Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-04-20 / 48. szám

4. oldal.

Komáromi Lapok

19S9. április 20.

# férfi

ff 9 9 | * •

io ni

T%

és női fehérnemű, selyemharisnya mosó játszóruha, RITIKÜL, esőernyő, nyakkendő stb. íeszáilitott árban

„ELBERT“ divatáruháza

MádoF»u. 19.

Sport- és szekrény gyermekkocsik nagy választékban, létra kelengye gyári árban!

szedi kiállások hangzanak. Szól a trombila, előre az állomáshoz! Az automaták kiürítése után bejön a vonatunk. Egy harmadosztályú kocsi megtelik jókedvű fiukkal. A kocsiba beszállni akarókat „larulmányszakasz" kiáltással riasztjuk vissza. A vonel sebesen rohan Szőny, Almás füzitő, Tata, Tatákért már hátunk mögött van. Közben beszállt a „friss süteményt“ áruló cukrász bácsi. Az öregnek jól ment az üzlet s a kalauznak, aki öl hozzánk vezette megveregette a vállát. Később, mikor a süteményt becsméreltük, dühösen kérdezte: „No ifiurak, mit értünk a világ által?“ Erre mi nevettünk. Mire ő, a tatai Socrates nagy bői csességgel felelte: „Az eget, a földet és mindent, ami van", (Jánossy Laji, a legjobb nevetőkéjü cserkészek egyike azt kérdezte az öregtől, hogy volt e egyáltalán hab az indiánerjein. A felelet:.„Vóf, de lekopot!“) Hl van Bánhida. Örömkiálfással üdvözöljük idevaló, szives kalauzainkat, Kozma Ernőt és Oláh Ernőt Itt a csapat kétfelé szakadt. Az egyik fél ment a Turulhoz, a másik misére. A kerítés mögött álmos gyerekfejek lünedeznek elő De nem vagyunk ismeretlenek, mert nyáron járt már itt Pestről egy cserkészcsapat. A sz. misét Karle tanár ur tartotta és cserkészek ministráltak. Azután mi is indultunk a Turulhoz. A fönllevök a sok teherrel a legmeredekebb utat választották. S mikor fölérlek, a futball legurult a szőlők közé. Ezért is le kellett menniök.

Rövid pihenő után elindultunk a Farkas völgybe. Keskeny hegyi ösvényen gyönyörű ibolyák, kankalinok, tavaszi héricsek közt mentünk a táborozás helyére. Lenn hozzáfogtunk a főzéshez s futballoztunk.

12-kor letelepedtünk az ebédhez. De csak ebédeltünk volna, ha.... Borítsunk fátyoll az ebédre. (Ha most ezt a fátyol! föllebbentem, ott látom a tűz körül sürgölődő főszakácsot, a Bucit, amint épen észreveszi, hogy a hátizsákjában a paprikával összekeveredett a porcukor. így tehát a gulyáson nem volt paprika, ami fölöttébb gyanús szint adóit az ételnek. Miután mindenki megkapta a porcióját, leültünk. Megpróbálkoztam az első falattal, melyet sikerült összerágnom akkorára, hogy méltán remélhettem, hogy a torkomon csak lecsúszik. De, balga reménység 1 Amint kiengedtem a fogaim közül, mint a gummi ugrott vissza eredeti alakjába. Megkíséreltem rugalmasságát úgy is kipróbálni, hogy a földhöz vágtam, felugróit az ismerellen messzeségbe. Karle tanár ur szintén úgy csinált, mintha ebédelt volna. A rágási izomgyakorlatok teljesen lefoglalták, csak cvikkerje mozgott szokatlan módon az orrán. Meg mertem kockáztatni a kérdést: „Mit méltózlatik szólni e gulyáshoz!“ „Jó, nagyon jó“ felelte, ferre elszé gyenleltem magam, leheveredtem és én is úgy teltem, mintha ebédelnék Egyszerre csak azt veszem észre, hogy csak magam heverek. A többiek már mosogatnak. A gulyáshust vagy zsebrerakták elrettentő emlékül, vagy elfoolbailozlák).

Ebéd után ki futballozott, ki a hegyet mászta. Aztán indultunk vissza a Turulhoz.

Folyt. köv.

OLASZ ÉG ALATT

(Kóborlások olasz földön)

sas

Dj. BARANYAY JÓZSEF.

Hol is hfgyiant c!? A lépes lapoknál. Minden utazásnak ez a réme. Hiába adod ki a lelkedet és a pénzedet a küldözgetéséné1, hiába áliiícd mér idehaza össze a névsort, akinek muszáj küldeni lapot, hiába hiszed szén ül és meggyőződéssel, hogy az a lista teljes, hiába tetted tönkre a velencei éjszakáidat ansichts-kártya írásává*, itthon csak szemre hányást kapsz. Naponta többször is megesik, hogy valamelyik hölgy epésen, nehezlelődve fog el az u'cán:

— Köszönöm, kedves F-un, hogy gondolt rám az utazás gyönyörűségei között. Nagyon köszönöm azt a sok szép képes lapot. Ez igazán szép nugát ól.

fez igv leírva nagyon kedvesen hang-, zik, de ahogyan ezt őnagysága hangsúlyozd, hát abban nem volt egy csöoetnyi kedvesség sem,

(3nagyságának ugyanis nem Kü'dlern lapot. Kimarad! a névsorból. No most aztán többféle variációban folyfa'ődik a dolog.

Első variáció. Teszem föl őnagysága támadására hebegve így védekezem:

— Igazán lehetetlenség volt mindenkinek lapot kü’denem.

Amikor Kleopatra, Egyp'om szépsó ges asszonya kígyóval ölte meg mrgá*. se a kígyó, ee a szerencsétlen Kicopstra nem szisszent fel úgy, mint őnagysága erre a szerencséden védekezésemre.

(2. FOLYTATÁS.)

— Nem lü’dheíett mindenkinek. (A hangi ulyt az utolsó szóra helyezte gyilkos gúnnyal.) Hát én magárak csak olyan mir:denk: vagyok. Nagyon köszönöm kedves Faun. Ezt megjegyzem magamnak és majd ..,

■>. nagysága szeme haragos villámokul szór és gycrsan ott hsgy a faképné*.

Másik variáció. A hölgy szemrehányására igy védekezem:

— Ne tessék haragudni, de az időnk annyira ki volt szabva, hogy bizony én senkinek se küldözhettem képeslapokat.

Ez a védekezés se jó, amint őnagv sága alábbi gúnyos válaszából kitűnik:

— Úgy látszik, kedves barátom, ön nem csak a pénzét, hanem a me mőriáját is oh hagyta, ahol a citrom viru'. Több barátnőm dicsekedve n u tatfa a képeslapjait, hogy maga milyen figyelmes volt irántuk

Harmadik variáció, ő isgysíga csípős megjegyzéseire igy védekezem:

— Kérem, az idő rövidsége miat csak a legközebbbi hoz/ámtartozóimnak küldtem képeslapot.

Ez a védekezés is balul ütöd k>.

— Ug)? Hál X-né a mag« legközelebbi hozzátartozója? Ezt nem ig iud tam. Jó napol 1

És esze*, mint egy lu fütött motoros kerékpár elrobogod.

Esy újabb vsiiáció, őnagysága nem is várja meg a védekezésemé*, hanem tovább folyta ja a gúnyos megjegyzésé*.

— Mcrd;a, mivel küíör.b X né nálam-Vőrgs M egeit ellen

és rossz arcbőrnél legjobb a hófehér, zsírmentes CREME LEODOR, mely az arcbőrnek a társaságbeli hölgytől megkívánt fehérséget és iideséget adja. Különös előnye azonkívül, hogy kiválóan hűsítő hatásánál fogva ez a láthatatlan malt-krém nagyon jó a viszketés ellen és jő alap a púderre is. A tartós illat, mely legjobban egy frissen szedett ibolya, orgona és gyöngyvirág csokorhoz hasonlítható, nélkülözi a jó társaságban annyira nem szeretett mosusz-szagot. Egy tubus ára 8 és 5 korona. Kapható minden Ohlorodont elárusító-helyen. Ezen hirdetés ellenében, a pontos címet a hátlapon megadva ingyenes próbaküldeményt kap a Ch'orodont Laboratóriu i Leó Ing. Stipek & Co.,' Turn-Tepliíz cimtőL @

nál? Mert annak tudóit képes lapot küldeni, Hát tudja meg, hogy ezentúl térdig elkophatik a maga lába az ideoda csavargásban, én egyszer és mindenkorra felmentem magát a képeslapok kü’dése alól, mert aki oíysn pocsék asszonynak, mint X-né, képeslapokat küldözget, átlói nem fogadok el lapokat. Tudja ki az az X-né?. .

És itt ltföstik szegény X-nét a sárga | földig. Ezt már kinyomatni nem lehet. | Ezt még egy névtelen levélíró is meg- i gondolva írná le.

Szóval s képeslapok sok sok bajt i okoztak nekünk. Nem egyszer sz éjsza- í kánkat is elrontották. A velercei Unió, ! a firenzei Aquila D’Oro (Aranysas), a j római Lugana szállodában éjszaka nem \ egyszer felriad unk álmainkból és föl I ráztuk a társunkat.

— Tudod-e, kinek felejtettünk el képeslspol küldeni? — és üt megneveztük az elfelejtett barátot.

— Jéíus Mária ! D.; jó, hogy eszedbe jutott. Micsoda hsrag leit volna ebből, hogy másnak küldtünk és neki nem. Hamar fölkelni és nyomban megírni, mert reggelre elfelej jük megint.

Egyet esetten a viílamoslárrpi k; p• csolőja, világos lesz a szobában és mi kibújunk az ágyból és írjuk az a an sichts-kártyát.

Ennyi bajt okozott ez a divatos hóbort.

A képeslapok miatti c-ipkedésekm kívül más kérdések zuhataga is zúdul felénk utón uTéien. A bortszereíők szí kérdik:

— Nos, hogyan ízlettek az olasz borok? Ittatok-e Torcanere Rossot. Vermut Aibaneset, Chianti Rossot, Lacrima Ch isiit?

Legtöbben azonban az olasz nők iránt érdeklődnek.

— Tetszettek e az olasz nők? Hol láttuk a legszebb olasz nőket?

Az Ínyencek, a gurmanok azt kérdezik:

— Hogyan ízlettek az olasz konyha termékei? Meghíztunk-e?

A megbízás réme nagyon kerülgetett, mert az olasz konyha netünk nagyon ízlett. Az állandó mászkálások, muze umokba, képtárakba való járások, éjjé lezések dacára éreztem, hogy egy cseppet se fogyok, inkább gyarapodom. Fogyni csak pénzügyileg fogytam.

Nemcsak ízletes, ae bőséges volt mindig az étkezésem. Ezt Máriássy Tiborné urhöigynek köszönhetem, kezésnél az aszta!főn ült és mellette ültem én. A felszolgáló személyzetnek azt szokta mondani róiam:

— Ez az ur magyar lapszerkesztő. Kissé jobb étvágyú, bővebben lársákel.

A „lapszerkesztő“ szó olyan varázs vessző féle, amelyre sokkai több ajtó kinyílik és ez igy van Olaszországban is, ahol ezenkívül a magyarok iránti szeretet és rokonszenv is igen nagy.

A „magyar lap szerkesztő“ fogalom tehát kétszeresen megtelte hatását. Fi renzében az Arany Sas (Aquila B’Oro) szálloda és étterem tulajdonosa mag3 biztatta a személyzetet, hogy a szerkesztő ur bőségesen el tegyen látva. Szinte látszott r^jta, hogy örüt, hogy a kom htjának a főzte mennyire izük nekem. Bucsuzáskor meleg kézszorongatások között ezt szóval is kifejezte.

Rómában a Hotel Lugana panziójában egy német kisasszony, a P^ula F äulein meg különösen a kegyébe fogadott és rengeteget kirakott minden fogásból a tányéromra.

Ugyanis Otssrországbrn is, roirt a világ minden jobb étkezőjében a kiszolgáló személyzet rakja ki a vendég tányérjára az ételt boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal.

így természetesen tesoványodásról

. Or. OETKER-ríu illusztrált receptkönyv

tartalmaz kb. 130 elsőrangú receptet 34 színes képpel. Ára 1-50 Kő. Mindenütt kapható. Vagy direkt Or. A. Oetker cégnél, Brünn.

szó sem lehetett. Ezt nagyszombat reggelén tapasztaltam nagyon keservesen.

Tost Barna kassai plébános polgármester és pápai preláfus előző nap jelezte, hogy szombaton déli egy órakor fogadja a mi kis csapatunkat a pápa a Vatikán biborfermében.

Az audier ciara a fekete ruha kötelező lévén, már reggel feketébe kellett öltözni, mert a délelőtti programm olyan volt, hogy a szállodába visszajönni, áíöltözni nem volt rá idő.

Reggel tehát benyu'ok a mhaszek' rénybe, hogy a megérkezésünk óta ott lógó fekete nadrágomat fölvegyem. Föl is huzom, de kétségbeesve vettem észre, hogy elöl a gomboknál éppen egy araszinyi folytonossági hiány fehérlett. Ennyit hiztam az olasz konyhán. Kétségbeesett erőfeszítéseket tesíek, hogy belepréseljem magamat. Közben szidom magamban sz olasz előzékenységet, hogy mi az ördögnek tömtek annyira, most ime, fuccs a p?psi audiencia, hiába van meg a szerkesztői első emeleti páholyjegyem az oparaházba a Totca és Mascagni Irise előadására, hiába cepeltem magammal a fekete ruhát, hiába kerestem az ismerős családoknál megfelelő koffert (erről majd külön lesz szó), hiába minden, ekár el se hoztam volna.

Végre egy emberfeletti erőfeszítés a gyomor- és hasbehuzás terén, egy eset ■ tenés és a nsdrág csalija összekapcsolódott, belepréseltem magamat a nadrágba, közben kékültem, zöldültem, hol izzadsá£C6öppek gyöngyöztek a homlokomon, hol meg a hideg lelt ki. Éreztem, hogy ebben a nadrágban se lehajolni, se leülni nem tehet. A reggelimet majd állva eszem meg. Majd a Paula F äulein fog megetetni. Azt is éreztem, hogy ebben a nadrágban nem bírom én ki délután 1 óráig. Még utóbb pont a pápai audiencián leszek rosszül, ott ájulok el s akkor a református hitsorsosaim azt fogják mondani:

— íme, az Isten ujja! Az ég megbüntette, hogy református létére a pá - pához ment audienciára, hiába szépít geti azzal, hogy ő újságíró, ime a ne mezi8 utolérte.

Közben mindjobban kezdem magam rosszul érezni. Mint a sebzett vadkan, üvöltök fel:

— Pajtást M« nem megyek veletek, kihizíam a nadrágomból.

A pajtás, az úti- és a hálólárs, Ipovitz József barátom szánalmasan sétálja körül az én szilfidivé lett termeteme*.

— Látod, mondtam, hogy ne egyél ennyit — vigasztal a pajtásom.

Erre engem elöntött az epe. Azt nem merem írni, hogy a méreg majd meg pukkasztott, mert ehogyan én be voltam présalve a nadrágomba, bizony nem igen tehetett abban a szűk hely-