Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-11 / 57. szám

2. oldal. Komáromi Lamofe I9S9. május 1'1. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ mosószappant! Győződjék meg rólal tűrhetetlen állapotok javítása s főleg a vadvédelem érdekében is. Szóval e mozgalom hivatva van a vadászat szép mesterségét visszavezetni ama ideális alapokra, melyekre azt a hosszú gya­korlati tények és a természet kincsei iránti szeretet építették. A járási vadászati védegylet megala­kulása óta már egy ízben tartott íáto= gátolt választmányi gyűlést, hol legfő­képpen ama rendkívüli teendők képezték a megbeszélés tárgyát, miket a rette­netes hideg tél szülte vad pusztulások és vad pusztítások (esznek szükségessé. E tárgyban a védegylet választmánya javaslattal fordult a közigazgatási ható­sághoz oly értelemben, hogy a rend­kívüli állapotokra való tekintettel gon­doskodás történjék a vad rendkívüli védelme érdekében. Országos hivatal ennyit sem akar javas­latba hozni, mert hiszen ha elfogadta volna a járási hivatal indítványát, ame­lyet a legszigorúbb skrupulózitással készítettek el az itteni régi vármegye­­házán, akkor nem kérne be külön fel­világosítást Komárom városától, hanem jóakaratulag fölterjesztené a belügy­miniszterhez a szanálási alapból való részesedés céljából. Nem lehet eltitkolni megütközésün­ket e játék feleit, amelyet nem tartunk méltónak sem a városhoz sem az Or­szágos hivatalhoz, de kénytelenek va­gyunk így jellemezni ezt a huzavonát, amely csak késlelteti a végső megoldást és amelyből világosan látszik, hogy Komáromot elakarják ütni az őt jogo­san megillető segélytől. Hiszen 1928. már régen elmúlt, az 1929 ik év ötödik havában vagyunk már és még halvány kilátás sincsen arra, hogy mikor hagyják végérvényesen jóvá az 1928 évi költ­ségvetést. Valóságos szaboiálága ez ennek a városra nézve nagyhorderejű, életbevágó kérdésnek, amelynek elinté­zetlen volta a legsúlyosabb helyzetbe sodorja a várost. Költségvetés nélkül nem lehet admi­nisztrálni, ez evidens, de a város mai helyzetében a jóváhagyott költségvetés azt a nehézséget volna hivatva elhárí­tani, ami a beruházási kölcsön folyó­sítását ma megakadályozza. Mert a kölcsöntnyujtó intézet csakis akkor folyósítja á város részére a pénzt, hogyha a város jóváhagyott költség­­vetését bemutatja. Amíg a város jóvá­hagyott költségvetéssel nem rendelke­zik, addig a beruházási kölcsönből egy fillért sem utalnak ki. Azt minden ko­máromi ember tudja, hogy a város az utcák rendezési munkálatainak befeje­zését és a lakásépítkezéseket csak akkor A hegedű. Irta: Büky György. Leszakadt róla már régen a húr. A por azürke vattával takarta be árva testét és nem akadt ember, aki oda* kölcsönözze neki a lelkét, hogy sirva fakadjon. Hosszú esztendők közönye sülyesztette a hallgatás tengerébe. Ütött-kopott testénél talán csak a gaz­dája lelke volt kopottabb. A család és a hegedű horizontjáról, száz esztendő­nél is több ideje már, hogy véres al­konyba zuhant a művészet napja, ami­kor a büszke ős, a császári udvarok daliás hegedűse egy királynői kaland miatt börtönbe került s a magával vitt hegedűn olyan szivhezszólóan játszott, hogy belehasadt a szivei Azóta sok fiú és sok unoka hado­nászó ujjai fojtogatták a nemes hang­szer torkát. Színtelen szorgalom és hiú tehetségtelenség verejtékezték be nyikorgó fáját, amig végül halálrakin­­zottan foglalta el helyét a szekrény­­tetején . .. Róna Gergely, az utódok hosszú so­rának utolsója, börtönőr volt. Apjától és nagyapjától örökölt szi­gorú, de léleknélküli kegyelettel őrizte meg a hegedűt. Évenkint egyszer-két­­szer kézbe vette, megtörülgette, elcso­dálkozva forgatta meg bütykös ujjaival a töredezett hangolócsavarokat, cifra nyílásán keresztül belekukucskált a bel­sejébe és sehogy sem tudta megérteni, hogy hasonnevű őse ebből a hang­szerből csalta ki azokat a csodálatos hangokat, amikkel királyasszonyok szi­vét nyerte meg magának. Ilyenkor egy keveset elgondolkozott a hagyomá­nyon, a mesén, valami kis áhitat sur­rant bele a szivébe, a szeme apró szik­rákat tükrözött, valahol mélyen meg­hajthatja végre, hogyha pinie lesz. Mivel pedig ezt a költségvetéstől tették függővé, költségvetés azonban nincs, egyelőre nincs kilátás arra sem, hogy a várós a maga elé kitűzött feladato­kat teljesíteni tudja. Hogy ennek milyen káros következményei lehetnek szociá­lis és gazdasági vonatkozásban, azt itt szükségleien hangsúlyozni. A munka nélküliség réme Komáromban máris felütötte fejét, igazán megdöbbentő, hogy ezzel mitsem törődnek a felsőbb hatóságok. Az Í928. évi költségvetés megma­gyarázására vonatkozó számvevőségi választ a napokban tartandó közgyűlés el fogja fogadni és megküldi Pozsonyba. Mi lesz a következménye, kiváncaian várjuk, az előjelek azonban nem biz­tatnak valami jóval. Arra mindenesetre el lehetünk készülve, hogy olyan sür­gősen aligha nyer elintézést a költség­­vetés, mint amilyen égetően szüksége volna arra Komáromnak. aaanHHHOHHBHBnH» A vadásztársadalom megmozdulása. Komárom, —május 10. Már röviden hirt adtunk arról, hogy úgy Komárom város, mint a komáromi 5 járás vadász társadalma a közelmúltban megalakította a a^rási vadászati véd­egyletet, mint az országos vadászati védegylet helyi csoportját. Igaz örömmel üdvözölhetjük csak a legszebb sportok egyikének érdekében megindított eme mozgalmat, mely hi­vatva van egy táborba gyűjteni az igaz vadászokat nemcsak a vadászokat érintő közös ügyek közös védelme céljából, de egyben az e téren uralkodó s immár borzongott a lelke, mint tavaszi szél­ben a virágos fa. Azután újra vissza­­tette a hegedűt a szekrény tetejére, hosszú időre elfelejtette megint a csa­ládi hangszert, a családi mondát és mint katonás, szigorú börtönőr foly­tatta fakó életét. Róna Gergely pontos ember volt. Komoly és megbízható. Az egész fog­ház tudta, hogy nem lehet vele tré­fálni. Azok a rabok, akiket őrá bíztak, jó kézben voltak. Az ő szakaszán sohase történt baj. Az ő szeme mindent észre­vett. Soha nem tekintette embereknek a rabokat. A fogoly egyszerűen csak fogoly volt, aki valami tette folytán nem érdemelte meg, hogy embernek számítsák I Öt soha nem is érdekelte ezeknek a bűnösöknek a lelkivilága. Zárkózott közönnyel végezte szolgá­latát. Szóba sem állott egyikkel sem. Felelet nélkül hagyta a válaszért kö­­nyörgőket. Meg se hallotta a szitko­­zódókat és tompa fásultsággal viselte el a siránkozók szivettépő hangját. Ha nehéz rab érkezett a fogházba, rendesen Róna Gergely gondjaira bízták. így érkezett meg egy napon Lyu­­bovszky Kazimir is. Amikor átadták neki, megtudta, hogy halálraítélt, hogy ügye már az utolsó fórum előtt áll és hogy menthetetlenül akasztófára kerül. Megtudta azt is, hogy Lyubovszky Kazimir hegedűművész I . . . Ettől a pillanattól fogva valami apró nyugta­lanság költözött bele az életébe. Maga se tudta mért, ezt a foglyot jobban megnézte. Látta, hogy halálosan sá­padt az arca, sötétlobogásu a szeme és a szája csak egy apró, véres vonal a büszke áll fölött. Nem lehetett öreg. Vézna testéből fiatalos ruganyosság áradt, a bőre még a börtönben is üde maradt. Folyó hó 5 én pedig rendes taggyűlés volt dr, Aranyossy László védegyleti elnök elnöklete mellett, mely gyűlés is több fontos ügyben határozott. így a gyűlés jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki Komjáthy István választmányi tagnak a védegylet érdekében kifejtett ama ténykedéséért, hogy a járás terü­letéről több uj tagot nyert meg a véd­egylet ügyének, majd pedig a parla­menti tárgyalás alá kerülő kis vadász törvény tervezetének egyes sérelmes pontjait tárgyalta meg és elhatározta, hogy ismét memorandummal fordul az illetékes helyekre, hogy a törvényen különösen a vadászati tilalmi idők tekin­tetében az itteni viszonyokhoz mérten némi váltóztatás tegyen eszközölve. így a nyúl lövése csak szeptember hó 15-től legyen megengedve szep'ember hó 1-je helyett, a fogoly lövése pedig augusztus hó 15 étői szeptember hó elseje helyett, mig a vadlud lelövése korlátozva egy­általán ne legyen, mert ez utóbbi vad itt tömegesen jelenik meg, mint átvo­­vuló vad s gazdaságilag jelentékeny kárt okoz. Korlátozni kívánja a túzok leiövését is a védegylet olyképen, hogy csupán a kakas vadászata engedtessék meg. A törvénytervezet ama pontját pedi g, hogy engedély mellett tojárgyüj­­tés eszközölhető, a védegylet teljesen törölni javasolta, mert ez igen sok visszaélésre adna alkalmat. Hason’ó­­képen javasolta a 3 ik £ nak Js mqg­­váitőztatását olyképen, hogy ne csak a törvénytervezetben felsorolt két esetben lehessen a tilalmi időket rendeleti utón megváltőztatni, hanem igenis minden indokolt esetben, vagyis ez a jog, mint diskrecionáiis jog adassék meg az ille­tékes hatóságnak. A járási vadászati védegylet eddigi rövid működésével is megmutatta, hogy Róna Gírgely megleste a kezét. Karcsú, hosszú ujjak. Csupa ideg, csupa nemes vonal. Megnézte a magáét. Me­rev, nehézkes bütyök. Alig mozgó Ízü­letek. Legföljebb a puskát tudja ke­zelni. Hátra dugta a kezét és nagyot sóhajtott. Amikor egy éjjel a fogoly az ablak­hoz jött és kiszólt hozzá, meg se ütő dött rajta. Mintha várta volna. A hangja suttogott, folytottan beszélt, mégis úgy hallotta, mintha valami különös zengés viharzana elő belőle: — Testvéri Állj meg egy szóra! Róna Gergely nem ment tovább, mint ahogy szokta, hanem megállóit és várt. Maga se tudta, mi történt vele. S a fogoly beszélt lázasan, gyor­san, suttogva: — Testvér! Hegedűt adj be nekeml Egy hegedűt! És meglátod, hogy an­gyalok repülnek be a cellákba és Isten lépését hallod meg a folyosón! A börtönőr összerázkódott és tovább ment. De ezen az éjjelen többször is megállott a hegedűművész cellája előtt és megrendültén hallotta könyörgését: — Testvéri Halálra Ítéltek 1 Nem sokára végem! Adj egy hegedűt és lemuzsikálom a menyországot ebbe a pokolbal Testvér! Könyörülj! Róna Gergely sohase érezte olyan nehézaek a szolgálatát, mint ezen az éjjelen. A cella ablakán keresztül mint két parázs sütött ki a fogoly szeme és forró, lázas szájából, mint perzselő kí­gyók másztak elő a szavak, hogy a börtönőr fülén keresztül belekússzanak a leikébe és ott fenekedtől forgassanak fel mindeut. És ez igy ment több éjjelen egy­másután. A hegedűművész könyörgése már eszelős volt. Már csak a lélek le­küzdhetetlen vágya ösztökélte újabb CSILLAG< erem! üde, tiszta, tetszetős arcbőrt csinál; nappali-éjjeli használatra 8 és 12 Kő Csillag szappan hozzá 4 50 Kő Csillag hajszesz megszüntet min­den hajhullást, korpásodást. Ára 10 Ké Csillag hajpetrol megszünteti a haj beteges zsirosságát. Ára 10 és 15 Kő Csi-iag tyúkszem radikál-gyöke­­restül irtja a tyúkszemei. Ára 6 Kő Csillag iábfürdősó legjobb szer Iábizzadás, bőrkeményedés, lábda­ganat és fáradtság ellen. Ára 6 Ké 9 Kapható kizárólag a Csillag gyógyszertárban Bratislava, Kozia-ulica 33. Új telefónszám 30-94. Naponta postai széiküldás. céljának minden tekintetben megfelelni kiván, miért is minden pártfogást és támogatást megérdemel. Vddászok tehát egy táborba! Sora­kozzunk mind kivétel nélkül a mi egye­sületünkbe, hogy egyesüli erővel kivív­hassuk mindazt, mit sportunk megér­demel ! A védegylet törekvése és mun­kája egyébként mindenkit érdekel, érdekli az összes községeket, melyek területeik után busás jövedelmet élvez­nek, mert a vadászati védegylet az ő érdekeiket is védi akkor, midőn a vad hathatós védelmét vette progmramjába, de érdeke ez az egyesülés minden pol­gárnak is, meri a vadászat eredményé­ben bárki is részesülhet. A vadászat sport, mi ezt tartjuk! A legszebb sportok egyike, mert bevezeti az embert a természet nagy templo­mába, hol megtisztul a szív, felfrissül a gondolái! Vadász Bajtárs! ezért sorainkban a helyed! Siess és jelentkezz felvételre ! Nimród. Hitelt nyújt gyárosoknak, gyártóknak és kereskedőknek kik mindenfajta gé­peket, apparátusokat, autót, trak­torokat, motorcyklit, kerékpárokat, grammutonokat, zongorát, bútort, irodai gépeket es .hasonló tartós cikkeket részletfizetésre árusítanak. Ungar S. bankháza Bratislava, Ventur-u. 20. és újabb kitörésre és Róna Girgely ott állott mozdulatlanul a cella előtt, hallgatta az extázisbán átszellemült fo­goly ostromát s a lelke mélyén meg­borzongott valami, mint tavaszi szélben a virágos fa . . . Egy ilyen éjjeli szol­gálat után otthon levette a szekrény tetejéről a régi hegedűt, reszkető kéz­zel törölte meg a réteges portól, meg­simogatta ütött-kopott testét és arcához szorította. Hosszú ideig ült egyhelyben. Átcikkázott agyán minden, amit az apja mesélt, a nagyapja mesélt. Darabos, nehéz mozgású lelke lassan feloldódott, körülölelte a hegedű átmelegedő fáját, királylányok, császári asszonyok mo­zogtak előtte, látta, hogy csókra nyújt­ják piros szekfüszájukat az ő daliás, hegedűs ősének és belesápadt, amikor odáig jutott képzeletében, hogy kato­nák verték bilincsbe és börtönbe hur­colták nemes Róna Gergelyt, a hege­dűművészt. Megdöbbenve érezte, hogy az arcához szorított hegedű életre kap és úgy ver, úgy zakatol, mintha vala­kinek a hasadozó szive dobolna benne utolsót. Ijedten kapta fel a fejét és megbabonázOttan nézett a hegedűre. Nem tudta' most már, a hegedű vagy az ő szive vert olyan bomlottan ? Más­nap húrokat vett a városban . .. Fel­szerelte a hangszert és vonót, még gyantát is szerzett hozzá. Azután ka­tonásan jelentkezett az irodában az igazgató ur előtt: — Igazgató ur, jelentem alássan, az 59 es fogoly hegedűért könyörög! Az igazgató csodálkozva nézett rá. — Mi az, Róna? Maga nem szokott ilyen dolgokkal hozzám jönni ?1 Róna elvörösödött és csak ennyit feleli: — Halálraítélt! Gondoltam, bejelenteml — Majd a siralomházban, Rónai Ad­dig nem. Úgyse tart már soká az egész

Next

/
Thumbnails
Contents