Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-01-12 / 6. szám

1999 Január 18. Komáromi Lapot 3. oldat. Blinden pénteken este halászlé túrós tésztával. Ára á 12 Kő. ---------- Kitűnő neszmélyi borok. HORVÁTH-étterem, Dunarakpart. 1» A doorni remete, aki még mindig igy irfa alá magát: Wilhelm, Imperator et Rex, de aki a rendőrség szerint: foglalkozásnélküli, nyilatkozik IV. Károlyról, a szerb ultimátumról, Bethmann-Hollweg politikájáról, Nietzsche szelleméről, de nincs véleménye Viktória és Zubkov házasságáról. esős, olasz tolmács és a szociáldemo­krata párt küldöttei: Árvay András munkás, Hacker Richárd munkáspénz­tári igazgató, Varga Pál munkás és Wintner Géza mérnök elindultak kocsi­kon a Csallóközbe vezető utón és Ko­máromtól két kilométer távolságban találkoztak a cseh előőrsökkel, majd a századdal, melynek Basel Anton nevű százados volt a parancsnoka. Gaal polgármester szavaira, aki hangsúlyozta, hogy a város önként nyitja meg kapuit a megszálló csapatok előtt, Basel kapitány udvariasan vála­szolt, biztosítván a küldöttséget a sze­mély- és vagyonbiztonság fentartásáról, a szólás- és a gyülekezési szabadság korlátozott engedélyezéséről. Megérkezik Macaluso ezredes. Még aznap este 7 órakor Macaluso olasz ezredes is megérkezett Komá­romba Érsekújvár felől vonaton és át­vette a város felett a parancsnokságot. Már az első hivatalos érintkezéseknél kiderült, hogy az ezredes tető öl-talpig kivaló katona és humánus ember Ez is maradt az alatt a fél év alatt, ame­lyet Komáromban eltöltött. A város lakossága méltán sajnálta, amikor fran­cia tisztek váltották fel, A megszállás második napján a következő katonai hirdetmények jelen­tek meg magyar nyelven, amelyeket eredeti ortográfiájává! híven közünk: A Csehtót köztársaság nevében I Mi, tábornok Piccione Lajos a czehtót haderőknek a föhadvezetöje Tótországban PARANCSOLUNK: 1. hogy minden polgár vagy katona, a ki nem tartozik a nemzeti czechtót hadsereghez, azonnal köteles kiszolgál­tatni mindennemű lö és vágó fegyvert (beleértve vadászfegyvert i») robbanó valóságos betörő, aki szerelmes egyik színházi csillagba, el akarja lopni ennek 'ékszereit, hogy egy csók árán vissza­adja neki. S ererciésen be is jut a művésznő lakásába a betörő s itt meglátván a megvetett ágyat, se­­hogysem bír ellcnállani a varázsnak. A művésznő párnái, paplana! Be­fekszik az ágyba és igy találja a ha­zaérkezett művésznő . . , Most azon törtük a fejűnket mi ketteo, már mint én és szerzőtársam, Pelote úr, mit csináljon a darabban a mű /észnő, hogy szépsrerével megszabadta j in vendégé­től? S mert sehogysem találtunk jó megoldást, elhatáro tűk, hogy kölcsön kérünk ötletet az élettől S önt sze­meltük ki kisérleti — nem nyúlnak, de paradicsommadárnak. Szerzőtársam te­hát adta itt a betörőt s ön, mademoiselle — fogadja elismerésünket és hálánkat — nagyszerűen oldotta meg a prob­lémát. A valóságban sem lehetne jobban ölelést Ígérni a vendégnek, de előbb hozza el a riválisnő hamis fogsorát. — S önök most igy fogják megírni azt a darabot? — Hajszálnyira ilyen megoldással, művésznő. Olyan csattanó lesz ez, hogy a közönség csak úgy gurulni fog a jókedvtől. — Nagyon szép, uraim, — jegyezte meg a művésznő. — De van ám egy csattanóm nekem is. S önök nem fognak gurulni a jókedvtől. — Tréfál, szép művésznő? — Komolyan beszélek, uraim. A megírandó darabnak nemcsak önök ketten a szerzői; a harmadik szerző én vagyok. Mert a főötletet én adtam meg önöknek. Tantiémjűk harmadrésze tehát az enyém lesz. Kérem, írják is meg a nyilatkozatot, tisztelt uraim, mert (itt elnevette magát a művésznő), mert el ne felejtsék, a browning még a kezem­ben van. Betörni és ötletet rabolni, ingyen: ki hallott még ilyet, tisztelt uraim? A szinlapra kiirt társasszerző ségről lemondok, de a tantiéinek har­madrészéhez ragaszkodom. Nos, gurul nak-e a jókedvtől, uraim? Í anyagot és töltényt. A kiszolgáltató helyek lesznek megjelölve a katonai hatóságoktól: 2 hogy senkinek nem s?ab3d sem elrejteni sem segi'eni semmiféle magyar katonát vogy ágenset (bujtogatót) és 3. hogy a hivatalos helykörök és a lakosság köteles együtt működni a czech­tót katonai hatóságokkal és szállítani nekik a kért eszközöket. Az ellenkezők a jelen előírásoknak lesznek kiszolgáltatva az illetékes bün­tető hatóságoknak. 1818 december Tábornok Piccione Föhadvezetöje a csehiót csapatoknak Tótországban A másik kiáltvány a következő: Tótország lakosságai Jöttem a szövetségesek nevében, hogy Tótországot megszálljam a szövetsége­sek által meghatározott feltételek mellett. Biztosan elvárom, hogy az összla­kosság respektálni fogja a reám bízott okkupálardó katonaságot és a szövet­ségesekkel kötött fegyverszünet szerint viselkedik majd. A szövetséges katonaság — mint az összlakosság külömbség nélküli barátja jött ide; feladata a rend fentariása az okkupm területen és ellenőrzése a fennálló törvényeknek. Elvárom, hogy az összlakosság őket ez irányban támogatni fogja. Minden rosszaid vagy pedig ellenséges eljárás — legyen az bármely pártbeli — szi­gorúan elnyomatik. A csehtót katonaság felső parancsnoka Tótország részére: Piccione tábornok. A cseh megszállásai egy időben uj magyar kormánybiztost neveznek ki. A Károlyi-kormá> y 1919 első nap­jaiban Komáromvármegye és Komárom törvényhatóság u város részére uj kor­mánybiztost nevezett ki F. Szabó Géza komáromi polgármester személyében. Perczet Mórichoz a megyeházán levő lakásán egy szoci ldemokrata műi­­káskü dö tseg ment fel és felszólította hivataláról való lemond tsra. A prole­­táidiktaiura felé sodródó Károlyi kor­mány ennek következtében el is ejtette i P-rczelt. F. Szabó Géza magyar kor­­jj mány biztos két hónapig á'lott a komáromi köz­­igazgatás élén s csak feb>utr2l én adia át hivatalát Jamniczky 0 to­kár dr. bizini ügyvédnek, kineve­zett szlovák kormánybiztosiak. Ugyanakkor tették közhírré Vix al­ezredes üzenetét a megszállott teiüietek hovatartozása felől és a katonai pa­rancsnok Komárom város és Komárom vármegyének dunáninneni részét a cseh szlovák (igy) köztársasághoz tar­tozónak Jelentette ki. Ez ellen a közzététel és ennek tar­talma ellen úgy Gaal Gyula dr. pol­gármester tiltakozását fejezte ki, mert a katonai megszállás ténye nem álla­píthatja meg a szuverénitási jogot. Ugyancsak tiltakozását jelentette be a szociáldemokrata párt is Macaluso ez­redesnél és kijelentette neki, hogy a megszállás tényét nem tekinti az állami hovatartozás kérdése eldönfésének,mert az önrendelkezés elvét vallja. A meg­szállásba csak azért egyeztek bele, mert megtudták, hogy a megszálló csa­patoknak olasz parancsnokai van­nak. Ha nem igy lett volna, úgy csak élettelen testünkön keresztül jöhettek volna ide a csehszlovák csapatok. Ilyen magyar nacionalista húrokat pengetett akkor a szociáldemokrata párt; nem sokkal később el is kezdő­dött a párt üldözése, vezetőit össze fogdostak és Theresienstadtba vitték és a vörös gombokat kiszedték a gomb­lyukakból, pedig sok vörös gomb dí­szelgett a gomblyukakban.., — január 11. Linó Pizza olasz regényíró hosszabb külföldi tarul mány úján Diómba is el­jutott, ahol Vilmos volt német császár éi számkivetésének magános napjait. Tapasztalatairól a firer.cei „La Nazione“ című lep hasábjain érdekes cikkben számol be Lino Piazza, aki iió léiére nagyon sok olyan vonást fedezett fel a császárban hosszabb beszélgetésük alatt, amire a rövidebb lélegzetű inter­júk szerzői már csak idejük szigorúan szükreszabott volta miatt sem tapint­hattak rá. — A hosszú fasor végén — végén írja Lino Piazza, — amely a kastélyba vezet, messziről szembetűnik maga az épület. Itt lakik hát a Kaiser, az az ember, aki számkivetésében is Imperator et Rex nek, császárnak és királynak írja alá magát. A doorni rendőrség kevésbbé díszes ti­­tu'ust talált számára. Az idegeneket ellenőrző hivatal nagy könyvében neve után ez a megjegyzés áll: foglaikozásnélküli. — A kastély szolgaszemélyzetének mit den tagja olyan ruhát hord, ami flinken emlékezteit a jólismert porosz uniformisra. Talán ez az oka annak is, hogy a modoruk szigorú és megvető, mimha puszta jelenletemet is nehezen tűrnék ... — Az ex császár sokkal kevésbé sz'goru. ALpjábin véve úgy látszik, hogy nem gy ü óli az interjúkat, sőt amiKor már vege bejuoitam hozzá, az volt az impresszióm, hogy szívesen beszíl. Érthető... Én mégis úgy ér­zem, hogy suiyos tilalmat szegtem meg és a tiltott gyümölcs édessége kisért fel bennem. — Vilmos császár megöregedett és megőszült Az arcát könyörtelen baráz­dák szántják vígig, szakálla kuszáit. Szeme mozgékony, de sárgás csikók, veres hajszálerek futnak vegik a fe­li írjén, mintha nem volna teljesen egész­séges. — Von Her wing gról insfuVciói alapján tudom, hogy viselkedésemnek a porosz udvari etiketthez kell alkal­mazkodni. Én szigorúan be is tartot­tam a szabályokat, de a volt császár viselkedéséből és szavaiból egészen rövig idő alatt eltűnt a császári méltó­ság, abban a mértékben, amint ideges muzdu'a ai és dagályos beszédstílusa úrrá lettek felette. Ha ez az ember tiz percig egészen szabad lehetne, biztosan nagyon sokat beszélne és nagyon érdekes dolgokat mondana, hiszen könnyű kitalálni, hogy szinte robbanásig telve van olyan gondola okkal, amiket egészen külön böző okok imáit kénytelen magába­­foj'ani. Az interjú azonban gróf Von Herlur-'g jelenlétben történt és ez na­gyon sokat jelennt 1 A gróf fenyegetően néma és sötéten mozdulatlan az egész idő alatt, mégis min.ha ő diktálná a császár szavaid — E nlékiratainak kiadása után, amelyek megjelenésük idején nagy fel­tűnést keltettek, vannak-e még Felsé­gednek elmondani való emlékei? — kérdeztem. — E nlékirataim, — felelt a császár, — mind nagyobb fontosságra fognak emelhedni. Most egyre újabb fejezete­ket diktálok emlékeimből, de nem tudom, hogy azokat mi­kor adom ki, vagy hogy egyálta­lán megjelentetem e őket. — ügy találja-e Felséged, hogy Bethmann-Hol weg kancellár politikája használt Námeiorságnak? — Elhiszem, hogy voltak ennek a politikának fogyatékosságai is, de nem volna igazságos dolog az, ha ezt a nagy tanácsadót olyan események miatt vádolnók, amik maguktól következtek be. — Milyen eseményekre gondol Fel­séged ? A központi hatalmak szövet­kezésére, amely még a háború előtt jött létre. A háború ennek a szövetkezésnek csak következménye volt. — Gondolja Felséged, hogy a Srer­­biához intézett ultimátumot el lehetett volna kerülni? — Nem. Ez nem lett volna össze­egyeztet hető Ausztria- Magyarország méltóságával és nagy csapás lett volna Német­országra is, amelyet szlav-erők nyomtak. — Mi a véleménye Felségednek IV. Károly királyról? — Tehetséges fiatalember volt, de teljesen készüterlenül kapta ke­zébe a hatalmat, Ferenc Ferdinand erős akarata őt mindig távol tartotta min­dentől. Gyengesége azonban nem sok befolyással birt az események mene­tére, mert amikor ő trénralépett, a végzet már feltaitózta< hatatIsnnl haladt a maga úján. — Hogyan vélekedik Felséged a mai Németországról? — Németország lassanként fölemelkedett bajaiból, a hosszú és kegyetlen háborúban ki­fejlett erőfeszítéseiből. A német nép­ben olyan erőtartalékok rejtőznek, amelyek lehetővé teszik, hogy ismét elfoglalja a világban az őt megillető helyet, úgy mint azelőtt. A német nép nagyszerű életképes­ségét nem tudja megsemmisíteni azoknak az ellenségeknek irigy vá­gyakozása, akik tudatában vannak saját dekadenciájuknak .. Ebben a pillanatban Von Hertwig ökhintett. Mm ha várázseiő laknék a gróf torsában: a császár megállt a mondat közepén. M gértette, hogy a poli.inai beszélgetésnek vége van, de, ha akarok, irodalomról, művészettől még kóhögésmentesen beszelhetünk. M*gis jónak láttam olyan kérdést fel­venni, ami esetleg visszavezethet a politikához. — Mi a véleménye Felségednek Nietzschéről ? — Megcsodáltam szellemének csodá­laté s, mé yr. hitoló képességét, noha a német népről sok téves ítéletet alko ott és filozófiája nem annyira a mind­annyiunkat legjobban érdeklő emberi lelek, mint inkább a dolgok és a ter­mészet magyarázata. Végeredményben tulajdonkeppen ellensége veit a német népnek. — Mindamellett sokan akarták Nietz­schei visszavezetni a német poli inát és megpróbálták őt úgy beállítani, mint aki előre látta a háborút. — Nietzsche maga is előrelátta, hogy ezt fogják tenni vele, azok azonban, akik ilyet Írtak vagy állítottak, csak ellenségei lehettek Németországnak. — Néme országnak az volt az ér­deke, hogy békésen folytassa kereske­delmi és ipari fejődését. A háborút ránkkénysieritettík, mi pedig egészen a lehetőségek legvégső határáig bátran viseltük. — Ml'yen viszonyban van Felséged rokonaival ? M előtt a császá; felelhetne, Von Herwg bűvös köhintése hingztk fel. A császár intésére ő is veszi át szót: — A francia lapok sok koholmányt közöltek ebben a tekintetben. Viktória hercegnő, őfelsége nővére úgy rendelkezik életével, amint azt legjobbnak tarja, A Kaiser búcsúzik, Von Her wig gróf egészen a park hármas kerítéséhez kísér, mintha meg aksrnak bizonyo­sodni arrról, hogy csakugyan elme­gyek ... Eddig tart Lino Piazza cikke. Érde­kesen bontakozik ki belőle Vnmos császár és — Von Herlwig gróf képe. (C. r.)

Next

/
Thumbnails
Contents