Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-12-08 / 147. szám
Komáromi Lapok S. oldal 1928. december 8, Szenzációt keltenek ELBEBT divat áruháza KARÁCSONYI Arai. Zephir ing 2 gallérral . . 27-Leányka téli alsónadrág. . 6 — Dupla kemény gallér . . 4 50 ßemoe/gmosöfiely. harisnya 22 — Zöld munkás ing . . . 15-Jäger alsó ing v. nadrág . 22 — Férfi v. női bélelt keztyü . 6 50 Féifi hálóing la ... . 35 — Selyem magánköíő . , . 6 — Férfi sveíter gyapjas. . . 33 -45 Cím Vulkán börönd . . 40 -Férfi zsebkendő . . 1 50--3 — Bőr keztyü bélelt női . . 38.— Legszebb választékban férfi poupplin selyem ing, Pyjamas, Szőrmével bélelt keztyü, Szőrme boa, fr. Batiszt zsebkendő, Selyem nadrágtartó, Seh/emsálok, PuloTer, Kötött kosztüm, Alpacca evőkészlet, Manikűr, Bőr Kasetta és Pénztárcát, Baba játszókocsi, Selyem ernyő, Sport gyapjú harisnya s Wimpassingi hócipő. Egyleteknek téli alsó ruhásat és harisnyából 10% engedmény. akinek Budapesten létesített szobrára, öccsével, Reményi Antallal együtt 67000 forintot, abban az időben igen hatalmas összeget áldoztak és hogy a szobor áll, jcrésiben Reményiéknek köszönhető. Csaknem hetvenéves, amikor ismét Amerikába indult, ahol 1898 május 15-én este a Vaudeville színházban hangverseny közben lelt rosszul és meghalt. Nemzete híven gyászolta meg nagy fiát, aki hirt és dicsőséget szerzett neki. * Reményi Ede cenlennáriumán, mint értesülünk, az országos bizottság felkérése folytán részt vesz Farkas Mária, a hírneves szlovenszkói hegedüművészi ö is, Hubay Jenő jeles tanítványa, aki külömben Reményi Edének unokahuga. Farkas Márta Miskolcon az országos ünnepen előtdja Mendelssohn nagy hegedűversenyét, nagybátyja hírneves hangversenydarabját és több Reményi szerzeményt. Vele együtt egy másik szlovenszkői származású zeneművész is fellép a miskolci hangversenyeken, Ambrózy Béla, a losonci származá u budapesti zongoraművész, aki többek közt előadja Reményi Edének hírneves zongora-átiratát, a Rákőcti indulót, melyet annak idején barátjának- /okai Mórnak ajánlott. Mindkét művész: Farkas Márta és Ambrózy Béla is felfognak lépni a jelen hangverseny évszakban S.lóvénszkó több városában és ezeken az alkalmakon alkalmuk nyílik arra, hogy Reményi Edének, a legnagyobb magyar hegedűművésznek szelleme előtt hódol janak. A. Gy. dr. A szélhámos sánta Sörösnél újra íetaríóz- j tatta a rendőrség. A ravasz csalónő hihetetlen trükkökkel fosztja ki áldozatait. — december 5. \ Wdzler Emil Kírálypüspök-ufcábm lakó kereskedőt december 3-án éjjel j fái II óra tájban felpörgették az utcai s ablakon. Wetzler a kocogásra kinyi- 1 fotfa az ablakot és egy nő, akinek ar- ; cát ő nem látta, kezében egy cé I duíát adóit át neki a következő térti- ! lommal : K< dveg nagysád! Freund uréfeat \ nem találtuk otthon s kénytelenek vagyunk Öahöz fordulni. Fiain j bétc^avarodást kapott s mcsi j Lipscher dr. tűid. Pozsonyba. Erre nem számítottunk, hogy iiyart nagy i a bij és nem is hozíuik etég • pénzt magunkkal, kérném szives- t kedjék 100 koronát kölcsönözni j és férjemnek reggel egy sürgönyt I elküldeni, hogy jöjjön azonnal I utánu tk. BocsássanaS meg, hegy 1 éjszaka zavarunk. Tisztelettel: VIGNÉ Biíorkesdrő'. j Wetzler Emil csakugyan ismert Bt- \ torkesziről egy családot akikkel űzte i ] összeköifetésbben állott, ezért komoly- j nak vette a ceruzával irt cídu’a tar \ iáimat és a nőnek, anélkül, hogy az j arcát jobban megnézte volna, jóhisze- i müen kifizette a 100 koronáz. Másnap j reggel az állítólagos Vigné mégha- i, gyása szerint Wetzler csakugyan táv s iralozoít Bátorkeszire Vignek, akit persze a lávirat egészen érthetetlen helyzet elé áliitotla s így mindjárt telefonozott is Komáromba Wetzlernek, hogy nem érli az egész ügyet, mert felesége és fia is otthon van Bátorkeszin. Wetzler ekkor már átlátta a helyzetet, hogy körmönfont, csalói kezébe került akinek beugrott. Még aznap este fél 9 órakor jelentést tett a rendőrségen az ismeretlen nő ellen, akiről személyleirást nem tudott adni. A rendőrségen azonban már tudtak az Írásról, hogy a csalást csak egy Sörösné nevezetű asszony követhette el, aki mindössze pár nappal ezelőtt szab-duH ki az ügyészség fogházából, ahol hasonló csalások miatt büntetését töltötte ki. Uhrovcsik István rendőrfo gaimazó a feljelentés u’án azonnal értesítette a deiekfiveket, akik a következő órán belül már a bíróság elé állították a sánta Sörösnél. Sörősné előbb tagadta, később mégis beismerte"újabb csaásái és ezért a rendőrség ismét letartóztatta és átadta az ügyészségnek. SSrösné tehát megint az ügyészségi ogház lakója lett. '/ m Sn szmtsesmsieme A szerencse által k űlönösen kegyelt i Mim felhívja önt a most kezdődő 20. esi. osztálysorsjátékban való|részvételre. Legmagasabb nyeremény jutalommal együtt esetleg Ke 2,000 000 Főnyeremény : 1,000.000 Kő, f 190.000 drb- sorsjegy. 95.000 nyeremény. Vegyen még- ma sorsjegyet, hogy ön is 2,000.000 Kő t nyerjen. 7i Kő : 80.- Kő: 7a 7* 40.— Kő: 20. Adamson tüsszentő porral fog medvét. szakad! szerencsétlen nemzetem van az eszemben. Egy-egy uj tudományt ismervén meg, tudatlanságunk éget uj sebet a telkembe. Ó, uram, én sokat szenvedek ezért és tudom, hogy bármi sorban ez a gyötrelem fog engem űzni. — Mi akarsz lenni? — kérdezte fürkésző, de szeretettel teljes tekintetet vetvén a fiúra, hosszú hallgatás és kontemplálás után a püspök — Valaki, aki a jövendőt szántja. Magvető. — Válaszolt az ifjú, — Magvető ? — Ez nekem a legszentebb szó. Valahányszor gondolkoztam róla, így gondoltam el: magvető paraszti szóval. — Pap? — kérdezte a püspök és előre hajolt. A ftu hallgatott. — Nem akarsz pap tenni? Szép és megbecsült hivatal. Élhető állapot. — Nem. Én tanító leszek. — Tanító? — Miért épen tanító? — Az élet rövid, a munka sok. Ó, én sokszor gondolkoztam nemzetem állapotán, hogy milyen szizifusi munka vár itt arra, aki valamittenni akar e tudatlanságban és elmaradottságban sínylődő jobb sorsra érdemes szegény, boldogtalan ma gyarságérf. Egy emberélet és egy emberéletnyi munka semmi. Szellő a sziklához képest, De én generációkat akarok nemzetem emelésére nevelni és munkába állítani. Én akarom látni a magam lelkét tanít ványaimban megszázszorozva, Én gondjaimat és keserűségemet és nemzetem balsorsának fájdalmát akarom elvetni e barázdákba, hogy légyen vetésül a jövendőnek ... A püspök gyönyörűséggel hallgatta volna tovább is a lelkes beszédet, de a diák bevégezte Mintha rösíelfe volna, hogy ily bőbeszédű volt — Úgy tudom, a Barcaságból való vagy. — Igen Apácai vagyok. — Élnek a szüleid ? — Köszönöm Istennek. — Szánfóvefő az apád? — Az, szántóvető. Én is az akarok lenni, mint ő. — Vannak testvéreid? — Paraszti sorban, Tamás öcsém Kolozsvárt tanul. Ott van alumneuma. — Papnak készül ? — Nem; ő sem lesz pap. Nem való papnak. — Szókimondó, mint te? No, jól van; lesz gondom reá i3 Eredj haza és likvidálj, köszönj el tőlük. Egy hőnap múlva mégy Hollandiába, Franekerába vagy Ulírajektomba. A diák lehajolt az öreg pap elé és megcsókolta a kezét. — Köszönöm, atyám. — Igen, atyád vagyok, szegény gyermekem; de azt gondolom mos toha atyád. Mert keserű és hosszú háborúságnak jegyeztelek el a te akara'od szerint. Adjon az Isten neked fiam, hosszú életet, hogy a le nyugtalan lelked megtehesse a te gyarló tested segítségével a munkát, amelynek akarata álmodozásaid világát elfoglalja. — Eredj, fiam, lik vidáld otthon a földi dolgokat, fa miltáf, csendes életet és ha van tisztes leányzó iránt való vonzódásod, azt is. — Mert úgy tetszik nékem, hogy te a nemzeted rabszolgája lettél. így hát Csere János diák össze szedte a eókmókját és visszament a parancs szerint elbúcsúzni az öreg paptól. — Kevéske dolgom vagyon nékem otthon csupán. Hamarsággal azt elvégzem én s aztán elmék. Meg is jelentette magát otthon, gólyanevelő szép Barcaság kicsiny falujában, Apácán, olt is a Rabszo roson, a Cserék utcasorán, a legkisebbik zsellérházban Megölelte, megcsókolta az édesanyját, töpörödött zsellérasszonyt. — No, anyó! Mék Ulírajektomba,-? Ulírajektomba? — Tenger mellett lévő messze országba. — ó, ő — óbégatolí a vénség, — a mi fiunk mén Ulírajektomba, tenger mellett lévő messze szép országba .., S parolát csapott a fiú Csere János uramnak, a vén zsellérnek a markába. — No, apó, mék Ulírajektomba, És a vénség csak ingatta a fejét: — Elmén a gyerek. Elmén hát... Szalad a vén asszony a vén pap szép leányához, Székely Nagy Klárikához nyomban a hírrel, mondván: Ó, a mi fiunk mén Ulírajek lomba, tenger melleit lévő messze szép országba Mert hogy: Ulírajektom, mindjárt megtanulta s el sem is felejtette soha, Bezzeg nem úgy öreg Csere János. Mert neki nem volt olyan nagy esze, ő nem tudta csak úgy egykapusból megtanulni De a vén pap szép lánya, Székely Nagy Klárika csak elfakadt sírva. — Hát Isten véletek. apó, anyó, kis testvérim, Palkó, Mari Pisti, Minyuka ; legénypajtásaim ... Jó, ezektől lehetett búcsúzni. De hátra volt még az öreg pap szép KI,p^paiiiri iiim—ii ijijmjJtJwiaKaMrauiJWi'aiiuiiWBAiMaB——B leánya. Székely Nagy Klárika. A legnehezebb sor az volt, Székely Klárika, a hűtelen. Mondta neki is, nem volt mit mondania mást: — Mék Ulfrajekíomba A leány csak nézeti rá nagy kékvirág-szemeivel, kezet adván erőtlenül. S hogy leültek a kiskertben a padra: — Mén Ulfrajektonba ... ismételte halkan mintha csak félig volna ébren és félig halva koporsóban. — Azért jöttem, hogy ezt megmondjam. — Ó, hát azért... — És elköszönni a rónaságtól itt, a hegyektől, kertektől, rétektől — és a jó embereimtől És hogy sokáig nem fogok visszatérni. Azért, — bár kötés közöttünk nincs, nem volt, nem is lett volna oka, miért legyen — szegény zsetlérfiu vagyok én — eljöttem. Eljöttem megköszönni a jó szavakat, amelyeket régen nékem, tanulni vágyakozó szegény parasztimnak ajándékozott, a biztatást, a bátorítást Tudom: hamarsággal férjhez mén. Hallottam a jegyváltásról. Nemes, derék, tudós ifjat választott számára az Isten. Esmérem én is, jó barátom Ma még pap; de esperes lészen belőle, talán püspök is. Segítse benne az Isten. Éljenek boldogságban, nyugalomban itt. Könnyű s szabad szívvel megyek én is s így is kell mennem, hogy szabadon engedelmeskedhessem az én lelkem Istenének ... m
