Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-07-21 / 87. szám
A. oldal. Komiromi Lapok 1928 július 21, 98718 K, kiadása 96946 K. A Diákmenza bevételeinek oroszlánrészét az ellátási dijak szolgáltatták, E mellett az intézménynek jóltevői keresték fel adományaikkal. akik az elmúlt iskolai évben 9676 K összeggel támogatták a menzát. Az adományozók közül ki kell emelnünk a Diákmenza nagy jóltevőjének, Palkovich Viktor nyug. esperes, volt nemzetgyűlési képviselőnek nevét, aki 3865 K összeggel, mig Panghy özséb nyug. bencés rendi főpénztáros 2000 K összeggel támogatta a szegény diákok otthonát nemes céljaiban. Terményekben 6500 K értékű adomány érkezett a menzára, amelyek közül ki kell emelni a gutái gőzmalom r. t. ajándékát, amely tiz mázsa kenyérlisztbez juttatta a Diákmenzát. A Diákmenza jövő iskolai évi tagfelvételét illetőleg a bizottság az előadói javaslat elfogadásával döntött. E szerint a Diákmenzának 44 tagja lesz, ezek közül bennlakónak teljes fizetéssel vesz fel a bizottság 24 tanulót, kedvezményesnek 6 és teljesen ingyenesnek 4 tanulót; bejáró étkezőknek kedvezményes fizetéssel 2, teljesen ingye nesnek 8, összesen 10 tanulót. A Diákmenza jó hírnevét és működésének elismerését kell keresnünk abban, hogy a tagsági helyekre hatvan kérvény érkezett be. A Diákmenza felügyeletével megbi zott Kocsis Károly főgimnáziumi tanár erről a megbízatásáról az intéző bízott ság legnagyobb sajnálatára lemondott. Helyét Zavatzky Antal tanárral töltötte be. Az intéző bizottság nevében dr. Alapy Gyula adott kifejezést annak a megérdemelt és őszinte köszönetnek, amely valóban méltán illeti meg Gödör Kap. János h főgimn. igazgatót, a Diákmenza érdemdús vezetőjét, aki az egész iskolai év folyamán a legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel vezette az intézmény ügyeit. A menza intéző bizottsága legőszintébb köszönetéről és hálájáról biztosította a tanulóifjúságnak igaz barátját és lelkes pártfogóját eredményes és érdemes munkásságáért. A Diákmenza, mint a Népjóléti Központnak egyik alosztálya működik már hét év óta. Munkájáról az innét kikerült ifjú generáció tanuskodhatik, akik a magyar nemzeti kisebbségnek éríékes tagjaivá lesznek, mert a munka szeretetét és a lelkiismeretes köteíességlu dást vitték el innét utravaióul az életbe. Csak a felett nem tudjuk elpalástolni meglepetésünket, hogy ezt a mintaszerű intézményt a magyar társadalom nem karolja fel hatványozottabb mértékben, mint az megérdemli. Ez az ismertetés egyúttal legyen kérő szó azokhoz, akik a szegény magyar diákokra szerelő szívvel gondolnak. Kelet s Nyugat mégis találkozott! Látogatás a megujhodott Törökországban, amely tiz év alatt hatszáz esztendő mulasztásait tette jóvá. Konstantinápoly! Az előtérben a sötétkék tenger, hátrább halványabb kék esik tompa ködfátyol mögött, azután a tenger és a köd fölött alacsony domb oldal különféle nagyságú házakkal, majd egészen fent a hatalmas dómok és minaretek barna, kék és szürke sora. Amint a gőzös elhalad a régi Sztambul kinyúló csúcsa mögött és lasan ként bekanyarodik a híres Aranyszarv öböl hajtásába, megpillantjuk belső ké pét is annak, amit előzőleg csak kívülről látunk. Kívülről csak hét hatalmas dóm látszott és általában minden kisebbnek tűnt fel. Itt bent most megnövekedtek a méretek, az épületek hihetetlen tömege tárul elé, az Aranyszarv oldalon és a galata-perai oldalon egy iránt. És a keskeny kék viz csikón óriási épülelrengeteg között hajók tömege. Azután a nagy csatornán túl újabb épülelcsoport ragyog a napfényben. Ez már Skutari, ez már a régi Törökőr szág, ez már Ázsia ! Blinden megváltozott... Az ég itt rendszerint sötét, úgy mint Angliában a kellemetlen márciusi napokon. De azért mégis szépek itt a színek és hallatlanul megkapó az egész látvány. Ilyenkor érezzük, hogy van más civilizáció is, nemcsak a görög, vannak más városok is, nemcsak Athén és Így félelmes vetélytársai vannak a Parthenonnak. Konstantinápoly eltér mindattól, amit eddig láttunk. Üj, maradandó szenzációt jelent. Emberekkel megrakott kis gőzhajók nyüzsögnek a Boszporusban és az Aranyszarvban. Galata és Pera utcáin villamosok robognak. A rakparton nagy tömeg ember nézi, amint a hajónk kiköt Most következik az első csalódás. Egyetlen fezt sem látni az egész városban. Ukáz törölte el a földszinérői a török nemzeti viseletét. Európa a fezben elavult, sötét, alacsonyrendü orientalizmust látott. Ezért az uj Törökországból ki kellett irtani a fezt és a hasonló nemzeti sajátosságokat. Mindenütt európai ruhák. Csak a papok viselnek fehér fezszerü török fővegeket. Két-három nőn láttam fátylat és csak úgy viselte a hagyományos (örök ruhadarabot, a jasmahot. Szabadon mozognak a nők mindenütt. A templomban fátyolozatlan arccal borulnak térdre. Teljesen felszabadultak, legalább ami a külsőségeket illeti. Az uj török állam egy magasrangú tisztviselője mondotta nekem, hogy az ő felesége és leányai minden reggel léihétkor felkelnek és egy közös teremben együtt végeznek svéd tornagyakortatokat. Amikor ez a tisztviselő velem együtl partraszállt, a tömeg tapssal fogadta és a szerencsétlen ember kénytelen volt körülbelül száz emberrel kezelfogni. Végül ismeretlen tisztelőinek hada egy jó darabon elkísérte utján. Úgy látszik, minden megváltozott Törökországban (azért persze mégsem minden, de igazán nagyon sok, különösen a külsőségek). Az uj helyzet gyakran egészen furcsa. A templomban a pap régi bagdadi módra homlokával érinti a földel, a hívők hasonlóképen. Fenn a magasban egy müezzin üvölt furcsa dalait. És az aicraborult hívők nyakkendőt, kemény gallért és börberi felöltőt viselnek. „Én török vagyok !w A fiatal törők köztársaság nagyon öntudatos. Látszólag legalább nem ismerik a protekciót és a megkülönböztetett elbánást A hajón borzasztóan szigorúan vizsgálják a külföldről érkezők útleveleit és senkivel sem tesznek kivételt. Protekció nem használ. Egy óceánjáró hajóból könnyebben lehet kiszálni Newyorkban, mint itt. Azután a második felvonás következik a vámházban, a harmadik a szállodában, ahol különböző iveket keil kitölteni. Jelen voltam, amikor egy török dragomán és egy görög futár veszekedtek. Angolul folyt le a veszekedés* — Én török vagyok, — mondotta a dragomán — tessék velem tisztességes hangon beszélni. Én török vagyok, hallja, ezt jegyezze meg magának. Fenyegető gesztusok következtek a török részéről, úgy hogy már félteni kezdtem a görögöt. De nem történt semmi. Ezzel szemben a törökök egymás között minden csekélység miatt hajbakapnak. Megérkezésünk másnapján egyik dragománunk bekötött fejjel jelent meg. Elmondotta, hogy négy dragomán társa verte meg. Úgy látszik, a keleti jelleg ilyen módon éli ki magát a moder kosztümökben. Igen helyes öllet volt, hogy a szultánok hét palotája közül az egyikben kaszinót rendeztek be. Ezek a szultánok, úgy látszik, kizárólag fehér házakat épittettek és minthogy a szultánok sohasem szerettek utazgatni, mind a hét palota nagyon közel van egymáshoz. A mostani kaszinó épületét akkor emelték, amikor a német császár ot! járt, mert a szultán méltó helyen akarta őt elszállásolni. Hatalmas épületet teljesen stílustalan, Ízléstelen díszítésekkel, csak egy jó oldala van a — szimetriája. Itt lehet ebédelni, ötórai teán táncolni és kártyázni. Óriási park tartozik az épülethez. „Rien ne va plus“ Különböző kapukon kell átmenni és mindenütt megállítják és kikérdezik az embert különböző közegek. Szóval meglehetősen bonyadalmas út vezet a szultánok palotájában a vacsorához, a borhoz, a hurikhoz, a kabaréelőadásokhoz és a bakkasztalokhoz. A nagy ruletterem egy csöndesebb, keletiesebb Montecarló. A crupiék halkan és előkelőén mondják, hogy „rien ne va plus“. És alig halhatóan kiáltják ki a nyertes számokat. Valami szomorú, enyhén melankolikus hangulatot áraszt ki magából ez a terem. Van itt a közeiben kávéház is, ahol coctailt lehet inni, török képes hetilapokat lehet olvasni, amelyek a nyugateurópai hetilapok mintájára készülnek. A törökök, úgy látszik, mindenképpen európaiak akarnak lenni. És nagy dolog ez, ha tekintetbe vesszük, hogy ez az ország néhány évvel ezelőtt még a zsarnoki despoíizmus, a bujkáló jó'éf, a pokoli nyomor, a rabszolgaság, a cselszövések, a korrupció és az orgyilkosságok dsungele voltl Soha még úgy meg nem cáfolták azt a régi mondást, hogy a „Kelet Kelet s Nyugat Nyugat s e keltő sohasem találkozik“ — mint most. Az új Törökország megmutatta, hogy a legrégibb intézmények sem örökök. Nem fokozatos átalakulás volt, hanem úgyszólván egyik napról a másikra történt, röviden, de végérvényesen... Amikor eltávozom a palotából, pincér kisér ki a kijárathoz, feltűnően vékony hangji eláru'ja, hogy a régi rendszerben egészen más természetű foglakozása volt. Figyelemreméltó dolog, hogy Kon stantinápolyban nagyon elszaporodtak most a francia és angol típusú musi chailok és kabarék. Vannak ezenkívül úgynevezett teaházak, ahová a szolid polgári asszonyok és leányok járnak párizsi ruhában. Ereket a nőket akkor sem lehetett volna a háremben megtartani, ha véletlenül a régi rendszer diadalmaskodott volna. Talán egy euró pai országban sem szaporodott olyan feltűnő mértékben az autók száma, mint itt. A perai rue de paris a maga forgalmával csalódásig emlékeztet akármelyik párizsi, vagy nizzai főútvonalra. Persze ezzel együtt a lárma is rettenetesen megnövekedett. A fiatal leány Törökországban. De a felszín mögött az uj rendszer hatalmas uj nevelési és közoktatási reformokat is hozott be. A közoktatási és nevelési elvek sokkal modernebbek itt, mint Angliában és Franciaországban. Tökéletesek a tanító és tanárhépzöintézetei. Ezekben az iskolákban együtt tanítják a fiukat és lányokat. A legkomolyabb tudományos munka járja itt, — karöltve az egészséges testkuüusszal. Innen kerülnek ki azok a fiatal intelligens tanítók és tanítónők, akik azután elmennek a távolázsiai kis falvak iskoláiba a modern eszméket hirdetni. Persze a tudományos nevelés eredményei nem szemmel Iá hafóak, külö nősen nem egy néhány napos kirándulás alatt. Annál inkább szembetünőek a fizikai nevelés hatásai. Tornásznak, teniszeznek és eveznek azok a fiatal lányok, akiket a régi rendszer elzárt a világtól, műveletlenül hagyott és arra nevelte, hogy pamlagokon heverjenek, csábos pillantásokkal férjet fogjanak maguknak. A Szent Zsófia templomot ezer év óta már sokan leiriák. De azt mind ezideig nem tudtam, hogy a templom bejáratánál gyönyörű kis kert van, a keriben kávéház, amelynek teraszán oxfordnadrágos fiatalemberek szívják a tőbbméteres nargiiékei misztikus áhitatoB arccal. Csodálatos, hogy egy szokás még megmaradt a régi időből; a hitetleneknek papucsba kell bujniok a templom bejáratánál. Ez igen kellemetlen szokás, mert a papucsok tu’nagyok s minden pillanatban leesik a lábáról, anélkül, hogy észrevenné az ember. A másik érdekessége ennek a templomnak az, hogy a minaretek, amelyeket körülbelül ezer évvel később építettek hozzá, teljes összhangban vannak az épülettel. Látni lehet,"hogy ez a templom erősen inspirálta Bentleyf, a Westminster székesegyház építőjét. A legszebb templom A templom belseje impozáns, líyen nincs egész Európában. Nem is tűnik fel óriásnak, mégis ez a legnagyobb templom a világon. Félkupolák sorakoznak és minden félkupola köré kis kupolák fonódnak. A padlózatot min-BRÉMENBÖl ARGENTÍNÁBA, BRAZÍLIÁBA, URUGUAYBA és a többi világrészekbe olcsón áthajózza önt közkedvelt hajóival az ÉSZAKNÉMET LLOYD BRÉMEN hajóstársaság Vezérügynökség Prága, Hybernská ul. 8. 5558/27 Kérjen költségvetést. denütt szőnyegek borítják. A hatalmas kandeláberek olyan hatalmasan függnek, hogy az ember majdnem beléüti a fejét A láncok, amelyek tartják őket, elvesznek a nagy magasságban. Kék és szürke színárnyalatok uralkodnak az épület kéiharmadrészében. Fent a harmadik harmad már aranyszínű és az égre nyílnak belőle az ablakok. Lenyűgözően üres az egész épület, minden keresztény szimbólumot eltávolitottak belőle, amikor a Szent Zsófia katedrálisából mohamedán mecset lett. Egyes helyeken a vastag aranymáz alatt még ki lehet venni Krisztus képének elmosódott körvonalait. De azért egy Krisztus-szobrot meghagytak. Igaz, hogy egészen befalazták, csak egy kis lyuk maradt. Azt mondják, hogy aki bedugja a lyukon az ujját és megérinti a szobor szemét, annak szerencséje lesz. Nem lehet elképzelni grandiózusabb, szebb, logikusabb szerkezetű fenségesebb templomot, mint az Aja Sofia. Igaza volt Jusliniánusnak, aki a legenda szerin! ezt mondotta a templon felavatásakor: „Salamon, felülmúltalak!* Persze, ez a templom nem török. A törökök legfeljebb csak romboló munkát végezlek rajta. Régi angol órák a mecsetekben Szerencsére ezt az épületet a maga nimbusza megvéd e attól a barbár rombolásból, aminek a város falain tulfekvő Kachrich mecset régi keresztény freskói estek áldozatul. Alig egy-két kép maradi épen. A XIII. századból származnak, bár nz idegenvezető azt állítja, hogy a IV bői. Az idegenvezetők elakarják hitetni velünk, hogy ezek a világ legrégibb keresztény freskói. Ettől a kérdéstől eltekintve azonban igen szépek és érdekesek. Általában azt mondják, hogy a törökök nem értenek a művészethez. Az igaz, hogy semmi nemzetközi értéket nem produkáltak a festészet, a zene és az irodalom terén. Viszont az építészet terén nagyon sokat alkottak. Itt van például a Szulejmán-templom, amelyet nagyság tekintetében még a Szent Zsófiával is össze lehetne hasonlítani. Nagy művész alkoíása ez A Kék-mecset is igen szép, csak kár, hogy a négy föoszlopa túlságosán vaskos. Ebben a templomban vettem észre, hogy a török egyházi emberek, úgy látszik, nagyon szeretik azokat az ócska angol álló órákat, amelyeket nagyapáink tartottak a kandallón. Ebben a templomban több ilyen angol órát találtam. Később kiderült, hogy csaknem valamennyi konstantinápolyi mecsetben van egy pár, Egészen bizonyos, hogy ennek a nagyszerű művészi építészetnek a gyöaerei megvoltak a török nép lelkében. Különben is csak fel keli kapaszkodni a régi várfalak romjaira, végig keli tekinteni a városon: és akkor mindenki kénytelen elismerni, hogy a töröknek mélységesen kifejlett esztétikai érzékük van Csodálatos fekvésű helyen, csodálatos várost épített. Konstantinápoly tele van csodákkal, de a legnagyobb csoda maga a város. (a. b.)
