Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-16 / 33. szám
4. oldat. Komáromi Lapok 1929. márcií 16. rendben fogja Komárom közönségének bemu'atni a magyar népddl a XVI szazad ói kezdve a mai időkig. U<y a trűsődőkar, mint az egyesület zenekara, valamint szólistái nagyszabású műsorral lépnek fői, ame’yet magyarázó előadás kisér, amely a magyar dai ffjlrtdősét fogja regisztrálni szóban, diiban és zeneben, A népdal ciklusra nagy buzgalommal készül a müsödőkar és zenekar s Molecz Tivadar örökös tiszteleti karnagy avason vez. tese inellett szorgalmasan tanu'ják a darabokat. Jövő hónapban te hit valóságos kultureremény részese lesz a magyar kö zönség, amely nemcsak művészi szemponibói, hanem kuituríöríénelmi szempontból is jelentős eseménynek ígérkezik. Az estély részleteire még visszatérünk. Hitelt nyújt gyárosoknak, gyártóknak és kereskedőknek kik mindenfajta gépeket, apparátusokat, autót, traktorokat, motnrcyklit, kerékpárokat, grammofonokat, zongorát, bútort, irodai gépeket és hasonló tartós cikkeket részletfizetésre árusítanak. Ungar S. bankháza Bratislava, Ventur-u. 20. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. A megalakulás. 1913-1915. Irta: Beszédes Lajos öregcsjrkész. III. Alighogy bevégződölt a nagy vakáció, éppen csak hogy elhangzottak a „Ven! Sancte* ünnepélyes hangjai, máris cserkészkirándulásról irok. Szept. 4-én összegyűlt a komáromi főgimn. cserkészeinek egy kis csapata, hogy a Dunán csónakkirán dulásra induljanak. Karle Sándor csapattiszt és Sárossy Etele tanár urnák vezetése alatt három csónakból állolt a dunai flotilla. A csónak ház őre nem sok reménységgel biztatott bennünket Csakhamar nemes verseny fejlődött ki köztünk, hogy megmutassuk, mit tudunk. Legelöl Aranyossy „de eadem“ „kapitány ur“ könnyű csónakja ment két evezőssel és kormányossal, azután a Sárossy Etele tanár úr kor mányzása alatt álló csónak következett ö' fiúval, végül a csapattiszt vezetésével a harmadik hat cserkésszel Mindjárt kezdetben az éppen beérkező személyszállító gőzhajót kellett kikerülnünk Gyorsan haladva vágtunk át a jobb partra és ószöny felé tarlotlunk. Egyszerre csak az első csónak beszünteti az evezést. Azt hittük, hogy az egyik evezőjük törött el, de szerencsére csak a )léh akart leesni a végéről. Igyekeztünk a balesetet kihasználni, de íiába, mert nemsokára Ismét elsikott mellettünk a könnyű csónak, igy kis idő múlva megérkeztünk ószöny alá és kikötő helyet ke es tünk. Ez az első csónak dolga lett volna, de jaj, ismét baleset: ez a vezércsónak rászaladt a holtágat a Dunálól elválasztó alacsony kögá'ra. Nosza meghúzni az evezőket! Mig az utolsó csónak a zátonyra jutottaknak segítségére sietett, mi a másikkal tovább eveztünk. De mivel alkalmas kikötőt lejjebb nem találtunk, derekasan evezve fölfelé indultunk. Mire a holtág torkolatához ériünk, már kiszabaditolták az első csónakon jajvészékeló „kapitányurat“ lázadó matrózaival együtt és vígan ment a fürdés. A parthoz húzott csónakokat feldisziteffük tarka barka lampionokkal, meguzsonáztunk s aztán hazafelé eveziünk a Vág- és Nagy Duna egyesü.t árjával szemben. . Az első csónak most már regé szén otthagyott bennünket. A harmadikon többet dolgoztak ésszel, mint erővel. Előszedték ugyanis harminc méteres vontatókötelüket s ezt felhasználva, csakhamar eltűntek szemünk elöl. Egészen magunkra maradva eveztünk lassan felfelé. Most aztán minket is elhagyóit a szerencse. Korán vágtunk át a túlsó partra és a Vág torkolatánál elkapott bennünket a viz ragadó sodra. Keserves munka árán végre kijutottunk belőle, de ekkor már a különben romantikus fényt árasztó lampionjainkból kiégtek a gyertyák. A vasúti állomás és a hid lámpáinak vissza verődő fényében eveztünk a csendes vizeh fölfelé. Társaink már egy fél órával előbb parira szállottak. Kifáradva, de jókedvvel, vidáman tartottunk haza a lámpafényben fürdő városban Ugyancsak Nádasdy Bandi irta a szeptember 22-iki alakuló gyűlés jegyzőkönyvét Is: Főt. Karle Sándor tanár úr, csapattiszt, a „Légy Résen“ jelszóval nyitotta meg az első gyűlést, amelyen a cserkészek szép számmal jelenlek meg. Az idei program első pontjául az ujoncpróbát és a fogadalomtételt tüzte,iki Elsorolta az ujoncpróba anyagát és felvilágosításokat, adott a fogadalomfétellelj egybekapcsolt ünnepélyről. Buzdilolta a tartalékosokat, hogy minél előbb készüljenek el az újoncvizsgára és jelentkezzenek a segédtisztnél. Egy nagyobb ^kirándulást helyezett, kilátásba a legközelebbi szünet idejére és ajánlotta, hogy a szükséges dolgokat mármost szerezzék be A szervezetet a követ kezó gyűlésre hagyta, mivel a tartalékosok (újoncok) nem jelentek meg teljes számmal. Ezután az udvarra mentünk, itt a tutajkiránduláson használt edényeket kellett kisu ölni, azután a sátorverést pró bálluk meg, végre a csürdüngölöt jártuk el. Ugyané jegyzőkönyv szerint szept. 22 én a csapattiszt előtt ujoncvizsgát lettek: Nádasdy Andor, Hitlrich Gábor, Beszédes Lajos és Tolnay Dénes. Ezzel megindult az ujoncvizsgáztatás: okt 2 án Ehman Jenó, Kóczán Lajos, Lelkes Ferenc, Sapp Sándor, Palkovich Béla, Pyber Kálmán, Janosils Miklós; okt. 3-án: Vargha Dezső, Gulyás Károly Szabó Iván, okt. 7-én Lévay Pál, Windisch Károly, Tallián Ferenc; oki. 14-én Müller Rezső Szloboda István, okt. 15 én, Erdélyi István, okt. 16 án Barlha Andor, okt. 19-én Zichy Miklós tették le az ujoncvizsgát A most Írott dátumok nagyon fontosak a csapat életében Okt. 6. és 8 án kelt levélben Papp Gyula, a magyar cserkészszövetség adminisztratív főtitkára tudomásul veszi a csapat jelentkezését okt. 1-1 kelettel, igazolványokat, alapszabályt, valamint szervezési szabályzatot és nyomtatványokat küld. Oki. 9 én kirándulás volt egész napon Path pusztára. Okt. lt én a Központ megküldi a jelvényeket. Okt. 13-án az Ifjúsági Testnevelés a komáromi csapatalakulásról hírt hoz azzal a megjegyzéssel, hogy a legközelebbi intézőbizottság» ülésen igazolni fogja a szövetség a 30 tagú csapatot. Okt. 17-én Papp Gyula közli parancsnok urunkkal, Karle SánJor tanár úrral hogy a szövetségi intéző bizottság a csapatot okt 16 án igazolta Ezt a hirt örömmel közli az Ifijusági Testnevelés is okt. 20-án 35. számában megjegyezvén, hogy a készülő avatásra a szövetség Radványi Kálmán dr-t küldi ki. Ezekben a napokban a készülődés foglalta le minden erőnket és gondolataink világát. A várva várt hirek egymásután oly gyorsan jöttek, hogy nem tudiuk melyiknek örüljünk jobban. Megjöttek a jelvények, megjöttek a kalapok, először láttunk „igazi“ cserkész liliomot. Közben a csapat vezérkara gondoskodott arról, hogy a helybeli sajtó és 500 meghívó állal tudomására jusson ifijuságunk barátainak az avatás napja. * Okt. 18-án délután megérkezelt kedves jó ismerősünk és cserkésztestvérünkMárfonLajosfestőmüvész, a „Zász'ónk" illusztrátora, és az otthonban megfestette művészi plakátját, amelyet mindjárt ki is akasztottunk a gimnázium kapujára. Aranysugaras őszi nap volt okt. 19-e. A szigeti sutfogó nirfákon meg-meg akadtak az enyésjl fehér fátyoldarabkái A Duna vizemintha folyékony arannyá változol volna. Melankolikusan bágyadt imguiat uralkodott a szigeten. De megjelent a csapat. Piksarcu cserkészei ütemes trombi szóra léptek, ropogott a kavics lépk alatt. Csónakjainkat elodoltuk a áritól és az őszi napsugárban, traszi kedvű avatandó lovagok csonkjai siklottak ki a mélyre. Amintamna tükrében mélyen alattunk látfu az őszi veröfényes aranyos eget, úgy éreztük, hogy uszunk a Úszta örömök légfengerében. És dladahas öröm feszitetie kebleinket. Megcsónakáztaituk Radványi »álmán dr t, Márton Lajost és Kreuc.er Gusztit, a mi kedves pesti vemégeinket. (Folyt. kw. Adamson mint néger. Néták Komárom utcáin 50—60 évvel ezelétt. irta: Vaskő István nyugalmazott takarékpénztári jgazgaió. VII. A háznak azon magas földszintje, amely a rác utcai fronton van, semmi sem vá’tozott ezen idő óta. Hosszú ideig itt volt a komáromi tábori tüzér ezred tiszti étkezője, melyből akkor távozol!, midőn a rettenetes világháború megkezdődött. A Sslvus conduc'ust hirdető kétfejű sasos márványtábta 1609 évszámmal még ma is a kapuja felett úgy áll befalazva, mint a mi gyerekkorunkban. Az utána jövő ház, mely kiszolgált a Dunapsrtra, mint a többi házak is, mint dupla kovács ház volt ismert azért, mert a Kovács Mihály nevű háztulajdonos kovácsmester is volt. Ezen em itei! ház után még a Malomrévig három ház következeit és pe dig Huszár József, Tokay Lajos és Csoüá iy György molnáriparosok házai. 0 t, ahol most egy szabad kis tér van, egykoron a molnár iparosok céhháza volt egy tanácskozási h lyiséggel még a céhrendszer idej bői s előue egy nagyobb helyiséggel gabona beraktá rozasara. Ezen hJyiségbe helyezték el zsákokban azon gabonát, melyet megőrlés céljából a malmokba vittek s melyekért naponta 10—12 csónak szokott kikötni. Ezen házat, nehogy összeroskadjon, a nyolcvanas években lebontották. 0;t, ahol most a kikötőhöz tartozó első nagy gabonaraktár van, szabad tér volt, ahol boldogult apámnak, Tóth Ignác és Jókay Lajos molnár mesternek egy közös dunai malomkő kereskedésük volt állandóan 30—40 pár malomkővel, melyeket a Jókay korában levő kőfaragó műhelyben csak kizárólag evvel foglalatoskodó kőfaragók készítettek elő az elszállításra. Ezen kövek valahonnét a felső vidékről, ha jól emlékszem, a geielneki kőbányából kerüllek ide s innét látták el magukat a dunai molnárok. Persze ez akkor volt, midőn még 30—40 dunai malomnak forgott a kereke éjjelnappal Komáromban. kitünSen bevált. A VITA-víz Spanyoljárványnál lemlö nyálkákat azonnal oldja é§ folyékonnyá teszi. A járványnál és a légzőszervek megbetegedésinél fontos az óvintézkedés. Igyék tehát naponta a frissen érkezett V' ' A-vítből. VITA 180 Kapható literes QpllMCI 1 TIDnR palackokban: UUuliLuu 1 IDU11 egyedáruaító fiiszer és caemegeiizletében KOMÁROM
