Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-07-28 / 90. szám

4. olds'.

soknak és a magyar dalnak minél több teret enged és a játék müsészi, nem lehet megtagadni a létjogosultságot, de csak párhuzamosan és úgy, hogy a magyar cigány azért megél hessen mellette, mert a magyar cigánynak mégis csak vannak elévülhetetlen érdemei.

Szóval elérkeztünk a cigányainkhoz. A komáromi cigányokról az a kévésok véleménye, hogy nem haladnak a korral és nem szívesen tanulnak. E bajon pedig a saját érdekükben segíteni kell, mert a létért való küzdelemben alul maradnak. Ha a komáromi cigány helyt akar állani, akkor nagyon is tanulni kell. Hí nem ismerik a kottát, akkor fogadjanak közéjük egy kottaismeröt és attól tanuljanak. Tanulják meg az újabb zenei termékeket, a divatos operetteket. Más városokban a sziniszezon alatt, ha a színházlátogató a szinielőadás után elmegy a kávéházbi, ott az élelmes cigány az aznap este adott operettből, vagy más friss darabból játszik, úgy, hogy a közönség kedves reminiszcenciákban ringatódzik és újra átérzi az egész előadás kellemességeit. Sajnos ebben nekünk komáromiaknak nincs részünk, mert hosszú idő kell ahhoz, amig a divatos operettekből tanulnak a komáromi cigányok. De ezen a bajon könnyű segíteni és egyáltalában nem kell elkeseredniük a komáromi cigányoknak, hanem egy kicsit ambicionálni kell magukat a haladásra, a tanulásra. Jusson eszükbe, hogy nem egy ősük jutott Országos hírnévre. Jusson eszükbe hírneves elődük : Ferdi, aki az egész országnak a kedvence volt, akinek hálálát nemcsak a helyi, de az országos sajtó is elsiratta, És még hány hires cigány került ki a komáromi Péróból és a Pihegőből. Próbálta volna ezekkel felvenni a versenyt egy szerecsen zenekar I Maga a közönség úgy megszalasztotta volna, hogy Amerikáig meg se álltak volna.

Ezeknek a régi, hires komáromi cigányoknak az emléke buzdítsa a most nyomorgó komáromi cigányokat arra, ho^y méltó utódai akarnak lenni a hires elődöknek. Tanuljanak I Van Komárom-; bin elég kotlát ismerő, aki szívesen és kevés ellenszolgáltatás fejében megtanítja a fiatalokat és az öregeket kotta u'án muzsikálni,

Komáromban mindig van évente 4—6 hetes sziniszezon. A zenés darabokat nézzék végig a fiatalabbak. Az nem kerül semmibe, mert az igazgató szívesen beengedi az előadásra és a zenés próbákra a banda tagjait. Ebből sokat, nagyon sokat tanulhatnak és haladhatnak a korral.

A közönség szereti a változatosságot és azt szeretné, hogy a megszokott kávéházában havonta változzék a zenekar. Más országokban ezt úgy oldják meg, hogy pl. a lévai cigány itt, az itteni cigány ott muzsikál és igy tovább és a saját városában csak rövid ideig játszik a banda, mert a közönség a legnagyobb művészt is megunja, ha mindig ugyanazt hallja. Ez volna az ideális állapot, mert az uj zenekar mindenhol az újdonság ingerével hat, ha nem is nyújt olyan nagy dolgokat. Sajnos ez a zenekarok kölcsönös kicserélése a mai nehéz gazdasági viszonyok között nagyon is nehéz.

A cikkünket nem zárhatjuk mással, mint annak a tanácsnak az ismétlésével, hogy a komáromi cigányok vegyék fel a versenyt és tanu’janak. Ha olyat tudnak nyújtani, ami a közönséget vonzza, akkor nem igen akad komáromi kávés, aki drága pénzen szerződtessen le idegeneket, amikor a helybeli zenekarok melleit is van közönsége, hiszen a helybeli cigánynak nem is kel!‘akkora dijakat fizetni, mint a nem idevalósinak.

Ha pedig a komáromi cigányok újra elfoglalják helyüket, akkor a komáromi közönség tartsa kötelességének azokat a helyeket támogatni. Akkor aztán nem lesz panasz egyik fél részéről se.

Segélykiáltásoka Tízből

Anyám\ Anyám! Nem látlak többet! ßey 18 éves fiatalember belefulladt a Dunába.

Megdöbbentő, sivár valóság, hogy a vizbefultak száma ijesztő módon szaporodik.

Az alábbi eset is növeli a szerencsétlenségek számát.

Komáromi l.»N»

.■ v ' .......

Molnár Móric 18 éves dunakisfa'udi lakos egy nagyobb társasággal Nagybodak melletti királyrét erdőbe ment azon szándékkal, hogy az ott elfolyó Dunában megfürödjön. Mikor a társaság megfürdet és visszafelé tartott az erdőbe, találkoztak útközben Molnár Móriccal, ki az erdőből jött s azt mondta, hogy ő is megfürdik. Alig mentek pár lépést, kétségbeesett kiabálást hallottak:

— Anyám! Anyám! Nem látlak többet 1

A szerencsétlen fiú a hullámokban elmerült s a társaság tagjai irtózva látták, hogy a fiú a vízbe fu1. A mentési kísérletet már meg sem tudták próbálni, mert a Duna vize többé már fel nem vetette az elmerült fiatalembert. Holttestét napok múlva találták meg ugyanazon a helyen, hol belefult.

A szerencsétlenül járt fiút családja hazahozatta Dunakisfaludra, ahol nagy részvét mellet helyezték örök nyuga lomra.

Titulescu még ezen a héten lemond és nem ő válaszol már a magyar optáns jegyzékre.

— július 26

A bukaresti sajtó megemlékezik azokról a napok óta forgalomban lévő hirekről, amelyek Titulescu külügyminiszter lemondási szándékairól szólanák. Ezeket a híreket félhivatalosan is megerősítették. Titulescu külügyminiszter, minden valószínűség szerint megrendült egészségére való hivatkozással, már a legközelebbi időben, előreláthatólag vasárnap előtt, kilép Bratianu kormányából Egyelőre visszavonul a magánéletbe és megvárja a belpolitikai helyzet kifejlődését. Nsm tartják valószínűnek, hogy Titulescu válaszoljon arra a jegyzékre, aoce'yet a magyar kormány az optáns kérdésben benyuj tott Ügy vélik, hogy lehetséges az, hogy Titulescu csakugyan elfoglalja a j még betöltetlen londoni követi állást. ■ Valószínű utódjául Argetoianu eddigi \ földmivelésüjyyi minisztert emlegetik. í

Helen Keller könyve férfiakról, akiket szeretett

Hogyan él Newyork melletti villájában a 48 éves Helen Keller, aki másféléves kora óta se nem lát. se nem hall

Newyork mellett, Long Islandon, egy pázsitos udvaru régi villában, egy olyan világban lakik Helen Keller, amelytől a sors az igazi világgal való két legfontosabb összeköiőkapcsat vette el: a látást és hallást. Alig másfélesztendös volt Helen Keller, amikor egy súlyos betegség megfosztotta szemevilágától és hallási képességétől, de most negyvenhat évvel később, szépnek tartja az életet a világ leghíresebb süket néma vak nője. Külön elszigetelt világ az övé, külön elszigetelt élet, amelyet éppen úgy be tudott népesíteni kis örömökkel, célokkal, ambíciókkal és nagy megnyugvásokkal, mint mindannyian mi többiek, akik az igazi nagy világban élünk, ahol látni és hallani is kell.

A beszéd nehezére esik. Mrs. Anne Sullivan Macy, aki akkor vstte gondjaiba Helen Kellart, amikor hatesztendős volt, tanította meg beszélni. Mrs. Macy maga is félig vak. Negyenkét év óta él együtt Helen Kellerrel, Nyájas, öreg kisasszony. Ő Helen Keller füle. És egy másik asszony, aki a Iongislandi villában együtt lakik a két nővel: Helen Keller szeme.

így élnek és dolgoznak hárman.

— Sok tekintetben hálás vagyok a sorsnak, hogy ez történt velem, — töredeznek le a szavak a vak nő szájáról. — Ha ez nem történt volna, most egy egyszerű háziasszony lennék, feleség, esetleg anya. Gyermekeim lennének, Ágyutölteléknek talán.

És az élet igy is gyönyörű.

És mosolyog.

A férfiakat jobban szeretem, mint a nőket

Ezerkilencszázötben jelent meg Helen Keller első autobiográfiája A könyv nagy feltűnést keltett az egész világon. Úgyszólván minden kulturnyelvre lefordították. A vak nő második könyve, amely azokról az emberekről szól, akikkel az elmúlt két évtizedben összekerült, az ősszel fog megjelenni egy newyorki cég kiadásában.

Erről a könyvről kérdezzük.

— Jobbára férfiakról van szó a könyvben — mondja. — Sok-sok férfiről. Legalább hetven férfit említettem meg és mindössze csak hat nőt. Talán nem is lett volna s abad ennyi férfiről Írni, de nem tehetek róla: a férfiakat jobban szeretem, mint a nőket.

Es elpirul. Mint egy 16 esztendős iskoláslány. Helen Keller elpirult 48 esztendős korában, miután negyvenhat év óta nem látott embert, miután negyvenhat év óta csak tanítónője által külön az ő számára készített jelbeszéddel értesült mindarról ami körülötte van és él.

Különös látvány ez:

Ha kérdezünk valamit, Mrs. Macy utánunk mondja lassan, halkan. Helen Keller az ujjait Mrs. Macy ajkaira helyezi. Tapintással igy olvassa le a szavakat.

Vagy másik tanítónője az ujjait mozgatja azokra a különös jelszavakra, amelyeket Helen Keller ért. A vak nő

Newyork, július.

az ujjaival tapogatja tanítónője ujjait, így tudja meg, hogy mit kérdeznek tőle. Azután lassan, vontatottan, mintha fájna neki a beszéd felel.

— H agy voltam e valaha szerelmes ? N sm mondom meg.

És megint elpirul. De látszik rajta, hogy tetszett neki a kérdés. Sokáig hosszasan mosolyog utána, mialatt tanítónője ajkáról a következő kérdést olvassa le ujjaival.

— H rés emberek, akikkel találkoztam? Ó sokan voltak. Többek között. Mark Twain, Calvin Coolidge, Alexander Graham Bell. •

És beszél róluk.

—1 Mark Twain nagyon szellemes volt, — mondja. — Sokat tréfált, de sohasem hagyott másokat beszélni Azt akarta, hogy mindig őt hallgassák. És Coalidge nem olyan hideg ember, amilyennek általában hiszik. Jó, meleg szive van.

És Alexander Graham Beliről azt akarja mondani, hogy szép hosszú szakálla volt, de a szakáll szó (whiskers) kissé nehezen jön a szájára, inkább abbahagyja és a kezével jelzi a szakállt az ália ailatt:

— Ilyen.

Mindenkiről van pontos információja. Mindenről tud ami a nagyvilágban történik. Hoover lesz az Egyesült Államok elnöke, azt mondja. 0 legjobban szeretné, ha Lindbergh, vagy Will Rogers lenne az elnök. Rogers mondana jó vicékét — mondja — és Lindbergh berepülné a viccekkel a a világot és az emberek sokat nevetnének.

— Nevetni a legjobb dolog az egész világon.

Hogyan dolgozik?

Másfél évig tartott, amig uj könyvét megírta. A könyv megírása rendkívül fáradságos, hosszadalmas munka volt. Helen Keller a“ Braille-rendszerü írógépet használja, amely tüszúrásos betűkkel ir a papírra. Ugyanezzel a Braille rendszerrel végzi a szükséges javításokat, majd egy lisztázatot gépel le ugyancsak Braille rendszerrel. Munkáját megkönnyíti hihetetlenül éles emlékezőtehetsége. Egy mondat, amelyet valaha leírt, sohasem megy ki az emlékezetéből. Egy mondat, amelyet leolvasott tanítónője ajkairól, örökre megmarad agyában. És megkönnyíti a a különös gyorsirási rendszer, amelyet ő maga talált fel és csak ő maga ért még. Még a tanítónői sem tudják ezt a gyors írást elolvasni. Ennek a segítségével dolgozik. így történt, hogy aránylag rövid ideig tartott a könyve megírása.

Utolsó könyvem ...

— A könyvben benne lesz minden, — mondja. — Az is, hogy voltam-e valaha szerelmes. Azt hiszem, ez lesz az utolsó könyvem.

Megy kifelé a házból. Jól ismeri a járást, az ember alig veszi észre rajta,

1828. július 28

hogy vak. Majdnem biztos lépésekkel megy az ajtó felé. Ki a kertbe. Nagyon szereti a kertjét. Néha gyomlál. Látni még sohasem látott virágot, de a gyöngyvirágot szereti a legjobban. Annak van a legjobb illata.

Szereti a kertet, a, virágokat, a férfiakat, mert azok dolgoznak és ö nagyon szereti a munkát, szereti a lakását, a bútorait, a kutyáját és miadenekfelett szereti az életet, amely a maga teljességében örök ti ok marad előtte.

Régi utazások Komárom vármegyében.

A legrégibb időktől a múlt század közepéig.

Irta: Dr. Baranya? József.

(Folytatás.)

Az ősrégi ulakról térjünk át a modern, közlekedési eszközökre: a gőzhajóra és a vasútra és lássuk, mikor kezdődik e két technikai vívmány korszaka Komárom megyében ?

Az úttörő egy magyar főúr volt, Balhyány Tivadar gróf, aki saját találmányu hajójával 1802. jun 23-án próbautat is telt Komáromból Pozsonyba, melyről egy kis 7 oldalas dagályos leírást is kiadtak: „Der siegende Bucintor... von einem Freunde der Wahrheit 1802." címen Pozsonyban. A hajó szerkezetéről és további történetéről nem tudunk, Bathyány érdeklődése azonban a gőzhajó iránt nem szűnt meg.

Végre hosszú kísérletezés után 1829 szeptember 1-én Andrews és társa 15 évre szabadalmat kap és Andrews a következő év elején (1830) megalakiíja az Erste Donaudampfschiffarts-Gesellschaft címen a részvénytársaságot 200 drb. á 500 fr,-tos részvénnyel br. Puthon, br. Geymüller és Sina János igazgatása alatt és még ez év őszén megkezdik két hajóval a rendes közlekedést Bécs és Zimony között.

Az első gőzhajómat Budapestig Komárom érintésével 1830. szept.,

4-én tette meg a „Franz I.“ nevű gőzhajó.

Az első vasút a vármegyében, az ujszőny—győri vasút 1856 ban nyílt meg.

Még a múlt század 40—50-es éveiben is nagy szó volt a hajón való utazás, rendesen az egész csa- I Iád, a barátok, ismerősök egész csoportja kikisérfe a távozóta hajóállomásra nagy bucsuzkodások között.

Az utolsó gőzhajó a Kisduna i egész hosszában a múlt század 60-as éveiben ment végig Csallóköz I mellett, amikor egy bizottság kény. télén volt megállapítani, hogy ezt I az ágat még aránytalanul nagy költ| séggel se lehetne hajózhatóvá tenni, s A komáromi hidak, révek 1767 ig I a gróf Zichy családé voltak. Ekkor I a Zichyektől megvette a város. A ’ Duna nagy ágán"repülő hid volt, a | kis ágán pedig állandó hid, amely í 1847-ben István nádor látogatásakor I a reá tolongott sok ember alatt le| szakadt és sokan a vizbefulltak. A Vágón, mint már irtuk, húzós komp ! volt. 1838-ban a repülő hid helyett ’ hajóhidat épitettek. A kisdunai álló; hid 1848-ban a nagy tüzkor leégett lés helyette 1849 ben íalphidat épi; tettek. A Duna nagy ágán levő hajös hid a nagy tüzkor nem égett le, de I 1849-ben a jégzajlás elsodorta.

1838 előtt a repülöhid id. Szinnyei 1 József édesapjáé volt. 1838-bn a f város 33 hajóból álló hajóhidat álll- I tott fel.

Télen kompok, ladikok közlekedtek a két part között. Vásárok alkalmával sok baj volt a türelmetlen vásárosokkal.

Hajdan fontos közlekedési eszköz volt Komáromnál a postaladik, amely a postát, hirnököket, előkelő személyeket, stafétákat, ordonáncokat, orvosokat, bábákat szállítottak egyik partról a másikra.

A komáromiak jobban szerettek ladikon átkelni, mint a biztosabb kompon, pedig nem egy ladik felfordult, különösen amikor részeg mulatozók ültek rajta. Nem egyszer