Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-23 / 24. szám
4 oidal. Komáromi Lapok 1829. február 23, Gyászszegélyes riport arról, hogy meghalt fiatalon egy tehetséges színész. Irta' Környei Elek. Engedtessék meg nékem azoktól, akik ezt a cikket elolvassák, ha pár percig szomorú hangulatban találkoznak most velem. Én láttam már az életnek elindulását és láttam a halált s ami köztük volt, az embereket, ahogy az Istent keresték, mert hiszen az életben mindnyájan keressük egy kicsit az Istent, a benne hívők és a nem-hivők egyaránt. Ebben az örök misz'iicu*ságb?n, amelyben élünk, most valami roppsnt tragikus dolog történt. Meghalt fiatalon egy tehetséges szinész. Lesznek, akik eb' ben a halálban nem fognak meglátni semmi különösebbet é3 egy kézlegyintéssel elintézik ezt a halált is, mint a többit szokluk, kivéve a magunkét, mert erre már nincs idő és nem is fogják talán tudni scha megérteni, hogy semmi sem lehet tragikussbb annál, mintha egy tehetséges szinész fiatalon hal meg. Ahogy Megyeri Lajos meghalt az 6 huszonegy évével: a halálában nincsen semmi dilettantizmus, semmi giccs, olyan tehetséges hslál volt ez, amilyen tehetségesen indult el színészi pályáján. KI látott engem? — ez a címe Ady Endre egyik Könyvének és Ady Endre szeretett pózolni az életében, szeretett más maszkban mutatkozni az emberek előtt, mint amilyen a valójában volt lelki élete. A színészeknek az a kenyerük, hogy pózoljanak, hogy minden este más maszkbzn mu'atkozzanak be a közönség élőit, hogy minden este hazudj inak : s aki minél elhihetőbben tud hazudni ann H közelebb áll a művészetbe amelynek ahpja az őszinteség. Ki látott engem? — ez a cime Ady Endre könyvének és ezt a kérdést feladhatná mindegyik szinész a közönségnek. Ki Iá ott engem? — kérdezheti a komikul s-.inész, amikor nevettetnem keilett a közönséget, p .*dig otthon a ki fiam vívódóit a háláltál. Ki látott engem? — k rde héti a drámai színésznő, amikor szerelmet vall a hősszerelmes néki s ez a vallomás olyan hazug az éieih-n, mint amiiven igaz volt E eonora Du e szerelme D’ ánnunzióhoz Ki látott engem? — kérdezheti az epizódista szinész, amikor a szindsrabban milliomosbankárt játszik, hogy ma délelőtt bevágtam a téli kabátomat a zátozházbi, p d g a tavasz csak egyre késik Ki latot engem? — kérdezheti mindegyik szinész a közönségtől, amely estérő1 estére láthatta a színészeket. A kom dia nap nap u’án, estéről estére tovább folyik és a komédiában a közönség mégis alig láthatta a színészeket, mert csak nézte őket. Ahhoz, hogy valakit meglássunk, egy kevéskét több kell, mint nézni őt Ki látta Megyeri L'jost a színpadon? — szólhatna most hangtalanul is szegény Megyeri L»jos az uj és vég'eges szerződési hely erőt, a lévai temedből, ahová a legsze’id bb színigazgató, a bekességes halál hívta meg őt. Ki látott engem a színpadon? — kérdezhetni Megyeri Ljos a közönségtől és én azt mond inam neki, hogy néztem őt. Egy szerepében kü önösen a pár hét. tel ezelőtt Marienbtdban megh itt Lev Urvzncov színmű/ében, a Mnu'jában, 8 mely ben egy öreg paraliijS'US embert alakított: mennyi igazi teh'fség kiáltozott ebből a halkszavu alakításból I É> megmondanám neki, hogy néztem őt más szerepekben is, amikor mosolyt küldött a színpadról a' közönség száj tsz elére a groteszk táncaival, amikor éneke olyan ő**rüs volt, mint nyáron az azuros ég. Ntztem őt és csak azt tudtam róla, hogy huszonegy éves és nagyon tehetséges. De nem tudom, hogy láttam is őt ekkor? • Egyszer talán mégis láttam őt, amikor áradozva beszélt, hogy milyen halálosan szerelmes egy lévai leányba, akihez mindenmp irta a szerelmes leveleket és ha igen bold)gan gondolt a jövőjére, akkor erről a teendő házasságáról szövögette « terveit. Talán az egyik budapesti színházban lesz arrivált és ünnepelt művész és ő nagyon boldog lesz, mert nagyon szerelmes. Csak huszonegy éves volt és a’ig sejthette még, hogy a szerelem bo’dogsága a legtökéletesebb boldogtalanság. Azt hiszem ekkor láttam öt egy kissé. * A szibériai hideg is ellensége volta vándorló rziovenszkói magyar színészetnek és ez a buta el’enség Megyeri Lajost szemele ki áldozatul. Rövid pár hát alatt egy tüdőgyulladás megelégelte, hogy Megyeri Lajos boldogan tovább szövögesse terveit. A kórházágyban feküdt egyre jobban reménykedően és mégis mindennap közelebbiül kellett meglátnia, hogy az aki vele szemben jön, nem a boldogságot hozza feléje a lévai leány oldalán, hanem, jaj, aki vele szemben jön, annak zörögnek a csontjai és üresen néznek feléje a szemüregek. Aki vele szemben jön: az a halál. Retfenetes a halál, ha valaki tehetséges szinész és huszonegyéves módra szerelmes, mint ahogy a szegény Megyeri Lsjos volt. De mégis: az ilyen halál csak rettenetes és nem könyörtelen. Amikor a halál rettenetes, az élet a könyörtelen. * „ Vándor szinész korában Megyeri (Van e, ki e nevet nem ismeri)“ — segített néhai Pcfőfi Sándorunk is már Megyeri Lajos barátunknak, hogy akik ismerték őt, azok ne felejtsék el egészen. Ét végződik pedig jó Petőfi Sándorunk verse ártól a régebbi Migyeriről, akinek Pe őfi egy íintásüveggei kapcsolatban látta meg a lelkét, amikor az egy kabátról beszél*, emigyen: .Eldobnám — szólt — de mással Ei ok [nem bírok“ Miatt Hordé, mig fzéjjel nem szakadt, Amíg mondom, mig széjjel nem szakadt. Szegény Megyeri Lajosnak előbb szakadt széjjel az élete, mint a kabátja. * Ha Földes Dezső színtársulatánál most, ahol még pár héttel ezelőtt Megyeri Lajos is játszott, egyik másik szinész véletlenül Megyerire gondol s szomorúan néznek össze és ajkukról eltűnik a mosoly, a szavukba i elnémul a vidámság, amellyel a nehéz sorjukban pózolnak. Ilyenkor Megyeri Lajos hangt Uanu! is megkérdezi a lévai temetőből, az uj és végleges szerződési helyéről a régi szerződési helyén hagyott pályatársait: Ki látott engem? Enged essék meg nékem azok ól, akiket mégis érdekelt ez a cikk és elolvasták, ha pár p:rcig velem is most szomorú hangúd ban találkoztak. Hat évi fegyházra ítélte el a komáromi esküdíöiróság Szűcs Ernő gazdát, aki fakalapácsra erősített lópatkóval agyonütötte apját — Saját fudősitőnkfói. — Komárom, — február 22 Borzalmas falusi tragédiát tárgyalt a komáromi esküdibirőság a téli ciklus negyedik napján, amelyen Szűcs Ernő negyvenegy éves nigysárói fóldmives apagyilkossági bűnügyét tárgyalta Soós Imre dr. táblabiró emöklése mellett a bíróság, melynek tagjai mint lanácsbírák Doma István és Kriz Ferenc dr. voltak. A vadat Molnár Jenődr. államügyész kípvi?el;e, a védelmet pedig Ungár Miklós dr.zseüzi ügyvéd látta el. S/ücí Ernő tömzsi, egészséges falusi ember, a nézése is nyugodt, senkinek nem jutna eszébe, hogy ez az ember a legredenetesebb tfi.ök egyikével van vádolva, 8?zíI, h gy apját előre megfontolt szándékkal megölte, még pádig olymódon, hogy apja fejének balo!dáTán a halántékot egy fakal. p ccsal, amelyre előzőleg lópatkót szegezett, megü ö te, aminek következtében az azonnanal rreghalt. Szűcs Ernő ezt a tétiét tavaly szép* iemoer 9 én követe el és azóta vizsgálati f gságban van a komáromi államügvészseg fogházéban. Síücs Ernő a nyomozás során a nyo mozist vezeiő csendőrség előtt beismer e, hogy szepemb-r kilencedikén délután fél három óra tájban apját, Szűcs Andrást egy ftkalapíccsil, ameyhez előző eg lópatkókat erősített, megü ötté a balhalánték alatt. A vádlott beismerte, hogy cselekedetét már hírem hón«p óta fontolgatta, mert spj» uzy ő , mim feleségét, a vádiolt anyját mar ív?k óta szidalmazta és gyötörte. Mmt mindig, tava-y szeptember kiiercedikén délben is a vádlott f ele sége, S ü:s E el előtt kiköpő t s azt kiabálta, hogy nem so káig fog az udvarában járni, előzőleg pedig a terheli anyj tval veszekedett. Apja elj'rásaőt nagyon f-lizga’ta s mit-or ebed u*án lepihent a kamrában és újságot o’vaso t. miközben eiszuidnoft a féiálomban hallotta, hogy apja az anyjával ismét veszekszik. Apja eljár*sa erre annyira indulatbi hozta őt, hogy gyötrelmeiben '» l/ondo'ko'oít és arra az elhatározásra jutót», hogy nirc< más kivezető u*. mint apját láb alól ti enni. Ez körülbe'ül délután egy órakor történt. Körülbelül két óra tájban hazament a fa esége s jelentette neki, hogy tizennyolc éves Enó nevű fiával a templomba megy, M.dőn feiasege eltávozott, ő kiment az udvarra, a félszer alá fűzfavessző: köiö.ni, gondolva, h gy apja utána fog menni és ezért e kérette az olt elrejtve lévő fakalapícsot anv-lyre már huom hónappá ezelőtt lóp >tkőt szegeit te', hogy ezzel leszámol. N gyed óira múlva a félszer alatt észrevette, hogy Mpji jön, majd felkapta a kahpacsoi.azt a hnamögé rejtette, kilépett a félszer alól mintegy négy lépésnyire és midőn az ppja a féis/erhez ér*, teljes erővel fejbesuj o ta a f »kahplccsal a balhalánték alatt. A kalapác ot és a pitkót a félsz er melle t a kazalba rejtene. Erre a lakóházhoz ment és közölte az anyjával, hogy mit csinált, kárva őt, hogy távo/ása urán eressze ki az istállóból a cakókat az udvarra és hivja odt Pisztor G/ula szomszédot, aki maid segít neki a lova-at megfogni, amikor is megtalálják apja holt ts ét, hogy az a meggyőződés keletkezzék, mintha a ló tuvta volna agyon az apját. A véd'o** píd g gvortan eltávozott hazulról fűd»vesszőért, u;y h >gy itymódon alibi« szerezzen magának. Amikor Ptsztor G uh a vádlotthoz ment To h Jincs m imáh z és közölte vele, hogy a ló agyon u^ta sz apját ő visszatért és az ud /áron hét lépésnyire attól a helytől, ahol apját megölte, patkót talált, «melyiket a kieresztett ló vesztett el az udvaron. Ezt a patkót m^gáhozvefle, a vérben benedvesilette, hogy azt a látszatot keltse, mintha aló csat-ugyan ezzel a patkóval rúgta volna aiyon íz apj A vád'ott azszlizi járásbíróság eiot szintén beismerte tettéi és hangsuyoz'a. hagy hosszabb gondolkodás u án natároz'a el tettét és hosszabb gondolkodás u‘áú úgy h »tározóit, hogy cselekményét a bűnjel k*!*»pJccsal és patkóval va)6?i jt meg. Szűcs Ernő te’jesen kifejezetten bíisnvrrte azt, hogy szándéka az apjl megölésére irányút. A vádlott a fótárgyaláson bűnösségét beismeri, azonban tagadja, hogy tettét előre megfontolt szándékkal követte volna el. Elmondj i, hogy mióta az eszét tudja, spanyolnátha ellen! Legjobban védekezhetünk a nátha ellen a száj-, orr-üreg és a gége alapos fertőtlenítésével ALPA sósborszesz által. Öblítse gyakran száját higitott A Ipával. Néhány csepp elég egy pohár vizbe. A higitatlan „AIpa“ belélegzése kitünően hat. Fecskendezzen szét lakószobáiban „A l p á t“, ezáltal fertőtleníti a levegőt. Kérjen kizárólag eredeti „Alpát“ 919 sértetlen plombával. mindig csak a legdurvább viselkedéssel volt hozzá az apja, aki istenkáromló és etnbergyülöiő ember volt. Á vádlott szerint többször előfordult az, hogy mikor az apj* ittas állapotban a koicsmárostói hazajött, az ■snyjsi neki feltálalta s ahelyett, hogy elfogyasztó’ta volna, az asztallal együtt felforditotta s az is sokszor megismétlődöd, hogy úgy őt, mint anyját tetiieg bántalmazta és éjntk idején számtalan esetben a lakásból ki pergette. A biróság körülbelül harmincnégy tanul hittgaotí ki. A tanuk nagyobbrészt a vádlott állításait igazolták és terhelőén vallottak az áldozat e len. A vád és vídőbeszéd után az esküdlek a hozzájuk intézett kérdésekre a védetem álláspontjára helyezkedik és az államü^yesz előre megfontolt szánd kos emberölés kérdésére nemmel féle lek, kimondva, hogy a vádlott eiős felindulásban követte el a szándékos emberölés, enMüül azonban, hogy előre megfon otta volna tettét. A verdikt ah pián a szrkbiróság hat évi fegynázbünteiesre ítélte el S-fics Ernőt. Az Ítélet ellen az államügyés fu’yosbiiásért, a vádlott és védő enyh'tés végett semmiségi panaszt jelentetlek be. Magyar dicsőség. (Gondolatok Alapy Gyula történeti elbeszéléseinek olvasása közben ) A*apy G,u!a könyvét forgatom, végigolvasom tizenegy kis történeti elbeszélését, tizenegy élő eleven raj/át a magyar történelem 300 éves küzd limes mulijának. Mesteri módon választja meg e beszéléseinek tárgyát: attól az időtől kezdve, hogy a magyarság ott vérzett el a végtnzak bás yáin Krisztusért, hazáért addig az időig, amikor Komárom öreg falai közt'is lerakták Klapka honvédéi a fegyvert, a magyarság életének egy-egy stációja jelenik meg, elbeszélésben, történeti igazságbán, szívesen, szomorúan, valóságban. Megelevenedik a magyar lovagkor, erényeivel, vitézségével, naiv hitével. A régi középkori német lovagvilág már rég letűnt; Eschenbachi Wofram még látta az eszményekért hevülő lovagokat, róluk irta meg az örökszép Parcivait. Spinyolországban Cervantes azonban már c»ak kacagni tudott hóbortjaikon; D >n Quijotteja az új világ eszmeinek szélmalmaival folytat nevetséges harcot, küzdelmet. Pedig amikor Cervantes hősében elbukik a nyugati lovagság, messze kele en a magyar végeken a végbeli vitézek csak olyan nemes, lelkes, ragyogó lovagik, akárcsak Cdnek különben nyers, de a költészet zománcával nemefSá vált alakja. Amikor a török már itt nyargal a hegyek alján, amikor Várdny Pál esztergomi érsek felépitteti a léki várat, amikor már sok magyar űr ott senyvedt el a sztambuli H ttoronyban, akkor a végvári vitézek éhesen, ázva, fázva, rongyosan, de bátran hősin védték családjukat, bazá-
