Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-30 / 39. szám
14. oldal. Komáromi Lapok 1929. március 30. leány gyönyötfl élettelen testére, végül borzadva temette kezébe az arcát. Határozottan, keményen szólalt meg most a tanár. Orvos volt, aki rettenthetetlen, aki siet. — Még nem halt megl De nem él már soká ... Semmi más nem segít már rajta, csak vérátömlesztés. Uram, ön fiatal, egészséges. Megmentheti a leányomat. Egyezzék bele a vérátömlesztésbe, magam fogom önt ápolni, szabad lesz, nem adom át a rendőrségnek, ellátom pénzzel, az egész vagyónómmal. Nos? Siessen! Nincs sok idő. : A betörő felkapta a fejét s a szeme § egyszerre, mint a kés, villant bele a % professzor kérő, könyörgő szemébe. — És ha nem? — Akkor megkötözöm és telefonálok a rendőrségre. A fiatalember nem habozott soká! Újra végignézte a leány szobortestét, finom, tulvilági arcát, azután határozottan felelt :-- Rendben van, tanár úr. Rendel- I kezzék velem. A revolvert Gyuri vette át 8 a pro- a fesszor idegesen vizsgálta meg a fiatal- ■ embert. Boldogan fejezte be munkáját. \ — Uram, ön tökéletesen egészséges. 5 Kezdhetjük. Leánya mellé fektette a fiatalembert. < elkábitotta és mohó, reszkető kézzel • szúrta bele ütőerébe a vérá'Ömlesztő . tűt, hogy összekösse az erős, élettel teli testet a leány élettelen, merev les- ; tével... * Erős fény ömlött be már a szobába, \ amikor a kalandor magához tért. Szép j és gazdagon bútorozott szobában feküdt, mellette állott a professzor és őt £ figyelte. ; — Hogy érzi magát? , — Köszönöm. Jó). A következő pillanatban eszébe jutóit mindun, a rajtakapás, a vakító labora- | tórium, a gyönyörű leány, a vérátöm- ? lesztes. Mohón kérdezte: — Sikerült? — Sikerűit. Köszönöm ... — Hol van? — Ágyában fekszik. Nagyon gyenge j még. Pár hét múlva azonban már rendben lesz. A fiatalember nem" maradt soká. Pár : napig tudták C3ak ott tartani. Visszautasított minden pénzt, minden aján- \ dékot. Es egy este észrevétlenül és nyomtalanul megszökött a házból. Néhány hét múlva a villa kertjében 1 először tett egypár lépést a magas, ; karcsú, átszellemült aicu professzorleány. A vaskerítés mögött, bújva lapult meg egy hatalmas, erős fiatalember s j hogy jobban láthassa a leányt, arcát olyan erővel feszitelte neki a rácsnak, hogy a vas csaknem nyers húsig vá- i gódott beléje. Á patkó Irta Babay József Estefelé, mikor meghoztam az élesztőt Záborszkiéktó), az édesanyám abbahagyta a kenyérdagasztást és behívott 1 az almaillatos nagyszobába. Leültünk az epám képe elé. Édesanyám megtörölte a szemét, mert a kép mindig előcsalt belőle egy-két könnyet. Aztán igy szólt: — Szegény apád már nem tud dolgozni, mert a sírban mindig vasárnap van. Én meg hiába töröm magam, ezen a husvéton cipő nélkül maradsz. A ruhádat kifoltoztam, vesd le, ami rajtad van és öltözz fel kisfiam, mert át kell j menned a szolgabiró úrhoz. Nagyot dobbant a szivem. Hogyan j menjes én a szolgabiróékhoz, sáros i újakkal, mezítláb? Igaz, hogy nagyon j jó ember, de a lakása tele van terítve olyan szőnyegekkel, amilyeneket én még másutt nem láttam. Ugyan a mi szobánkban is van szőnyeg, de azt csak tepiknek hívjuk, mert a Radeczky néni varrta mindenféle tarka rongyból. | — Én nem merek, édesanyám! — Hát mért nem mersz? — Meztéláb vagyok, meg sáros is a lábam. Édesanyám nagyot sóhajtott és meg- j kérdezte: — Fázik is a lábad? — Nem fázik. — Van a kisszobában fűszeres pa- j pir, tekerd fel szépen a lábadra, aztán eriggy. Ajándékot ad a főszolgabíró ur. * Meghajtottam magam az apám gyászkeretes fényképe előtt. Mindig igy kellett cselekednem, ha bementünk vagy kijöttünk a nagyszobából. A mentem a kisebbikbe és felvettem a megfoltozott szürkeruhát. Ilyen szép ruha nem volt a világon. Tengerészgallér is volt rajta. Ezt a gallért a Szécsi Lidia varrta rá, mikor nálunk volt a gyászhét alatt. Különösen a nadrágot szerettem, mert a térd alatt össze leheteit csatolni s a Kucka ur, ki soká verekedett Boszniá ban, azt mondta, hogy olyan, mint a bosnyákoké. A bosnyákok pedig hűi- f földi nemzet, tehát tisztelni kell. Megmostam a tavaszi sárral fedett í lábam és négy szál hánccsal felkötöz- 5 tem rájuk a fűszeres vastag papírját. j — No hadd lássalak — szóit rám | az anyám. Megigazította gummifüzős \ blúzomat, elfésülte a hajam. — No csak eriggy kicsinyem — j küldött kifelé. Láttam, hogy felemeli a kötényét és \ megtörli az arcát. Ma sem tudom, me- j lyik tengerbői merítették két kék szemét, j mert annyi könny volt benne, hogy j soha ki nem apadt. Mikor az ember nagy ur elé megy, egy vastag abroncs szorul a szivére, j Az abroncsot kis lakat zárja össze. Ha f a lakatot szép szóval nyitoga'ják, az 1 abroncs kitágul, megenyhül a szív, tele lesz bátorsággal, vidámsággal. Elpirul az arcunk az örömtől és szebben tudunk beszélni. De ha haragos a kis j kulcs, gonosz szóból van öntve, az az abroncs még jobban összeszorul. A főszolgabiró urnák csak az arca ; volt haragos. A szavai meghüsitették égő homlokomat, szelíden, mint az úti- 1 lapu levele a sebes lábat. — No gyere velem te gyerek és jj válassz! Bementünk egy öles szobába. Régi * szobrok, fegyverek, faliórák, kis szán- ■ kók, sárga nyergek hevertek egymás ! mellett. Az egyik fal előtt pedig annyi csizma á!!t!„vigyáz2l‘,-ban, amennyit én ; még Garas urnái sem láttam, pedig ő csizmadia és negyven év óta forgatja a difcicset. Minden csizma szárából sima sámfa fehérlett elő, hej, gondol- i tam, még a király gárdáját is ki le- j hetne itt stafirozni, már pedig a királynak nagy gárdája lehet, — Válassz egy párat — parancsolt rém a szolgsbiró ur, — amelyiket csak akarod. Nézd meg jól, melyik a legkisebb csizma, mert úgy látom, nem nőtt meg még a lábad. Majd megnő), fiam! Sok rögöt keli tsposni, mire megnől. Arra menj ki aztán, amerre bejöttél. Otthagyott a gazdag szobában. Ta- | nácsialanul állottam a csizmasorfal előtt, jj Volt közöttük sima, rámás, puhaszáru, ; keményszáru, volt lakkos meg kordo- f ván, fekete, sárga, ráncos, de meg fe- I hér is. Melyiket válasszam ? Ott, a sor i szélén, hegyes orral, fényes szárral, j kitömve álldogál!! egy pár, majdnem kicsifejü, egészen uj, még rajta van a fényesítő inasok lehellete. Felemeltem. í Illett volna megcsókolni, mert én ilyen j ; szépet még sohasem láttam. Ilyet talán * I még a mennyország csizmadiamühetyé- j ben sem csinálnak. Mért nem is jött \ velem az édesanyám... Végre határoztam. Behunyom a sze- I mem, négyszer megfordulok magam i körül és úgy behunyt szemmel kinyuj- f tom a kezemet. Amelyikre rámutatok, | azt viszem el. j E hiheti bárki, nem szoktam én ha- f zudni, mint a Czölöp Imre, aki azt | , hireszleli, hogy tavaly télen szállást kért I j náluk a Nap, mert nagyon fázott éj- 5 j szaka, — éppen arra a kis csizmára ; I mutatott az ujjam ... Az egyik fülébe ‘ ! az egyik, a másikba a másik kezem \ : ujját dugtam és megindultam arrafelé, ? ; amerre bejöttem. Hát nem egészen arra, ? ! mert rányitottam a főszolgabiró urra. j Éppen az esperes űr volt nála. í Nevetelt. í — Huncut vagy te, fiam, — mondta : s aztán az esperes űr felé fordult: \ — Névnapomra kaptam ezt a finom = jószágot ajándékba. Az ipartestülettől, j No de ha ezt választotta ez a gézenj guz, hát hadd vigye. Nem haragudhat■ nak meg a járás csizmadiái, mert az I ajándékot tovább szabad adni, ha sze\ gény házba viszi az örömet. Ugy-e, értől is szól a zsoltár? Az esperes ur nagyot nevetett, aztán megkérdezte tőlem, ittam-e már teát. > Teát? Hát miért ne ittam volna? Nem voltunk mi zsugoriak az apám életében, járt mihozzánk ott, ahol azelőtt laktunk, jegyző, tanító, patikus, még szemüveges ur is, aki a városból jött, hogy meghangolja a zongoránkat. Ma már másként van. Kicsit szegényen élünk, gyászolunk és hát a gyászt nem illik megzavarni zongoraszóval. El is adtuk a zongoránkat. A tea nagyon jó volt. Meg is zavarta kissé a fejemet, mert a fűszerespapirt meg a háncsot elfeledtem felhúzni. Pedig odakünn sürü eső áztatta az estét... ' * Talán már éjfél is volt, még mindig jj néztük a csizmát. Négyszer felpróbáí- jj tam. Az édesanyám tiszta harisnyát \ adott, arra kellett felhúzni. A feje, hát s a feje igazán gyönyörű volt. A szára \ is. A szárát szivalakban vágták el, bőr- l szíj-füzér fonta körül. Igaz, a szára el- jj takarta a térdemet is, de azon gondol- ] hódiunk, hátha a Garas ur, akinél az jj egész járás dolgoztat, meg tudja kicsi- jj nyiieni. Azt sem tagadhatom el, hogy jj a feje is nagyobbacska volt mint a f lábam. De hát sebaj. Majd belénövök. i Ugy-e, édesanyám. Mielőtt lefeküdtem, bementem a nagy- j szobába és megmutattam édesapám ; képének is. Nem tudom, hogyan né- i zett a csizmára, nem láttam, mert na« j gyón spóroltunk és nem volt szabad meggyujtani a lámpát. De ő bizonyára : látta, mert a halottak épp úgy lámák éjjel, mint nappal. Megszokja a szemük a sir sötétségét... — Édesanyám, kedves anyám, aludhatok-e a csizmával? Nevetett. Sokáig nevetgélt rajtam. De ! megengedte. Nagyon szép álmom volt szón sz . esős, husvét előtti éjszakán. Parancs- 1 nők voltam. A szolgabiró ur csizmái- ; nak egyedül én parancsoltam, Vala- , mennyi arra ment, amerre küldtem, j olyan nagy és kemény léptekkel, mint í a zsandárok ünnepen. Egy párt elve- l zényeitem Garas csizmadia úrhoz, hogy i legyen mintája. A másik pár Kremsier I Sálihoz kopogott. A Sáli a zsidó kántor j fia volt és nagyon sajnáltam, hogy \ oíyan görbék a lábai. No majd ebben a kemény csizmaszárban mind a kettő ' kiegyenesedik ... A harmadik pár Ku- 1 tor Ferkőé lett. Kutor Ferkó mindig kisegített, ha eljátszottam a gombjai- j mat. Egyszerűen levágott a kabátjáról | kettőt- hármat és ideadta... A negye- ' dik pár Szondy bácsihoz vándorolt, j Megérdemelte. Ő gondozta a Kossuth j Lajos szobrát... Márcos postás is ka- \ pott egy szép pár csizmát, sárgát, j Anyámnak mindig nagy öröme volt, ha levelet kapott. Hadd kopogjon ezentúl i ráncos csizmában az anyám elé. Bizonyosan azért vert meg másnap : a sors, meri elosztogatíam parancsnok létemre az összes csizmakatonákat. ] Másnap megjött Zágrábból a keresztapám. Fénylő bunda is volt rajta, pedig \ már elültek a hideg szelek. Bevonultak anyámmal a nagyszobába. Később behívtak engem is. — Na, hogy tanulsz? — szólt rám szigorúan. — Remélem, van olyan tan- ! tárgy is, amit az apád elfelejtett meg- - tanulni? — Ugyan Kristóf — könyörgött az 5 édesanyám — legyen kíméletes. De Kristóf, a keresztapám, neki vörö- í södött és korholt. — Szerencsétlen lész, ha az apád j vére folyik benned 1 Engem is tönkre tett. E'vitte a pénzemet! Nekem pénz kell! Értitek? — Nézze, Kristóf, — kérlelte szeli- \ den az anyám, — hagyja a mi halottunkat békén pihenni. Jöjjön egy év múlva, akkor már tudok törleszteni. j — A halottakat I A halottaknak a leg- jj könnyebb. A halottak fekszenek, egyre csak fekszenek, mint a lusták, semmi ; gondjuk, fütyülnének ránk. Érti? De : én tönkremegyek. Nekem ötszáz korona jj annyi pénz, amennyit egy halott se ér meg! Neki akartam rontani a vörösszakállu zágrábi Kristófnak, de anyám tekintete ; lecsillapított. Hanem mikor meglátta az ; almárioir.ra állított csizmámat és mohó j mozdulattal fölkapta, rárivaltam. — Az az enyém, azt én kaptam, azt f tessék letenni 1 Rám sem hederitett. Forgatta, nézegette, összehúzott szeme alól kapzsi tekinteteket vetett a kincsre, kihúzta a 1 kaptafáját, beiesanditott a szárába. Később már törölgette. Kopogott a fényes talpán. Előre, hátrahuzogatta, mint a harmónikái. Édesanyám már tudta, mi történik. Erőszakos és kegyetlen ember volt Kristóf bácsi, kéregszivü, kapzsi, fenyegető. Mosolygott. Aztán ennyit mondott: — Ez az első törlesztés, komaaszszony. Jó lesz a fiamnak. Egy év múlva újból eljövök. Ha nem lesz pénz.. . árverezünk 1 Künn a konyhában lefej'ette csizmámról a sárga, ragyogó patkókat. Fogóval tépte le. — Nem ló az én fiam, hogy patkóval járjon! Keservesen sírtam, de egy szót se tudtam szólni. Amikor nagyon szenved a szív, becsukódik mind a két ajka. Mert egyikkel nevet, a másikkal meg sir. Fölszedtem a kis patkókat és csókolgattam őket. A többi nem volt többé. Édesanyám sápadt volt. Óit kuporogtam a konyhaasztal mel ett, néha odajött, megsimogatott, később kalácsot és egy szelet sonkát tett elém. Hiába. Engem soha többé meg nem vigasztal semmi. Délfelé jött Szatler ur, dcskás és órás. Ö adogatta el értéktárgyainkat a városban. Nagyon megbíztunk benne. — Ne búsuljon, kis ifiur — becézett a kopasz Szatler, — majd mire fel... Egyszerre, mintha késsel vágták volna el, kettészakadt a szava. Kikapta a kezemből a kis patkókat. — Ajajaj, te csillagos égi Hát ez hogyan került magukhoz? — Micsoda? — kérdezte az anyám. — Hit ez a két patkó I Forgatta, rálehelt, fényesítette, rádobta a vasalóra, emelgette a kezében, mintha mérecsgélné . .. Ráerősitette jobbszemére az órások kauc>ukrámás monokliját, úgy vizsgálta, szorongatta, simította, a homlokát veríték verte ki. — Mi van magával? — kérdeztük. Szatler ur felcsapta kopasz fejére az elnyfiit bőrsapkát. — UtazomI Azonnal elutazom! Tudja nagysád, mi ez a két patkó? Kincs, kéremalásan . . . Szinarany 1 Tiszta arany I Édesanyám sápadt lett, sáp5dtabb, mint mikor nálunk koporsót szögeztek. Elmondta a csizma történetét. Szatler ur papirt veit elő. Nyugtát irt. Csodálatos, hát mi nem tudtunk arról, hogy a csizmadiák sranypatkót veriek a szolgabiró ur ajándék-csizmájára ? Szatler ur száz koronát tett az asztalra. Vrstag, barna szíjakkal átszoritott tárcából vette elő. Ä tárcát pedig az ingéből, ha ugyan nem volt még beljebb is egy zsebe — a bőre alatt. Ha haza jön, majd elszámol. És elrohant, Bementünk a nagyszobába és leültünk az apám képe elé. Imádkoztunk. Aztán ennyit mondott az édesanyám: — Gyere, fiacskám, elmegyünk mértéket venni. Csináltatok husvétra csizmát ... JÓKAI MÓR összes müvei díszkiadásának egy 76 kötetből álló sorozata jutányos áron esetleg havi részletfizetésre is eladó. A RÉVAY NAGY LEXIKON.nak ágy teljes 20 kötetes sorozata, mint egyes kiegészítő kötetei is beszerezhetők részletfizetésre Spitzer Sándor könyvkereskedésében, Komárom, Nádor-u. 29. ■p Hali rali Mi Komárom központjában 4 szobából és minden kényelmi helyiséggel. Cimet megmondja a kiadóhivatal.§>
