Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-03-12 / 31. szám

2 oldal. Komáromi Lapok 1919. március 12. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ M mosószappant! Győződjék meg róla! úgy mindig egy kissé a rossz tulaj­donságaival együtt kell őket szeretnünk. * Az aifö'di város forró nyári délelőtt­jén történik a darab három felvonása. Az alföldi nyár a városban is csak port jelent, hőséget, csordát, gatyás parasz­tokat mint a faluban, az égen sötét felhők gyűlnek, zivatar lesz a kánikulai bőség után. Ezzel a természeti jelen séggel párhuzamosan gomolyognak Árva Kiss Endrének, a parasztsorból lett polgármesternek és uriszármazásu feleségének boldogsága felett a zivatar sötét felhői: az asszony panaszkodik, hogy a közügyek miatt elhanyagolja az ura. Már-már úgy van, hogy a vihar elsöpri a családi életüket és az elha­nyagolt asszony megcsalja az urát. Heves és tu’csigázott jelenetek után azonban a szenvedélyes viszály, amit egy uriszármazásában enerváitságra hajló idegnő és egy parasztszármazásá­ban ösztönösen cselekvő fát fi össze­ütközése okozott, köveii a kibékülés és az asszony boldogan vallja meg, hogy gyereket akar paraszt férjétől, a tökéletes embertől: a „Budakalász“-tó!; a gyerek majd érjen és éretten kicsé­peljék, hogy megint kenyér legyen belőle, tiszta, jó, becsületes Jövő, . * A „Buzakalásí“ szombati előadása esemény voit a vidéki magyar színészet életében. Móricz Zsigmond elragadja fással beszélt arról, hogy neki ez a komáromi előadás miíyen nagy élményt jelent: a magyar színészetnek mennyi igaz értéke található meg vidéken, akik küzdelmes életükben csak a pályára­­jongásukban vigasztalódhatnak; a vi­déki magyar színész hivatása szent ügye a magyar kultúrának, mégha akármilyen nyomorúságos körülmények közt töltik is be missziójukat. Móricz Zsigmond a szombati komá­romi előadás emlékével a vidéki színész művészete iránt érzett nagy tiszteletét viszi magával Budapestre: becsüljük meg mi is a magyar színészetet, amely, hogy mit jelent nekünk, azt csak akkor tudnák megérteni, ha nem lenne többé magyar színészet. * Simonyi Mária vendégszerepléséről keli szólni most, ennek a gyönyörű termetű asszonynak a játékáról, amely­ben minden megvolt, amit sz irő ebbe a szerepbe beleálmodoii. Kisvárosi uns­­lom, a férj iránt érzett határtalan sze­relem, önzés, az uriasszony dekaden­ciája, kacérkodás, megalázottság, a bosszú öröme, sz elvesztettnek hitt férj megsiratása sz anyaság utáni vágy­ban és végén újra a megértés : Simonyi Mária szinmüvészete nagyszerűen vib­rált ezeken az érzéseken. Mégis volt egy jelenete, amelyben felej'hefetlenü! tökéletes volt: amikor a második fel­vonás yégén leroggyant a távozó ura után és sicva suttogta el a drága p3- rasztccskája, a tökéletes ember, az ura után a vágyát, hogy gyereket akar tőié, tizenkettőt, Mihályi Uci szőke Marikája a magyar róna üdesége volt, a magyar föld sze­reidének himnuszát, a buzakalásznak dicséretét nem lehetett volna tisztább szívvel hirdetni, mint ahogy Mihályi csinálta, de amikor a kakas mesét mondta el: ő is olyan felejihetelfenül tökéletes volt, mint Simonyi Mária az előbb említett jelenetében. Reményi János voit a főszerep'ő: soha enné! kitünőbb szereposztást. Ez a sorstól kopottra vert szinész csodálato­san nagyot tudott teremteni. Móricz Zsig. mond szerint jobb volt, mint Táray as eredeti budapesti előadásban. A darabos két keze, ahogy mozgatta őke», a hangja, amely férfiasán erős volt, a temperamentuma, amely szilaj volt, engedelmesen játszották a parasztot, aki lényegesen benne voit dr. Árva Kiss Endre egyéniségében. Amikor a szerelmi féltékenységében durva volt, hamisítatlanul igaz embert Amint már előre megjósoltuk, az j Egyetértés Munkásdalárda vasárnapi j dalosdélutánja fényes erkölcsi és anyagi sikerre! folyt le a kuüurpalota emeleti nagytermében, amelyet az érdeklődő közönség zsúfolásig megtöltőit. Komárom egész társadalma ez alka­­lommal is méltányolta az Egyetértés dalos karnak azt a szép és eléggé nem dicsérhe ő munkáját, amelyet a magyar da! terjesztése és így a magyar kuhura érdekében kifejt. Ez a munka annál értékesebb, mert kezük munkájából élő munká3 emberek akcióját ez, akik az egész napi fárasztó te3ti munka után a pihenésre szánt időt a lelkűk műve­lésére fordítják, nem keresik fe! a csap­székek füstös levegőjét, ahoi pinzert mérik a lelket, testet ölő mérget, az alkoholt, ehelyett a magyar dal kultu­szát művelik és énekórákat tartanak derék karnagyuk, Krausz Mór vezeté­sével. Hála Isten, hogy Komárom társadalma ezt a nemes törekvést méltányolja és valahányszor az Egyetértés Munkás­­dalárda fellép, társadalmi különbség nélkül mindenki siet a népszerű dalárda szebbnél-szebb magyar nótáit meghall­gatni. Az ő előadásaik mindig zsúfolt házak melleit folynak le. Sok sok siker fűződik már e derék dalárda ás népszerű karmesterük, Krausz Mór nevéhez. Vasárnap délután is zsúfolásig meg­telt a kultúrpalota emeleti nagyterme, ahol a szokásos dalosdáiutánjukai meg­tartották. A nrgy számú közönség tö­mött soraiban képviselve volt Komárom egész társadalma, Ez a dalos délután a magyar dal ünnepe volt, ahol a Kecskeméti öreg templom nagy harangja, a Szőke vize a Tiszának, á Fa u végén kurta kocsma és sok sok bűbájos magyar nóta zen­gett pompás előadásban a derék dalo­sok ajakáról. Aki a magyar dalt szereti, azt terjeszti és annak szolgálatában tölti el a pihenésre szánt időt, azt tá­­mogami kell nemes törekvéseiben és i Saját tudósítónktól. A múlt hét végén a lapokban nagy szenzációval jelentek meg tudósítások, hogy a lévai csendőrség letartóztatta Korcsmánk Sándort, lévai származású párizsi szabósegédet, akit Norgauer Zseni zongoratanárnő eltüntetésével gya­núsítana k Norgauer Zseni egy pozso­nyi úrasszonynak volt a leánya, aki Léván zongoratanitással foglalkozott. A különcködésre hajlamos leány produkált és amikor paraszti szü'einek egyszerűségéről beszél', érezni lehetett ennek a színésznek a szivét. A többi szereplők is mind kitünően állták meg a helyüket. Földessy Géza Bsrhy mérnök szerepében kemény­­szsvu bihari dzsentrifiut alakított, Sándor Aranka a feleség mamájának szerepében ütött meg közvetlen hangot, Réti Manci Mttőné szerepében voit sikkes és lendületes, Maár János a vasutas hálás szt repíben csinált ki ünő kabinetalakiíást, ugyané rak Mihályi Ernő is, aki a: üdvözlő főjegyző szerepében horott sok humort a színpadra; jók » voltak a Fehér-lányok, meg Kédly Gyula a kis szerepeikben is. * A közönség a szinháztes met zsúfolá­sig megtöltötte; az egyik httsó sóiban ült Móricz Zsigmond, aki a közönség körében elegyeltdve akarta végignézni darabja előadását és a közönség több­szöri zajos lap?u hívására is inkognitó ban kívánt maradni. A szombati szín­házi este a magyar kuttura szempont- ® jábót jelentős tudott lenni és köszönjük I Földes Dezső direktornak, hogy ezt rz f estét ilyen tehetségesen megrendezte. 1 Komárom, március 11. jj * I Komárom megértő közönsége nagy I számú megjelenésével tüntetett a dares I dilos kör mellett. A szivet, lelket e földi sivár világból \ a megtisztult magasba emelő dal vará- \ zsára összegyűlt közönség örömest ada- \ kozott a bejáratnál kitett urnába a jj nyomorgók számára létesített népkonyha \ javára. Közel ezer korona jött össze e í nemes célra. Ez a szép erkölcsi és anyagi ered - f mény a beszédes bizonyítéka annak, j hogy a derék dalárdát a magyar dalt \ szerető közönség a szivébe fogadta és ; nemes törekvéseit szívesen támogatja. < A derék dalárda a már említett ma- [ gyár nótákon (tivü*, több szép dalt és j pár gyűjtő bordáit adott elő fegyelme- g zetten, átérzeti előadásban, Krausz Mór, | a jeles karnagy precíz vezetésével, j Mondanunk se kelt, hogy minden egyes i számuk után felhangzott a legszebb 1 jutalom, a dörgő taps. A megkapó prologoí Seress Rezső, j az országos nevű d tlköílő írta és mondta jj el nagy hatással. Ezenkívül még két j bájos verset is irt a kiváló szerző, j amelyet egy ennivaló kedves kis csöpp- t ség, Zonnenschein Ilike szavalt eí olyan ; kedvesen, hogy a közönség majd meg- jj ette a kis csöppséget, akinek oiyan \ bájos pózai voltak, mint egy felnőttnek. I Városunk kiváló szavalóját, Schwartz I Imrét is hallhatta a közönség. Petőfi j Apostolával, a Síratszburgi harangok j és a többi verseivel is nagy nagy hatást ért el. Komárom társadalmának népszerű tagja, Gruber Lőrinc is szerepelt a díszes műsoron. A köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő előadó nem csak a szellemes konferanszié szerepét töliötfe be kiválóan, ds még kéi, gyön­gyöző humorra! és a tőle megszokott 1 szellemességgel tarkított humoros elő- j adást is tartott és a közönséget állandó \ kacagásban tartotta. A közönség nem 1 tudott betelni pompás előadásával. Mondanunk se kell, hogy a lelkes f közönség mindegyik előadót és minden I számot telkesen megtapsolt. Komárom, március 11. 1925 december első napjaiban el­tűnt Léváról titokzatos körülmé­nyek között és annak idején eltűnése nagy szenzá­ciót keltett, inert azt gyanították, hogy a leány bűnügynek esett áldozatul. A pozsonyi rendőrség nyomozott is ebben az ügyben, azonban eredménytelenül, mert a huszonnyolc éves leány eltűné­sére nem derült semmi fény. A napok-Az Egyetértés Munkásdalárda dalosdélutánja. A magyar dal ürnepe a kultúrpalotában. — A teljes siker j jegyében folyt le a dalosdélután. — Közel ezer korona gyűlt I össze a népkonyha javára. Saját tudósi ónktól. A komáromi államügyészség szabadlábra helyezte Koresmarek Sándort, akit Noiv j gauer Zseni eltüntetésével gyanúsítottak.\ ban most az a váratlan fordulat állott be, hogy Léván a csendőrség letartóztatta Korcsmárek Sándor szabót, aki Norgeusr Zsenivel annak eltűnése előtt ismeretséget tartott fenn és vele igen jó viszonyban volt. Koresmarek Sándort a csendőrség azzal gyanúsítja, hogy része van Norgauer Zseni eltűnésében és nevéről már akkor volt szó ebben az ügyben, amikor Nor­gauer Zseni után még a pozsonyi rend­őrség nyomozott. Korcsmárek Sándor, aki alacsony, púpos alakú harminckét éves ember, már évek óta Párizsban tartózkodik és a n pókban azért jött Lévára, hogy egy kisebb házat vásárol­jon 50000 koronáért a szülei részére. Amikor Korcsmárek hazajött és meg­tudta, hogy a csendőrök keresték, ma­gától ment a csendőrségre jelentkezni, ahol közölték vele, hogy Norgausr Z-seni eltűnésével gyanúsítják. Korcsmárek tagadat, hogy a zon­goratanárnőt ő tette volna el láb aló», vagy, hogy eltűnésében bár­milyen része lett volna. Elismerte azt, hogy a leánytól kapott pénzösszeget, ezekkei azonban Nor­gauer Zseni adósságát törlesztette nála, mert ő vásárolta Állítólag neki a zon­gorát, Norgauer Zsenivel vallomása sze­rint 1924 ben találkozott utoljára Párizs­ban ás eltűnéséről 1925 december 15 én értesült ugyancsak Párizsban, ahol egy lévai ismerőse közölte vele a hirt. Korcsmárek Sándort kihallgatása után vizsgálati fogságba helyezték, az iratokat pedig a lévai járásbirőságlól átküldték a komáromi törvényszék ál­lamügyészségének. Amint ma délelőtt az államügyész­ségtől értesülünk, a komáromi államügyészség meg­­szüntette a letartóztatott Korcsmá­ink Sándor ügyében a bűnügyi vizsgálatot és Korcsmareket sza­badlábra helyeztette. A komáromi államügyészség Korcsma­­rekre nézve a gyanúsítást egyáltalán nem találja megokol'.nak, mert Norgauer Zseni eltűnésének idejében Korcsmárek Párizsban tartózkodott és a leány Lé­ván tűnt el. Korcsmárek már Párizsban is szerzet! magának ingatlant és nincs semmivel alátámasztva az a gyanú, hogy a most Láván vásárlandő házat Norgauer Zseninek a megtakarított pénzéből fizetné ki. A komáromi állam­­ügyészség semmiféle összefüggést nem tatáit az eltűnt Norgauer Zseni és Korcsmáros Sándor élete között, mert abból a tényből, hogy évekkel ezelőtt jóviszonyban voltak egymással, még nem lehet olyan súlyos vádat ková­csolni, amely egy második Vörösmarty bűnügyet teremtene a szlovenszkói kri­­minoíógiában. (k. e.) A hős anya . . • Ruhájával melengette gyerme­keit s ő maga megfagyott. Egy olasz asszony csodálatos önfel­áldozásáról, gyermekeiért szenvedett hősies haláláról beszélnek most szerte Olaszországban. Carmela Borelli, egy falusi gazda felesége a mezőről volt hazatérőben, ahol dolgozott. Már alko­nyodon, amikor óinak indult két kis gyermekével, hogy hazatérjen Ssrsaleba. Útközben erős hóviharba került és sze­kerét, amely elé három öszvér volt fogva, nem tudta tovább hajtani, mivel az egyik állat megfagyott és kiadta a páráját. A két gyermek, — az egyik hét, a másik négyéves, — egy ideig kézenfogva ment egymásmelleit, de a gyilkos viharban a kicsikék szörnyen szenvedtek a hidegtől és kétségbe esve sirtak. Az anya, aki még jó távol volt a falutól, hogy gyermekeit megóvja, levetette ruhájából azt, amit csak tu­dott, karjára vette mind a kettőt es úgy próbálkozott tovább vergődni a hóvihartól félig-meddig eltorlaszolt or­szágúton. A faluhoz közel azonban már nem bírta erővel. A két gyermeket már nem tudta tartani elgémberedett karjá­ban, ezért egy útszéli bokor tövébe fektette a gyermekeket és maradék ruhájá­val is betakarta őket, hozzájuk fe küdt, hogy kihűlő testének mele­gét is átadja a két gyermeknek.

Next

/
Thumbnails
Contents