Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-01-12 / 6. szám
4t oldal. Komáromi Lapok 1929. január 11. A horvátok pár napos megelégedését újra felváltotta az elégedetlenség A jugoszláviai válságot a diktatúra sem oldotta meg, sőt napról-napra rosszabbodik a helyzet, amit most már hivatalos helyeken is aggódva vesznek tudomásul. Az uj kormány az országot a legnagyobb gazdasági válságban találta és ezért ehitározia, hogy a takarékosság elvet fogja éryényesiteni minden vonalon és igyekszik majd a jugoszláv valutát végleg stabilizálni. Olyan jelentések is érkeznek, hogy a kormány rövidesen elrendeli azoknak az egyéneknek a letartóztatását, akik a jugoszláv pénzügyeket a lej őre taszították. Macsek dr., a horvát pirasztpári vezére megcáfolja azokat a híreset, amelyek arra vonatkoznak, hogy ö megeléged isit fejezte volna ki az uj rendszer fő'ett és ezeket a híreket kohol mánynak minősitetle. Horvátországban éppen az az általános vélemény újabban, hogy a diktatúra tulajdonképen a horvát nép ellen irányul és utolsó kísérlet az elnyomásra, ha pedig ez meghiúsul, úgy nem lesz — január 11 többé semmilyen hatalom, mely a horvátokat a jugoszláv államban visszatartaná. Az uj kormány megszigorította a községi közigazgatást, a gyülekezési jogot megszüntette, a sajtóban és a bíráskodásban jelentős változtatásokat léptetett elő. A kormány a diktatúra alatt az uj alkotmány és az uj ptrlamentarizmus szükséges előfeltételeit akatja megteremteni. A Daily Telegraph es több más angol nagy lap annak ad kifejezést, hogy Zágráb csalódott és azzal gyanúsítja most meg a királyt, hogy meg fogja semmisíteni a horvátok jogait. Az angol Ispok egyrésze a helyzetet nagyon bizonytalannak tartják és megállapítják, hogy minden a horvátok követeléseinek teljesítésétől függ. A diktatúra egyébként élénken munkában van és a legközelebbi n^pok egyikén a hivatalos lapban öt uj törvény fog megjelenni, amelyeknek egyike az ország uj közigazgatási beosztását fogja tartalmazni, így szaporodik néha egy-egy hivatal személyzete. Bizonyára mindenki látta már, amisor a paraszt meg a fia fát ültet a kertben. Ketten dolgoznak és egy óra alatt készen is vannak ezzel az egyszerű, de annyira hasznos munkával. Az állam is ültet fát. Ha a fásítástól vezetett statisztikákat az egyes elültetett fák arányában szétbontjuk, kiderül, hogy minden egyes elültetett fánál két kertészlegény, egy felügyelő, egy szakértő, egy írnok, egy feiülvizsgáióbiztos, egy sofőr és egy garázsmester félnapi munkája kell ahoz, amit a paraszt meg a fia egy óra alatt végez el. Mit várjunk tehát az államtól? Látni való tehát, hogy az állam mindenhatóságáról alkotott képzetek igen gyakran hibásak — s azok különösen akkor, amikor a »dolgok idegeiről“, pénzről és üzletről van szó. Ne igyekezzük tehát boldogságunkat kiziróHg az állam fokozott támogatásától várni. Ez a nagyszerű szervezet tökéletesen eleget tesz feladatának akkor, ha megteremti azokat a felié eieke>, amelyek mellett mindenki tudása és tehetsége szerint dolgozhatik és megkeresheti megélhetését. Ha ennél többet (esz, az már kevesebbet ér és csak romja azt a célt, amire pedig, ugy-e, az állam is törekszik: polgárainak jólétét. ön téved! Az állam nem arra való! Félreértések és babonák az állam A háború utáni esztendők társadalmi életének talán legfeltűnőbb, mindenesetre azonban a legfurcsább irányzata az a nagy nemtörődömség és a segítség kivü ről várása, ami a legtöbb ember lelkében gazdasági kérdések tárgyalásánál jelentkezik és amit röviden Ui>y lehet összefoglalni, hogy; mindenki mindent az államtól vár. .Csinálja meg az állam /“ Irodában, üzletben, utcán és magánlakásban állandóan olyan beszélgetéseknek lehe Unk füitanui, amelyek abban kulminálnak, hogy ezt vagy azt az U'yet, ezt vagy azt a vállalkozást az államnak kellene elintézni, kisegíteni, megszerve ni, elkezdeni, befejezni. Józan ésszel senki sem vitaija, hogy az államnak minden ember életével szemben vannak feladatai és kölestégei, ezek azonban nem hatolhatnak a resztetekbe és Magyarországon legutóbb már az erre legilletékesebb miniszter is elismerte, hogy az állami támogatás tulzásbavitele egészségtelen helyzetet teremtett. Mi hát az a csodalatos Állam, amely ől mindenki segítséget vsr és amelynek adózik ? Ki látta már valaha az Á-lamot. ki beszélt vele, ki kapott tőle pénzt, mint kereskedő, kézbőlkézbe 7 Ht csak azt néznők, hogy milyen sok ü'em, szövetkezel és hasonló gazdasági alakulás táplálkozik az állam pénzéből, indokoltnak találhatnék a naiv emberek elképzelését, akik azt hiszik, hogy az állam magasan fölöttünk, a kék levegöégben, pénzeszsákon trónoló, százkaru hindu bálvány, amelynek nincs is egyéb dolga, minthogy száz karjával faradhatatlanul és szorgalmasan dobálja az aranyat a földre. Nekünk, szürke és mindennapi embereknek, abban merül ki minden feladatunk, hogy minél nagyobb szakajtóval álljunk az frnnyesö alá, vagy ha szerényebb igényűik vagyunk, söpörgessük össze a főidről azt, amit mások elhuitajtoitak. Pedig hát minden külön indokolás nélkül is kell valami igazságot megérezni abban a híbo'ueiőtti franc a karikatúrában, amely egészen máskép, pen ábrázolja ezt a mmdannyiunk fő lőtt v ló hatalmat. Viharzó örvény szélén feneketlen hordó áll és ebben tővérre puffad', a vérbéségiől eltorzult arcú, a beteges hízásról bfduzzadt szemű Öreg bácsi látogatja szájéi, míg a hordó oldalain kétségbeesett erőlködéssel kapaszkodik fel munkás, pitgár, paraszt, vállelkozó, hogy az örökké Iá ott szájba lapáttal szórja az aranyat, A feneketlen hordó mindent elnyel, sőt oldatain is Elrepednek a dongák és az arary, mindinnyiuk veri teke, nyomtalanul tűnik el az örvény forgatagában. feladatairól és tevékenységéről. A nagy tévedés Azok tehát, akik hiszik, hogy az állam felsőbbrendü lény, amely mindent lát, mindent tud, mindennel rendelkezik, felségesen igazságos és csak jót tesz, tulajdonképpen babonásan tévednek. Sokkal közelebb állna a valósághoz az a köznapi felfogás, amely a mindennapi ember életében és szükségletéhez képest az államot az alkalmazottak hadseregével azonosítja, akik a polgárságtól kapják fizetésüket, hogy a kői ügyeket a lehető legjobban intézzék el és az adókat pontosan beh-jt« sák. Ugy e, erre a gondolatra mindenkinek eszébe jut, hogy talán mégsem az a tökéletesség, ami felé törekszünk. Tegyük fel, hogy megvalósulna az a sok vágy és akarás, ami az állami támogatás felé irányul, tégy üt föl, hogy az állam valóban mérhetetlen segédeszközök felett rendelkezve, minden kereskedőnek csendes társa lenne, minden vállalatot finanszírozna, minden fizetést fe emelne, minden rossz árut megvásárolna.., mi történnék akkor? Ha az állam elhatározza, hogy boltot nyit... Bizonyos, hogy az államnak mindenhatónak kellene lenni, hogy minden ügyet igazságosan in ézzen el. Ha azonban a kereskedő meg akar élni, nagyon jól tudja, hogy legelsősorban a vevők érdekével kelt törődnie. Minden figyelmét, minden energiáját és hozzáértését erre a kérdésre központosba, ezért tanul, ezért igyekszik, ezért járja a külföldet. Köznapi nyelven : a kereskedő fut a vevő után, Képzeljük csak el, hogy az Állam ül Fekete István fűszer- es gyarmatáru nagykereskedésében I Tényleg ülne, mégpedig kényelmes karosszékben, hatalmas íróasztal mögött, feje fölött kis glóriájával és művészi igyekezettel fújná a szebbnél-szebb füstkarikákat. Az asztalon és a falakon mindenütt ilyen táblákat láthatna a vevő: »Az idöpínz! C»ak gyorsan I Nagyon el vagyunk foglalvaI* — és valószínű, hogy amig Kovács Gíborná munkásasszony öt deka sót megkap az erről vezetett akták és kimutatások súlya legalább tiz dekát tenne ki. Ei Is munkaalkalom. Egy francia állami hivatalba lesütött szemmel és szerényen beállított egy munkanéhüii. — Valami munkát kérek... — Negyvenezer kérvény fekszik az irodámban, valamennyi munkát, kér — mond’a haragosan a főnök. — Hát akkor semmi reményem sincs? — Semmi. Vagy várjon csak... — A főnök egy percig gondolkozott. — Tudja mit: üljön le, a maga dolga az lesz, hogy ezeket a kérvényeket rendberakja. 1IM Utl I. mMMalüi i*a 1929 január 13-án, d. u. 6 órakor Bíró Lucián főgimnáziumi tanár: Az iíodalöi éi az isi Korunk legérdekesebb problémáját fejti ki a tudós szerző előadásában, mely mindannyiunkat érdekel, hiszen a jövő reménységéről, a magyar ifjúságról szól, legnagyobb kulturális kincsünkkel: a magyar irodalommal kapcsolatban. — Ezenkívül zeneszámok fognak szerepelni, mint kisérő műsor. — Belépődíj nincsen! Adakozzék mindenki a terem fűtési és világiíási költségeire a kitett perselybe! A Jókai Egyesület. Az országos képviselőtestület ellenzéki tagjainak értekezlete Az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt megválasztott tartománygyütési képviselői tegnap, pénteken este Pozsonyban közös értekezletet tartottak, melyen megtárgyalták a tartománygyülésen követendő magatar. fásukat. A közös értekezleten megegyeztek abban, hogy a két párt képviselői a legteljesebb harmóniában és egyetértéssel fogják a szlovenszkói magyarság németség és a hozzájuk csatlakozott szlovákség érdekeit megvédeni. Az értekezleten a két ellenzéki párt összes megválasztott képviselőtestületi tagjai résztvettek, még pedig a kérésztényszocialista párt részéről Alapy Gyula dr., Fleischmann Gyula dr. é3 Pelrásek Ágoston, — a magyar nemzeti párt részéről Blanár Béla dr., Güter János dr. és Nagy Nándor. Amerikai íróíipusok A specializálódó író Amerika a specialitások hazája. A specialitások rendszere uralkodik az írod ilomban is, Amerikában az újságíró és író közötti különbség egészen elmosódott. Minden újságnak megvan a házizsenije, aki aztán két-három éven belül eltűnik a felületről. Ezeket az írókat pontosan lehet osztályozni. Egy német folyóirat kísérlete zik vele. A házi humorista. Nein kelt teljesen amerikai benyomást. Gyakran szakállas, ha nincs szakálla, úgy elől, a fején van egy rakoncátlan hajcsomő. Mielőtt ima, -kipróbálja vicceit, A próba rendszerint sikerül, mindenki nevet, hiszen ő a kinevezett, hivatalos házielown. Szegény a legszigorúbb önkinzáeon keresztül jut el egy-egy Ötlethez és rendszerint nagyon közel áll a melankóliához. Az „Upper* Talán azért hívják igy, mert ő a karriergyártó. Nem ir, nem is irt, nem is tud irni. Bokszotokat, táncosnőket, tudósokat, prófétákat és ehhez hasonló egzisztenciákat keres fel. Fényképet kap tőlük, a képhez egy megjegyzést fűz ésr eladja. Mindkét részről pénzhez jut. Ő rendezi a szépségversenyeket, titokzatos módon tüntet el személyeket és ugyancsak ő hozza újra elő őket. Bicsérdista. Ez szolidságának fővonása: A hires apa fia. Érte verekednek az újságok. Minden tekintélyes lap rendelkezik egy-egy ilyen irodalompolitikai szempontból fontos ivadékkal. Ezek az ivadékok nem szerények, hanem mindenáron beszéltetni akarnak magukról. Rendszerint támadjak apjukat, de ez csak a nyilvánosság előtt, a reklám kedvéért történik. Négy fal között nagyon jó! érti egymást, apa és fia. Az újságok is igy akarják. Ezért fizetik a híres apa fiát. A „happy-endesu A publikum nem igen, csak a szakkörök ismerik. Amerikában a regény befejezése fontos. Akármilyen rossz is a regény, ha a befejezése jó, úgy a miss elégedetlen teszi le a könyvet olvasás után. Az író, akinek jó ötlete van, nekifog a regényírásnak (drámánál is ez áll fenn) egy helyen megakad, ilyen esetben fordul a happy endeshez. A happy-endes többet keres a legtöbbet olvasott Írónál. A rutinié. Ez az igazi amerikai, ö a szerkesztőség lelke. Hideg és flegmatikus. Szuverén. O az, aki minden cikknek megfelelő formát ad. Az érdekes eseteknek ő ad különös fordu'atot, ha az nem akar magától bekövetkezni, ő szerkeszti meg a főcimeket. Szabadon rendelkezik a szerkesztőségben : „Nagy au óra van szükségem, tiz telefonvonalat foglaljanak le számomra * A legnagyobb zavar van erre a szerkesztőségben. A főnök kétségbeesetten tiltakozik; »Mi jut eszébe, lefoglalja az egész üzemet?“ A tuiiné újságot olvas és szivarozik. Szórakozottan szól: „Lefoglalták a vonalakat ? Várnak az au ók? É? máris mindenki teljesiti a rutiné kívánságát. A rutiné megkeresi néha a maga napi ezer dollárját. Vannak még más típusok is. A csavargó-költő, aki egy heti csavargás u án a luxusszállóban piheni ki hónapokig fáradalmait. A természet-költője, aki az egyszerűséget prédikálja és nagyritkán jön le tetőterraszáró! és állandóan botrányanyagot szállít a nyilvánosságnak. Vannakjtnég reklámpőéták és más ehhez hasonló irófajták, de ezek nemcsak Amerikában léteznek, hanem előfordulnak nálunk is. 1930 a katolikus világ szent éve. — január 11. A Vatikán hivatalos lapja apostoli dekrétumot közöl, amelyben a pápa 1930 ra rendkívüli „anno santol" (szent évet) hirdet. A dekrétum utal arra a rengeteg hódoló megnyilatkozásra, melylyel a pápát az egész világból elhalmozták és közli, hogy a pápa tninél több hívőt akar részesíteni az egyház lelki javaiban és örömesben. A rendkívüli szem év kihirdetése a pápának arra az élénk óhajtására vezeíhO'ő vissza, hogy pappá szentelésének 50 évfordulóján minél többen vegyenek részt a tervbevett nagy ünnepségeken. A szent évet a római bazilika négy szent kapujának ünnepi megnyitása fogja bevezetni az egész év az ünnepi szertartások jegyében fog lefolyni. A leg öbb zarándokot májusra és júliusra várják. A zarándokok által felajánlott Péter filléreket a tervbevett uj vatikáni építkezések költségeinek fedezésére fogják fordítani. Olvassa és terjessz« a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat
