Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-07-21 / 87. szám

1928 julins 21. Komiromi Lapos 5. oldal. Szegény komáromi cigányok! A jász band már minden komáromi kávéházból kiszorította a ci­gányzenét — A homáromi cigányok panaszai. —Nyolcvan muzsi­kus cigány koplal Komáromban. — Egy éjszakai panasz a Klap­­katéren — Hová tűnt el az a közönség, amely szívesen hallgatta a cigány muzsikát és szívesen huzattá a saját vagy az ideálja fű­iébe és az ideája ablakja alatt a kedves, bús magyar nótát. — A közönségen múlik minden. — Itt csak a közönség segíthet és se­gíteni is kell! — Saját tudósítónktól, — Komárom, — julius 50. Az az őrüíefes feiefefejére való állítás, amely a divatban, ruházkodásban és a táréban lábra kapott, az a művészieden Ízlés, amely a huszadik századot jellemzi, az a zenét se hagyta megfertőzés nél hűl és ma már a közönség Ízlése any nyira elromlott zenei téren is, hogy már nem is tar'ja azt zenének, ha nem szerecsen üti a nagy dobot és ha a szerecsen a dobverőkkel nem zsong­lőrködik, Ami eddig csak a fülnek szólt, tudniillik a zene, az most telje­sen a látó szerveket foglalta te és a mai divatos zene már egészen látvá­nyosság számba megy. Úgy látszik, a huszadik század embere, amikor ezeket a jazz-band zenekarokat hallgatja, he­lyesebben nézi, valósággal ki tudja kapcsolni a halió érzékét és teljesen a látó szerveinek adja át magát, mert csak igy lehet megérteni, hogy a fiisiketi ő és minden művészi érték nélküli zene­bonát, amely a mucsai cirkutz zene­kara nívója alatt áll órákon keresztül végig tudja hallgatni. Ez csak úgy Ieheiséges, ha a füleit ilyenkor a zse­bébe teszi. Hogy ezárt a rettenetes muzsikáért órákat eílehe sen üldögélni és még hozzá ezért fizetni is, igazán csak a huszadik, a szertelenségek és az őrületek századában lehetséges. Az ilyen jazz-bandos kávéházakban rende­sen ztnedij fejében magasabbak az árak, de egyik kávéház tulajdonosban sincs annyi szamarhánusi érzék, hogy a fekete mellé ne csak cukrot szervi roztatna, hanem egy ujjóögynyi vattát is, hogy a szerencsétlen és jobb sorsra érdemes vendég legalább bedughassa a füleit. Ennyi figyelmet elvárhatnak szegény vendégek, akik ugyan megér­demlik másrészt a szenvedést, ha olyan balgák, hogy olyan helyeket is felkeres­nek, ahol a halló érzéküket binpadra húzzák. De van ám az éremnek másik oldala is és ez nem kezelhető olyan kedélyes tónusban és ez az, hogy az a néposz­tály, amely eddig a zenéből élt és az volt a mesterségük és a művészetük, a cigány zenészek szájából ezek a messzi­ről jöit jazz-bandisták kivttték a betevő száraz falatot. A mindegyre nehezedő gazdasági helyzet a muzsikus cigányok éle ét is megnehezítette, csak tengőd s volt az újabb időben az életük, csak száraz kenyér jutott nekik és most ezt a száraz kenyeret is kiütötték a kezük­ből azok, akik hamar elfelejtették, hogy igazán csak a magyar cigány szívhez szóló muzsikája mellett lehet mulatni. Ezeknek a feledékeny uraknak a szá­méra mondom el az alábbi nagyon ér­dekes és jellemző esetet. Nem egyszer megesik az Komárom­ban, ebben a szinmagyar városban, hogy késő esti séta alkalmával amíg a nagy kávéházakból néger muzsika fül­siketítő zsivaja kél harcra a jó ízlésünk­kel, addig, ha az Anglia sétatér felé megyünk nem egyszer megtörténik, hogy a csehszlovák tiszti-kaszinó étterméből magyar muzsikaszó hallatszik ki, amikor bent valaki rossz magyar kiejtéssel azt énekli, hogy „Átmegyek a Királyhágón, Elhozom a huszárcsákom I“ A magyar zenét elfelej ő jó urak fi­gyelmébe ajánlom ezt az érdekes esetet, amely nagyon gyakran előfordul. Na­gyon is szomorú, hogy amig a magyar nóta, a magyar cigány muzsikája még a más anyanyelvűek közölt is tért hó­dit, addig a magyar közönségnek elég szórakozást nyújt a jász- band, a néger zene és a nagy dob, levegőbe megfor­gatott dobverőkkel Hogy a jazz-band ma már nagyon sok helyről kiszorította Komáromban is a magyar muzsikát, annak nem is a kávéház tulajdonosok az okai, hanem elsősorban a komáromi közönség, mert a kávéháztulajdonos kénytelen a közön­ség ízléséhez igazodni, mivel ha a közönség bármi módon tanujelét adná annak, hogy neki nem kell ez az amerikai és afrikai hóbort, hanem neki magyar zene kell, akkor bizonyára a magyar cigány újra elfoglalhatná megillető helyét a komáromi kávéházat ban is. Egyszer éjjel, úgy hpornóra tájban lassan halad am v^gig a K'apkatéren és egy szomorú menettel találkoztam. Hazatérő dgár.ybanda voh, amelynek minden egyes tagjáról leriit a szomo­rúság. A prímás nagy és sű ű bocsánat kérések között megáiiif, hogy ne hara­gudjak, hogy ilyen szokatlan időben szólít meg, de tele van a lelke neki is, meg az egész bandának a szive keserű­séggel, h gy mi is lesz már velük A banda a Horváth-féle dunaparti vendég­lőből jött, ahol esténként muzsikál, de nagy a félelmük, hogy a divat hóbortja maid onnét is kiszori'ja a magyar muzsikát és akkor mi lesz velük. Alá­zatosan megkért a prímás, hogy tegyem szóvá a sajtban, hogy a komáromi közönség térjen vissza a magyar muzsi­kához. m rt a komáromi közönség nem is sejti, hogy a komáromi zenészek között milyen rettenetesen nagy a nyo­morúság. Komáromban nem kevesebb, mint nyolcvan muzsikus cigány éhezik, koplal. Ez a nyocvan elnén u t hegedű sok sok éhező asszony és gyerek nyo­morúságát is jelenti, mert a kereset nélküli komáromi muzsikus cigányok közűit igen sok a családos több gyer­mekes. Nincs szomorúbb látvány, amikor a cigány szomorú, az a cigány, akit arra teremtett a Teremtő, hogy az els'omo­­rodott, a sírva vigadó embereket felvi­dítsa, de mi lesz a világ szomorúságá­ból, ha ezek a szomo úságot elűző emberek maguk is szomorúak. Ez az éjszakai találkozás nagyon meghatott és nehezen találtam vigasztaló szavakat az ehzomorodoít emberek számára. Azért megvigasztaltam őket, hogy lehetetlenségnek tartom, hogy a Horváth vendéglőbe is betegye a lábát a szerecsen muzsika, a jazz-band, mert hogyan venné ki magát, hogy a pénteki magyaros halászlét és a szombati hal­kocsonyát ne magyar muzsika mellett, élvezze a közönség, hanem hallgassa a dobpergést, amely az árverések do­­bolását juttatja eszünkbe, A vigasztaló szavaim jól esett a szo­morú embereknek. Mondtam a prímás­nak, hogy jöjjön be a szerkesztőségbe és majd a saj óban is szóvá tesszük a komáromi cigányok nyomorát. Kedves komáromi közönség, most rajtad a sor, hogy segíts a szegény komáromi cigányokon, térjen vissza a jó Ízlésed és te pedig térj vissza a magyar nótához, amely nem azért hódí­totta meg az egész világot, hogy éppen ős Komárom városa, a Kultsárok, a Péczelyek, a Srinnyeiek, a Czuczorok, a Beöthyek, a Jókaiak megszentelt földje felejtse el. Ez igazán szégyen volna Komáromra. A komáromi magyar ci­gányok foglalják el régi helyüket a kávéházakban es a jazz- bandisták szépen menjenek haza, mert ha továbbra is száműzött lesz a magyar cigány és a magyar nóta Komáromban, akkor igazán pirulnunk kell a tiszti* kaszinó mulato­­zója előtt, aki rózsás jó kedvében a magyar nótával önti ki szivét, amig a magyar közönség teljesen elfelejti a magyar nótát. (bj) Megtalálták Löwenstein bankár hulláját. — julius 21. Párisi jelentés szerint Lőweinstein bankár holttestét kifogták a La Manche csatornából. A hulla már erősen osz­lásnak indult és borzalmasan meg van csonkítva, arcát teljesen lerágták a különböző tengeri állatok, lábai el van­nak törve, mellén nagy sebek táton­­ganak és a hasüreg fel van nyitva. A személyazonosság megállapítását elősegítette a bankár hamis fogsora is. A regülőgépből való lezuhanása közben testéről az összes ruha lesza­kadt. Löwensteinnét értesítették férje holt­testének megtalálásáról és az asszony ma megérkezik Calaisba. Miután sikerült Löwenstein személy­­azonosságát minden kétséget kizárólag megállapítani, megszűntek a? ok a ne­hézségek, amelyek magakadályozták a halotti bizonyítvány kiállítását, úgy hogy Lövenstein fia most már átveheti az örökséget. Megalakult a kisza~ badult fegyeneeket pártoló egyesület komáromi fiókja. —julius 20. Lapunk hasábjain már többször is­mertettük azt a mozgalmat, amely arra irányul, hogy a komáromi fogházból kiszabaduló rabokat, akiket szinte aka­ratukon kivüi, a nehéz életkörülmények sodortak bűnbe s akiknél meg van a remény, hogy büntetésük után a tár­sadalom hasznos tagjai legyenek, újra visszavezessék a társadalomba s tá­mogatásban is részesítsék a börtönből kiszabaduló egyént. A mozgalom Komáromban szép auspiciumokkal indult meg és eddig megfelelő tag jelentkezett a megalaku­landó egyesületbe, úgy hogy az egye­sült alaku’ó közgyűlését Moess Géza vezető államügyész, aki a mozgalom élére állott megériő lelkesedéssel, szer­dán délutánra egybthivta. A szerdai közgyűlés szépszámú tag jelenlété ben folyt le a törvényszéki palota egyik tárgyaló termében és jó előjele volt annak, hogy ez az egyesület mél­tán be fogja tudni tölteni hivatását. A közgyűlést Moess Géza vezetőügyész nyitotta meg szívélyes üdvözlő szavai­val, majd ismertette az egyesület cél­ját az alapszabályok áltat Az egyesület mint a pozsonyi sza­baduló fegyeneeket támogató és gon­dozó egyesület komáromi fiókja fog működni annak jóváhagyott alapszabá lyai szerint. Moess Géza ezután beje­lentette, hogy közti száz tag jelentke­zett eddig Komáromból és vidékéről az egyesületbe, de a taglétszám még jóval növekedni fog, mert a taggyöjtést jóformán csak most kezdik ti Ezután a hét tagú választmány megalakulása következett, amelynek köréből alakult az egyesület vezetősége is. A fiókegye­sület elnöke \incze Aurél dr. törvsz. el­nök lett, első helyettes elnök Moess Géza vezető áiiamügyész, második helyettes elnök KriZ Ferenc törvényszéki bíró, jegyző Uhrovcsik 1st' án rendőrségi titkár, pénztáros Fütöp Zdgmond bankigazgató továbbá Göndör Ábris dr. és Kendi Zoltán dr. választmányi tagok. A héttagú választmány részle­tesen kidolgozza az egyesület műkő désének tervét és evégett minden hó­napban fog ülésezni. Az egyesület ve­zetősége ezúton is felhívja a közönsé­get, hogy minél többen jelentkezzenek tagoknak, annál is inkább, mert évi 20 K tagsági díjjal a legnemesebb célt Szolgálják. Üj tagok jelentkezhetnek Moess Géza vezetőállamügyésznél, a törvényszéki épületben. Dunaalmás gyógyfürdő. A komáromiak kedvenc kiránduló helye. A kibővített almási fürdő. — Pompás homokos slrand. — Az almási Niagara zuhatag. — Ahol az öregek megfiata­lodnak. — Kellemes séta és fürdő a Dunán és a patakban a kénes forráson kívül. — A kedves park árnyas fái menedéket ád a kánikula elől. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — július 20. Régi kedves kiránduló helyem nékem Dunaalmás fürdő, ahová mindig szívesen megyek. Lehet, hogy az ott eltöltött kedves órák régi reminiszcenciái tesz­nek elfogulttá és talán nem is olyan szép Dunaalmás, sminőnek én látom, csak ezek a régi emlékek teszik széppé. Az idén már kétszer fürödtem az almási kénes forrásban és az első látogatásom után a Prantner vendéglő törzsasztalánál valóságos dicshimnuszokat zengtem erről a fürdőről. A törzsasztal tagjai: Környei Elek újságíró, akit én hosszú-I ^etaetjenszájszag Iviss/.at. óan hat. Csúnya Szinti fogak a legszebb arcot is elcsúfítják. Min 'két nagy j szépséghibának sokszor már egyszeri hasz­­! nálattal elejét vehetjük a Chlorodont­­; fogpaszta használata által. A fogak már | rövid használ -i után is gyönyörű elefánt­­f csontszerü csillogást kapnak, még az oldal­­* felületükön is, ha a fogsor alakjához I idomuló Chlorodont - fogkefével mossuk j fogainkat. Romló ételmaradványokat is tel­­l lesen kitisztít a fogak közül, amik a rossz szájíznek okozói. Kísérelje meg egy kis tubussal, 4 korona, nagy tubus 6 korona. Chlorodont - fogkefe hölgyeknek 7 korona (puha sörtével) férfi-fogkefe 8 korona (ke­mény sörte). Valódi csakis a „Chlorodont“ | felirásu kékes-zöld csomagolásban. Minde­­f nütt kapható. ** 0# 60 hajú veszedelem becéző néven dédel getek, a Komáromi Koboz, aki már régen nem hallatta csalogány szavát lapunk h asábjain és a néhai vasminiszter unokaöccse álmélkodva hallgatták az én dicshimnuszomat Almás fürdőről, amikor megszó'al valaki a szomszéd asztalnál, hogy de rózsaszínű üvegen láfom én az almási fürdő*, amin igazán nincs nagy csodálni való. Erre én kissé elresteltem magamat és abbahagytam a további dicséretet és a Pnníner ven­déglő árnyas udvarára nyomasztó csend ült, amelyet csak az evőkanalak és a viiiák és a kések c örömpö ése zavart meg, Ebben a csendben elhatároztam, hogy IcgKözelebb megint kimegyek és viszek ki magammal valakit, egy elfo­gulatlan szemlélőt és figyelni fo om, hogy milyen benyomást tesz másra az én kedvenc Almás fürdőm szépsége. Bizonyos ielkifuidalást éreztem, ami­kor rávétiem erre az útra egy ismerő­sömet, hogy rándu'jon ki velem Almásra. Ő Tatát ajánlotta, de én erősen ragasz­­kcdiam Almáshoz. Legalább átesünk a próbán. Dili tizenkettő előtt tiz perccel a ké­nyelmes esztergomi sim.U'óval robog­tunk el Almásra A szőnyi állomáson eszembe jutott az a végtelen kedves délután, amelyet nemrég töhötiem el Kállay Ödön szőnyi jegyző, a kitűnő régész barátom régiségek gazdag kincs­tárával megrakott kedves lakásán Ez maga megéri, hogy egy külön riport­ban számoljak be. A sinautó boszorkányos gyorsaság­gal siklott az almási állomáshoz, ahol kísérőmmel leszálltunk és á léptünk a sínpáron és már az almási fürdőben voltunk, szóval a vasútról nem kell messze gyalogolni. Az ut mellet! elhagyott patak malom romantikus benyomása, a park árnyas és exolifeus nővásü fái, a kristály tiszta patakok csobogó h bja, a parti növény­zet 8zindus pompája már az első lé­pésnél a csodálkozás hangjait csalta ki a kísérőm ajkára: — Jaj de szép! Jaj de gyönyörül Mért nem mondta ezt doktor ur nekem már előbb, hiszen én minden szabad időmet itt töltöttem volna. Mintha lágy, selymes női kezek ciró­gattak volna, olyan jól estek ezek a dicsérő szavak, mert nagyon bántott volna, ha az én kedves asztaltársaimat a tuidicséreteimmel becsap am volna, hiszen olyan kedves, előzékeny, udva­rias fiuk, hogy ez nem lett volna szép tőlem. örültem a fenti dicsérő szavaknak és azt mondtam a mindegyre áradozó kí­sérőmnek, hogy látja azt a gyönyörű árnyas helyet ott? És közepén azt az ősrégi malomkő asztalt? Hat lássa, az én szivemről akkor kő esett le a maga dicsérő szavaira, mert arra számítottam, hogy az én rózsaszínű szemüvegemen át szép csak ez a hely és maga azzal kezdi, hogy mért hoztam ide ki, erre az unalmas helyre. Megállapodtunk abban, hogy autó városi strand minden szépségeivel győz­tesen veszi fel a versenyt a dunaalmási fürdő, amelynek végtelen bájos miliőt kölcsönöz az a régi park, amely körül­veszi. A kénes forrástól táplált vízme­dencét kibővítették, a korhadt falépcsők helyett széles betonlépcsők vezetnek le több helyen is a hatalmas medencébe és mellette pompás napfürdőt kínál a most létesített homokfürdő, amelynek elkészítéséhez ezerötszáz kocsi homokot hordatott a fürdő agilis bérlője. Kényel­mes fürdőszékek állnak azok rendelke­zésére, akik nem akarnak a selymes, bársonyos homokon sütkérezni.

Next

/
Thumbnails
Contents