Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-04-13 / 45. szám
A. oldal. Komáromi Lapok 1939. április 13. n r f p io van íi és női fehérnemű, selyemharisnya mosó játszóruha, RITIKÜL, esőernyő, nyakkendő stb. leszállított árban „ELBERT“ divatárnháza Nédor-u. 19. Sport- és szekrény gyermekkocsik nagy választékban, létra kelengye gyári árban! Erős küzdelem ufán már3:l-re győz az ellen, már csak 5 perc van háíra, midőn a töltés telején megjelenik a mi szeretett igazgatónk. Nagy ovációval fogadjuk, hogy egymaga kijött megnézni a mulatságunkat. A szakácsok már nem is lehettek volna pontosabbak. Már hozzák csajkában a párolgó teát, a csapattiszt meg az igazgató urnák. A lob biek odaszaladnak a Vág parijára, hol lobogó tűz mellett bőven osztják a nektárt. Mig vígan uzsonnáznak, nehéz köd ereszkedik a jégre és a levegő már nem oly kellemes. Lassacskán összeszedeiözködlünk és hazaindulunk. A korcsolyások gyors csapata előreszáguld a csa patliszttel, néhányan meg az igazgató urat kisérjük lassabban, élénk beszélgetés közben (Csak szánkónk volna, hogy haza röpítenénk 1) A lámpák alig pislognak a ködben. Messze a sötétben hivagatóan szól a irombila néha s az én sípom felel rá. Hét óra után már otthon irlam: Febr 10 kedd . .. A nap diadalmaskodott a gomolygó felhőkön és szélkergetfe őket Pirosra hevülten nézett le a földre. Télapó ijedten rántotta összébb havas bundáját és nagyon kellernellenül érezte magát így aztán vasárnapra egy kis olvadás támadt, ami azonban nem gátolt meg bennünket abban, hogy vakmerőén meg ne ismételjük kirándulásunkat A múltkori siker több próbaidőst csábított ki velünk, de most nem valami reménygerjeszlő látvány tárult elénk a Vághidnál Mig beljebb sima jégen csusszan végig a nap sugár, a part mellett vagy 5 méteres jegeskása öv terült el Tanlalusi kínokkal meneteltünk a töltés alján mert nem lehetett átgázolni a biztos jégre Végre megkönyörült rajtunk egy öreg nyárfa és odakinálta csaknem vízszintesre görbüli hátát: „Tessék átkelni 1“ Ez nem ért ugyan egészen át de azon úgy segítettünk, hogy előre átugrottam s aztán sorban leszedegeltem a bizonytalanul lépegető kisebb cserkészeket a fáról. A szánkó, amelyen a teafőző, lábas utazott, már egész könnyen átcsusszant a kásán is. Végre felcsatolluk a korcsolyát és megkezdődött az átszállásokkal tarkított iram. Hátramaradtam hátvédnek, de már a vasúti hidnál elértem a csapatot, mert ott is „gázló“ volt. Ezen már több lucsokkal mentünk át. Hej, csak kötelet hoztunk volna hidveréshez! De erre nem számítottunk, hisz a Vág még valóságos ország üt. A hidon túl ismét egy hosszabb átkelés után jutoítunk csak a múltkori táborhelyünkig Itt láttam, hogy hogyan szállíthatod körülbelül Nagy Kristóf, amint egy kis próbaidős! atyai gondossággal cipelt át egy nagyobb fiú. , Végre fellélekzeílünk Először is elnevettük magunkat Egy próbaidős elesett az előbb, a ruhája sáros lett s most kitalálta hogy milyen nagyszerűen lehet a jégen a sarai súrolni a ruháról Kész az éle: Ku binszky mos és tisztit Megadjuk neki a tanácsot, hogy hagyja inkább megszáradni a ruháját (majd „kikefélik“ odahaza). Most hogy megálltunk, vesszük csak észre, hogy milyen hideg szél fuj. Ar'ná! jobb lesz felmelegedni a polózásban. Ma az élelmezési különítményhez csatlakozom. Sokat lehet ott is látni. Megtanultam, hogy kell a „gólyával“ „lékel“ vágni, hogy leavizünk legyen. Megcsodáljam az „egyensúlyozó tűzhelyet“. Ez kérem úgy készül, hogy fürészbakra egy hosszú rudat teszünk. Annak az egyik végén a bogrács vagy lábas függ, a másikra nehezékül egy köszörükövet akasztóiunk (a múltkor mindig ült valaki a bakon.) Mig készült a tea egyre jöttek melegedni tulnanról és meséltek, hányszor és mily messze esett bele a lapda a nagy pocso lyába, ami a pálya szélén volt. Lassankint benépesedett a gátőrház udvara. Akik előbb jöttek, azok visszamentek a fogason hagyott cókmókjukért (csak fogatlan fogas volt: sátorváz cserkészboíofból). Amint raktuk a sok forgácsot a tűzre — mit szól majd a Vargha, ha látja, hogy mennyit eltüzeltünk, — elké szült a tea. Csúnya . foglerakodás elcsúfítja a legszebb arcot is. A szájnak kellemetlen szaga visszataszító, Mindkét nagy szépséghibának gyakran már egyszeri használat után is elejéi veszi az üdítő Chlorodont - f-gpaszla. A fogak gyönyörű elefántcsontszer" fényt kapnak, még az oldalfeliitetekeii is, különösen, ha a fogakhoz alakja szerint kivágot; CV rcdontfogkeíót használjuk. lloinló élelmar'állványok a fcgközökbeu, melyek a rossz szájíznek okozói, evvel teljesen ki 'esznek küszöbölve. Kísérelje meg először egy kis tubus haszná tálát, mely csak 4 korona, nagy tubus ára (i korona, Chlorodont-fogkefe, hölgyeknek 7 korona (puha sül tével férfiaknak (kemény sörte) 8 korona. Valódi csak kékes zöld „Chlorodont“ feliráf’ csomagolásban. Mindenütt kapható. 00 A hideg szélben megcsappant kedvű cserkészek isméi felélednek. S mig ők lakomáznak, a Bleki meg én óvatosan leszáilunk a Vágra, mert a csapatliszl ur arra akarja a visszavonulást intézni. A széllel szemben nem haladunk valami gyorsan és puhatoljuk mindenfelé a jegel. Már mutatkoznak iit-ott, a part mellett repedések, de szerencsére nem ropog a jég. Visszatérünk jelenteni, mire a csapaltiszt ur is ‘ megnyugszik és indulhalunk. A pariról egy szál deszka vezet a jégre, kész mulatság nézni, hogy milyen óvatosan jön le azon a csa paí. Előre! A jelszó: „Cserkész, ne légy résen, meri beleesel". Menynyivel hamarább tesszük meg az utat, mint jövet! Jóval korábban ériünk haza, mint a múltkor. Aligha lesz már az Idén kirándu lásunk a jégre. Télapó ugyancsak átengedi biroda’máí az ifjú tavasznak. Nem baj, hisz akkor még jobban nekünk áll a világ, a cserkészeknek!“ Folyt. köv. OLASZ ÉG ALATT (Kóborlások olasz földön) Ismered ama hont, hol a citrom virul, Hol az arany narancslombok közölt pirul ? Hol a meny tiszta kék és szelíd a szellő Mirlua és borostyán szabadban él, felnő ? Mignon. Mindenki visszaáimodia eiső szerelmét, mindenki siet őt uj>a és újra tárni. Ha a rideg valóság átiörhetetlen akadályokat gördít a szerelmes elé, akkor lelke felszáll egy képzelet hajóra, egy lelki gondolára és elevez hozzá, a drágához, a széphez, akit elfeledni nem tudunk, de hiszen nem is akarjuk elfeledni, boldogok vagyunk, hogy legalább képzeletben együtt lehe ünk vele és izzik bennünk a vágy, ssivünk túlfűtött kohóját az őrök vágyódás lángja nyaldossa, hogy újra Iá hassuk a valóságban is őt, az ölök ifjút, az örök tavaszban élőt. Húsz esztendő pergett le az örökkévalóság homokóráján, hogy először láttam» hogy rabjává tett örök szépsége, ragyogása. Húsz esztendő óta emésztett a vágy, hogy uj*-a lássam a soha el nem felejthető ideált: lelencét. Akkor még boldog idők járlak ezen a földön. Abbáziában eltölteni pír hete», a Monte Maggiore lábainál, könnyű és olcsó dolog volt. Ma már kevesebb ember te heti meg ezt a fényűzés», amely valamikor mindennapos dolog volt. Abbáziában lakni és Velencébe át nem hajózni, az olyan nagy mulasztás volt, mint Rómában járni és a pápái nem látni. Az egyik adriai gőzösön, a Diniéi Ernőn szeltük az Adria hu lámáit és amikor Velencében, a Szent Márk téren először megálltunk, megdobbant a szivünk és éreztük, hogy nagy, örökös sze e’em ü ött tanyát a szivünkben Velence iránt. Nem földi érzés, nem fö di szerelem ez, hiszen ebben nincs a zöld ízemü szörnyeteg, a féltékenység, sőt: örülüik, hogy más is szerelmes belé, hogy mást is részesít a kegyeiben, a bájaiban. Taine azt írja olaszországi utleúáfában, hogy Velerca O'aszország drága gyöngye, amelyhez fogható nircr második. Ha Velence palotáinak, templomainak, hídjainak remek márványaiban gyönyörködünk, az oszlopsorok, erkélyek és a góíh, mór ás bizánci ízlésű ablakok és párkányok domborművű csipkézeteit szemléljük és azok visszatükröződéseit a folyton hullámzó, átlátszó kék habok hullámaiban, önkényíeienül szemrehányással illetjük magunka», miért vesztegettünk időt másutt, miért nem jöttünk egyenesen ide. Velencének áldozni ősz ■ szes időnket. Elfog az olthatatian szóm« jusáp, a vágy Velencében megtelepedni, erős fogadalmat teszünk, hogy oda hamarosan visszatérünk. Én az első fogadalmat húsz évvel ezelőtt tettem és sajnos, csak most válhatott valóra. A mostani olaszországi utunkban kétszer érintettük Velencéi és erősen fogadkozunk, hogy jövőre újra eljövünk. Ha Nápolyra áll az a mondás, hogy Nápolyi látni és meghalni, akkor Velencére bizton elmondhatjuk, hogy Velencét látni és örökké élni. Igen, őrökké éini, mert egy emberélet kevés ahhoz, hogy beteljünk Adria jegyesének, Adria gyöngyének szép3é gtivel. A régi nyarak, a letűnt boldogságok, a falujuló szerelmek, el nem haló emlékek, a mézeshefesek, a násr utasok, a gondoiágok, a barksroiák, a habarsérák, a Cyranók, a Roxánok, a Rómeók, a Júliák, a trubadúrok ezer emlékével teli bűbájos Velence, ezer és ezer érző szív örök szerelme, köszöntelek téged útleírásom e'ején. * * * Mit is éneke! corneviiSei harangok“ Henry je a beiépőjében? Bejártam kétszer a világot És boldogságom a reszély, Imádom a dörgést, a rillámot, S a tengert, ha söpri a szél. Amíg utaztam, Soh’sem haboztam Én semmi rosszban , . . Est szoktam dudorárzni magamban, va'ahányszor ulra kés2ülök, Magamban, mert az emberbaráti szeretetem nem engedi, hogy hangosan is énekeljek. Van egy barátom, derék, jóra való öregedő gyerek, de van neki egy nagyon nagy hibája, hogy re énekelni, se füíyörészni nem tud. Ez igy, magában nem volna még bűn, de azzá válik, , Dr. OETKER-féLe _ illusztrált receptkönyv tartalmaz kb. 130 elsőrangú receptet 34 színes képpel. Ára 1-50 Kö. Mindenütt kapható. Vagy direkt Or. Á. Oetker cégnél, Brünn. RECEPTEK mert gyakran énekel és fülyörészget a fűtünk hallatára. Ilyesmit én nem teszek. Hogy A cornevillei harangok Henryje belépőjét, ha még magamban is dudolgatom, igazán nagyzási hóbort, mert amíg Henry barátunk kétszer bejárta a világot, én ilyen nagy utakra nem tekinthetek vissza. Sőt még azí se mondha om el Henryvel, hogy Amíg utaztam, Soh’sem haboztam És semmi rosszban ., . mert bizony én sokat tétováztam, sokai kétségeskedtem, sokat haboztam, hogy elinduljak-«? Vclerce iránti rajongásom harcra kelt az otthon ülő, nehezen kimozduló, megcsoníosodott természetemmel. M nd a két érzésem nagyon erősnek bizonyult. A másik komáromi u iiárson, Ipovitz Józstf barátomon is láttam, hogy a telkében szintén nagy tusák folynak. A Velence iránti rajongás helyet! az ő leikében a tenger szereíete harcolt az it hon marasztaló természetével. Mint tengerész tiz évig szolgálta a tenger isteneit és istennőit. A tengerbe pár óra alatt is halálosan bele lehet szeretni, hát akkor milyen elszakíthatatlan lánccal krpcsolódunk össze, ha (iz évig ringunk a tenger habjain. Nála a tenger, nálam Velence iránti rajongás győzte !e az itthon ülő íermészeíünkei. Sokáig legjobb barátaink se hitték el, hogy útra keiünk. A hét legjobb viccének tartották, hogy mi egyszerre, minden átmenet nélkül útra kelünk. És útra keltünk. De az útra kelést nagy gondok előzték meg Mind a kelten csomag- és pakktáskaiszonyban szenvedtünk. A jelszavunk: minél kevesebb ballaszt, minél kisebb CRomag és a legideáiisabbnak azt tartjuk, ha az aktatáskában e fér az egész cók-mók: a fogkefe és a hálóing. Igen ám, de az előre jelzett pápai audenciához fekete ruha kellett, hát a csomagjaink kissé kibővü'lek. Simkó Gusztáv bírálunk, a kassai Zenekedvelők Körének országosan ismeri karnagya, több népszetü dal szerzője, a kassai L'oyd utazási iroda igazgatója az utunk szervezője és vezetője, hangsúlyozta levelében, hogy kevés fehérneműi vigyünk, mert a szállodákban jól és gyorsan mosnak. És tényleg. A délelőtt kiadott fehérnemű már délután ott volt a foaht szekrényünkön fehérre mosva és pompásan kivasalva. Szóval nem kellett attól tartanunk, hogy valamelyik olasz lány a fülünkbe dudorássza: Juj be szennyes a maga keszkenője, Talán nincs is magának szeretője? Aggyá idei Hadd mossam ki fehérre, Leszek én még a maga szeretője. Ámbár... ami a fenti nóta utolsó sorát illeti, szép olasz lány ajkáról nem
