Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-07-28 / 90. szám
1928 julius 28. Komáromi Lapok 3. oldal. Hetvenötezer bányász lép sztrájkba a Saar vidéken. — julius 27. A párisi Journal des Debats jelenti, hogy a Saar vidéken súlyos sztrájk fenyeget és valószínűleg 75000 bányamunkás beszünteti a munkát, ha augusztus elsejéig nem kapják meg a kívánt fizetésjavitást. A munkások a szokás ellenére most nem a drágaság növekedésére hivatkozva kérnek béremelést, hanem azért, mert a termelés ezekben a bányákban lényegesen megnövekedett és természetes, hogy a munkások is részesülni akarnak az előnyökből, mint ahogy a Ruhr-vidéken is történik, A Le Temps szerint a sztrájk közvetlenül érintene mintegy 250000 főnyi lakosságot és épen ezért suljos gazdasági sőt politikai zavarokra is edehetünk készülve, A lap hozzáteszi, hogy a német bányászok legutóbb a magdeburgi kongresszuson követelték a saarmenti bányáknak a birodalom részére való rögtöni visszaadását és a saarmenti munkások követelései valőszinüleg támogatásban fognak részesülni valamennyi nacionalista párt részéről. A Journal des Debats megjegyzi, hogy Németországba a saarmenti mozgalmat a legélénkebb figyelemmel kisérik. Nyolc nemzet jelenlétében írják alá Parisban a békepaktumot — julius 27. Párisi jelentés szerint Bríand külügyminiszter közölte az Egyesült Államok párisi nagykövetével, hogy nyolc nemzet már elfogadta a francia kormánynak azt a meghívását, hogy a háboruellenes szerződést Párisban írják alá. Bizonyos, hogy Stresemann dr. német külügyminiszter is meg fog jelenni Párisban, úgyhogy a Kellogg paktum aláírásakor a következő államok külügyminiszterei lesznek Párisban : Franciaország, Németország, Anglia, Belgium, Lengyelország és Csehszlovákia Mussolini valószínűen nem jön Párisba, mert nemzetközi gyülekezeten nem szokott részt venni. A japán külügyminiszter sem lesz személyesen jelen a szerződés aláírásánál, mert a feszült japán—kínai viszonyra való tekintettel feltétlenül Tokióban keli maradnia. Olaszországot egy állami titkár fogja képviselni, Japánt pedig párisi nagykövete Az aláírás napját augusztus 17-éré tűzték ki. A szlovénekéi országos hivatal jóváhagyta a Jókai Egyesület alapszabályait. Komárom, — julius 28. A Szlovenszkói Közművelődési Egyesület alapszabályai ez előtt egy hónappal érkeztek le a szlovenszkói belügyminisztériumi osztály jóváhagyásával. Ezek után bizonyosra lehetett venni hogy a Jókai Egyesületnek alapszabályainak jóváhagyása sem fog sokáig késni, amely legutóbb a pozsonyi zsupáni hivatalban feneklett meg, A zsupáni hivatal likvidálása után az országos hivatalhoz kerültek az alapszabályok, amely gyorsabb tempóban végzett velük és pár nap alatt láttamozta az alapszabályokat, amelyek a komáromi államrendőrségi biztosság utján érkeztek le az egyesülethez. A Jókai Egyesület, mint azt már többször is megírtuk, még 1921. évben nyújtotta be alapszabályait és azóta azt a minisztérium kívánságához képest több ízben módosította, mig végre a kívánt alakban a jóváhagyásnak már többé nem volt akadálya. Az egyesület legközelebbi közgyűlése foglalkozik az alapszabályok ügyével, amelyet most már kinyomathat az egyesület és tagjainak megküldheti azokat. Indítsunk mozgalmat egy Komáromban felállítandó három tanéves magyar kereskedelmi iskola érdekében! Komárom, julius 15 Komárom egykor, az „Aranyember“ idejében fontos kereskedelmi gócpont volt; azóta a kereskedelmi szempontból elvesztette jelentőségét. De a szlovensikói magyarság szempontjából keli, hogy Komárom legyen a legerősebb centrum, ezt a pozícióját ki kell küzdenie, mert erre helyzete, múltja predesztinálja, akkor is, ha úgy látjuk, hogy „haldokló város“ lett most. Eiöáiiunk egy indítvánnyal: Indítsunk mozgalmat egy Komáromban felállítandó msgyar kereskedelmi iskola érdekében. Rengeteg érv szól amellett, hogy ez az eszme valóra váljon. Mindenekelőtt az, hogy ifjúságunkat neveljük a gyakorlati pályákra, állítsuk be őket a min • dennapi élet realitásába, mert boldogulásukat amúgy is csak az önálló pályákon kereshetik. De különösen érvel emellett az. a körülmény is. hogy Komáromban a polgári iskolák, esetleg a gimnázium is a négy alsó osztály után, igen jó anyagot adna a három éves kereskedelmi iskolának, amely a komáromi és a csailóközi magyarságnak hamarosan egyik legfőbb kultúrintézménye lenne. Komáromnak van intelligens kereskedő osztálya, a „Komáromi Kereskedők Testületé“ hivatásának magaslatán áli: ha ezt az eszmét átérzik a maga súlyos jelentőségében és valóban akarni fogják, hogy a jövő kereskedő generációról életképesen történjék gondoskodás, úgy szivvel-Iélekkel magukévá téve a mozgalmat, elosztanak majd azok a szóbeszédek, amelyek ‘miatt ma még talán kétkedéssel fogadhatnák az ilyen mozgalom biztos sikerét. Éppúgy a Komáromban élő magyar törvényhozóknak is szép terrénumuk nyílhatna azzal, hogy a mozgalmat kezükbe véve épen a szlovenszkói magyarság jövőjét illetően Ismét bebizonyítsák, hogy a tettek sokkai inkább súlyosabb argumentumként hatnak, mint a legszebb szavak. örvendetes lenne, ha ez a pár sor megtalálná a szivekben és az elmékben azt a lelkes viszhangot, ami által lehetővé válna az, hogy ez a mozgalom csakugyan valóra váljék. Ne feledjük el, hogy kisebbségi életünk kötelez: sorsunk elébe nem szabad tétlenül néznünk. Dolgozzunk annak érdekében. Ha megvalósítjuk majd a komáromi három éves magyar nyelvű kereskedelmi iskolát, úgy nyugodtan elmondhatjuk, hogy bízhatunk a jövőben, a fennmaradásunkban, mert tudunk még munkával áldozni, tudunk még cselekedni önmagunkért. Mégegyszer a komáromi cigányok! A mait heti cikkünk hatása a közönség, a cigányok és a kávésok körében. — Az érem másik oldala: a komáromi cigányok nem szeretnek haladni és tanulni, mondják a kávésok. — Hol hát az igazság. — Gyerünk hát be az oroszlánbarlangba. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — julius 26. A múlt szombati számunkban szót emeltünk a komáromi cigányok érdekében, akiket most a jazz band láz egészen keresetképtelenné tett. A cikkünk nagyobb port vert fel, amint gondoltuk volna. A cikk okozta hullámok már a szerkesztőségben mutatkoztak. Az én Környei kollégám a lap, illetve a szóban forgó cikk megjelenése előtt szerényen megáti előttem és a szokottnál busábban lehajtja félválla felé hosszuhaju fejét és negyvenötszöggel nagyobb világfájdalmat jelzett bús fejlehajtása és lassan megszólal: — Doktor ur kérem, legyen szives szignálja a cigányokról irt cikkét, ne hogy azt higgyék, hogy én írtam 1 Az én „hosszuhaju veszedelmem", amint Környei kollégámat becézni szoktam, még többet is akart mondani, de én ebből a pár szóból megértettem a helyzetet, hogy tényleg reá nézve kellemetlen lenne az, ha azt hinnék, hogy a cigányok érdekében irt cikket ő irta. A cikk ugyan nem a kávésok ellen íródott, hanem inkább a közönség fejét mostuk meg abban, hogy a jazzbandért egészen elfelejti a magyar cigányt és a magyar nótát, pedig ez a kettő meghódította az egész világot és nem egy koronás fő hódolt meg a magyar cigány és a magyar nóta előtt. Környei kollégámnak, mint a kávéinzak állandó lakójának tényleg kellemetlen lett volna, ha a cigányokról irt cikk miatt valamelyik kávés ferde szemmel nézett volna reá állandóan, tehát átlátva a helyzetet, még a megjelenés előtt szignáltam a cikket, hogy senki se gyanúsítsa meg őt azzal, hogy ő irta komáromi cigányok mellett. Az óvintézkedés nagyon is üdvös volt, mert a cikkem a kávéházakban nagy ellenvéleményt támasztott és nem egy kávés hangosan keilt ki a cikk és így természetesen ellenem is és a véleménye nem volt valami hízelgő. Egyik kávéházban arról volt szó, hogy ha véletlenül betévednék oda, hát a feketém mellé egy ujjbögynyi vattát is fognak mellékelni, amint azt a múlt szombati számunkban megírtam, hogy a fülsiketítő 8zerecsen muzsikánál a kávésok ezzel a figyelemmel tartoznak a vendégek iránt. Szóval a káváházakban felkorbácsolódott a hangulat, amely semmiesetre se volt reám kedvező. Nem igen szoktam kávéházba járni, de ez a nem hízelgő hangulat arra késztetett, hogy szombat este gyerünk csak be az oroszlánketrecbe, ahol gyilkos szemmel néz ránk az oroszlán. Szóval aznap este elmentem kávéházba, A bátorságomból talán nem von le az, hogy véletlenül egy nemzetgyűlési kép viselővel mentem el a veszedelmes helyre, mert elvégre az immuniiás reám még se terjedi ki. A megrendelt kávémat nem hozták azonnal, tanakodtak ugyanis, hogy mellékeljenek-e a cukor mellé vattát is. Végre is a békés elemek győztek és csak cukrot kaptam a kávém mellé. Nemsokára azonban ott termett a kávés és hamarosan megértettük egymást. Mi a szerecsen muzsika ellen törtünk ki, amely inkább a dobverő .dobáláaának a zsonglőrösködésében, mint a művészetben merül ki. Bár a magyar cigány magyar nótája kedvesebb a mi fülünknek, de azoknak a jass-band zenekaroknak, amelyek most Komáromban működnek és amelyek tért engednek a magyar nótáknak is, mi se vagyunk ellenségei, csak azt jegyezzük meg, hogy akik olyan szépen és cigányos modorban tudnak muzsikálni magyar nótát is, azok többször játszák a mi édes, bús nótáinkat, mert igaz ugyan, hogy a nagyközönség, különösen a gyengéd nem bomlik az édeskés, limonádé, Zerkoviíz izü darabokért, de azért a kávéházban még mindig sokan járnak, akik szívesen elengedik a „Bözsi ne pityeregjen“, „Hadd ott a régi babád“, »Küld vissza a pongyolám“, „Ha az uram elutazik* és hasonló refrénü és rendesen házasságtörés körül járó sáppadt és vértelen m'üdalokat és a „Kidült a fa mandulástól“. „A Csap u’cán végesteíen végig“, „Asszony lett a lányból“, „Ha meguntál kis angyalom szeretni“ és hasonló régi nótákat sokkal szívesebben meghallgatják. Üzleti szempontból se sokat érnek ezek a limonádé dalok se a zenekarnak, se a kávésnak, mert ugyan láttuns már reggelig mulátni ilyen limonádé dalok mellett az ilyen vértelen dalokat szerető társaságod da az italuk is limonádé volt Hogy mit keresett oft a zenekar és a kávés, hát könnyű azt elképzelni. Ha valaki mulatni akar, akármilyen nemzetiségű és ereiben vér folyik és nem limonádé, hát az bizony csak magyar nóta mellett mulat. Aki ért a zenéhez és maga is játszik, bizonyára szívesebben játszik igazi eredeti régi magyar dalt, mint ilyen nondva csinált műdalokat és szentül hiszem, hogy a Komáromban működő jazz-bandisták, is szívesebben játszanak a klasszikusok mellett magyar dalokat, mint ezeket az egymástól összelopkodott és az eredetiségtől messze eső vizenyős mfnótákat, de hát a jazz-bandistának azt kell játszani, ami divatos. Ez igaz, de a zenekarnak nagyon is módjában van a közönséget helyes irányba terelni és a limonádé mellett tessék minél több klasszikus zeneterméket és minél több msgyar dalt bele csempészni és akkor a közönség megfertőzött ízlése még megjavulhat. Azt nem kívánhatjuk, hogy mindenki szerelmes legyen a magyar nótába, de hogy legyen valaki, hogy a Grieg „Peer Gyntje" és hasonló klaszszikusok ne tessék úgy neki, mint ezek a limonádék, hát az valóságos csoda és az ilyen csodának tényleg szerecsen zene kell, A jazz-band zenétől, ha a klassziku-YADÁSZOK! Megjelent elx írj Mannlicher - Schönauer - vadász karabély, mely az amerikai magas kezdősebességü 30 öbn. töltényre van berendezve. Érdeklődők kérjenek árajánlatot a szlovenszkói gyári lerakattál: SEIFERT JÓZSEF puskamüves Bratislava, Halászkapu u. 4. mmmmBmmmamammmmmmmmmsmsmat ■ i'imiaw mi um1 HiiniiMHawaaassMwaaaaMBBaB
