Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-23 / 24. szám
1929 február 23. Komáromi, Laooir 5. oldal jutat, a messze nyugatot a féjhold hatalma ellen. A'végefc életének rajza, legkedvesebb elbeszélései Aiapy könyvének. Az eevik elbeszélés, a „Két huszár“ O'áh—Újvár vitézeinek története. Oláh Miklós, Várday u'óda az esztergomi érseki székben, sokat j avitott Várday Pálnak léki huszárváron és a várat róla nevezték el Oláh—Újvárnak. Zolthay Lőrinc volt az első kapitánya, az a Zolthay Lőrinc, aki a szálkái mezőn megütötte a Léváról visszakérő portyázó törököt, Verane8ics An'al érsek idejében Ghyczy György volt a várkapitány és Bijcsy uram a vicekapitány, aki Udvard alatt oly szerencsétlenül csalta lesre az esztergomi szpáhikat, hogy lovasainak egy része odaveszett. Azonban már ekkor a várnak napjai meg voltak számlálva. 1570 ben már ott iára csá szári kommiS8Íó, hogy az új várnak helyet nézzen a Nyílra Jobb partján. Ezt az új várat is sokáig Oláh—Újvárnak hivja a nép de mindjobban elterjed új neve- Érsekújvár. * Innét Érsekújvárból vágtat két huszár, Varjú Kelemen és Kéri Lukács egy hívás téli napon Koháry Péter várkapitány uram leveleivel Lévára, hogy ismét választ is hozzanak. De Léván beborozik a kél vitéz, sötét az éjszaka és Újvár helyett a Párkányi palánkba találtak betévedni, ahol a török mindjárt vasat is tétetett a lábukra. Úgy jártak akár csak az a két török ű fi akik az esztergomi várban szolgáltak és nagyon kiváncsiak voltak a magyar bor tüzére, hát átrándultak Nagymarosra borkóstolóra. Bizony a havas ű on ők is eltévedtek és őket meg az újvári virrasztók szedték le nagy nevetés közt lovaikról, A XVI. század fordulóján, amikor Rudolfuí császár volt a magyar király, aki Prágában szívesen foglalkozott a csillagászat tudományával, mech anikai műhelyéhez nem volt fogható, de az uralkodás gondját komornyikjaira bízta, nagyon szomorú szerepe volt a magyar kamarának. Egymást érték a nótaperek. Illésházy István Lengyelországba bújdo8ik, mert megnótázták, ide menekül Homonnai Drugeth György is, Bic«kay István azonban kardot fog kezébe Sro morű kor volt ez: az országot tizenöl évig egyfo'vlábsn dúlta a török. Azonban Kiss Farkas a komáromi magyar vitézek tapi'áuya dacolni meri Simán basa nagy hadával, míg Braun Rézmán, a német várgróf gyáván efutori német meg vallon zsoldosaival. Komárom kővár volt, itt német kapitány volt a parancsnok, a magyar őrség a városban lakott. A mindenre kész naszádosok komáromi magyarok voltak. Az üresen hagyott várat őkk zsálltik meg és meg is tartották, amíg a győri kapitány, Győrnek hőse Pálffy Miklós meg nem érkezett. Ha a XVI. században harcok zMá'ól visszhangzót Magyarország, a XVlI. század sem hozott számára nyugalmasabb éveket. A próféta zászlai sorra lebuknak a bástyafokáról; az udvari politikában pedig mint valami 1 dércnyomás kísért a Verntwcrle Landesotdoung szelleme, C^eng az acél, dörög az ápvű, ég a ház, robban az akna, vrilan a bírd De ezután elcsendesedik minden, a im jh^nyt mezőn is le'esrik a fzgv.vert, meg a tárogató hangja is elnémul: csak a Marmora tenger habjai zúgnak; a mélységes halotti csöndet csak « tenger pírján kélő sóh jók zavarják. No meg B’rciényi é« Forgéch generális unimék C'-ódisai. Eíész nemzed tragédiá' hordoz a két úr viszátykodáaa, s amikor olt állanak R «kőczy e'őti és amint szemrehányó tekinterie' néz ráj k a m-gíört fejedelem, tekíntetébín századok fajdalmag, szenvedésss sorsának igazsága, tükrözik. Viszály, ál kos viszály dozzasztá fel nemzetünk bar századok gyilkoló mérgé*. Fischer v. E'lach megépíti Becsben azt a szép barokk pilótát, amely később : a magyar testőriig pilótája lesz, A n^gy ki á'yrié azt gondolta, hogy onnét fog meghódolni 8z a dacos, gőgös nemzei, amely még mindig Rákóczyt forgatja eszében. Talán itt fog megvalósulni az a régi kedves es me, amelybe belébukoit a nagy Koilonics L»'p6t; iga-, hogy a magyar n tmzet is e!vér;eit mía»'». Azonban a palotában más érzőinek h ;vidk a daliás tes'őrif ata*. Új komatc születne jár suhanva teremróiteremre; új eszmék új világot teremtenek. A házai föld röge hivja őket haxaa császárvárosból, hogy alkossanak, építsenek; visszahívja a hű szivet a a hűséges szivhőz az ősi kúriába, hogy magyarok legyenek. Alig telik el két emberöltő és azoknak az eszméknek nyomán, amelyek oly sok töprengő éjszakát váltottak ki a testőrpilotában,.ismét harsa n a trombita, ismét csattog a fegyverek, ismét hidvészes napok Öltenek nemzetünkre. És utána ismét halotti némaság. Akkor volt, hogy Komárom volt az egész Magyarország. Még egyszer bátor vitézség, még egyszer gyanú, fíltákenvség'; még egyszer hősi összetartás és R'izaafi Mátyás, a bátor kispap elindul messze, az Uj Vilíg felé. Az elbeszélések véget érnek; meghatottsággal, szomorúsággal testei’ te a könvyet. Igaza van Aiapy Gyulának, fejzákat faragott elbeszéléseiben és lehetetlen szomorú meghatottság nélkül o’vasni a fejzák feliratait, ha azok a késői maradékoknak a magya műd dicsőségéről beszélnek, ahová réveteg szemmel tekintünk vissza. Az elbeszélések a kornak hü tükörképei: minden alakja élő valóság. Nem mondhatjuk, hogy történeti regényekben, elbeszélésekben gazdsg az irodalmunk; nehéz is történeti elbeszéléseket írni. A történeti elbeszélések írójának jól kell ismernie a történelmi kort, nemcsak az eseményeket, az állapotokat és viszonyokat, de ismernie kel! a lelkek mozgató erőit: ezeknek kell szembetűnő módon raegjetenniök ez elbeszélésekben. Azon felül objektiv írónak is kell lennie. íróink még kiváló történeti regényeink írói is vétenek az objektivitás ellen; megesik, hogy szubjektív gondolataikat belekapcsolják regényeidbe és sokat mntansk sz egésznek különben korhű hmgulalán, Aiapy Gyula objesriv történe tudős ás kiváló iró Elbeszélései nem egy-egy régi feljegyzésen, okiraton épülnek fel, hanem a kornak igazán alapos önálló kutatásán. Sllésa sz^p, gördü'ő, fordu latokkal teljes, magyaros Inkább narra(iv, mint drámai. S«ivemből Mvánotn, hogy olvasóinak leikéből váltra ki azokat az érzelmeket, amelyekkel elbeszéléseit megírta. Dr. No'zkay Ödön. Színházi esték. Három hónap után a Katolikus Legényegyletben újra magyar színészek játszanak. Csüörtnkön megint megkezdte előadásait Füdeg D;zső ryu gatszlovenszkói magyar színtársulata, amely megnyitó előadásul Én és a húgom cimü franc a vígjátékot mu atta be A darabról ennyi': vígjáték, francia vígjáték, ezúttal rom is párisi vígjáték. 0 yan ez a darab, min ha a párisi bulvár, a bretagne i tájon lenne s e két különböző fogalom, a párisi bu vár és a bretagne i táj találkoznának, hogy aztán megint kit önvájmak. Dj a harmadik felvonásban ezt a kát hü önböző fogalmat költő választotta el egymástó1: az u'o só szavak, amiket a szőke Mihalj i Lei mondott a vígjáték végén bő^ pjezisset, nemes verebek voltak és s szivekben maradnak. Az előadás jó volt, a második felvonásban meg indult a vígjáték lavinája s s tö önséget a fvyt<>nos kacagásba sodorta. Fő des Diztő humor >h u volt a légii 'lasabb a közönség. M hályi Lici, Miklós Ernő Or h Vilcsi, Reményi János, Edődy Kálmán es akik meg szerep bek: szinesi eriék az előadást. Az elö-dason a visszatérő színészeket lelkes taps iái üdvözölte a közönség. (Lekszi'nov) A9 utolsó Verebélyi lány. Ezt a n gvsÍKtifl opsretlet »melyei D égely Gábor egytk színmüvéből do gőzták át pperettszindarab a, a magyar színtársulat szombaton és vasárnap este mutatja be remélhetően azzal a nagy sikerrel, amellyel a közönség fogadta edd'g is az operette őad sokat. A társulat az operettet olyan előad is ban hozza ki, hogy a közönség elismerése nem maradhat el. 1légi nyár: bizony a régi nyár szeob volt mint ez az uj tél es'mert szebb volt, a közönség is vissza fogja vágyni vasárnap driután, amikor meg nézi 8 „Régi nyár* c operettnek reprizét. Mmt íMrteretefi, a Régi nyár az őszi szezőnban a legzajosabb sikert érte el és felt házakat vonzott ez a bájos zenéjfi operett. Simonyi Mária Móricz Zaigmondné hálfőn játszik Komáromban, amikor a magvar szintársu'at Lakatos László Pajtásházasság cinü vigjátékát mu tatja be. Simonyi Mária a magyar szinprd egyik legnagyobb művésznője, Kiben a beszéd, a mozdu’at, a nézés, a hallgatás csodálatos zenévé olvadnak Farkasinvdziö a város köreiében és benn a városban. — Hitborzongató riport, amelyre a dermesztő hideg da cora fonó verejték gyöng \ özik az olvasó homlokán. — Már a Nádor utcán is megielenlek. — jellemző. hogy a hatóságok, bár tudomással bírnak a dologról. a farkasok kiirtására nézve semmi féle intézkedéseket nem Uttk és valószínűleg nem is tesznek, — Ez Komárom! — Nemcsak salát, de eredeti tudósításunk. — Komárom, — febr. 22, Dumeszfő hideg szél süvít vég^ a Dunasoron. Nzmcaak az orrom és a faiéin, h<nem még az állam ss majd It fagy. Pedig még ctak este féínyolc az idő és a-zai fogadnak a vendéglő b-n, h >gv az udvaron lévő hőmérő ml^uí 14 fokot muht. Tekintettel, hogy a Pointner vendéglője zári, mind a négy o'di'án beépített, tehát kint a szabad térségen sokkal nagyobb lehet a hid-g. A törzsasztalnál meg is kockáztatom azt az indítványomat, hogy a hőmérőt, amely valósággal bitorolja ezt a nevet, kereszteljük el fagymérőnek. Indítványomat e fogadják és aztán néma csendben ki-ki elgondolkodik a magi ügyes bajos dolgán. A néma ebe idet az ivóból híves vitatkozás zaja zavarja meg. Károly, a főur vitatkozik bent az ivóban valakivel •— Mese lehet az egész — mondja a főur. — Bizony ez nem mese, mert a hajógyáriadtól hallottam, hogy reggel korán pár farkast láttak a Duia havas jegén ólálkodni. Erre a vitatkozásra nálunk is megéred a szó és megindul a beszélgetés, hogy tehe séges-e ez? Él erősen tagad am, hogy ha le is jönnek az éhségtől űzve a farkasok idáig, azok ilyen lakott helyet, minő Komárom, messze elkerülik, hiszen itt sok veszedelem vár teájuk. — Annyi itt Komáromban a farkaskutya, lehet hogy ezeket a vérrokonokat akarják meglátogatni — szelíemes-Ö3SZ2. A közönség kristálytiszta művészetet kap Simonyi Mária játékában. A művésznő különben férjével, Móricz Zdgmondal együtt két évvel ezelőtt Komáromban is fellépett már egyizben és akkor szavalataival mély hatást ért a közönségben. Hétfői vendégszereplése igaz kulíureseményt jelent és bizonyára a közönség is ezt fogja dokumentálni akkor, amikor megjelenésével biztosítja, hogy Simonyi Mária, Móricz Ziigmondné hétfői vendégszereplése csakugyan ünn p lehessen a részünkre. I kidéit egyik asztaltártunk. — Aki ilyet hisz, az nem ismeri az áilafok önérzetét, — mondom én — A fa'kas nem tekinti rokonának a farkaskutyát, gőt egyenesen szégyen'i az elfajzott farkasku yát, ellenben a firtaskutya nagyon büszke a farkas rokonságra. — Hit ezt már melyik régi könyvből bogarásztad ái? — kérdi az egyik asztahárs. — Nem is olyan régi könyvbő', hanem Hítczeg Ferenclől olvastam vriamit, ami egészen idevág. He c eg Ferenc egy helyen u-yenís a következő tanácsokat adja a nyájas olvasónak: Hí tigrisekkel beszélgetsz. Világért se emiiírd meg e'őt ük, hogy jól ismered a házi macska rokonságukat, ellenben hi házi macskákkal kerülsz egy társaságba. egyszerre beevézhetsz a begyeikbe, hr megamlined, hogy a tigris rokonságukat nagyon föl ismered, sokszor összejösz ve ük, akik élénken érdeklődnek a házi macska rokonság iránt. Még egy nagyon jó tanácsot adott Hrrczeg Ferenc, bár nen tartozik szorosén e farkas riport kere'ébe, da a könyökkel előtörők részére idejegyzem. Ez a Hitcz^g féle tanács a következő: Eddig az volt a vélemény, hogy aki n:m lúd arabsul, hát ne beszéljen arabuil, de a világ megváltozott és most már azt moodhi'juK, hogy aki nem tud srabRu', az igenis csak beszéljen arab ul, de otymok előtt, akik színién nem tudnak siabsul. E kilengés u án újra visszatértünk a farkasjárásra. Én újra etősen tagadtam, nem is Bejivén, hogy milyen borzalmas kalandban lesz nemsokára részem, mely ugyancsak Igazolni fogja, hogy igen is járnak Komáromban is farkasok. — M se az egész — tődilom a szót. — Komárom közelében — mint a régi újságokban olvasom, legutoljára a múlt század nyolcvanas éveiben VŐK farkasveszedelem és akkor se lakott hilyen, hanem kint a madari erdőben, ahol egy szegény emb?rt fe'ftl ak a farkasok. Mindössze a erizmájt maradt meg szegénynek és a c izmába a lába térden aiu’, Valamitől megriadtak az Adamson kicsinyíti a veszélyt. 0 mai piáiul
