Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-30 / 39. szám
4. oldal. Komáromi Lapoa 1929. március 30. alkonyán vannak, de lelkűkben élénken él a jó tanító áldott emléke, amelyet halálukig megbecsülnek. Arra kéri az egyház elnökségét és presbitériumát, hogy fogadja el Szűcs Sándor arc képét a nagyterem számára és őrizze meg azt, mint olyan férfiú képét, aki a megbecsülést igazán megérdemli. Majd Farkas István emlékezett meg a kiváló tanítóról és mélyen meghatva adott kifejezést annak, hogy Szűcs Sándor arcképének megörökítésével régi vágya teljesült, ame'yet mint hálás tanítvány ápolt szivében. Hálás köszönetét mondott az skció lelkes felkarolójának Csepy Diniéinek és mindazoknak, akik adományaikkal lehetővé tették, hogy a feledhetetlen jó tanító em léke megörökittessék Az elnökség részéről Galambos Zoltán ref. lelkész mondott köszönetét a hálás tanítványok meghatóan szép cselekedetéért és az egyház nevében átvevén az arcképet, annak hü«éges megőrzését ígérte. Szűcs Ssndor arcképe az egyház nagy tanácstermében méltán foglal helyet és díszére válik annak. A lelkeket megragadó aktus a presbitérium tagjait mélyen meghatotta; az igaz érdem megbecsülését dokumentáló nemes cselekedet a tiszteletreméltó hálás tanítványok nemes szivét, fenkölt gondolkozását hirdeti. (Fzs). >CSILLAG< crém! üde, tiszta, tetszetős arcbőrt csinál; nappali-éjjeli használatra 8 és 12 Kő Csillag szeppan hozzá 4‘50 Kő Csillag hajbzeaz megszüntet minden hajhullást, korpásodást. Ára 10 Ke Csillag hajpetrol megszünteti a haj beteges zsírosságát Ara 10 és 15 Kő Csiilag tyúkszem radikál-gyökerestül irtja a tyúkszemet. Ara 6 Kő Csillag lábfürdősó legjobb szer lábizzadás, bőrkeményedés, lábdaganat és fáradtság ellen. Ara 6 Ke 9 Kapható kizárólag a Csillag gyógyszertárban Bratislava, Kozia-ulica 33. Új telefúnszám 30-94. Naponta postai szétküldés. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. A megalakulás. 1913-1915. Irts: Beszédes Lajos öregesirkász. V. Ezzel a cserkészekhez méltó jótelte! zárult le életünk e nagy napja, cserkészavatásunk vasárnapja Az avatást mind a Komáromi Újság, mind a Komáromi Lapok kedvesen írják le okt. 23 iki számukban, sót a Komáromi Újság vezércikket hozott, melyben a város és vármegye társadalmának figyelmét felhívja a cserkészetre. Á cikk annyira lelkesen ir, hogy még ma is aktuális: „Légy résen! hangzott fel vasárnap a komáromi cserkész-avató ünnepélyen. Milyen jóle-ően hangzik ez a cserkész-jelszó a már testileg, lelkileg agyonpuhutf, blazirt penészvirágokból álló ifjúság láttára, melynek nem lesz gyümölcse, mert nincs is virága. Légy résen! — a legszebb, a leglélekbemarkolóbb jelszava ez a cserkészmozgalomnak, amelyet erkölcsileg, anyagilag támogatni kö telessége mindenkinek, akinek szive összefacsarodik, amikor a mai angolkóros sápadt fiatalságot látja. A cserkészmozgalom ép testei ad ép léleknek. Légy résen! — hogy az élet semmiféle forgataga ne hozzon neked meglepetést, amelyből nem találnád meg a kivezető utat. Légy résen! — hogy a testedre telkedre leselkedő ellenségek ne találjanak készületlenül. Légy résen! — hogy uj, erősebb, edzettebb nemzedék lámadjorra mai penészvirágok helyett. Felavatott komáromi cserkészek, üdvözlünk benneteket és sokat várunk tőletek! Ti lesztek a jövő reménység virágai, akik friss erőt. munkakedvet, életszeretetet hoztok majd Komárom város és vármegye fespedő életébe. Csak rajta, ne feledkezzetek meg e két szóról, hogy: „Légy résen!“ Okt 27-én az Ifjúsági Testnevelés 36. számában ezt írja Radványi Kálmán dr. a komáromi cserkészekről : „A komáromi csapat minden egyes tagja megérdemli a cserkész nevet. Nemcsak ügyességüknek, szorgalmuknak, hanem szeretetüknek is kedves példáját adták azzal, hogy egyik társukat, ki betegsége miatt nem jelenhetett meg az avatáson, — testületileg nyomban az avatás után meglátogatták a lakásán. A kis beteg ujjongott az örömtől a nem várt kedves meglepetés miatt s a jelenlevők nem egyhamar felejtik el a jelenet kedvességét. Az ünnepség különben a legszebb rendben és díszes közönség jelenlétében folyt le. Az Ifjúsági Testnevelés 40. száma hozza Nádasdy Bandi következő cikkét: Five o’ clock a gáton. Nov. 1-én volt első kirándulásunk a felavaiás után. Célunk a holtágat a nagy Dunától elválasztó gát volt, amely a sziget felső végén jó bozótos helyen vezet át a túlsó partra. Eredetileg csónakon akartuk az utat meglenni, de az ünnepi közönség már mindet elvitte, egy kivételével, szétszakadni pedig nem akartunk, így hát a sziget töltésén haladtunk tizennyolcán Karle Sándor csapattiszt vezetése alatt a gátig. A hely igazán vadregényes volt; sürü fűzfabokrok közt egy ló legelészett, amit elvégre musztungnak is lehetett gondolni. Két cserkész a vizve zeték közeli szivattyú házába ment nagy lábossal vízért, mi pedig át mentünk a túlsó partra és olt tábort ütöttünk. A hely nagyon alkalmas volt. A kőgát vége mellé heveredíünk le, puha pázsiton: balról az országút töltése fedelt el bennünket, a hátunk mögöti fűzfaerdő terült el, amely apró bokrokban végződött a gát oldalán; előliünk pedig a jól leapadt hol ág csillámloit. Az ott heverő terméskövekből hamarosan tűzhelyet készítettünk De mielőtt a tábori élet megkezdődött volna, kedves, komoly jelenet következett. Felavattuk azt a társunkat, aki az ünnepélyes felavatáson betegsége miatt nem vehetett részt. A fogadalom elhangzása után örömmel fogtunk vele kezet (most már „legény a gáton“) s aztán rögtön megkezdte teendőit, még pedig mint szakács. A környéken bőven akadt fűzfavessző és más száraz tüzelőfa és a buzgó cserkészek nemcsak alája raktak a lábasnak, hanem köréje is annyit, hogy nemsokára egész máglya lobogott fel. Akiknek nem tudtunk dolgot adnt, azok elmentek a tanár úrral a töltés másik felére fooiballozni, egy páran tüzelőt hordtak, én pedig összeállítottam egy őrsöt őrjáratnak. A táborban tevőket figyelmeztettem, hogy jól vigyázzanak, aztán az őrsömmel szabályszerű rendben elindultam. Nagy félkörben megkerültük az erdőben a tábort és a gáton éppen hason át akartunk csúszni, hogy onnan lepjük meg a többieket, mikor az újdonsült cserkész harsányan ránk kiáltott. Hát ez nem sikerült. „Fiúk, most a csapattiszt urat kell elfogni“ — adtam ki a jelszót. Vá lógatott csapattal indultunk ki. A tanár úr már jött visszafelé. Elment mellettünk egy pár cserkésszel, amint a töltéshez lapulva csúsztunk előre. Egy hátramaradt footbal listát lefogtunk, a túlsó oldalra mentem azzal utánuk. Pár pillanat múlva eléje ugrottam a tanár úrnak: „Tanár úri Fogoly!“ Szépen! Úgy elfutott a táborba, hogy nyomába sem értünk. Persze, kordont kellett volna eléje vonnunk. A táborban már forrott a teavíz. Sorba állítottam a cserkészeket, kiosztottam a „heilige stricli“-ket és a cukrot, azután hármanként a tűzhöz mehettek A tea nagyszerűen ízlett és olyan énekes kedvünk támadt tőle, hogy sorban elővettük a cserkészindulót és a tutajnótákat. Végre összepakoltunk és sorba állva hazainduttunk. Rövid idő alatt elértük a várost. Az egész kirándulás alatt példás rend bizonyította, hogy már fogadalmat tett cserkészek vagyunk. Komárom, 1913. november 4.“ November 11-én kedves jó igazgató urunk, Mórocz Emílián névnapja alkalmával a csapat azért, mert munkánk iránt sokszor behatóan érdeklődött és velünk szeretettel foglalkozott, illőnek tartotta az ünnepélyen külön is üdvözölni. Háromtagú volt a csapat küldöttsége. Szloboda Pista az üdvözlő beszédet mondta, én tartottam a csapat fehérselyem turulos zászlaját. Ez után a gimnázium énekkara a zenekarral együtt a Turry—Sik cserkészindulót adta elő. November 12-én a csapat nagy gyűlést tartott, amelyen a csapattiszt helyett, aki elutazott, Nádasdy Bandi elnököli. Elhatározta a csapat, hogy szeretetének és ragaszkodásának tolmácsolására és a ránkforditolt sok fáradtság és munka hálás megköszönésére küldöttséget me neszt a csapalliszt Karle Sándor , tanár úrhoz, mert tudtuk, hogy a csapat vele él, Ö a csapat rózsafájának jó kertésze. A hálánk e jelét Ő kedvesen fogadta, mert tudta, hogy szívünkből fakad. November 19-én elvitte a csapatot Karle Sándor csapattiszt a „Jókai“ könyvnyomdába, hogy a cserkészei a betűszedés és a nyomás titkairól szerezzenek közvetlen tapasztalatokat. Megiltetödéssel szemléltük a nyomda történelmi nevezetességű kézisajtóját.amelyen 1848 ban nyomták Klapka proklamációját. Érdeklődéssel hallgattuk a szakszerű ma gyarázatokat, amelyeket Metlesich Kálmán és Stern Vilmos készséggel nyújtottak. A csapat nevében Nádasdy Bandi köszönte meg a szives vendéglátást. Ez a nyomdalálogatás bizonyítéka volt annak, hogy a cserkészet nem nevel, mint akkor sokan gondolták vadembereket, hanem igenis a kultúra és a technika vívmányait a maga szolgálatába állítani tudó praktikus ifjúságot. A szociális érzékét is fejlesztette a csapat tagjainak ez a látogatás, ott láttuk a betűszedőt az ólombetűk íiókraosztott nagy táblájánál és el tudluk fogni, mit jelent a munkanap alatt ott dolgozni. A csapattiszt jól tudta, mennyi lelki haszonnal fog e látogatás járni. Köszönet Neki érte. Folyt. köv. Emlékezések. Irtat P. Fesity Edith. Falusi temető. A sok korhadt fakereszt közül, kiemelkedik egy kis kápolna, Olt nyugszik valaki, aki nekem fájdalmat hagyott a szivemben, azzal, hogy 6 már nincs közöttünk. A kis kápolna fekete márványtábláján, arany betűk tudatják lakóik névsorát. Az utolsó, ki odaköllözött ö ök lakóhelyéül, az az én egyetlen, drága, édes apám. Alul a kripta belsejében üregek merednek elém. Az, melyben ő nyugszik örök pihenéssel, már bevan falazva. Rajta kosszorúk halmaza lóg a falon. Elő! a kis kápolnában mindig friss virág hatalmas két vázában. Az ő virágaiból, mit szeretettel el tudott néznifja kertben. A gyümölcsös volt az ő büszkesége, szenvedélye. Fáradságot, pénzt nem kiméit. Akkor volt a legboldogabb, ha kerti ollóval a kezében, kiment becézett fái közé. Ebédhez úgy kellett többszöri hívással becsalogatni, olyankor csak az ő nemes, szép fáinak élt. Egész leikével rajtuk csüngött. Ha betegséget fedezett fel valamelyiken, fűrészelte, kente, gyógyította azt a beteg ágat, mig eredményt nem ért el. Gyönyörűek az ő keze által hajlított, nyesett spatir törpefák! És az almalugasa, melyről mindenhonnan csüng, lóg egy-egy pirosló gyümölcs! Talán korán tavassza 1 még szebb, mikor minden fa virágba burko’ja magáti Ez az időszak volt az 0 legnagyobb öröme. Hogy nézte, leste, lesz-e termés, kőinek e majd a virágok? Nem jön-e fagy? Mert sok veszélynek van egy gyümölcsös mindig kitéve. 0 mindenre gondolt. És a madarakat... hogy szerette I Téten mindig volt etető felállítva, benne napraforgó mag. Rengeteg éneklőmadár fészkel azért nálunk a kertben. A fákra külön odvakat rakatott, ho«y abba a kis madarak fészkeljenek. És ezt mind itt hagyta elárvultán, gazdát. Dr. OETKER-fíi-e illusztrált receptkanyv tartalmaz kb. 130 elsőrangú receptet 34 színes képpel. Ára ISO Kő. Mindenütt kapható. Vagy 'direkt Or. Á. Oetker cégnél, Brünn. REGE PTEk lanul. Az ő hatalmas energiáját, lényét, azonban itt érezzük az ő szeretve féltett fái között. Egy másik lakója a kis kriptának az ó legkedvesebb testvérbáiyja. Hogy szerették és megértették egymást! Sokban hasonlítottak. A tervezés, alkotás és ideális világnézetük, egy emberről sem tételezlek volna fel semmi gonoszságot. Szeletük kisugárzása, otthon a családi körben, egyszerűen elbűvölő. A hozzáfordulók ügyes-bajos dolgait a magukévá tudták tenni. Szerették a meghitt órákat családjuk körében eltölteni, vacsora után az asztalnál ülve, eldiskurálni. Könnyes lesz a szemem és a szivem a torkomban érzem, ha ezekre a meleg órákra gondolok. Édesapám volt a lelke, a napsugara, a családi életnek. Mióta az Íróasztala elárvult, azóta nagyon-nagyon szomorú, ami máskor vidám, falusi otthonunk. Szerette a vendéget. 0 volt a legkedélyesebb és legudvariasabb házigazda. Még jóval a háború előtt alakított egy vadásztársaságot, barátai közül. Tagjai voltak Pestről képviselőtársai, művészek, írók, politikusok. Országszerte nála voltak a legkedélyesebb vadászatok. Minden szombaton, mikor a vadász-szezon megkezdődött, érkeztek a nimródok, ki autón, ki vonattal. Hétfő-keddig tartott a nagy forgalom, mert megesett, hogy néha húszán, harmincán is összeverődtek. Olyankor vig volt a határi Szóltak a puskák. Imádta a természetet. Vadászaiok alatt nem annyira a vadászzsákmány leteritése, — pedig elsőrangú lövő, jó vadász volt — a vad irtása, hanem a fák, bokrok, víz, nádas, fűzfák, felhők, egyszóval maga a végtelen Mindenség kötötte le az ő poetikus, gazdag lelkét. Nagybátyámnál nem is kell ecsetelni, mert egy festőnél természetes, hogy ét-hat a természeti szépségekért. Az ő rajongása azonban valami csodás erővel birl, ami a leghidegebb természetei is magával tudta ragadni! A kíngyesi nádasok és Martos volt élete legkedvesebb tartózkodási helye, Annyi téma festeni, mint ott, kevés helyen található. Ez volt az ő országa idekint: mig bent, Pesten is megvolt birodalma. Emlékszem, még kisleány voltam, mikor Pesten a Gundel féle vendéglőben a városligetben az úgynevezett „Gerenda várba* jártak vasorázni. így nevezték el Gundel terraszát. Ott volt az ő megszokott asztaltársaságuk, minden este, Édes apám engem is gyakran vitt szeretettel magával. Ezt nevezték el birodalomnak. Nagybátyám, Feszty Árpád, volt a fejedelem, volt titkárja, pohárnoka, édes apám a tanácsadó. Egyik sem él már a négy közül. Azóta talán megint együtt vannak mind a
