Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-04-13 / 45. szám
1929. április 13. Komáromi Lapok. 3.oldal. Állandó ralttaf Komárom és liörnyélie részére faliereslieclö és építkezési véllalkozó cégnél, Komárom, Rákóczi utca 40« Állandó ralctAr Kürt és környék© részér© í’akereskedő cégnél, Kürt. költséget felemészteni, mint például egy csatahajó előállítása. Aki a Hóidat fogadta fel napszámosnak. Bessel, a hires csillagász és matematikus egyik tanulmányában megírja, í hogy amidőn 1850 ben Angliában \ Stephenson György — a nagy Step- ! bensőn fia — egy 500 méter hosszú ' hidat épített a meneai tengerszoros j áthidalására, az egész vasszerkezetet a 1 a parton álüiotték össze, de senki sem j birta elképzelni, miként emelik majd j azt a pillérek közé, emelődaruk hiányában. Amidőn Stephensont megkérdez* ték, igy válaszolt: „Azt hiszem, a Holdat fogom e célra napszámosnak szerződtetni“. A tenger apálya alkalmával a híd vasszerkezetét pontonokra helyezte s a dagály a pontonokat a pillérek közé szállította. Az árapály tüneménye a föld forgásával és a Hold vonzásával kapcsolatos, állandóan ismétlődő jelenség s működésében oly nagy erőt fejt ki, illetve oly hatalmas tömeget mozgat meg, hogy egyetlen energiaforrás sem hasonlítható vele össze. Éppen ezéit a jövő Szép holdvilág van, hátha kedvezni > fog a szerencse? A bárány is megbe- | rül, a bálba is elérkezem. S törvényt \ teszek a leány csalfa fejére, kegyeden)! Az Avasdombon kezdette a nyomozást. Az volt a baj, hogy a határt vé kony hó borította: hogyan lásson meg az ember fehér bárányt a havon? Hanggal próbálkozott. Bigéiéit, mint az anyajuh, hátha a bárány visszabégelne. Egy párszor hallott is valami olyanformát, de aztán kiderült, hogy a hang a falu felől jön ... a blárinet hangja . . . Pászmára fogta a határt: most már nem akart meghátrálni. Se lány, se bál addig, amig bárány nincsen I Árko*, barázdát, szakadékot nem hagyott látatlanul. Szépen pitymaiodoP, mikor ráakadt a bárányra. Olt reszketett szegényke a felszegi vetéskapunál, egy tövisbokor alján. A bokor tövises ágai betecsimpaszkodtak bundájába és nem enged ték tovább. Délután akadt meg a ha zatérés alkalmával. Nagyon el volt ereszkedve szegény állatocskal Ferkő ölbekapta a bárányt és elindul; vele a falu felé. Hamar, hatna: 1 Haza kell vinni, mielőtt teljesen kivirrad és megbolydul a bál népe . . . Mátháné aludt a bál után, nem za vatta fel. Tudta a járást, a bárányt beeresztette az akolba, a többiek közé. No, hálistennek! Elindult az alszeg felé: ott van a pásztoriul Ott lakott Ferkő árva legény módján. Még szólt a nóta a báiházban, de Ferkőnek benézni sem volt kedve Reszketett az ina a sok keringéstő'. Ugyan jó, hogy hó lepi a mezőt, nem kell a bárányokat kihajtani délelőtt. Jut idő a nyugovásra. Pál Esztike? Talán most is járja a kajlával... De a Máthéné báránya helyén van, nem pirul a pásztor arca a szégyenvallástól 1 Tovább ballagott az alszeg felé. Hát amint ott haladt el a Pál Esztiék háza élőit, csak kinyílik az ablak és kivirul belőle az angyali kép! energiaforrását kutató technikusok Stephenson mestermüvén felbuzdulva, az utóbbi években rendkívül beható n foglalkoztak ama lehetőségek kutatá savai, miként lehetne az árapály tüne «lényéből energiát nyerni. Európa egyes partvidékein a tenger emelkedése dagálykor 9—15 méter között váltakozik, de a többi világrészek vizeinél is igen jelentős árapály magasságkülönbségek vannak. A szakértők véleménye az, hogy a tengerpartok mentén hatalmas tárolómedencéket kell épiteni, megfelelő zsilipbcrjndezésekkei, ahol dagály esetén a medence megtelik vizzel s apálykor a zsilipek megnyitása után a viz az erő gépek lapátkerekeire esvén, előállítja a szükséges energiát. Bánky Donát, a budapesti Műegyetem tanára, annakidején az árapály energiát olyképpen gondolta kihasználni, hogy a hatalmas dagály okozta viznyomással és légkompresszor segé lyével sűrített levegőt állítanának elő, amellyel légturbinát tartanának üzemben. Bizonyos, hogy a jövő energiaforrásainak megvalósítási törekvéseiben az árapály tüneményében rej'ő technikai — Mi az jó legény, hol voltál ti éjszaka? — pereli le Ferkére az ablak párkányáról. (Ahá! — gondolta Ferkő magában,) —■ Hát hol lettem volna ? A bálban voltam! — vonította meg a vállát könynyedén. — Bálban ? Éppen hogy nem voltál a bálban ... Hol hordozott a gonosz lélek? — Hahhaha, mit gondolsz, te bohó! Más faluban nincsen bál ? Mái. faluban nircsen leány? Dehogy nircs, galambom I Da még míiyen 1 — Elég szégyen, hogy nem kapsz a magad falujában I — Tudod, babám, itt is kapnék, ha nem válogatnék De amilyent itt kapnék! Isten őrizzen az olyan fehérnéptől Hogy ma erre, holnap meg amarra loccsanjon az esze? Nem pásztorembernek való az olyan asszony, Eszti! A pásztorembernek a nyájat kell őriznie, nem a feleségét!... — Ferkő! — zönentette meg az ablakot a leány. Azt mondom, re arcátlankodjál I — Ugyan tisztelsz, hailod-e 1 Szépen szólsz. — Szebbet kivánsz? Szebbet is tu dók, — häjnalcdoU ki a leány orcája. — Ma húsvéf másodnapja van, te! — Ez aztán nagy újság! — Ma bál is lesz, te! — Tudom. De nekem odaát tesz a hegyen túl. Te Eszti, hogy én milyen atyásan mulattam az éjszaka. Biz’ Isten facsaró viz az ingen I — A görcsbe mész ... a hegyen tűi! Levedd az eszedet a félrejárásrul! Itthon légy ma estei — Itthon ? Te ugyan törvénykeze'. Aztán mi végre legyek itthon, hékács ? — pödörgette bajuszát Ferkő, kicsibe véve az ügyet. — Beszélni akarok a tökéletes fejeddel. Napot mondok a lakodalomra ... meglátom, mit felelsz! De velem nem figurázol (e, te ... csalfa lélek!... — futott ki a forró viz a leány fazekából. és gazdasági erőt nagy siker fogja koronázni. A szél és légköri elektromosság kihasználása. A szél erejét és a légkör elektromosságát, mivel igen könnyen hozzáférhető energiaforrások, már régóta próbálja a technikusvilág hasznosítani, azonban az elért eredmények nem jelentékenyek, Amerika és Dánia egyes partvidékein, ahol meglehetősen széldus idő uralkodik, nagyszámú szélmotor vau Szemben. Minthogy azonban a szél mozgásának ideje, tartama, erőssége stb. a legkülönbözőbb határok között mozog, a fenti erőgépek áilandó üzeméről beszélni Sím lehet. A légkör elektromossága már sokkal figyelemreméltóbb jelenség. Ugyanis a felső légréteg a föld negativ, a felhők pozitív töltése folytán magasfeszültségű, de kis erősségű elektromosságot tartalmaz. A légkör elektromosságának sikeres felhasználásához az lenne szükséges, hogy megfelelő transzformáló berendezésekkel a szóbanforgó elektromosság feszültségét csökkenteni, erősségét pedig lényegesen növelni kellene, Sajnos, a géptechnika mai állása mellett ilyen komplikált áramátalakító szerkezetet nem lehet előállítani, de a rádió, képtáviró, óceánrepülő megvalósulásának századában e találmány eljövetele sem késhet 1 Az ősenergia. Amennyiben az ősenergiaforrások bármelyike hasznosít hatóvá válik, nehéz * probléma lesz a nyert elektromosságnak a forró égövből a mérsékelt égövbe vagy viszont való átszállítása. Azonban az utóbbi években figyelemroméltó kísérletek történtek ezirányban, Dr. Thomas angol mérnök rövid hullámok kibocsátásával egy meghatározott irányban elektomosan vezetővé teszi (ionizálja) az éter felső rétegét s ezen át a magasfeszültségű elektromos árammal telített hullámokat rendeltetési helyükre irányítja. A fejlődés történetében logikus törvényszerűség van. Amidőn a középkor végén a szellemi élet s a művészetek kialakulnak, az emberiség kutatja azt az eszközt, mely az irodalom, művészet stb. termékeit a nagy tömeg számára hozzáfél hetővé teszi. Ekkor találják fel a könyvnyomtatást. A XIX. század elején, amikor az ipar és kereskedelem kifejlődik, az ember keresi a nagy tömeget mozgató, nagy távolságokat járó erőforrást s megtalálja a lokomotivot. A XX. század technikus alkotásokban bővelkedő emberének csupán egy célja lehet: az ősenergiaforrásokat teljes mértékben igája alá hajtani. (f-j>) A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. 1914. Irta: Beszédes Lajos öregcserkész. Ez év januárjának hosszú déluiánjait az otthonban töltöttük. A cserkészszakirodalom tanulmányozásán kívül gyakorolluk a fabeégetésf; ha meguntuk, kimentünk a gimnázium udvarán levő jégpályára jégpólóznt. Ez a játék Karle Sándor tanár ur találmánya. Lényege: ugyanaz mint a football, csakhogy jégen korcsolyával játszva és vízipóló labdával, amely tudvalevőleg sokkal puhább a footballnál. Nagy örömünk teli benne, ügy begyakoroltuk, hogy később meccsekei is rendeztünk, mint a február 10-i kiránduláson is, amit igy irt le az „Ifijusági Testnevelés“ II. számában boldogult Nádasdy Bandi testvérem: „A vágparli vén fűzfák bámulva riadtak fel édes téli álmukból. Mi háborgalja őket ifi, a fagyos fehér világban? A Vágón félméteres jégpáncélt borit a hóköpenyeg, az árterület a téli áradás miatt csupa sima lükörlap, mindenült csillogó fehérség. Csak az ébredező fák barnállának. Amint nagy lustán kinyujtózkodnak, ágaikról friss zúzmara hullik a vig cserkészcsapatra. Vargha D. Vili. o. t. az első őrs lelkes vezetője alaposan felcsigázta reményeinket, midőn ide kihozott bennünket, de nem csalódtunk. Az árterületen másfél kilométeres pompás jégpálya tárult elénk. Hajrá! Ez volt ám még csak a látvány! Egy korcsolyán száguldó cserkészcsapat! Szélsebesen siklottunk előre, míg csak kedvünkre való helyre nem ériünk. Ott a jég közepén egy-kettőre fennállt a sátor (kapufélfának jobb sem kellett), előtte meg az örsi zászló. Jó pár iramodásnyira két cserkészbot mutatja a másik kaput. Lehet elegálni! Két csapatra és egy élelmezési különilményre oszolva azonnal munkához lábunk. Megkezdtük a polójátékof, amit a gimnázium udvarán annyit gyakoroltunk. „Vidd le, Bleki!“ „Fogd, Tahó!“ (Ezekről a nevekről anya nem ismerne fiára!) Pompás rúgások, klasszikus esések. A csapattiszt pártja erősebb. Csaknem mindig a mi felünkön van a lapda.
