Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-03-30 / 39. szám

4. oldal. Komáromi Lapoa 1929. március 30. alkonyán vannak, de lelkűkben élénken él a jó tanító áldott emléke, amelyet halálukig megbecsülnek. Arra kéri az egyház elnökségét és presbitériumát, hogy fogadja el Szűcs Sándor arc képét a nagyterem számára és őrizze meg azt, mint olyan férfiú képét, aki a megbecsülést igazán megérdemli. Majd Farkas István emlékezett meg a kiváló tanítóról és mélyen meghatva adott kifejezést annak, hogy Szűcs Sándor arcképének megörökítésével régi vágya teljesült, ame'yet mint hálás ta­nítvány ápolt szivében. Hálás köszö­netét mondott az skció lelkes felkaro­­lójának Csepy Diniéinek és mindazok­nak, akik adományaikkal lehetővé tet­ték, hogy a feledhetetlen jó tanító em léke megörökittessék Az elnökség részéről Galambos Zoltán ref. lelkész mondott köszönetét a hálás tanítványok meghatóan szép cseleke­detéért és az egyház nevében átvevén az arcképet, annak hü«éges megőrzé­sét ígérte. Szűcs Ssndor arcképe az egyház nagy tanácstermében méltán foglal helyet és díszére válik annak. A lelkeket megragadó aktus a pres­bitérium tagjait mélyen meghatotta; az igaz érdem megbecsülését doku­mentáló nemes cselekedet a tiszteletre­méltó hálás tanítványok nemes szivét, fenkölt gondolkozását hirdeti. (Fzs). >CSILLAG< crém! üde, tiszta, tetszetős arcbőrt csinál; nappali-éjjeli használatra 8 és 12 Kő Csillag szeppan hozzá 4‘50 Kő Csillag hajbzeaz megszüntet min­den hajhullást, korpásodást. Ára 10 Ke Csillag hajpetrol megszünteti a haj beteges zsírosságát Ara 10 és 15 Kő Csiilag tyúkszem radikál-gyöke­­restül irtja a tyúkszemet. Ara 6 Kő Csillag lábfürdősó legjobb szer lábizzadás, bőrkeményedés, lábda­ganat és fáradtság ellen. Ara 6 Ke 9 Kapható kizárólag a Csillag gyógyszertárban Bratislava, Kozia-ulica 33. Új telefúnszám 30-94. Naponta postai szétküldés. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. A megalakulás. 1913-1915. Irts: Beszédes Lajos öregesirkász. V. Ezzel a cserkészekhez méltó jó­telte! zárult le életünk e nagy napja, cserkészavatásunk vasárnapja Az avatást mind a Komáromi Újság, mind a Komáromi Lapok kedvesen írják le okt. 23 iki számukban, sót a Komáromi Újság vezércikket ho­zott, melyben a város és vármegye társadalmának figyelmét felhívja a cserkészetre. Á cikk annyira lelkesen ir, hogy még ma is aktuális: „Légy résen! hangzott fel vasár­nap a komáromi cserkész-avató ün­nepélyen. Milyen jóle-ően hangzik ez a cserkész-jelszó a már testileg, lelkileg agyonpuhutf, blazirt penész­virágokból álló ifjúság láttára, mely­nek nem lesz gyümölcse, mert nincs is virága. Légy résen! — a legszebb, a leglélekbemarkolóbb jelszava ez a cserkészmozgalomnak, amelyet erkölcsileg, anyagilag támogatni kö telessége mindenkinek, akinek szive összefacsarodik, amikor a mai an­golkóros sápadt fiatalságot látja. A cserkészmozgalom ép testei ad ép léleknek. Légy résen! — hogy az élet semmiféle forgataga ne hozzon neked meglepetést, amelyből nem találnád meg a kivezető utat. Légy résen! — hogy a testedre telkedre leselkedő ellenségek ne találjanak készületlenül. Légy résen! — hogy uj, erősebb, edzettebb nemzedék lá­­madjorra mai penészvirágok helyett. Felavatott komáromi cserkészek, üd­vözlünk benneteket és sokat várunk tőletek! Ti lesztek a jövő reménység virágai, akik friss erőt. munkaked­vet, életszeretetet hoztok majd Ko­márom város és vármegye fespedő életébe. Csak rajta, ne feledkezze­tek meg e két szóról, hogy: „Légy résen!“ Okt 27-én az Ifjúsági Testnevelés 36. számában ezt írja Radványi Kál­mán dr. a komáromi cserkészekről : „A komáromi csapat minden egyes tagja megérdemli a cserkész nevet. Nemcsak ügyességüknek, szorgal­muknak, hanem szeretetüknek is kedves példáját adták azzal, hogy egyik társukat, ki betegsége miatt nem jelenhetett meg az avatáson, — testületileg nyomban az avatás után meglátogatták a lakásán. A kis beteg ujjongott az örömtől a nem várt kedves meglepetés miatt s a jelenlevők nem egyhamar felejtik el a jelenet kedvességét. Az ünnepség különben a legszebb rendben és díszes közönség jelenlétében folyt le. Az Ifjúsági Testnevelés 40. száma hozza Nádasdy Bandi következő cikkét: Five o’ clock a gáton. Nov. 1-én volt első kirándulásunk a felavaiás után. Célunk a holtágat a nagy Dunától elválasztó gát volt, amely a sziget felső végén jó bo­zótos helyen vezet át a túlsó partra. Eredetileg csónakon akartuk az utat meglenni, de az ünnepi közönség már mindet elvitte, egy kivételével, szétszakadni pedig nem akartunk, így hát a sziget töltésén haladtunk tizennyolcán Karle Sándor csapat­tiszt vezetése alatt a gátig. A hely igazán vadregényes volt; sürü fűz­­fabokrok közt egy ló legelészett, amit elvégre musztungnak is lehe­tett gondolni. Két cserkész a vizve zeték közeli szivattyú házába ment nagy lábossal vízért, mi pedig át mentünk a túlsó partra és olt tábort ütöttünk. A hely nagyon alkalmas volt. A kőgát vége mellé heveredíünk le, puha pázsiton: balról az országút töltése fedelt el bennünket, a hátunk mögöti fűzfaerdő terült el, amely apró bokrokban végződött a gát oldalán; előliünk pedig a jól leapadt hol ág csillámloit. Az ott heverő ter­méskövekből hamarosan tűzhelyet készítettünk De mielőtt a tábori élet megkezdődött volna, kedves, komoly jelenet következett. Felavattuk azt a társunkat, aki az ünnepélyes felava­táson betegsége miatt nem vehetett részt. A fogadalom elhangzása után örömmel fogtunk vele kezet (most már „legény a gáton“) s aztán rög­tön megkezdte teendőit, még pedig mint szakács. A környéken bőven akadt fűzfavessző és más száraz tüzelőfa és a buzgó cserkészek nemcsak alája raktak a lábasnak, hanem köréje is annyit, hogy nem­sokára egész máglya lobogott fel. Akiknek nem tudtunk dolgot adnt, azok elmentek a tanár úrral a töltés másik felére fooiballozni, egy páran tüzelőt hordtak, én pedig összeállí­tottam egy őrsöt őrjáratnak. A tábor­ban tevőket figyelmeztettem, hogy jól vigyázzanak, aztán az őrsömmel szabályszerű rendben elindultam. Nagy félkörben megkerültük az erdő­ben a tábort és a gáton éppen hason át akartunk csúszni, hogy onnan lepjük meg a többieket, mikor az újdonsült cserkész harsányan ránk kiáltott. Hát ez nem sikerült. „Fiúk, most a csapattiszt urat kell elfogni“ — adtam ki a jelszót. Vá lógatott csapattal indultunk ki. A tanár úr már jött visszafelé. Elment mellettünk egy pár cserkésszel, amint a töltéshez lapulva csúsz­tunk előre. Egy hátramaradt footbal listát lefogtunk, a túlsó oldalra men­tem azzal utánuk. Pár pillanat múlva eléje ugrottam a tanár úrnak: „Tanár úri Fogoly!“ Szépen! Úgy elfutott a táborba, hogy nyomába sem értünk. Persze, kordont kellett volna eléje vonnunk. A táborban már forrott a teavíz. Sorba állítottam a cserkészeket, ki­osztottam a „heilige stricli“-ket és a cukrot, azután hármanként a tűz­höz mehettek A tea nagyszerűen ízlett és olyan énekes kedvünk tá­madt tőle, hogy sorban elővettük a cserkészindulót és a tutajnótákat. Végre összepakoltunk és sorba állva hazainduttunk. Rövid idő alatt elér­tük a várost. Az egész kirándulás alatt példás rend bizonyította, hogy már foga­dalmat tett cserkészek vagyunk. Komárom, 1913. november 4.“ November 11-én kedves jó igaz­gató urunk, Mórocz Emílián név­napja alkalmával a csapat azért, mert munkánk iránt sokszor beha­tóan érdeklődött és velünk szeretet­tel foglalkozott, illőnek tartotta az ünnepélyen külön is üdvözölni. Há­romtagú volt a csapat küldöttsége. Szloboda Pista az üdvözlő beszé­det mondta, én tartottam a csapat fehérselyem turulos zászlaját. Ez után a gimnázium énekkara a zene­karral együtt a Turry—Sik cserkész­indulót adta elő. November 12-én a csapat nagy gyűlést tartott, amelyen a csapat­tiszt helyett, aki elutazott, Nádasdy Bandi elnököli. Elhatározta a csapat, hogy szeretetének és ragaszkodásá­nak tolmácsolására és a ránkfordi­­tolt sok fáradtság és munka hálás megköszönésére küldöttséget me neszt a csapalliszt Karle Sándor , tanár úrhoz, mert tudtuk, hogy a csapat vele él, Ö a csapat rózsa­fájának jó kertésze. A hálánk e jelét Ő kedvesen fogadta, mert tudta, hogy szívünkből fakad. November 19-én elvitte a csapatot Karle Sándor csapattiszt a „Jókai“ könyvnyomdába, hogy a cserkészei a betűszedés és a nyomás titkairól szerezzenek közvetlen tapasztala­tokat. Megiltetödéssel szemléltük a nyomda történelmi nevezetességű kézisajtóját.amelyen 1848 ban nyom­ták Klapka proklamációját. Érdek­lődéssel hallgattuk a szakszerű ma gyarázatokat, amelyeket Metlesich Kálmán és Stern Vilmos készséggel nyújtottak. A csapat nevében Nádasdy Bandi köszönte meg a szives ven­déglátást. Ez a nyomdalálogatás bizonyítéka volt annak, hogy a cserkészet nem nevel, mint akkor sokan gondolták vadembereket, hanem igenis a kul­túra és a technika vívmányait a maga szolgálatába állítani tudó prak­tikus ifjúságot. A szociális érzékét is fejlesztette a csapat tagjainak ez a látogatás, ott láttuk a betűszedőt az ólombetűk íiókraosztott nagy táblájánál és el tudluk fogni, mit jelent a munkanap alatt ott dolgozni. A csapattiszt jól tudta, mennyi lelki haszonnal fog e látogatás járni. Köszönet Neki érte. Folyt. köv. Emlékezések. Irtat P. Fesity Edith. Falusi temető. A sok korhadt fakereszt közül, kiemelkedik egy kis kápolna, Olt nyugszik valaki, aki nekem fájdalmat hagyott a szivemben, azzal, hogy 6 már nincs közöttünk. A kis kápolna fekete márványtábláján, arany betűk tudatják lakóik névsorát. Az utolsó, ki odaköllözött ö ök lakó­helyéül, az az én egyetlen, drága, édes apám. Alul a kripta belsejében üregek me­rednek elém. Az, melyben ő nyugszik örök pihenéssel, már bevan falazva. Rajta kosszorúk halmaza lóg a falon. Elő! a kis kápolnában mindig friss virág hatalmas két vázában. Az ő virá­gaiból, mit szeretettel el tudott néznifja kertben. A gyümölcsös volt az ő büszkesége, szenvedélye. Fáradságot, pénzt nem kiméit. Akkor volt a legboldogabb, ha kerti ollóval a kezében, kiment becézett fái közé. Ebédhez úgy kellett többszöri hívással becsalogatni, olyankor csak az ő nemes, szép fáinak élt. Egész lei­kével rajtuk csüngött. Ha betegséget fedezett fel valamelyiken, fűrészelte, kente, gyógyította azt a beteg ágat, mig eredményt nem ért el. Gyönyörűek az ő keze által hajlított, nyesett spatir törpefák! És az almalugasa, melyről mindenhonnan csüng, lóg egy-egy pirosló gyümölcs! Talán korán tavassza 1 még szebb, mikor minden fa virágba burko’ja magáti Ez az időszak volt az 0 leg­nagyobb öröme. Hogy nézte, leste, lesz-e termés, kőinek e majd a virágok? Nem jön-e fagy? Mert sok veszélynek van egy gyümölcsös mindig kitéve. 0 mindenre gondolt. És a madarakat... hogy szerette I Téten mindig volt etető felállítva, benne napraforgó mag. Rengeteg éneklő­­madár fészkel azért nálunk a kertben. A fákra külön odvakat rakatott, ho«y abba a kis madarak fészkeljenek. És ezt mind itt hagyta elárvultán, gazdát­. Dr. OETKER-fíi-e illusztrált receptkanyv tartalmaz kb. 130 elsőrangú receptet 34 színes képpel. Ára ISO Kő. Mindenütt kapható. Vagy 'direkt Or. Á. Oetker cégnél, Brünn. REGE PTEk lanul. Az ő hatalmas energiáját, lényét, azonban itt érezzük az ő szeretve fél­tett fái között. Egy másik lakója a kis kriptának az ó legkedvesebb testvérbáiyja. Hogy sze­rették és megértették egymást! Sokban hasonlítottak. A tervezés, alkotás és ideális világnézetük, egy emberről sem tételezlek volna fel semmi gonoszsá­got. Szeletük kisugárzása, otthon a családi körben, egyszerűen elbűvölő. A hozzáfordulók ügyes-bajos dolgait a magukévá tudták tenni. Szerették a meghitt órákat családjuk körében eltöl­teni, vacsora után az asztalnál ülve, eldiskurálni. Könnyes lesz a szemem és a szivem a torkomban érzem, ha ezekre a meleg órákra gondolok. Édesapám volt a lelke, a napsugara, a családi életnek. Mióta az Íróasztala elárvult, azóta na­gyon-nagyon szomorú, ami máskor vidám, falusi otthonunk. Szerette a vendéget. 0 volt a leg­kedélyesebb és legudvariasabb házi­gazda. Még jóval a háború előtt ala­kított egy vadásztársaságot, barátai közül. Tagjai voltak Pestről képviselő­társai, művészek, írók, politikusok. Országszerte nála voltak a legkedélye­sebb vadászatok. Minden szombaton, mikor a vadász-szezon megkezdődött, érkeztek a nimródok, ki autón, ki vo­nattal. Hétfő-keddig tartott a nagy for­galom, mert megesett, hogy néha húszán, harmincán is összeverődtek. Olyankor vig volt a határi Szóltak a puskák. Imádta a természetet. Vadászaiok alatt nem annyira a vadászzsákmány leteritése, — pedig elsőrangú lövő, jó vadász volt — a vad irtása, hanem a fák, bokrok, víz, nádas, fűzfák, felhők, egyszóval maga a végtelen Mindenség kötötte le az ő poetikus, gazdag lelkét. Nagybátyámnál nem is kell ecsetelni, mert egy festőnél természetes, hogy ét-hat a természeti szépségekért. Az ő rajongása azonban valami csodás erő­vel birl, ami a leghidegebb természe­tei is magával tudta ragadni! A kín­­gyesi nádasok és Martos volt élete legkedvesebb tartózkodási helye, Annyi téma festeni, mint ott, kevés helyen található. Ez volt az ő országa idekint: mig bent, Pesten is megvolt birodalma. Emlékszem, még kisleány voltam, mikor Pesten a Gundel féle vendéglőben a városligetben az úgynevezett „Gerenda várba* jártak vasorázni. így nevezték el Gundel terraszát. Ott volt az ő meg­szokott asztaltársaságuk, minden este, Édes apám engem is gyakran vitt szeretettel magával. Ezt nevezték el birodalomnak. Nagybátyám, Feszty Árpád, volt a fejedelem, volt titkárja, pohárnoka, édes apám a tanácsadó. Egyik sem él már a négy közül. Azóta talán megint együtt vannak mind a

Next

/
Thumbnails
Contents