdésre. A felnőttek között ma már sajnos mind nagyobb tért hóditó, nagyon is szellemű, nem is két, hanem nagyon is egy értelmű si­kamlós társalgási modor éppen nem való a gyerek füleknek, mert sajnos, legtöbb felnőtt nem néz előbb körül, hogy sikamlós vicceit nem hallják-e mPor a ovprmalrab? A ouormnbnlr 4hor

Next

/
Thumbnails
Contents