Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-04-20 / 48. szám

1929/április"20. Komáromi Lapok 3. óidat. 4-«* mm~y^rr /«tai' Állandó ralvtdf Komárom és környéke részére fakci'eslicdó és építkezési vóllulkozó cégnél, Komárom, Rákóczi utca 40« I Állandó raktár Kürt és környék© részér© í’akereí«kedő cégnél, Kürt, I de mindent megtalálok. Olyan helyesek az iskolában a gyermekek, amint nagy, fekete szemükkel rámnéznek és várják, hogy mit is mondok. Hogy szoron­gatják fekete kis szurios kezükben a palavesszöt. Kimondhatatlan hála van a szivemben az Úr iránt, aki ilyen di csőséges murkára méjtalott. Egyesek már közei jutottak az Úrhoz. Van egy­néhány féifi, leány és asszony, sőt egynéhány kisgyermek is, akik már imádkoznak.“ Ebből a levélből kiderül, hogy ezek a pápuák nagyon is jó u'on vannak ahhoz, hogy eltávoíodjsnak ősi szoká suktól, a kannibálizmusló). Egy kis pápua gyermeke', akinek se apja, se anyja nem volt, Molnár Mária örökbe fogadott, gondosan fölneveli a kis cso­­koiádészinü leánykát. De hogy még mindig kacérkodnak a kannibálizmussa', az kiderül Molnár Máriának a következő leveléből. — Meglátogattam egy Hi Gunan nevű tizennégy-tizenöt évesnek látszó beteg kisleányt. Hi Gunan elmondja nekem, hogy a múlt éjjel egy Perudn nevű ben8zülSltnek az apja, aki egy hónappal ezelőtt halt meg, nála volt és el akarta őt vinni Peruán apja ro­kona Hi Gunan mostani apjának és közvetlenül szomszédok is. Erre az elbeszélésre ezeknek az erős kannibá­loknak a szemében rémséges félelem tükröződött Hiába mondtam, hogy a halott nem tud jönni, mert hiszen a Egymást lökdösve, rémüli arccal me­nekült vissza a társaság a vízből. — Jaj, borzasztó ... — Mi történt? Mi történt? — riad tak föl a p.dokon a szunnyadozó ma­mák. — Jaj, rémes I... Az a nő, meg az úszómester... A vőrőshaju démon, meg a Kovács... Negyedóra múlva már az egész fürdő­telep ott gomolygott. * Másnap utazott volna el a vöröshaju asszony is. Mert másnap már becsuk­ják a szállót, a vendéglőt, lezárnak mindent. A kabinokat is partra vonják. Vége a nyárnak, egy évre megint vége. Csak Kovács ur, az úszómester, ma­radt volna ott. És ő ebbe most nem tudott belenyugodni, nem tudott bele­nyugodni abba, hogy vége lett a nyár­nak. Akkor inkább legyen vége min­dennek I ,.. Amikor az oivos megérkezett, a férfi még élt. Da az asszonyon már nem lehetett segiteni. — Ez a barom komolyan vette a játékot... — Úgy kell a bestiának! — „Halló mester 1“.. . A mester!... — Hja, kérem, a mester: mesteri ő nem cicázik I... — Micsoda ponyvaregény ! Az arcokról már az erkölcsi világ­rend diadala sugárzott. És amikor az erkö’csi világrend visszabillenik a he lyére — mindig a saját gravitációs tör­vénye alapján I — 8kkor megindul rög tön az ajkakról a nagyképü szenten ciázásnak és a cinikus szellemeskedés­nek a fröcskölére. Mert nagyszerűen tudunk problémákat megfejteni pár teste el van temetve, a lélek pedig ot! áll Isten előtt, aki megítéli aszerint, amit a földön cselekedett Nem tudlak szabadulni a félelemlői, hanem rész­­kelve énekellek tovább mert hiszik, hogy van valaki, aki meghallgatja Őket. Vasárnap, az isteniiízielet után őssze­­gyüj öltem a gyermekeket hogy meg látogassuk Hi Gunant és hogy még egyszer együtt énekelhessen és imád kozhassék az iskoisiársaivai. Estig imád koztunk mellette, majd hazamentem O.thon egy ember jött hozzám és így szólt: — Missis, én nagyon félek haza menni, mert a meghalt féifi ittjár az utón és meg akar fogni, hogy elvigyen. — Erre elmondtam, hogy imádkoz­zon, ettől megkönnyebbül ós bánságot nyer ahhoz, hogy hazamenjen. Azt is | közölfem vei?, hogy énekelve menjen és ne gondoljon másra,csakis Jézusra. Alig hogy elaludtam, irtózatos kiáltásra ébredem fel, amely még most is meg- , remegte», hj rágondo ok. Gondoltam, j hogy valaki valamit !á!ott és attól ijedt r meg. Megludtam, hogy Hí Gunan há­zában jöttek össze emberekés énekeltek a tűz körül. Elmondották, hogy Hi Gunan éppen úgy lelt, mint aki meghal. Erre elkezdtek kiabálni, dobot verni, hogy a gonosz szellemet elűzzék. Ilyen kalan dóm gyakran van. Többi levelében beszámol arról Mól- . nár Mária, hegy milyen nagy öröm j látni napról napra az eredményt, hogy ■■■■■■■■■■■—■ i mám* wrntrninn ■nmari odavetett szóval és minden; elintézünk • néhány grimásszal és kézlegyintéssel. \ A mások dolgát. ,. Kovácsot beszállították a szomszéd városba a kórházba. . \ Eddig tart a ponyvaregény. Még aznap délután a kórház folyo \ sóján egy asszony várakozott. Fekete s kendős asszony, a szeme vörösre volt kisír vő. A lábánál egy kis koffer hevert, j Az ápolónő megszólította. Megkér- ■ dezte; mit akar, mire vár? Megmondotta, hogy ő a Kovácsné. ; Hogy az ő ura... És hogy tisztát ho- j zott neki, pár Lhérnemüt. Meg egy kis cigarettát. Meg egy üveg bort. Erősítőt j szegénynek ... A nővér megmagyarázfa Kovácsnénak, i hogy a kórházba nem szabad fehérne- ■ müt bevinni, mert ott mindenki kap j ruhát, minden beteg egyformát. És élel­met se: a bort se. Csak amit a doktor ur rendel. . . Kovácsné szélt mégis lenyúlt a kis 1 koffer után. És kihúzott belőle egy kis i párnát. — De ezt talán csak szabad ? Ezl a : kis vánkost?... Ha kell, lehúzom a C'hát róla .,. — és könyörgően nézett a nővérre. — Tetszik íudn), otthon is ez volt mindig a feje alatt. . . * így lesz néha a ponyvaregényből is halk szavú, könnyes szonett.. . Mert a szeretet az egyetlen klasszikus műfaj: a minden időké és minden embereké... ezek a vad emberek miként nyúlnak a kultúra áldásaihoz. Eleinte idegenkedve f«. gadták a misszionárius orvost, aki í yógyité szerekbe! ment közéjük. Ha valaki megbetegedett, dobokká! és ék­eién lármával akarták elkergetni a „rossz szellemet“, de azóta boldogan fogadják ti az orvosságot és szakítottak ősi szokásaikkal. Molnár Mária ma már nem fél kö­röttük, mert annyira megszerették a bátor magyar leányt, aki nagynehezen elsajátította már a nyelvüket is, hogy megvédelmeznék minden támadás ellen, sőt kétségbe esnének, ha Molnár Mária egy napon elhagyná a szigetcsoportot és visszatérne Erről szó sincs, mert a magyar diakonissza jól érzi magát kö­­• öltük és éleiét a szige csoport lakóinak áldozza. D. M. Hitelt nyújt gyárosoknak, gyártóknak és kereskedőknek kik mindenfajta gé­peket, apparátusokat, autót, trak­torokat, motorcyküt, kerékpárokat, grammofonokat, zongorái, bútori, irodai gépeket és hasonló tartós cikkeket részletfizetésre árusitanak, Ungar 8. bankháza Bratislava, Ventur-u. 20. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. 1914. Irin: Beszédes Lajos öregesukész. A febr, 10-i kirándulásáról a „Komáromi Újság“ színién cikkel emlékezik meg febr. 12-i számában. Hogy a csapatot a komoly peda­gógusok is megszerették, bizonyíték rá az, hogy a febr. 23-iki gyermek­­zsúrra a Komáromi Jótékony Nő egylet meghívta a cserkészeket, amely meghívásnak büszkén tettünk eleget. A Maifz-féle vigadó nagytermében együtt volt a nagyszámú közönség, mikor belépett az ajtón Ackermann Pista trombitásunk és a terem kö­zepén elfujfa kürtjén a hivó jelet. Erre mi a cigányzene induló hang­jaira bemasirozlunk, majd eltűntünk a szinpad mellékfüggönye mögött. Nádasdy Bandi konferálta be ko­molyan a cserkészek praklikus ki­képzésének célját, közben pillanatok alatt felvertük a sátrakat, bemutattuk az első segélynyújtást és a cser­készbot alkalmazását (élőléfra a teremből fel a színpadra.) Utolsó számunk egy élőkép volt: a tábor­­lüz. A polgárista leányokból álló arató majd a rokoko csoport lánca és élőképek ulán, melyeket Harmos Károly tanár ur kedves nejével és Komjáthy Jenóné rendeztek, táncra perdültek a cserkészek és este 10- óráig raklák a csárdást. Március és április havában a cserkészgárda négy szorgalmas tagja: Janosifs Miklós VI., Tolnay Dénes és Barfha Andor V., Hiltrich Gábor IV o. gimn. tanulók dicsé­retes munkára vállalkoztak. Leraj­zolták a komáromi muzeum bronz­kori és hallstaíti különlegességeit E szépen sikerült rajzok egyszer­smind illusztrációi lettek Bella Lajos neves régésznek, aki a komáromi muzeum prehistorikus anyagát elren­dezte, készülő munkájában A derék cserkészfiuk e mellet a pompás rajzok mellett a múzeumi gyűjtemé­nyek feliratait is megrajzolták. Di­cséret illeti meg őket, Írja a Komá­romi Újság. Április 2-i számában cserkészhirt hoz a Komáromi Újság, mely szerint Albrecht János főigazgató a főgim­náziumban telt látogatása alkalmából szemlét fartolt a cserkészcsapaton = is. Azonkívül bejelenti, hogy a csa­pat kedvező idő esetén vasárnap ápr 5-én a bánhidai Turulhoz rendez kirándulást, ahol a Turul szárnyai alatt cserkésszéavaíjuk az újoncokat, a kis „Mókusokat“. Ebben a számban közli e rövid hirt is: A cserkészek csónakalapja javára eddig a következő adományok folytak be: Dr. Hajdú Tibor 20 kor, Dr Kovács Gyula ezredorvos gyűj­tése 21 kor., Grész Ödön 5 kor. A szives adományokért hálás köszö­netét mond a vezetőség. Kérjük a nagyközönséget, hogy szives ado­mányával lehetővé tegye a csónak beszerzését is Az Ifjúsági Testnevelés 22. szá­mában ezt írja rólunk: Komáromból, hol Karle Sándor tanár vezetése alalt a bencések hírneves intézetében folyik a jó munka, a legkedvesebb híreket kapta rovatvezetőnk. A po­zsonyi tankerület kir. főigazgatója, Albrecht János, az intézet látogatása alkalmával kifejezte azt az óhaját, hogy a csapat tisztelegjen előtte. Persze a cserkészek örömmel mu­tatták be egy rögtönzött előadás keretében a cserkészélet ügyes és életrevaló apróságait. A fiuk ügyes­sége, önnálóságra valló mutatványai annyira megnyerték a főigazgató tetszését, hogy külön jegyzőkönyvbe vétette elismerését s május elsejére szünetet adott, hogy a csapat kirán­dulhasson. Ez az esemény nagyon fontos csapaiunk életében. A főigazgató részéről lörfént elismerés teljes elégtétel volt a parancsnoknak, hisz itt a hivafalos pedagógus ismerte el a cserkészet nevelő értékét, mi meg a kapott szünetre voltunk büszkék, mert azt mi érdemeltük ki. A báhidai kirándulásról egy cser­­készfiu a Komárom Újság ápr. 9 i számában igy számol be: Élelmi­szereket vásárolfunk, súroltunk, megállapilotluk az utilervet és az indulás idejét. Végre a vekkerek segítségével fölvirradt a várvavárt nap. Az indulás 1/i6 ra volt kilüzve, de a cserkészek othona a IX. osztály már 5 óra elölt tele volt álmos szemű bőven felszerelt cserké­szekkel. „Első őrs ide!“ „Cérna siess!“ „Hol a sátorponyva?“ „Ezt te vi-T

Next

/
Thumbnails
Contents