Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-02 / 27. szám
4. oldal. Komáromi Lapok; 1929. március 3. Szenzációs zene újdonságok. „Órásüzlet“ és „A perzsavásár“ hangjegyei kaphatók Spitzer-féle Komárom könyvesboltban Nádor-u. 29. Séták Komárom utcáin 50—GO évvel ezelőtt. Irta: Vaskó látván nyugalmazott takarékpénztári igazgató. V. N igyon jő tanuló talán nem is igen voll köziünk, de valószínű, hagy később kipótolták, mert az éie'b.-n mind ehe* íyezkedtek. Akadt közülük magasáilasu állami tisztviselő, biró, köziga/ga ási 8 magán tisztviselő, orvos, gzógyszerész s ni hány kereskedelmi paly ín rrütOdö. A rthiny eminens tenuió közül egy nagyon korán elhunyt, egy pedig, Horvaih János bará unk szerzetbe lépett 8 h >88' u évek nuiva visszakerült ide a Ferencrendi székhazfőnökének s néhány* szór meglátogatón. Mimhogy tanáraink már rég lakói egy fenségesebb világnak, így nem neheztelhetnek meg reám, ht azt mondom, hogy talán ők voltak kissé szigorúak. Kűönösen azoknak egyike, aki nemcsak a no eszába irta bele a rossz kalkulust, hanem nádpálcával gyakran a hátunkra is. De azért mégis kegyelettel emlékezem vissza reájuk. Ami a székhíz külsejét illeti, leszámítva az időnkinti gondos tatarozást, nem igen történt rajta változás, csak az eddig kívül levő három lépcső lett belülre elhelyezve. Minfegy 15 év előtt azonban azon jobboldali rész, melyen annakelőtte egy kétszárnyas nagy kapu volt, felépítve left emeletesre. Ezen újabb építkezés felül összekapcsolva lett a rendház mesésen szép folyosójával, felül lak. osztályai, míg alant üzle helyiségek. Éten építkezés folytan az udvar kisebb lett mint egykoron, midőn mi oda jár. tunk tornázni. Tornatanitónk Formánén Ede volt, ki egyidejűleg vivómes'er is. Ami a tornánaivüli mulatságainkat illeti, a langát és métát, azt a sétatér szón helyén végeztük, ahol most az úgynevezett Esteth z/ pivillnn és a katonai lovagló iskola ill. Ezen két emliie t labdajáték már rég feledésbe ment, p dig 8zt én a mostani I bdaiugdosasnái szebbnek tanom. D - hisz ez ízlés dolga. Igaz ugyan, nekünk nézőink, lelkesítőink nem voltak, de versenyeink sem, amelyeken — mint azt a Rádión a múltkor hallottam. — több néző szokott lenni, mint ahány ájtatos hivő naponként át'épi az összes fővárosi templomok küszöbét. Csak csináljátok kedves barátaim kis játékaitokat, de talán rém csalódom, ha azt jóslom, hogy 50 év nem kell hozzá, azt is más fogja f lváltani, m<nt a mi langankat a mostani football. Részemről itt még tovább időznék s szívesen sorakoztatnék fel elmélkedés s vistzaemlékezéseket azQn elmúlt 50—60 évről, de ahhoz több tudás s adat voma szükséges, mint amennyivel én rendeisezem. Fel kellene sorolnom mindazon kulturmunkások neveit, kik az unnunk jött generációknak a tudományt, hazaszeretetei, vallásosságot hirdették, hogy az életben megállhassák helyüket s a társadalom hasznos tagjai Ithessenek. Mindezt, mint említettem, megtenni nem tudom, így csak azon néhány kedves professzorunkról kívánok megemlékezni, kik azon időben ezen székház lakói 8 egyidejűleg nekünk tanítóink voltak. Ezek: Vagács Cézár igazgató, V dász Lambert, Schmid hauer később Sishegyi D. J tnos, Jaetcza Lajos, Láskay Jeromos, Kuazbaum Oyörgy, Kunc/e Leó, Laskay Piacid rendtagok, Móser Sándor rajzés Formánéit Ede tornatanár. Há már kedves tanáraink nevét felsoroltam, nem mu'aszthatom el azt sem, hogy névszerint fel ne soro'jam a IV. gimnáziumi osztályt elvégzett iskolatársam nevét is, kiket a sors innét szanaszét szórt: Bikay Sindor, B ck Jtnás, B mez Ödön, C-ukás István, Ehrenfe d Jikó, Frnchmann József, Hetmann Gyula, Horváth János, Lévay György Lw/ Ignác, Mayer Ernő, Nemes8zeghy E'emír, Pázmány I tván, Sáóday Aurél, Vaskó István Weis/ Jakó. Sokszor érdeklődtem s kérdezősködtem egykori iskolatárseim felöl, de hol az egyik, hol a másikról azon értesü lést kaptam, hogv biz az már meg halt s igy ezen évtizedben már csak h >tot tartottam nyilván, kik közül időközben a jó Isten rendeléséből ismét négyen könö'.’ek el az élők sorából és pedig: dr. Csukás István a komáromi közkórház főorvosa, dr. Boncz Ödön miniszteri tanácsos. Stoday Aurel a zalaegerszegi törvényszéknél táblai biró. Ezen uóbbiról hallottam, még pedig hiteles forrásból, hogy megtréfálta ót a sors, mert kúriai bíróvá történt ki. nevezését azért nem kézbesíthették neki, mert akkor már ravatalon feküdt. Ez év február havában Frisch mann József a Csallóközi ármentesilő társulat tisztviselője. A fenlemliletlek hiányával tehát ma már kénén vagyunk és p-dig Nemesszeghy Eiemér Budán tlő nyugalmazott miniszteri tisztviselő s ugyancsak nyugalmazott minőségben csekélységem. Nagyon örvendenék ha a kapón információkba tévedés csúszott volna be és valaki jelentkeznék a következőleg. — Mi a c>uda? HŰT már engem az elhallak közé számítás. ? Nem ktdves barátom, az Isteni gondviselés kegyelméből még élek, — de a gyász jelt mérem kézirata mar itt van a fiókomban. Iskolai társaink közül, egy te vált hires emberré. Volt ugyan köztünk egy Jónás de őt nem nyelte el a cethal, a többiek közül ped g egy sem akadt o yan, kinek nevére keserüviz forrást neveztek volna el. Attól tartok, hogy helytelenül cselekedtem midőn ezen névsort közöltem mert há ha azt a nagy kaszás megcenzurália s azt mondja. — ejnye rólad meg is feledkezem. No hagyján, mert eböen az iifuenzás időben tok a dolgom de legközelebb eljövök egy kis koalíciós tanácskozásra. Ezen kilátásba helyezett látogatása fölött eltnélked em már, hogy micsoda feltételeket szabjak, de tanok tőle, hogy ő megtagad mindent s igy minden rekompenzáció nélkül kell belépnem a kabinetjébe. Azon kiszögelő ház. mely ma ugyhiszem özv. Ambrozy Pálné tulajdona, már a múlt század 40-es éveiben Podhídszky István háza volt. Az elmu t század 50 es éveiben a Komáromi Eső Takarékpénztár pénztárnoka s a 70 es évek vége felé annak igazgatója volt. Az említeti Podhradszky ház után az egykori Kránert később Hólczl ház Iö/etkezelt, melynek udvarában voltak a neveze leknek esztergályos műhelyei ah innét kerültek ki az országos hírű komáromi pipaszárak. Azok oly hírnévnek örvendtek, hogy Komáromtól távol eső vármegyék pipís emberei önkéntelenül két újukkal a kalapjukhoz nyúlták, midőn valakinél egy Komáromból hozott pipaszárt megláttak. A mostani Mait: féle 0 ihon kávéház ugyancsak kávéház volt mér a mu<t század első felében is Akkor annak tulajdonosa Nerey Ferenc volt. A me'leiie levő s a mostani Bross u cába benyúló ház akkor B.-lloni Angyal fűszerteresktdő háza volt. A sarkon volt füszerkeresktdés hosszú évtizedeken át mint ilyen szerepeit később is csak időnkért más más tulajdonossal 8 üzle h lyiségek bérlőivel. Később a sarkon kávéház is volt, de csak rövid ideig. A híz ma ugyhiszem özv. St iner Ar hur’né u ajdona. Arról ped'g, hogy a Be lőni hez/al szemben levő ház egykoron Nubrandt ház volt, korábban tettem mar említést. A meinte levő, melynek az időközben elhunyt Z chmeister János volt a tu'ajdonosa, egykoron Wcisz Lipól, a Komárom vidéki takarékpénztár alelnökének háza volt. A kapu mellett balról hosszú ideig bőrkereekedő üzlet volt, de később átalakították lakássá. Ennek szomszédságában levő egykori Cipperer híz Kossár Dezső királyi ügyész birtokába ment át. Azon ház, mely ma ugyhiszem özv. Barcza Kálmánná tulajdona, egykoron Tiboth nyerges s festőiparosé volt. Egy nagyon alacsony kis épület volt udvarában egy kétszobán kívül egy fából épült műhellyel. A nevezett bácsit a 60 as évek elején ismertem, sőt midőn berukkolt a nagy ármádiába, felöltötték reá 1848/49-iki polgárfrségi egyenruháját, míg dús tollazatú csákóját koporsójára szegezték. Erre jól emlékszem, mert mint kis isko asgyerekek, polgárőrségi d szében megnéztük őt a ravatalán. A házat Kiss Gyö gy vásárolta meg s építtette fel s igy all ma is. Most p dig kövessünk egy reverendát viselő dús fehérszakállu patriarcha kinézésű öregurat, ki a R c« u cai kis aj ón bemegy az udvarba. Talán feles Uges is említenem, hogy a görögkeleti egyház lelkipásztora vöd, aki az ajtón belépett. A máig is fenálió templomukhoz szinten fűződnek emlékeim. Egy nagyon tiszteletteljes rác családnak, Buday Lászlónak Jancsi fia gyermekkori barátom volt s a templommögötti kertben sokszor együtt voltunk és néha a templomba bementünk. Az akkori kántoi uk Paits bácsi volt, eki jól bírta a szerb nyelv mellett úgy a magyar, mint a németet s eljárt órákat adni a német nyelvből. Ezen bácsi ól nyertem én is első oktatást a német gamatikából. Az udvar ezen szabadon álló területére épült fel kérőbb azon emeletes bérház, mely kissé aránytalan balkonjával ma ott áll s mint a görögkeleti egyház bérháza, ismert előttünk. Az imént ismertetett rác udvar u’áni ház Trugly ház volt. Ugyhiszem már az én gyermekkoromban is megérte centenáriumát, hogy mint T^ugiy ház voll ismeretes Jói ismertem úgy *z öreg urat, valamint matróna nejét, ki Wágner leány volt.Fivére volt a komáromi 82ÜHesü tufrpn hu fi belgyógyász, dr. Wagner János budapesti egyetemi tanárnak, ki oh italozása előtt tett végrendelkezésében vágyójának jelenlé-teny rész't a budtpes'i orotestáns árvahá/ra hagyta Az öreg T ugly bácsi gazdálkodott s evvel kapcsota bin nagy tehenészete is volt. Minden este láthaó volt, amint 25—30 szép tehene a lege lőröl hazatért a Dunasoron 8 betért a Hilász ucába, onnét pedig a háza mögötti nagy is'állóba, hagy a jó mezőn megtermel jó tejüket leadják városunk kicsinyje s nagyjainak. (Folyt, kör.) A HOSSZÚ RUHA. Egy dáma, akiről ezt a kis apró jelenetet vázolom, a legmüvésziesebb és legegyénibb egyéniség, akit valaha láttam. Magas, karcsú alakja feltűnik, kimagasló jelenség. Haja rövid és szép fehér hullámokban simul a füle mögé. Egy darab élő művészet. Lénye átitatva az utolsó cs ppig azzal, amit beh Inasáénak nevezünk. Bohémságában páratlan. Óriási fantáziája nem ismer határt. Megértő, minden ember helyzetében. Értékeli, a másik lényével azonban tisztában van, megismeri és ami nagyon fontos az életben, megérti az embereket Min-Az infleunzából lábbadozó általános gyengeséget és fáradtságot érez. Az izmok ernyedtek, az idegek tompák. Dörzsölje testét orvosi tanácsra ALPA mantholos sósborszesszel. Ez serkenti a vérkeringést, erősíti az izmokat, frissíti az az idegeket és növeli a tevékenységet. Fecskendezzen szét lakásában és társashelyiségekben „ALPÁT“, ezzel alaposan fertőtleniti a levegőt. Kérjen kizárólag „ALPÁT“ eredeti csomagolásban sértetlen 9i9 plompával. den Isit Minden vele beszélő lénynek a lényébe bele tud helyezkedni. 0<os, müveit egyéniség, akit én szivemből nagyon szeretek. Ez a bájos egyéniség, az én szeretett nagynéném. Csodálom és élvezem a vele való együttlétetl Olyan hanyag, rendetlen eleganciával senkit sem láttam és látok öltözködni, mint őt. Máson egyszerűen siralmasan hatna néha az a ruha, ami 6 rajta elegáns és grandiózus. Még egy „barchend“ pongyolában is dáma marad és meg- Henhetne benne egy uralkodó előtt is. O valóban nagystiiü Nem törődik kicsinységekkel és egesz művész lény. Nagybátyámtól hallottam mesélni, aki akkor is nevetett. Még a hosszú, sleppes ruhák divatja uralkodott, misor nagynéném bement a szép, stílusos boudoirjába és a mellette levő kis öltözőbe, hogy otthoni bő földig csüngő ujjas tubáját mással cserélje fel Akkor még fiatal volt és az élet is jó volt hozzá, mert minden, ami szép és jó volt, meg is vol*. ízlése, művész egyénisége is hozzájárult a pompához. A legjobb szalonokból kikerült ruharemektnüvek fedték magas alakját. Most is egy gyönyörű, — akkori divat szerinti — hosszú, sleppes ruhát vett magára. Alakja jól érvényesült benne. Szép volt, bronzhaja csillogott a napfényben. Még kalap és hamar elkészül*. Nagybátyám már várfa, hogy együtt induljanak egy vemis&gera. A kocsi lent várt a villa kapuja előtt. Kimen, tek a kavicsos u i kis előkerten keresztül. a pesti u cara. Nigynéném beszállt a kocsiba . . . Utána nagybátyám. Nagybátyám a szeméhez kap és felkiált. — ügy látszik káprádzik a szememl — Mi történ», kérdi nagynéném ijedten. — Egyik cpődet fthírnek, a másikat feketének láttam, mikor a kocsiba beszálltát. Nigynéném most mind a két lábát egyszerre dogja ki a slepp alól... és óh nem volt képrázat, mert az egyik cipő f-'h’r, a másik fekete selyem. — Ái ez nem tesz semmi 1 E felejtet em mind a két lábamra egyforma cipőt huzni, mert komornámnak ma szeb-dságot adtam. Nagybá'yám óráját megnézve sürgeti, hogy menjen vissza, vegye fel a másik fekete cipőjét. Nigynéném azonban fiikacag 8 legnagyobb nyugalommal feleli. — Egyszerre nem fogom a ruhám alól a lábamat láttatni, hol a fehér, hol a fekete lesz kint a ruha redől a!o!, így azt fogják gondolni, hogy a másik iábamon is ugyanaz a szinü cipő van, mint amelyiket épen látják... Ez tipikus bohém jellemvonás, az én drága nagynénémben, ilyen kicsinységeken tűitenni magát.ö azonban megengedhette ezt magának, mert grandiózus muzdulataival csakugyan nem árulta el, hogy nem egy pár cipő van a lábán, Senkisem vette észre a vernissageon, •— ahol ünnepelték — mert ott festményei voltak kiállítva. Ez a története a hosszú ruhának... P. Feszty Edith.
