Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-04-27 / 51. szám
4. oid&i. Komáromi Lapot 1929. április 27. Cholnoky László hetven fillérje — április 26. Cholnoky László, a neves magyar elbeszélő, nem birta viselni tovább a nyomort, beleugrott a Dunába abban a feltevésben, hogy feleségéről és gyermekeiről igy jobban gondoskodnak. Leveléhez mellékeli összes vagyonát, hetven magyar fillért azzal a megjegyzéssel, hogy azt csatolják a Baumgaríen-alapitványhoz. A Baumgarten-alapítvány milliókra menő vagyon, amelyből a szeerény és tehetséges Írókat segélyezik. Cholnoky László mind a kél feltételnek megfeleli. Az alapítványnak azonban Babits Mihály a gondnoka, a Nyugat szerkesztője és hasztalan folyamodott az alapítványhoz Cholnoky, aki nem voll nyugatista, Babits Mihály gondosan összeválogatta a magyar irodalom munkásai közül a Nyugatéit és azok közt kiosztotta az ösztöndijakat. így azután Cholnokynak semmi sem jutott, Ezárt testálja hetven fillérjét a sok milliós alapítványra. Ezt Babits tói nem vártuk, azt hittük, hogy elfogulatlanabb ember. Az elfőgu’atlanság azonban nem a Nyugaton kezdődik, sőt ott van a legnagyobb kíikkrendszer kifejlődve, mint azt a Baumgarten-alapitvány mutatja. Babits Mihály lelkiismeretével nem akarunk vitába szállni, azt végezze el magával, hogy becsületesen és tisztességesen hajtotta-e végre az örökhagyó akaratát. A Duna fenekéről azonban Babits sál szemben vád hallatszik és egy becsületes és tisztességes emberi élet vádolja azokat, aki ennek az éleinek megtartása mulio'.t. Mert kétségtelen tény, ha Cholnoky László megkapja a Biumgarten-ösztöndija», akkor nem kívánkozik a Duna fenekére. A nyugati közkereseti és kritikai társaság korlátolt felelős séggel napirendre tér a sajnálatos eset fölött és toyább zengedezi öndicsőüégáí. Az sem mentség, hogy az alapító B sumgarten is nyugatos volt, de mégsem a nyugatos Íróknak tette alfpiíványát, hanem a magyar írók számára. Cholnoky László sokkal magyarabb irő volt, mint egész tucatszámra azok közül a fiatal óriások közül, akik az öreg Galiieisiák társaságában hemzsegnek és azt hiszik, hogy mivei az írásműveiket nem lehet megérteni, tehát ők magyar írók. Cenzor. Séták Komárom utcáin 50—60 évvel ezelőtt. Irta: Vaskó István nyugalmazott takarékpénztári igazgató. XI. A násznagyi tisztet Sárkány Ferenc itteni tekintélyes földbirtokos töllöite be. Midőn a násznép a templomból visszajött s elhelyezkedett a terített asztaloknál, akkor engem a nagy aszta! elé állított székre emeltek fel s itt mondottam el a 8—10 sorból álló felkö szöntőmet az uj párra. Midőn elvégeztem, isméi leemeltek onnét. Az uj párt üdvözlő vers elmondása után az emütelt Sárkány Ferenc násznagy magához hívott, megnyalábolta az ő terítéke előtt álló vagy 70 centiméter magas égetett mandula lécekből megalkotott cuk.ász-remek tortát s a kezembe adva azt mondotta, hogy a szép versért ezt ő nekem adja. Vigyem szépen haza, de vigyázzak, hogy a tornyos tortát az utón el ne ejtsem. Megköszöntem s vittem haza a cselédlány ellenőrzése mellett s igy az utón nem is érte a tortát baleset. Persze otthon azonban még aznap este a cu korból készült angyalkák és báránykák leszerelve lettek. Ezen kis intermezzőmmai taián e! is tértem a kitűzött célomtól, de annak is iparkodok megfelelni. Ezen időkben nagyon sok vándorló színtársulat hintegette az országban a kultúra magvait s Komáromot soha sem kerülték el. Alig múlott tél, hogy 4-5 igazgató 6—8 tagból álió kis társulatával be ne téri volna néhány előadást tartani a nevezett termekben. A műsor megállapításánál a műfaj nem jött számításba mert ma adták „Däborat“ holnap Szent István a magyarok első királya s apostolát. Ezt követte „Viola“ az alföldi haramia, majd Bánk Bán, Hunyady László, vagy Peleskei Nótárius s igy tovább. Mindegy volt ott tragédia, dráma, opera vagy szinmü, lejátszottak azok mindent. Persze mink, mint a család tagjai, nem fizettünk belépődíjat, de legtöbbször a színtársulat sem a terem használatáért, sőt né hí még a jő ebédekért és vacsorákért sem fizetett, különöaen ha nem volt kielégítő a bevétel. Ez akkor hazafiság számba ment, hogy a szegény vándor színészeket mindenki segítse. Azt persze mondanom sem kell, hogy ezek közül nem egy lett később neves tagjává a magyar Tháliának. Ezen már rég ismert vendéglő a szabadságharcok idejében is nagyon látogatott helye volt az itteni polgárság 8 nemzeti őrség tagjainak. Nagyon sokan a neves emberek közül, kik ezen helyiségekben megfordultak, vértanúi áldozatai lettek hazafiui kötelességüknek. Alig volt jelentősebb összejövetel, képviselő választás, gyűlés, ünnepi és más alkalmi, takarékpénztári közebéd, mely ne itt folyt volna le, de a legnagyobb látogatottsága mégis a 70 es és 80 as évekre esik, midőn már a két újabban épült terem meilett egy fedett, három oldalon zárt 8 csak egy oldalon a kerttel összefüggő szabad étkező helyiség is volt hozzá. Abbán az időben még, nem úgy mint később, az itteni helyőrség tisztjeinek nem voltak csapattest szerint külön étkezői s igy a tisztikar legnsgyobb része ide járt étkezni. Ezredetk vagy csapaMesíeik szerint külön nagy asztalokat mezei, tábori, vártüzérség, gyalogsági tisztek s katonai tisztviselők foglalták el. De nemcsak ezeknek, hanem nőtlen megyei törvényszéki s egyéb tisztviselők s ügyvédeknek is volt ilyen minden körülmények között fentaríotl nagy törzsasztaluk, melynél jómagam is nő-. sütésem előtt vagy másfél évig étkeztem. Rendesen agy délben, mint este 10—12-en, d; sok esetben a nem ren desen ott étkezni szokott s csak vendégszereptőként vagy C3ak egyik másik barátja kedvéért megjelenőkkel együtt néha-néha 15-16 an is voltunk. Nejének e'hunyta u!án naponta vacsorára a már általam em f eít Sárkány Ferenc földbir okos is ide járt. Ő volt mint legidősb ember az asztaltársaság presidense, ő ült a kályha mellett az asztalfőnél, lábai alatt zsámolyai. Szívesen járt ide az öreg ur, mert szerette a fiatalabb emberek társaságát. Midőn hosszuuáru pipájával a vacsoraidőben megérkezett s elhelyezkedett zsöüyéjében, első dolga volt a tányérja jobb- és balfelén már odíkészitelt két darab császárzsemíyét megropogtatni, me’ynek egyikét maga a vacsoréház körötte el, mig a másikat zsebre téve, midőn haza ment, a házát őrző nagy, lompos, Zombor nevű kutyája ksp a meg, amelynek naponta kijárt ezen ropogós zsömlye. Az ő higgadt előadásával s hanghordozásával szívesen elbeszélgetett a régi időkről, de gyakorta megesett, hogy egyet több izDen is elmondott. Megesett néh a, hogy valaki azt íaláiíanesi mondani, hogy Urambátyám, ezt mi már hallottuk. Erre az öreg ur azt felelte, hát ha hallotta uramöcsém, akkor ne hallgassa, de lehetnek olyanok is itt, akik még nem hallották. Ezzel az ügy elintézést nyert. Néha-néhi öcsikéi, kik azon idő ben még talán jogászok voltak, Sárkány Lajos, a későbbi állami lisztviselő és Sárkány Ferenc, az ugyancsak később megyei atjegyzö s utána Komárom város rendőrfőkapitánya és országgyűlési képviselője, szintén eljöttek vele ide vacsorára. Iítartózkodásunk nagyon ritkán szokta túllépni az esti 10 órát, de ha néha valami rendkívüli körülmények, például névnap vagy egyéb miatt tovább is elidőztünk, akkor elhívtuk. Ferdi jó bandáját is magunkkal s 2—3 helyen éjjeli zenét adatlunk, mert azon időben még több volt az idealizmus és nem számított az éjjeli zene csendháboritásnak. Ha már említést tettem arról, hogy ki volt a mi ebédre és vacsorára megjelenő asztaltársaságunknak semora s presidense, úgy talán felemií‘hetem azok neveit is, akikkel — hibár néhanapján ES HTÍSLAVA ITIÍÜ UTCA 7 ♦ TltlPSÜ 22—87 © Kérje az autó díjmentes bemutatását! hiányozik is — de azért az étkezés gondserhesebb óráiban itt a fehér asztalnál csaknem naponta találkoztunk. P-ííffy Elek vármegyei árvaszéki elnök, Antal Gusztáv, ugyancsak árvaszéki tisztviselő, később ülnök, Bóday Miklós központi főszo’gabiró, Pázmándy Károly törvényszéki jegyző, dr. Kom János kir. közjegyzőheiyettes, ezidő szerint ügyvéd, a győri ügyvédi kamara elr.öte, Fehér Kálmán ügyvéd, Gisztl G :za telekkönyvvezető, később pozsonyi telekkönyvi igazgató, Szarka György iörvény3zéki jegyző, később ógyallaí járásbiró, Zámbó Gyula ügyvédjelölt, később érsekujvári ügyvéd, Erdélyi Gáspár megyei árvaszeki elnök, Erdélyi Zoltán árvaszéki ülnök, Síladik János kir. posítfőnök, Virágh Ferenc kir. távirdafőnök, Üveges Ernő gyógyszerlárvezető és mások. Ahogy leírtam ezen néhány asztaltárs nevét, egy kis elfogódás vett raj am erőt, mert azt konstatáltam, hogy ezen elmúlt 48 év után csak négynek küldíieiem meleg üdvözletemet ezén kis visszaemlékezésemben, meri a hiányzó tíz jóbarái hosszabb rövidebb idő óta már az örökkévalóság honéban hallgatja a földieknél zengzeiesebb, csodálatos rbbs magasítosabb mennyei melódiákat. Hogy néha hol az egyik, ho! a másik asztaltárs nem jelen? meg, az annak is tudható be, hogy itt az úgynevezett béried rendszer nem volt bevezetve, mert mindenki étlap vígy étvágy szerint étkezett s esetenként fizette az étkezést. Ha már ezt megemlítettem, nem mulaszthatom el az! sem, hogy milyenek voltak az akkori éllapárak is. Legmagasabb ára volt a ve: epecsenvének egy tükörtojással: 35 krajcár, ugyancsak a néha kisebb vagy nagyobb lúdmáj is makarónival, egyéb sültek 30 kr, rostélyos s vele egyenrangú pecsenye 24 kr.( főzelék feltéttel 20 fer. Tésziásos a mindenkoron kapható linzi tortával 20 kr., sajt egy almava! 20 kr. s igy tovább. Ugy e kérem, van egy kis különbség a mostani és akkori árak között ezen alig 50 év u án. No de ezen árakhoz volt mért ám az akkori, javadalmazás i-. Da hisz ki akarná sétségbevonni a latin közmondás igazságár, hogy „Tempjra mutamur“. Ezen említeti évek uíán még jelentékenyen fokozódott a vendéglő látogatottsága annak folytán is, hogy hetenként Különdijazás nélkül az itt állomásozó gyalogezredek zenekarai hangversenyeket szoktak tartans a kerti helyiségben. Ha az idő kedvező volt, gyakran megesett, hogy székek s asztalok hiányában a megjeleni vendégek egy nanyadának távoznia kellett. No de semmi sem örökéletü, az évek lassan múltak és Schnell bácsinak i889-ben bekövetkezett halálával a vendegiő is idegen kézre került s bekövetkezett a pangás és visszafejlődés. Nékem is kijutott akkor a gondokból, mert Komárom városának árvaszéke engem nevezett ki a kiskorúak gyamjának. Úgy az arvsszék, mint a kiskorúakkal megbeszélve, experimeniáltunk a jövő felett s ezek beleegyezésével a vendéglőt bérbe is tdiuk, de biz az akkori bérlő, valami Ardon József nevű ember nem volt alkalmas arra, hogy azt fenntartani tudja, az árvaszék s a kiskorúak I hozzájárulásával eladtuk az egész há" zat összes vendégtől felszerelésével együtt özv. Fábián Józsefnénak s igy en a gyámság alól felszabadultam. Egy ideig özv. Fabiánné is kísérletezett, de a vege az tett, hogy a termeket átalakították lakásokká s megszűnt örökre a Jópásztor. Ezen házat özv. Fábiánné vagy örökösei, Keilner Gyula kereskedőnek adták később ti s most ő a ház tulajdonosa. (Folytatjuk.) Lemondott a dán kormány. — árpilis 26. Kopenhágai jelentés szerint a dán miniszterelnök a királynak benyújtotta a kabinet lemondását. A király megkérte a miniszterelnököt, hogy az uj kabinet megalakításáig vezesse tovább az ügyeket. A király szombaton délre megbeszélésre hívta egybe a dán parlament főbb pártjainak vezérét.
