Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-07-21 / 87. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1928. julius 21. Intézeti fehérnemű ^ Kötény. Flor Patent Harisnya, utazó kosár és Bőrönd Evő kés riet, tornacipő stb. legjntányosabban ELBERT-nél Midor-u. 19. Gazdag választékban női és férfi fehérnemű, fürdő dress, frottir Kép. „E’ite“ mosőselyem harisnya, játszó ruha, flór gyermek trikó, sokkerli, esőernyö és sé abot. Apich ing stb Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban. tik, esetleg egész létüket veszélyeztetik. Azonban hol kezdődik a jogos Önvédelem, minek kell ezt megelőznie, hogv tényleg megkezdődjék a védel mi akció? Ennek eldöntése magánemberek között hamarosan lehetséges, azonban népek és nemzetek között végtelenül nehéz. Maga a meghatározás egy Isissé el is avult. A világháborúban úgyszólván valamennyi háborús fél azt hangoztatta, hogy jogos önvédelemből fog kezébe fegyvert. És láttuk a háború végén, hogy tulajdonképen mi is volt a jogos önvédelem, amelynek égisze alatt uj térképet formáltak Európa testén, aminek fo'ytán ezer éves országokat daraboltak szét, nemzeteket szakitoltak el egymástól és olyan békét diktáltak a legyőzőiteknek, amelyeknek végrehajása lehetetlennek bizonyult. Népeket jutattak koldusbotra, birodalmat aláztak meg anyagi és erkö’csi javak teljes tönkretételével szolgai sorsra kárhoztattak negyvenmillió nemzeti kisebbséget, — s mindezt jogos önvédelemből. U»y látszik azonban, hogy még mindig nem diszkredittálták eléggé az önvédelem fogalmát, mert íme, a francia külügyminiszter ma is arról beszél, hogy a jogos önvédelem esetében megindítandó háború szintén a béke biztosítására szolgál, aminthogy ugyanilyen logikával szoktak állítani a hatalmak azt is, hogy az állig való fölfegyverkezés hasonlóképen csak a béke biztosítását mozdítja elő. Az önvédelem A gyáva. Irta Serédl JenS. Géry Lajosáé megfogta a fia kezét s a szemébe nézett. — Igazán nem történt más semmi, Kálmán ? \ A vállas, hatalmas termetű fiatalember nem sütötte le a szemét, a hangja is erősen csengett, amidőn felelte: — Nem, édesanyám! Nincs semmi okod az aggodalomra Az őszhaju öregasszony szeliden, csendesen mondta: — Senkisem jár hozzánk, mégis eljutott hozzám a hir, hogy tegnap összeszólalkoztál Szirtes Dénessel... Csak ennyi az egész? ügy reszketett az öregasszony keze, szemének pillantása befu'ódott a fia szemébe, aki ott állott előtte mosolygó, derült arccal — Ennél már több, édesanyám! Összeszólalkoztunk, de békésen el is intéztük az ügyet. Félreértés okozta a zavart s ezt könnyen sis érült eloszlatni. — Esküszöl erre? — Esküszöm! Géry Lajosné összeszoritott kezei elernyedtek, sóhaj szakadt ki melléből s megcsókolta fia homlokát. — Köszönöm, édes gyermekem! Géry Kálmán gyöngéden vezette anyját szobájába. Kezet csókolt neki, azután mosolyogva fordult ki az ajtón. Egy pillanatra hallgatózva állott meg a küszöbön, ajkán még ott ült a mosoly s figyelve függesztette szemeit az ajtóra. Csend volt. Csak gyönge nesz hallatszott, hogy egy széket mozdítottak el a helyéről. A fiatalember visszafojtott lélekzettel állott egy pillanatig az ajtóban, azután kiegye nesedett, ajka összeszorult s sietve lépett az utcára. * 1 A toronyóra ötöt ütött. Még egy óra volt hátra. A Géry-családra emberemlékezet jelszava alatt egyes országok több millióra rugó hadsereget tartanak, az öldöklő eszközökből óriási raktárakat halmoznak fel, holott egyes államokat arra kényszerítenek, hogy csupaszra vetkezetten álljanak a felfegyverzett népek rendelkezésére. Amennyire hazug az indokolás, annyira erkölcstelen az önvédelem jelszavának használata, mert az egész világ tudja, hogy a tankokkal, repülőgépkáderekkel, ágyukkal és gépfegyverekkel bőven felszerelt hatalmaknak nincsen szükségük önvédelemre, amikor körülöttük csupa lefegyverzett állam van. A Kellog-féie ideálisan elgondolt javaslat a B iandféle megállapítások folytán igen kevés reális eredményre tarthat számot s va lóban az egész emberiségnek meg kellene változni, hogy az örök béke a maga valóságában testet öltsön. Egyelőre azonban erre nincsen kilátás, mert még igen sok az a feszitő anyag, amely az emberiség lelki harmóniáját veszélyezteli és még mindég fojtogató az atmoszféra, amelynek pedig előbb alaposan meg kellene tisztulnia, hogy a béke megvalósu'hasson. — A brünni kulturkiállitásra VÁSÁRIGAZOLVÁNYOK kaphatók a SPTTZER-féle könyvesboltban (Nádor u. 29.) óta sajátszerü átokkal nehezedett a sors keze. Milyen bűnt követhetett el ez a család, senki sem tudta megmondani, de való dolog, hogy a család minden féríitagjának párbajgolyó oltotta ki az életét Derék, közbecsülésben álló emberek voltak, társadalmi helyzetük, vagyonuk, nemes lelkitulajdonságaik, erényeik a boldogságra teremtették őket, de ezt a boldogságot nem élvezhették. A család utolsó nemzedéke már ismerte a végzetet, mely véres árnyként haladt előtte, kerülte, kérlelte, minden módon igyekezett menekülni tőle, de törekvése hiábavaló volt; valósággal észrevétlenül állott be a pillanat, mely lovagias térre terelte a jelentéktelen ügyeket s ezek mindig halállal végződtek. Az utolsó p rbaj Kálmán atyjának oltotta ki az életét Előzőén két testvérbátyja volt a pisztolygolyók áldozata. Géry Lajosné a rémületes esetek után Kálmán fiával egy kis faluban húzta meg magát. Azt hitte, hogy itt, hol az uradalmi öreg tiszt tartón kívül más úriember nem lakott, kiengesztelheti a végzetet s nyugodtan élheti le napjait egyetlen fia oldalán. Féltő gonddal őrködött fia minden lépésére, ki imádta édesanyját, JJgy látszott, hogy a boldogságot nem is fogja többé semmi sem megzavarni. Kálmán egész napon át a földet bújta, szinte kerülte az embereket, hogy édesanyjától a legkisebb gondot is elűzze. Mert mérhetetlen szenvedéseiben mint túl világi szentség állott előtte ez a jóságos ősz asszony. Tudta, hogy érte él, szive minden dobbanása az övé. Megfogadta, hogy dacol a sorssal, mig szive érezni tud. Hiábavaló fogadalom volt. A tiszttartó névnapját ünnepelte Nem volt rá hivatalos, csak Kálmán s néhány csendestermészetü uradalmi tiszt De a szomszéd városkából váratlanul állított be este Szirtes Dénes három barátjával. S a baj megtörtént. Jelentéktelen szóváltás keletkezett s Negyvenévé működik alelkészi pályán dr. Majtf Imre apatplebaoos. — Saját tudósítónktól. — Komárom, —juliua 20 Tudjuk, hogy dr. Majer Imre apátplebanos közismert szerénysége és igazi papi lelkülete nem keresi a feltűnést, amit nem kereste sohasem egész emberöltőt tevő lelkészi működése alatt, d: az a csendben megért évforduló, amelyet negyvenéves p*ppá szemetesének és első miséjének emlékén elvonatkozva a világtól, a templomban ült meg alázatos lélekkel adva hálát Teremtőjenek d', Mtjer Imre, bizonyos mértékben a nyilvánosság eh is kívánkozik, mert a komáromi katolikus autonom egyházközség ragaszkodó szeretettel környezi lelkipásztorát, híveinek igazi gondos és szerető atyját, aki ötév óta viseli az egyháznak és híveinek gondját. Komárom katolikus egyházközsége a legu óbb lefolyt évtizedekben sok viszontagságon ment keresztül. N így plébánosai: Mesziényi Gyu'a, a későbbi szatmári püspök, Molnár Nép Juios prelátus kanonok, Majláth Gusztáv Károly (gróf), most Erdély apostoli lelkű puspöse után hosszabb időn keresztül hullámvölgybe esett vissza, amelyben az alkotó es építő évek munkája stagnált és előfordult az a szokatlan eset is, hogy a hivek és papjuk közt napirenden voltak a nézeteltérések, ami egyáltalán nem vált az egyháznak hasznára. 1915-ben vonult nyugalomba és távozott külföldre Kutschera József plébános, akinek örökét dr. Midu kay Miklós foglal a el. Az 1900—1921. évek közt az egyháznak nem voltak olyan nagyobb eseményei amelyekre mindenki megelégedetten pillanthatna vissza. A háború alatt azutan lassan felőrlődött minden és az egyház életében határozott dekadencia jelentkezett a hitéletben. Ez az állapot tartott a háború u'án is. Medurkay nyugalombavonulása után az egynázközségben épen úgy, mint magában az egyházban is az állapotok megértek a gyökeres rendezésre. Komárom város palronátusa szerencsés választást tett, amidőn az akkori hercegprímás ajánlatára dr. Majer Imre párkányi plébános felé fordult tekintete, ebből annak rendje és módja szerint megfelelő komoly lovagias ügy. A pisztolypárbaj hat órára volt kitűzve, Szirtes Dénes híres lövő volt, ki sohasem hibázta el a célt, de ha sohasem lett volna is fegyver a kezében, a végzet segített volna neki. Géry Kálmán tudta, hogy sorsa megvan pecsételve: követi családja többi tagjait oda, honnan nincs visszatérés. * Utólszor csókolta meg anyja áldott kezét. És nem remegett, mikor hamis esküre nyílott az ajka. Neki, a kinek soha egyetlen hazug szó sem hagyta el az ajkát És rövid idő múlva ki fog tudódni minden, s hozzák véres kihűlt testét és leteszik az édesanyja elé . .. Éppen úgy, mint évekkel ezelőtt az apjáét. .. És szó nem hallatszik . .. csak ott, valahol messze, suhan tova az árny a végzet, mely immár teljesítette föladatát. Vége az utolsó Gérynek is . • Egy ősz asszony gyászolja . . . Sírni nem fog, mint ahogy akkor sem sirt, amikor a férjét és a két gyermekét temették .. . Csak néz, néz az ő nagy szenvedésekre született szemeivel . .. Meghalni sem fog, mert a végzet hosszú élettel verte meg, hogy viselje az ő könnynélküli végtelen fájdalmát... A test erősebb lesz, mint a lélek ... Az egészséges testben élni fog a keresztre feszitett lélek . . Hátha nem bírja ezt a szenvedést? Elhomályosul, megtörik végre, hogy mint élőhalott járja az élet kálvária útját... Rekedt kiáltás, a tehetetlen düh, panasz szava tört elő Kálmán melléből ... Ez a jóságos asszony, kinek áldás járt a nyomában,.igy végezze be a földi életét ? . . . És ezt a mérhetetlen szenvedést az ő kihűlt teste hozza a koronájától megfosztott házba ? .. . Az a gyarló, hitvány test, melyből habozás nélkül ölt volna ki minden szikra életet, ha ezzel anyja szenvedését megválthatná ? . . . Ez a hustömeg éhes imádott anyja lelkére akit egyhangúlag hívott meg a p'ebánosi székbe. M i jer Imrét érdemes munkássága ajáníoua le Tőképp n erre az állásra, amely nem jelem szineburát, hanem sok gondot és munkát annak a lelkésznek, aki egyháza ügyeivel törődik. A p'ebánia ügyei a piebánosi szék hosszú üresedései alatt olyan állapotba jutottak, hogy ott a legradikálisabb módon és legnagyobb pedantériával kellett rendet teremteni. A Szent András harangjai hiányoztak, külseje a háború alatt teljesen iezüllött, az ellenséges támadások ágyú tízében, orgonáj a alapos jivitásra szorult. Lépésről-lépásre haladt a megválasztott uj plébános ezekkel a haiaszthatian leendőkkel szemben. Rmdbehozta a plébánia hivatali és gazdasági ügyeit, tető alá hozta a harangakciót, teljes erejével buzgólkodott a templom rest-.urálásán, amihez előteremtette a szügséges kölcsönt is a kegyur-város részere és az ő müsödése alatt állíttatott helyre a Szent András templom impozáns orgonája. A hitelét emelkedése évről évre kimutatható, ami lelkipásztori gondosságának eredménye. Mint a komáromi kisszeminárium rektora már hatodik éve áll a magyar kisszeminárium élén, amely Komáromban abból a célból létesült, hogy annak tanulói a magyar papságnak legyenek hasznos tagjai. Áldozatkészségét közintézményeink beszedésen hird-tik. Egyik harang beszerzésére 20,000 a Katolikus Legényegyletnek épusezésére 10.000 a Simor leányiskola ^bővítésére színien 10.000 K. összeget áldozott, ami az igen szerény anyagi viszonyai közt annyit j Jent, hogy mindéi megtakarj<ott fillérét lótékony célokra fordítja. Erről tanúskodnak a szegények is, akisét sohasem bocsát el jo szó és alamizsna nélkül. Dr. Mater Imrének komaromi uj állaga csak fokozottabb munkát és gondokat szerzett és mint az egyházközség vezető elnöke, a Katolikus Ltgínyegyiet, a Szent Erzsébet Nőegyiet, a Katolikus Nők O'taiegyesülete és a Katolikus Egyhavi Énekkar elnöke ezek az intézmények igénybe is veszik az ő munkásságát, amelyet a legnagyobb lelkiismeretességgel te jesir. Hogy azonban azon az utón, amelyen halad, mennyi a tövis, csak azok tudják, akikkel bizalmasabban érintkezik, de mindez nem . .. És miért? . .. Egy ostoba, kegyetlen szokás miatt. Egy véletlenül elhangzott sértő szó oltson ki egyszerre két életet ?. .. Összerázkódott Hallotta, amint egy láthatatlan alak súg valamit a fülébe . . • Felvetette a fejét... határozott... * Az ellenfelek pontosan jelentek meg a párbaj színhelyén . . , Alkonyodott, de a nap utolsó sugarai fényt árasztottak az erdő pázsitjára. Géry Kálmán sápadtan, de nyugodt arccal állott segédkezésére felkért barátai előtt. .. Szirtes Dénes hidegen jártatta végig szemeit a térségen, majd intett segédeinek, hogy siessenek. Elhangzottak a szokásos békéltető szavak ... Es a segédek csodálkozva léptek hátra. . . Géry Kálmán halk, de tisztán érthető szavakkal fordult Szirtes Dénes felé: — Uram! megsértettem .. . hibáztam ... bocsássa meg ... Szirtes Dénes meglepődve nézett végig ellenfelén... majd, mint aki meg van győződve arról, hogy veszedelmes párbajhősi hire félemlitette meg Géryt, pillanatnyi habozás után öntelt mosollyal mondta a segédeknek : — Az urak hallották... Én vérre nem szomjazom .. . Udvarias köszöntésre emelte a kalapját, megfordult s a következő pillanatban Géry Kálmán egyedül állott az erdőben. A párbajsegédek is elsiettek. Egyetlen szó sem hangzott. Csak mintha az erdő lombjain keresztül surranó esti szél hozta volna Géry Kálmán füleihez a suttogó hangot: — Gyáva! * Az volt-e?
