Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-03-30 / 39. szám

1929. március 30.

Komáromi Lapok.

13. oldal.

vári Mátyás-szobor lehetne az ország legszebb szobra, de azt meg el fogja nyomni az a nagy monstrumtemplom. Ezt el kellene tüntetni onnan, hogy a szobornak tere, levegője legyen. Akkor igen... akkor érvényesülne... Így nyomott lesz.

Elnevettem magam ... A Mátyástemplomot, Kolozsvár büszkeségét lerombolni. Ezen csak nevetni lehet.

— Kinevet. . . Lehet, hogy a maga laikus szempontjából igaza van, de ...

Olyan dühbe disputába magát, hogy megijedtem tőle Mialatt beszéli, folyton rajzolta a fehér asztalra a felbőszült bikákat. Amikor haragszik, mia- I dig bivalybikákat rajzol; amikor nyu- | godt, libákat és foxikutyákat. De min- | dig rajzol. Már úgy olvasok a rajkaiból, | mintha hetük lennének.

Siklóssy jött értem. Tenniszezni men- jj tünk. A Mestert otthagytuk, hadd \ dörmögjön magában. Nem szereti a 5 zajos társaságot. Utálja a tenniszt.

Tennisz után Siklóssyval sétáltam a \ parkban. Amikor hazatértem, a tele | hold már fényesen világított. A ka | szárnya udvarán a takarodót fújták.

*

Mostanában kissé elhanyagolom a ' szobrászt. Siklóssy szinte erőszakosan j lefoglalja a délutánjaimat. Minden napra \ valami olyan uj terve van, ami nekem \ élvezet, szórakozás. Sétálunk, kocsizunk, j tenniszezünk, biciklizünk és beszélünk sok badarságot... Játszunk a tűzzel... \

* I

Három napja nem voltam a szobrásznál. Sértődött hidegséggel fogadott. Szemrehányásokat tett, amiért úgy elhanyagolom. Különben is rossz j hangulatban volt. A pesti műtermében ! volt valami baj Haját borzolva járt le-fel a műteremben. Hívesen geszti- j kuláiva beszélt. Közben oly szerencsét- ? lenül lökte meg könyökével a szobor állványát, hogy az egész váz megremegett és a ló fejének egy része sárkoloncokban guruit szét a földön.

Hosszú, beszédes csend következett, j A Mester dühösen nézte az agyagko- : ioncokat. Én rémülten hallgattam. Ebbe az áruló csendbe belevágott egy gúnyos hang. Siklóssy jött. Gúnyos páihosszal szavalta:

— Mester, ne nézd oly rémülten remekműved romjait. Igaz, a halhatatlanság felé indult, de félúton innen letört. Ne sajnáld I Dicső halált halt. Áldozata lett egy szép asszony sze- í szélyének.

A Mester idegesen dörmögött. Fél jj tem, hogy komolyan összeszólalkoznak, , de haragudtam is. Otthagytam őket. j Hazamentem. Siklossynak nem enged- j tem meg, hogy hazakisérjen,

í

Pár napja nem voltam lent a műte- j remben. Ma délután feljött hozzám a Mester. Bocsánatot kért. Hivott, men- \ jek le, nézzem meg, milyen sokat ha- j ladt. Igazán szorgalmas volt. A ló már \ csaknem teljesen készen áll.

Nagy örömmel mutatta a felesége \ önportréját. Ma hozta a posta.

* 1

A szobor elkészült, a Mester eluta- «

zott. Nem várhatta meg, amig a mun- j kások elvégzik a szobor gipszbeönté- ) sét, csomagolását. Reámbizta a dolgot j és én örömmel vállaltam. Most vesző- j döm a munkásokkal. Lusta, iszákos 1 olasz népség Fizetésüket előre kisze- \ dik, elisszák és nem dolgoznak. Vagy j énekelnek, vagy veszekednek. Minden ; teknőmet tönkretették gipsszel.

A Mestert itt mindenki szerette. Ne- j

kém nagyon fog hiányozni.

*

A szobrot becsomagolták. Elszálli- f íották. A műterem üres. Csöndes ,.. [ Rideg.

Az agyagszobor széttört, darabok- í ban hever a földön . . . Sok kedves * óra emléke.

Az ég szomorúan szűrke ... és én j úgy szeretnék sírni . . .

Ma ünnepeltük ezüstlakodalmunkat. Szép nap volt . . . Most az egész háznépem alszik. Én előveszem a naplómat és visszanézek a múltba , .. Kegyelettel forgatom a lapokat, mintha temetőben járnék. Sokan, akiket szerettem, akik szerettek, elmentek örökre.

Siklóssy ment el leghamarább.

Egy lapot küldött Budapestről. Csak ez állt rajta:

„Tout lasse, tout passe,tout cassé..."

Másnap olvastam az újságban, hogy 1

megölte magát. Miért. .. miért tette ? Nincs rá felelet, csak föltevés és ezer vád.

Pár évre rá meghalt Fadrusz János. Stoósz fürdőben láttam utoljára. Roszszul mondom. Csak ő látott engem az erkélyről. Már akkor nagyon beteg volt. Többnyire feküdt. Mikor Stoószba érkezett, mi már csomagoltunk.

Cierfus doktorral küldött nekem egy félig hervadt piros rózsát: „Utolsó \ üzenet“.

Sajó Sándor:

Csillagos ég alatt

Itt lent halál van, gyász, temető, l Múló dicsőség, szerelem ;

De vágy és sejtelem,

Szülő és gyermek, szív, szerető,

Egy szebb világ, egy más világ Tündöklő titkát hinti rád És felröpít egy messzi csillagig ... j

Ó, idelát-e, aki ott lakik ?

j

Odafönt titkok fénylenek,

Nézése mindnek oly meleg, —

S ha kérdem őket, egyik sem beszél De olykor, égi végtelenbül,

Mint szűz lehellet, idelendül Egy halkfuvaímas röpke szél;

Ls olykor mintha fönt, felettem,

Kit idelent nagyon szerettem, j Fehér fátyolban ringva-lengve Szárnyalna égi végtelenbe És olykor, fátylát félrevonva, Mosolygón s engem várva tán Valaki mintha kihajolna Az égbolt csillagablakán ... Ilyenkor, fényét rám szitálva,

Az égi csend oly zengzetes, ~ Ilyenkor rám s e bús világra A titkok titka permetez ...

O, mondjátok meg, csillagok:

Mi vagytok és én mi vagyok?

Mi vagytok : élet vagy halál?

Mi vagytok: múlt-e vagy jövő?

A vágy, az innen feltörő, [száll ? \ Eszmél-e majd, ha más csillagra Levetve minden földi kelmét, Milyen ruhát ölt ott az emlék?

Vérátömlesztés.

Irta Büky György.

Remon dr. orvosprofesszor kényei- 'i mesen dőlt hátra színházi páholyának i karosszékén és figyelmesen követte a \ színdarab menetét. Divatos írónak nagy- | sikerű munkáját nézte meg. A hőse j egy kalandor, aki elegáns, megveszte- l gető megjelenésével kiverekedte magá- I nak a becsületes társadalom rokon- f szenvét és segítségét. A tanár is gyö- jj nyörködött a szellemes, eleven dialó- \ gusokban és őt is megfogta a kalandor [ eredeti, zseniális egyénisége.

Jó! érezte magát az egésznapi súlyos í munka után, ebben a szórakoztató, ötletektől sziporkázó hangulatban. Sokszor mosolygott az író eleven szatirá- j ján és nem is bánta, hogy az egész darab tengelye hamis, hogy a kalandor alakja légbőlkapott s az egész társadalmat a fejetetejére állította.

A harmadik felvonás derekán történt, a legizgalmasabb jelenet alatt, hogy | kinyílt páholyának ajtaja és tégy siető f színházi szolga jelentkezett előtte:

— Méltó8ágos urat sürgősen kéretik 1 telefonon a lakásáról.

Az orvostanár nem vette le szemét f a színpadról.

— Kérdezze meg, mit akarnak?

— Megkérdeztem.

— Nos, gyorsanI Mi az?

— Az inassal beszéltem. Nem mondta meg az okot, de annyit mondott, hogy súlyos szerencsétlenség történt.

A méltőságos ur dühösen csapott a páholy bársonyára.

— Hallatlan I Az embernek sehol sincs már nyugta.

Még egy utolsó pillantást vetett a színpadra, a bankár lakásán végrehajtott betörés jelenetére, azután kilépett a páholy ajtaján és sietve követte a színházi szolgát a telefonig. Füléhez emelte a kagylót.

— Igen. Itt Remon dr. Mi az Gyuri? Mi baj?

A következő pillanatban a tanár sápadt arca még sápadtabb lett, kezében reszketett a kagyló, ajka eltorzult, felhördült. lecsapta az egész telefoni és úgy, ahogy volt, hajadonfőit rohant le a szinháziépcsőn és magánkívül ordította magához automobilját. Soffőrjét a legnagyobb sebességre ösztönözte s az egész száguldó, rohanó utón keresztül mint egy őrült leste a házak elvillanását és toporzékolva várta a megérkezést. Az autó villámgyorsan és nesztelenül rohant, mint az árnyék. A hatalmas kert közepén álló villa sötét volt. Az ajtó előtt kezét tördelve állott a kétségbeesett öreg szolga. A tanár mint lapda pattant ki a kocsiból.

— Hol van?

— A szobájában,

— Miért sötét az egész ház?

— Éjjel van mélíóságos uram. Nem akartam feltűnést kelteni I

A professzor, mintha minden porcikája acélrugókon járna, pillanatok alatt az emeleten termett és kétségbeesetten rántotta fö! egy szobának az ajtaját.

Vakító fény zuhogott ki a lába elé és a töméntelen világosság a vakság fekete kendőjével csapolt a szeme közé. Borzasztó erőfeszítéssel meredt tekintete előre a ragyogásba, hogy legyőzze tehetetlen vakságát.

Az első, amit meglátott, a nagy tükör volt, amely összetörve hevert a padión, alatta nagy, formátlan vörös tócsa. S az egész szoba levegője tele a vér fülledt szagával. A következő pillanatban ijedten rebbent körül a szeme.

Meglátta, amit keresett.. . Őrt feküdt a sezionon mozdulatlanul, fehéren, mint a halott, egy fiatal leány. Az idős ember dermedt mozdulatlanságát fölrázta a kép, csodálatos erővel karjaira kapta az ájult teremtést, szaladva vitte szobákon át és rekedten kiabált az öreg inasra:

— Nyisd ki a laboratórium ajtaját!

Szuszogva rohant a két öreg és a

laboratóriumban lefektették a tehetetlen alakot a nagy asztalra. A tanár tovább rendelkezett.

— Spilettázz be mindent! Gyújts föl minden lángot 1

Gyors, remegő kézzel, kapkodva bontotta, tépte le a ruhát a mozdulatlan, fiatal testről. Az inas halkan szólt:

— A csuklója, méltőságos uram!

A tanár megragadta a kezet- A balkéz ütőere volt széironcsofva. Már nem is igen vérzett. FelüvölíöP.

— Hogy történt ez?

Az öreg szolga alig birt beszélni.

— A kisasszony elszédüihetetí a lü ■ kör előtt, elesett, magával rántotta a tükröt. Belemarkolt az üvegbe ... Biztosan igy történt... Nemrég vettem észre ...

A tanár ijedten hajolt a szív fölé. Vaiami gyenge, erőtlen motozást még hallott. Villámgyorsan kötötte el a csuklón az eret. Azután alapos vizsgálat alá vette az egész sestet; a végtagok hidegek. Dörzsölte vad, kétségbeesett erővel. Gyöngyözött homlokán a veríték. Abbahagyta. Tudta, hogy hiába.

— Minden csepp vére elfolyt.

Az öreg inas reszketve topogott körülötte.

— Méltőságos uram, talán sóinfulziót.

— Itt az már nem használ. Itt csak sürgős transfusió segítene.

Csupa könny lett a szolga szeme.

— Méltőságos uram, ha gondolja, én rendelkezésére állok.

— Ö.eg vagy. Nem lehet.

Sietve adott injekciót a lányának, hogy hosszabbítsa szive működését. Azután összekulcsolt kézzel állott meg és véresre harapdálta száját tehetetlenségében.

— Istenem 1 Valaki, akárki! Csak fiatal, egészséges vére volna. A vagyonomat adnám érte I

A következő pillanatban a telefonhoz szaladt és egyik kórházat a másik után kapcsoltatta be magának. Mindenhol érdeklődött, nem volna e valaki, aki odaadná fele vérét egy egész vagyonért ...

Éjfél volt... Az idő alkalmatlan... Semmi eredmény. S a percek könyörtelenül múltak. Másodszor adott injekciót a fiatal testnek. A harmadik már nem fog használni...

Irtózatos erővel ontották az elektromos lámpák a fényt a laboratóriumra. Csillogtak, ragyogtak az orvosi műszerek. A fiatal leány viaszfehér teste élettelenül hevert az asztalon s a halál láthatatlan madara ott kóválygott a mennyezet alatt, hogy lecsapjon a prédára ... Kísérteties csend. Olyan csend, ami fáj, ami öli Az egész házból, a csukott ablakokból, ajtókból, falakból, mindenhonnan fergeteges erővel ömlött a laboratóriumba a csend, a halálra rémült lelkek áradása, a túlvilág himnusza ...

És ekkor a falakon keresztül, meszsziről, mintha valami megváltó nesz érkezet! volna a szobába. A tanár hangszomjas füle hallotta meg először. Felkapta a fejét és figyelt.

— Gyuri hallod?

A szolga szomorú, öreg szeme csodálkozva akadt össze gazdája szemével és dermedted figyelt ő is.

— Hallom.

— Mi lehet az?

— Nem iudom.

— A dolgozó szoba felől hallom.

— Oman.

— Nézzük meg. Hátha a sors küldött hozzánk valakit!

Lassan, óvatosan kiment. A szolga utána. Amikor puhán, nesztelenül elérték a dolgozó r szoba ajtaját, megálltak és figyeltek. Óvatos, csendes munkának alig hallható zaja kúszott bele a fülükbe. A szolga belesett a kulcslyukon, rémülten hőkölt vissza és megdöbbenve suttogta:

— Betörő!

A professzor hajolt le gyorsan a kulcslyukhoz. Nézet!... Pillanatokig nézett, azután reszketés fogta el és dadogni kezdett. Ujjongás volt a hangjában.

— Erős, egészséges fiatalember! Gyuri siess! Revolver!!

Alig telt el a legkisebb idő, a szolga ■ már remegő kézzel nyújtott át revolvert ? az urának. A tanár megnézte, felhúzta, I hirtelen felrántotía az ajtót és előreszegzeti karral állott meg a nyílásban.

A páncélszekrény tövéből villámgyorj san ugrott talpra a betörő. Két kezét a ; magasba kapia. Arca nem volt ijedt, j de sápadt, mint a fal és sötét szemé| bő! lobogva lángolt feléjük a gyűlölet.

5 A ruhája rendes, választékos. Magjelejj nése megnyerő, alakja izmos, erőteljes. I Pillanatig néztek farkasszemet egy: mással. A tanárnak ismerős volt a kép, í a helyzet, az egész jelenet. Villámgyor; san eszébe jutott a kalandor, a szín- darab, elképedve nézett a betörőre. ; írnél Az élet! A leheíe lenség betelje: süláse. Azután eszébe jutott a leánya, lerázott magáról minden gondolatot. A \ kalandor nem bírta tovább a mozdu: latlanságot. Megszólalt:

— Uram! Mit akar velem!

A tanár mohón kérdezte:

— Hány éves?

I — Huszonhat.

j — Egészséges?

1 — Láthatja!

— Soha se volt semmi baja?

I — Soha!

I A tanár izgatottan fordult a szolgához, j — Gyuri, menj a laboratóriumba, ön, uram, követni fogja, ön mögött j megyek én lövésre kész fegyverrel. Vi- I gyázzon! Minden gyanús mozdulatra I lelövöm. A betörő felnyögött.

3 — Mit akar velem ?

1 — Majd meglátja. Indulás!

1 Gyuri megindult. Lassan követte őt { a betörő és lövésre kész fegyverrel j utána a professzor.

1 Amikor beértek a laboratóriumba, a

Í kalandor rémülten állott meg a leány élettelen teste előtt és félelmében remegve ordított fel:

— Uram! Az Istenért! Mit akar ve| lem?

| A professzor előtt hirtelen világos ! lett valamit Valamit megértett! Valamit i megsejtettI Rákiáltott a férfira:

— Mit tett a leányommal?

A férfi remegve, reszketve dadogott. I Őszintén bugyogtak ajkáról a szavak: | — Nem bántottam 1 Esküszöm, hozzá

! se nyúltam. Csak összeütköztem valaki kivel a sölét folyosón. Éreztem, hogy | az illető kiáltani sem lúd a rémülettől, csak berohant egy szobába. Utána lestem, láttam, hogy ájultan esett össze és magávaljántott egy állótükröt. Csend volt az egész házban, senki sem zavart, e! akartam végezni a dolgomat... Nem tudom, mi történt...

Csendesen egészítette ki a professzor: — A tükör felvágta az ütőerét. Élvérzett

A betörő értelmetlenül nézett körül. Azután hosszú pillanatokig rámeredt a