Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-05-11 / 57. szám
4. oldal, Komiromi Lapok 1929. május 11. Mindenki r „ELBERT“ divatáruháza 5 Nád«sa*«u. 19. leszállított uj reklámárairól beszél. Férfi zephir Ing 27—40—55, hálóing diszifelt 35, kemény és félkemény gallér 4.50, mosó selyem harisnya 8.50, 15, 20, Alpacca evőkészlet 15, kanál 6, kávés 3. — Női selyem ernyő 75, divat retikül 15-25 Kő stb. Szép választékban Poupplin ing, Pyjamas, nyakkendő különlegességek, Erco „Gold“ gallér (újdonság), mosó játszó ruha, flór trikó, sok kerli, vászon zsebkendő, kötött kosztüm stb. Sport- és szekrény gyermekkocsik, baba kelengye, létra kelengye gyári árban.' azt hallják meg, amit éppen nem volna szabad. A gyermek fantázia aztán működésbe jön és a fiatal agyat nagyon is felesleges ballasztokkal terheli meg. Ebbő! a szempontból is csak örültem, hogy az idén lesz diák és gyermek uszoda. Az örömömben persze volt egy kis önzés is, mert nem mindig kellemes gyereklárma között napozni és fürödni. Legnagyobb örömmel adtunk tehát helyet a keddi számunkban a prepa ganda cikknek. A mozgalom vezetői kérésére szívesen nyomattunk abból a számból Söbbet és küidiük szét, megküldtük többek között az összes tanintézeteknek, Slb. 8tb. A mozgalom vezelői által a iuiturpalotába összehívott értekezletet Külön is ajánlottuk a nagyközönség figyelmébe, hogy azon minél többen vegyenek részt. Félreértések elkerülése végett itt ki kell jelentenem, hogy azt az értekezletet nem a Komáromi Lapok szerkesztősége hívta össze. Mi csak buzdíioímrk a gyűlésen való megjelenésre. Mi lelkes propagálói voltunk és leszünk ez ügynek s ezért nem várunk se elismerési, se köszönetét. Továbbra is kitartunk az ügy melleit. Mily nagy volt azonban a meglepitése azoknak, akik biztosra yeiíék, hogy a nagy szeretettel, lelkesedéssel megindult mozgalom sikerét derékon ketté tört, illetve a város ígérete leszerelte a mozgalmat. A váro3 ugyanis megígérte, hogy az idén megkezdi az uszoda építését és jövő esztendőre meg is lesz az uszoda. Az én szerény véleményem szerint nem kellett volna a szépen megindult mozgalmat abbahagyni. Hiszen igy megint egy évet veszít a komáromi ifjúság az uszoda tekintetében. Meg kellett volna csinálni az ideiglenes uszodát, s ha a város be tudja váltani az ígéretet, azt egyszerűen át kellett volna adni a népfürdő céljaira, mert az uszoda létesítése még nem oldja meg a kérdést, annak mego'dása csak akkor lesz teljes, ha népfürdőt is létesít a város. Nem lett volna szabad az ifjúságot egy évre megfosztani a fürdés örömeitől. Ki tudja, hogy megint micsoda akadályok merülnek fel a rendszeres uszoda létesítésénél. Ami biztos, az bizlos. m * Biró Lucián a komáromi összes cserkészek nevében kérvényt nyújtott be a városi tanácsnak, melyet a tanács teljesitett is, azaz kilátásba helyezte a kérelmezőnek, hogy odaadja a felállítandó ideiglenes diákfürdő létesítéséhsz a régi uszoda még használható alkatrészeit és ezen felül 5000 korona szubvenciót, Mikor Biró ezt a csütörtök iskolai és szülői értekezletet megelőző 8zükebb iskolai bizottságnak élőt? jesztetie, ott a pedagógusok, orvosok és építészi szakértők véleményének elhang zása után Bírónak ellenzéke akadt, mely kimondotta, hogy ezt az ideiglenes uszodát nem érdemes felállítani, mert ezzel a kérdés meg nem oldódik s a város csak annál inkább ráérne most a rendes és minden igénynek megfelelő uszodát felépíteni. Biró helyt adóit annak az indítványnak, hogy a cserkészek benyújtott Kérvényéi visszavonja, illetve a már megadott segélyt ne fogadja el. Biró ennek értelmében a csütörtöki szülői és iskolai értekezleten uj indítványt terje8zielt elő: épilse fel a város vagy az 1926 ban készült körülbelül 100 ezer j korona befektetéssel tervbevett vas« pontonos uszodát, de bármelyiket is határozza el, kezdje el a felépítését még ezen a tavaszon, hogy a jövő nyáron okvetlenül meglegyen. Úgy érzi ugyanis, hegy azí a nyugtalanságot, melyet az uszoda nagy hiánya miatt mindenki érez, csak úgy tudja a város eloszlatni, ha az uszoda megépítését még a jelen szezon alatt elkezdi s nem halasztja a bizonytalan „jövőre.“ A továbbiakban kitért arrs, hogy nagy tévedés az, mintha ő az uszodát cssk a gimnazista vsgy úri gyerekek részére akarná megsürgetni. Kifej i, hogy éppen a gimnázium ifjúsága az, mely többé kevésbbé e téren ki van elégítve, mert a fiuk egy része cserkész, egy másik része módosabb szülő gyermeke, akik nek egy kis nyaralás is jut s egv harmadik része vidéki, amely akár Gu án, akár Keszfgfaiván, akár a Z.iíva, akár a Garami mentén nyáron úgyis fürdik, ellenben mindezt nem lehet elmondani az elemi és polgári, valamint a ianonc iskolák növendékeiről! MBHWgS8BBWBEBWBBBHWígWtKIBrroiWíffTIBli ff? Néhány szó a komáromi uszodáról! — Beküldőit cikk. — A „Komáromi Lapok“ keddi száma ban olvastunk Bíró Lucián főgimnáziumi tanár ur tollából először a Vágdunán fgiáíliiándó diákuszodaról. A gondolat az övé, de a felvéteti eszme mindnyájunké, komáromi ;zülőfeé, akik gyermekeink egészségéért aggódtunk ha nem fürödhetett s az éleiéért, ha fürdőit. Hiába kUéríüs el gyermekeinket a szabad vkbtn való fürdéshez, hogy vigyázzunk rájuk — vájjon megtudjuk e menteni, ha a viz láthatatlan fenekén egy szerencsétlen lépéssel mélyebbre jutnak. Hiába minden, ha magunk sem tudunk úszni, — a szemünk láttára metül e! legdrágább kincsünk, gyermekünk. Ha néikü ürk mennek el, ezer aggodalommal várjuk, mikor jönnek visszh, nem éri e őket valami baj? Remegve lessük az órái ha a megszabott időben nem érkeznek haza. Úgy képzelem, hogy a sok aggódó szülői szív mind egy-egy rád ó leadóállomás, melyeknek dobbanása az átheren keresztül jutott el Biró tanár ur vevőkkészüiékéhez s olyant dobbant belül, hogy az ész is meghallotta. S megszületett a gondolat Komáromnak diákuszoda kell. Kell 1 S megindult a nemes akció, gyűlést hívtak egybe. Mikor fefelá mentem a lépcsőn reménytől dagadt a szivem, tesz uszodánk! Benn azonban a gyűlésen petéről-percre fogyott a reményem. Félő, hogy ezzel az uszodával sohasem le szünk kinn a vízből. Megfeneklünk a keliő tőke hiánya s a széthúzás miait. Az egész gyűlésből aztsrüíiem le, hogy lesz uszodánk, ha ez idén nem is, de pár év mu'va feltétlenül. P,dig ami késik múlik. Míg fejemet lógatva jövök le a lépcsőn, szórnom tekintetem a szent András tornyára tévedj Milyen hatalmas, rrPyen tr,ag3s I Úgy nézem mintha most látnám először. Hogyan építették fői, úgy s nem egészben tették ide? Nem, kicsiny légi kből van összerakva. Egy tégla, egy korona. És dacára, hogy nem szoktam plrg zálni, önkéntelenül Környei szerkesztő ur eszméjére gondoltam, ahogyan ő a Jókai kölcsönveszem ezt az eszmét s szeretnék egy pár komáromi úrasszonnyal házróLházra járni azért a bizonyos egy koronáért. (Ha többet kapunk sem utasíthatjuk vissza.) Azért ne tessék megijedni, a Jókai szoborra szánt egy koronákat nem viäszük el, az minden komáromi, sőt minden szlovenszkói ember szive és zsebe mélyén óit van — néhol sokadmagával. Én is megígérem, hogy megduplázom, csak ezért a kis huncutságért ne törje össze a pala vesszőmet. A gyűjtésen kívül még gyorsan betanulható kabarék előadását tartanám célravezetőnek Ezí meg lehelne esetleg pünkösdre valósítani, ami már egy pár ezer koronát jövedelmezne. Már valahogy úgy vagyunk, hogy önkéntelenül is kinyújtjuk a másik kezünket ha az egyikkei adunk valamit, hogy mit kapunk érié. Jótékony célra rendezett előadások anyagilag majd mi*dig sikerülnek, mert mig szivünk az önérzettől dagad, hogy jót cselekedtünk, számításra alkotott eszünk is megnyugszik, hiszen szórakoztunk érte. Azért kérem e nemes mozgalom vezetőit — adjon nekünk is módot hogy segíthessünk. Mi néhányan, hogy kérhessünk, a sok-sok komáromi szülőnek, hogy adhasson. Fogadják jó szívvel a sok női kezet, örnely ha kisebb is mint az erős férfikéz, ütni tatán nem íud olyan nagyot, de simogatni feltétlen jobban lud S mi most simogatni akarunk — sok sok redől elsimítani az aggódó szülők homlokáról. Jedlicska Istvánné. COWftISHI S I B M*« COPIMUVSEN Adamson önkéntelen méríékletességi propagandája Sétáik Komárom utcain 50-60 évvel ezelőtt. Ma: Vaskó István nyugalmazott takarékpénztári igazgató. XIII, Most pedig álljunk meg sz 1845. évben megalakult Komáromi Takörét pínz tár háza előd. Bár én is 43 évei töltöttem e! egy íársintézet szolgálatában, igy a nevezeti takarékpénztár éleiében történt események s személyi változások te jesen ismertek voltak előttem, de még sem foglalkozom vele, mer! hisz annak 50 éves fennállása emlékére irt történetéi 1896 évben, h hál Magyarország millenáris évében. Csépi Dani ügyvéd, az intézetnek akkori ügyésze, már megiría. Ezen a fakarékpénzíár 50 éves s mindenre kiterjedő Krónikája felölel minden változás*, ismerteti alapítóit, részvényeseit, igazga-, tőit. igazgató bizottsága s tisztviselőinek névsoréi s belélete minden eseményeit. Cssk egyben néni történ! változás a megalakulás idejéiői máig terjedő 84 év alatt, mert ma is ott mőködik, ahol azt 1845 ben megkezdette, csak építkezések s átalakítások folytán helyisé gei bővültek ki. Egyebekben az évek múltával minden megvál ozott a természeípararicsoüa s ár alakító törvénye szerint. Ezelőtt 50 évvel a veze!ők s liszt viselők nekünk mind ö egunik voltak, mert mi, a szemlélők voüunk fiatalok, mig ma a vezetők s tisztviselők fiafa lók, mi p dig ezen fétszázzd alatt nemcsak megderesediün!-', hanem meg is ős?ü!tünk. No d: ez n ne aggódjunk, meri igy volt ez mird g és marad is levő ház ma Lenhardt Mihályé. Egykoion Wagner, Tóih, Baus ädter, Komjáthy-ház volt évtizedekig sütödékkel. Innét kerültek ki a naponta kétszer is frissen sült kávéházi vajas sütemények s vendéglői pompás sóskifiik 8 császárzsömlék. A kapun túl, mint ma is, fedrászüz’et volt, valemi Oltó nevű, lajtorjamagasságú fodrászé, akinek foghúzásra is volt képesítése. Persze akkor még nem ismerték a fogak konzerválását, megmentését, nem ismerték a mflfogakaf, aranykupák és arany hidakat. Akkor az a prirc pium járta, ha rossz, ki kell huzni s garantálták is, hogy az többé fájni nem fog. A mellette levő kis házban Keresztes Pálnak volt szíjgyártó üzlete s boltja, mely később Friedrich Sándor sütőmester háza leit. Az ezt követő nsgy Szontai ház Diősy Antal cukrász háza volt, melyét eladása idejében Fried József üveges és poreelánkereskedő vásárolt meg s ma özvegyének tulajdona. Ezen most isméi tetett, egykoron Diósy Antal cukrász házát a vele szemben álló háztól egy, a nagyon szűk voltánál fogva u cának nem nevezhető köz válaszroüa el egymástól s ezért, ha jól tudom, Schilling-köznek is nevezték. Ezen közben egymással szembejövő két kccsi a ház faláig a járdára ment, amíg a másik melletie elhaladt. Ezen később azonbrn segítve lett, mett midőn a szemben lévő Schilling-házat a
