Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-23 / 24. szám
2. oldal. Komaromi Lapot 19^9. február 2á. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ 8o* mosószappant! Győződjék meg rólal sokat szenved, mert a rosszul fűtött szobákban megveszi az Isten hidegje, a jótékonyságnak van itt a munkaideje, meleggé tenni a szobát, a kis konyhát, ahol igen sok helyen semmi sem fő a fazekakban. Az iskolákat bezárták, mert az iskolás gyermekek is sokat szenvednek az irdatlan hidegben. Kizökkent a világ a kerékvágásból. A vonatok sorra megállanak, vagy nagy késésekkel közlekednek, a városban megáll a forgalom, az üzletek konganak az ürességtől, ipar és kereskedelem érzi csak igazában az időjárás fonákját. A földmives gonddal terhes arccal nézi az eget, melyen most nem úsznak fehők, hanem szikrázva-ragyog a nap, nézi a földjét is, amelyből nem lát semmit sem és azon gondolkodik, hogy mit takar el a hó lepel? Mi lesz az Isten ajándékával, a jövő élettel, nem talál*e majd alatia leforrázott, kifogyott vetést, amelyet nem is lesz ideje pótolni a hosszú tél után. Mart irtózatos csapásokat is okozhat a borzasztó hideg a gazdaságokban és egészen bizonyos, hogy a kényes fák és téláiló növények igen nagy része pusztulásnak indul, ha majd kiderül a tavasz. Mi lesz akkor, ha a hőmennyiség olvadásnak indul és a vizeknek árja rohan végig a most jégpáncéllal védett folyók völgyein és szédítő irammal sietnek a tenger felé, ha a tolongó hullámok majd nem férnek el a mederben és hangosan nyaldossák a gátakat, ha — amire gondolni is szörnyű — kimondani nehéz, a folyóvizek kilépnek medrükből és elárasztják az emberi szorgalom és munka zöldelő reménységét. Vagy visszatartják az elolvadt hómezők lefolyását és az ott marad tavak alakjában az illatos réteken, a zöldbeborult mezők feletti j Mindez még ismeretlen előtiünk, nem tudni, mit takar a hólepel, mi van alatta: élet, rügyező, virágbsfizökfeenő élet, vagy fekete pusz*álás! Ezért gonddal terhes a szántővető feje, aki csak az eget nézi, a napot, mely egyedül segíthet neki, vagy romlására lehet. Mi van a hó alatt? nem tudja senki. Lehet, hogy jVldőszőnyeg volt a rémségek hideg ellenében és megvédte az elbokrosodott vetéseket, ezt hisszük és „ezt várjuk, de lehet, hogy a hideg á!hitolt rejía és a jó reménységnek vége. I Edől függ minden : jólét, boldogság, ' megelégedés. Ez adja vissza a szegény ember nyugalmát, magabizását, reménységét. Az ellenkezője a kétségbeesést, az ínséget, a nyomorúságot jelenti. Nem meiüik rágondolni. Emberek vagyuik és emberi természetünk mindig a bizalom felé hsjlik, a jövőt inkább szeretjük szépnek és jónak látni, ez a tulajdonságunk Regit át sokszor a kétségek útvesztőin, E; van velünk most is, amikor a természet hatalmát látjuk a folyamok jegében, a vakító fehérséget künn a ha'árban, a mezőn, amerre csak szemünk ellát. Néták Komárom utcáin 50—00 évvel Irta: Vaskó István nyugalmazott takarékpénztári igazgató. IV. A Neubrandt ház az volt, melyben ma Weisz József füszerkereskedő és utána jövők üzletei vannak. Az imént említett Mauler ház sarkán egy kis fahíd is volt, amely alatt fekvő árokban gyüiemíeit össze az esővíz, hogy onnét a Vársor u cán a Danába kerütjün. A mellette levő ház, akkor is mint ma, Kcczor ház volt. Kezdetben is emeletes, de alacsony lévén, azt átépítették s emelték. Ezen időben a tulajdonos Koczor Ferenc bocsinak mézesbábos üzlete, üveg és porcellán kereskedése volt. Puritán, iparkodó, szókimondó serinek folytán közbecsülésben áílő po'gára volt városunknak, s évtizedeken át presbitere az ég, ev. egyháznak Később Megyercstn birtokot vásárolt s gajdál - kcdoít is. Gyermekei közül az idősebb Ferenc a kereskedelmi akadémia elvégzése után korán Becsbe került s anyai rokonsága révén, ki Schranfz leány volt, belépett a bécsi nagyhírű Hoffer és Schraniz gyári cégbe, hol hosszabb ideig müüödöit, de később kivált s m ga rendezed be ugyancsak Becsben egy sodronyszövet gyárat. Ha nem csalódom, ezelőtt három évvel halt el. A második fia, Gyula barátom, atyja halála után az üzletet átvette s folytatja ma is. A ma Ipovitz Jenő s Endre fivérek tulajdonát képező ház egykoron Banán András, később leánya,' Feszty Lajosáé háza vált. Az akkori tulajdonos Burian András, városunk iegíekintelyesebb polgárainak egyike volt A földszinten egy kis poszíókereskedáse volt, melyei úgyszólván csak kedvtelésből tartod, hogy lent szórakozzon. Est igazolja az is, hogy délben 1 szárva üzletéi, délutánonként kinyittatni sem szokta, mert tudatában volt annak, hogy az ő ismerősei csak őt fogják felaeresni, mert olyan minőségű jó posztót sehol sein kaphattak. A f öldszinten még Mihályi Ferenc női kelme kereskedése, Terfy Nándor fíiszerkereskedése, később banküzlet, fodrászűzlet s fogyasztási szövetkezet volt. Burián András hosszú eveken a komáromi r. kath egyház gondnoki tisztét látta ei mely miiiőíégeben az egyház vagyoninak nemcsak letkes őre, htnem annak gyarapítója is volt. A szomszéd ház M chl Ádá n szappanos háza volt ki egyszerűségé, szorgalma SZANATÓRIUM Dr. Hugo Selye sebészeti és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quaro, Diathermia, Röntgen, i villanyos masezage. s vagyortosságánái fogva tekintélynek s közbecsü ésnek örvended. Gyermektelen házaspár volt, neje igazi mintaképe s megtestesülése a polgári matrónáknak, ki a tempómba menésen kívül házát alig hagyta el. Az öreg ur azonban délutánonként felöltötte három galléros köpenyegét kezébe fogta elefántcsont fogantyú* botját s a melomrévig feisétált a Rác utcán. Sétája után hazatért emeleti szép faicásaba. Volt nekik egy Tüdős Klárika nevű kedves házvezetőnőjük, ez gondozta őket már évtizedeken át egészen elhunytakig. Nije elhunyta u!án az öreg ur beszüntette üzletét s felvonult az emeleten kényelmesen berendezed olihenába s pipával szájában nézegette a Szentháromság szobrát és a járókelőket. Egy szép napon nevezett házvezetője bement délben szobájába, hogy az öreg tensurat ebédre hivja, de lassan ismét becsukta az ajtót, mert bár a hosszuszáru pipa az öreg ur kezében volt, de azt gondolta, hegy nem zavarja most alvásában, majd bejön később. Egy félóra múlva megismételte bemenetét de semmi változás, úgy ült pipával a kezében, mint az imént. Kissé megsokaíía már hangtalan mély alvása« s szólítani kezdette az öreg urat, de biz az niár nem felelt, mart lelke akkor már eíszáií az örök mindenség honába. A szóban forgó házat s tekintélyes értéket képviselő vagyonukat hasonló nevű budapesti rokona örököké, A ház több Ízben cseréit gazdát s mostani birtokosa Thomsiíz Mihály füszerkereskedő azí a Komárom vidéki takarékpénztártól vásárolta meg. Kriptájuk díszes síremlékkel az itteni r. kát. sírkertben van, de gondozás hiányában azon mar jelentkeznek az idő mindent megsemmisíteni íudó vasfogának munkája. Ezután következő ház tudtommal Mészáros Ferenc füszerkeressedő háza volt. Színién emeletes, melyben a család Arany, te kérdéses boldogság! Irta Csermely Gyula. Öreg este volt. Az ódon, kis egyetemi városban már mindenki mélységesen aludt, csak a tornyokon őrködd bskierek és Theobaídus mester volt ébren. Theobaldus Arminius mester, a híres alkimista professzor bolthajtásos, ablaktalan műhelyében ült és dolgozott. Inkább ősrégi várbörtön cellájához, mint szobához hasonlított a műhely; tömör gránit volt minden fala és egyetlen ajtaja nemcsak tölgyfából való és nehéz volt, de még ujjnyi vastag acéilécek is pántolták, Három szál faggyugyertya lobogó lángja mellett ült Theobaldus Arminius meater a lombikok, katlankák és másalaku edények mögött. Az egyik lombik alját kékeszöld botszeszléng nyaldosta, itt egy katlan ka zsarátnokban fürdőt!, ott egy tégely forma edény forró hamuba volt állítva és mindegyikben olvadt, vagy főit valami. Opálszinü zsiradékok és más masszák és mindegyikbe cseppentett valamit, bűvös igék mormolása közben a mester. Mert Theobaldus mester is a bölcsek kövét kereste, mint annyi más. Hogy annyi aranyat tudjon csinálni, amennyit akar. Ám a bűvös ige is hatástalannak bizonyult, minden kísérlet is kudarccal végződött. Itt egy lombik nagy pukkanással meghasadt, mt egy katlanka nagy durranással felrobbant, a tégelyben lévő massza meg összement, mint a tisztátalan edényben fövő tej. fis förtelmes gőz lerjedt a szob ban, hogy a kísérletező professzor elkábult. — Csak az ördög keze zavarja a munkámat!,,— fakadt ki dühösei a magiszter. Ö nem akarja, hogy megtaláljam a bölcsek kövét és az aranycsinálás módját. A közeli Sin Michele-templomban tizenkettőt tülsöit éppen a toronyőr. Éjfái volt, a kisértetek órája. — Igazságtalanul vádolsz, — szólalt meg most mögötte valami reszelő hang, egyúttal olyan szag terjedt a szobában, mint a kénkő fojtó szaga, mikor meggyújtják. — fis fújd ei azt a harmadik gyertyát, — folytatta egy lélegzettel a jövevény, ki ftketeképü, pirosköpenyes szikár iái fiú volt. — Hol jöttél be? — kérdezte a magiszter. — Ablak itt nincs, az ajtó meg kulccsal van bezárva. — Elöltem nincs zárt ajtó — nevetgélt a jövevény felsőbbségesen. — Én bemehetek bárhová a kucslyu-on is. — Hat a harmadik gyertyát vájjon miért fújjam el? — Mert a Szentháromságra emlékeztet, barátom. Még gyertyalángban sem szeretem a hármat. — Akkor te, — jegyezte meg a magiszter, — akkor te alkalmasint az ördög vagy. — Az vagyok, de nyugodt lehetsz, barátom. Ma kivételképpen mi rosszat sem akarok, fis ha akarnám, sem bántanálak téged, mert az alkimistákat én mindig nagyon kedveltem. — Miért? — Mert ugyanolyan irányban dolgoznak, mim én és az én segítő társaim. fin a világnak a megrontásán dolgozom, szakasztott igy a mesterek is. — Ugyan mivel és mi által? Mi a bölcsesség kövét keressük, az pedig, ha megtaláljuk, csak hasznára lesz a vna.niK, nem sarara. — De az aranycdnálás lehetőségét is keresitek, nemde? Nos, ha megtaláljátok, akkor a világ az enyém tesz. Mert a töméntelen arany végromlásba dönti a világot. Ha mindenki gazdag lesz, jótékonyság sem lesz a földön s mihelyt kivész az emberekből a jótékonyság, az enyéim is lesznek kivétel nélkül az emberek. — Mi megfordítjuk a tételt, — felelte Theobatdusz magiszter. — Ha mindenki gazdag lesz, irigy ember sem lészen a nap alatt. Tolvaj sein lesz, rabló sem; az általános jóléttel békesség költözik a föld minden zugába. És boldog lesz a világ, mint a teremtés hatodik napjin. — Nem vitatkozom veled, kedves barátom, — mosolygott öntudatosan az ördög. — De mii szólnál hozzá, Thíobaidusom, ha megadnám néked próbául a hatalmat, hogy aranyat csinálj, amennyit csak akarsz. — És ezért persze a leltemet kívánod? — Semmit sem akarok, ördögi szavamra mondom. Még a kisujjad Körmét sem, nemhogy a lelkedet akarnám, fis most jelentsd ki, Theobaldus Arminius: óhajtod e tőlem a hatalmat, hogy annyi aranyat csinálhass, amennyit akarsz? — Akarom, — felelte a mester. — Akkor nesze, ez a bagolytojás, aranyból. Hegyes végével előre tartva, három kört irsz le vele bármi tárgy fölött: azon nyomban tiszta arannyá fog válni. Itt faszenet látok a ládában, tegyél próbát, Arminius barátom. A próba meglepően sikerült. Ami fekete faszén volt eddig, most csillogó nemes szinarannyá változott. Mire Theobaldus Arminius mester kuohant a mürtelybői, le az urnára és fóireveretve a harangokat is, tele torokkal bömbölte: — Heuréka l Kinek kell arany? Mázsaszárrira is kaphat, csak jöjjön. Itt a boldogság, emberek, csak jenek! Nosza, összeszaladt a város és Theobaídus Arminius mester a folyóhoz vezette a népségét es arannyá változtatta a kavicsot. És azt mondta az embereknek; — Vehet mindenki annyit, amennyit jónak lát. Persze, kétszer se mondatták maguknak. Szakajtókat, kosarakat, szatyrokat, mindent, ami a háznál volt; zacskókat, zsákosát, ládákat teielapátoitak aranynyal és vitték nagyboldogan magukkal, — Nincs szegénység, csak gazddgság van, — bömböltek. — Megváltódon a világ a nyomortól 1 fis egesz éjszaka ünnepelték a mestert és minden háznál von dinom dánom több napon át. Alig volt csaiad a városban, mely meg nem ette-itta minden készletét. A magiszter házában egy marék liszt, egy kanál zsír sem maradt a kamrában. fis egy napon, hogy délfelé felébredt és reggelire ehezeit a mester, azt újságolta neki az asszonya, hogy nincs, akit elküldjön a boltoshoz, mert a szolgáló itihagyta a házal. — Minek szolgáljon es dolgozzék — mondta, mikor neai is van aranya öt zsákkal ? I Egész életére elég lesz, hát csak nem bolond, hogy törje magat, — mondta. — Akkor erigy te magad, Angela — kérte a professzor az asszonyát — és hozzál fel tejet és kenyeret. Nagyon megéheztem ... húst is hozhatsz egyúttal. Az asszony elment és vissza is jött üresen. — Zárva van minden üzlet a
