Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-07-19 / 86. szám
««gyvenkilencedlk évfolyam. @6. szám. Csütörtök, 1928, jnlins 19, POLITIKAI LAP. SiiSliutéBi ár eiehulOTák értékben: Helyben é« vidékre jpoitni »étküldéiiei s Icán évre 80 K, téléire« 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 Ki. >'vee Mám árat 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Bierkeutöiég éa kiadóhivatal: Nádor-n. SS„ Megjelenik hetenkint h&romixor i kedden, csütörtökön és szombaton. Hodzsa és a magyar főiskolások Komárom, — julius 18. Hodzsa Milán, akit a gyászmagyarok „Hodzsa apánkénak becéznek, mindig kimutatta, hogy nem képes objektiv lenni a magyarokkal szemben. Amig ezt felelőtlenül gyakorolhatta, hatalom nélkül, addig ezt minősíthettük Ízléstelenségnek, vagy rosszakaratnak, azonban most felelős állásban cselekszi ugyanezt, amiért politikailag a parlament felelős. Mi, magyar nemzeti kisebbség, nem hisszük ugyan, hogy Prágában fel tudnának emelkedni arra a pártatlansági nívóra, hogy Hodzsa cselekedetét, mint egy szomszédos állammal való barátságtalan magatartást, elítélnék és ezért őt felelősségre vonnák. Mert Hodzsa legújabb megyarellenes intézkedésére egyedül csak ez leime a komoly felelet. A magyar főiskolákat végzett ifjúság magyar okleveleit október elsejétől kezdve Hodzsa rendelete szerint az iskolaügyi minisztérium nem fogja nosztrifikálni. Igazán nem voltunk Hodzsa részéről sohasem elkényeztetve eddig sem, hogy ennek a rendelkezésnek a gyakorlati jelentősége valami túlságos nagy sérelmet jelentene nekünk. Hiszen az isko aügyi minisztérium ötven és hatva í esztendős gyakorló orvosokat, köztük igen sok tiszti orvost is, orvosi oklevelének nosztrifikálására utasított, akik vénülő fejjel kénytelenek voltak a prágai cseh vagy német egyetemeken szigorh tokát tenni és ezen az utón sz< rezni meg magyar okleveleiknek a:; érvényességet. Magyar jogász, aki azt a jogot tanulja Magyarorsz igon, amely Szlovenszkó területén ina is érvényes, itt nem kaphat se nmiféle hivatalt, nem lehet üg rvéd, sem pedig közigazgatási tisztv selő. Ellenben azok a prágai ifjak, akik a magyar jogot soha nem n tanulták s akik az osztrák jog emlőjét szívták, lehetnek magyai bíróságnak a tagjai, intézhetik magyaroklakta vidéken a közigazg itást anélkül, hogy ama magyar v;déknek nyelvét értenék s a néppel érintkezni tudnának. Ezt a Hodzsa-féle objektivitást már régen ismerjük, nekünk a nosztrifikálás kérdésében nem lehet argumentumokkal vitatkoznunk, amikor a rendelet megokolásában az „irredenta“ képezi a megokolást. Ezzel már tisztában is vagyunk. Hodzsa védekezik az irredenta ellen, amelyet azok a magyar ifjak hoznának ide, akik a főiskolai tanulmányaikat Magyarországon végzik. Tehát az irredenta. Hodzsa kiadta a jelszót a magyarokkal szemben: „irredenta“ szellemük miatt. Vájjon hasznára lesz-e ez a kívánatos konszolidációnak, amely a köztársaság fennállásának tizedik esztendejében ilyen akadályokon bukdácsol ? Hodzsát nem lehet, nem tudjuk meggyőzni, hogy itt magyar irredenta nincsen, de magyar elégedetlenség az igenis van, különösen kulturális téren, ahol az elnemzetlenités üzelmei folynak. Hodzsa maga jelentette ki évekkel ezelőtt, hogy tiz év múlva már nem lesz Komárom, —julius 18. Koczor Gyula interpellált a vágsellyei magyarság iskolaügyi sérelme ügyében. Vágsellye községben a népszámlálás adatai szerint 1801 szlovák, 1727 magyar és 412 más nemzetiségű lakik. Dacára ennek, a magyar gyermekeknek anyanyelvükön való tanítását, dacára az érdekeltség tiltakozásának, igen megszorították, oly képen, hogy az első három osztály erőszakos összevonásával előállóit túlzsúfoltságra való hivatkozással a magyar gyermekeket szlovák iskolába kényszeri'ették. Mait éy decemberig az egyik tanítónő tanította a három osztályt magyar nyelven, azonban amióta megbetegedett, a gyermekek rendszeres oktatásban nem részesültek, mert ez állami iskola igazgatója nem gondoskodott helyettesről A vágsellyei eset szomorú bizonyítéka annak, hogy milyen mértékben tartják tiszteletben a magyar nemzeti kisebbség békeszerződésben és törvényben lefektetett jogait. Ebben az ügyben Koczor Gyula magyar nemzeti párti képviselő és társai interpellációt terjesztettek be az iskolaügyi miniszteihez, akitől azt kérdezik az interpellációban: Hajlandó-e a vágsellyei állami elemi iskola összevont magyarnyelvű osztályai tanításában történt mulasztásokat a legszigorúbban megtorolni és a mulasztás elkövetőit a legszigorúbban megbüntetni? hajlandó- e odahatni, hogy a következő tanévben a vágsellyei iskolában a magyar gyermekek magyarnyelvű rendszeres oktatása biztosíttassák 8 e célból hajlandó-e intézkedni, hogy a megtörtént beiratások felülvizsgáltassanak és megismételtessenek, amikor is a magyar gyermekek szüleinek minden kényszerítő befolyás nélkül, pártatlan tanuk jelenlétében módot adjanak nyilatkozni arra vonatkozólag, hogy gyermekeiket milyen nyelven kívánják tanítani? Az uj közigazgatási rendszer bukását jósolta meg Scotus Viator. Az uj közigazgatási reform hibáira annak idején minden magyar orgánum világosan rámutatott és mi is megállapítottuk többizben már annak a gyakorlati életben leendő tarthatatlanságát. Most Scoíus Viator, a csehszlovák köztársaságban nagy tekintélyben és tiszteletben álló londoni egyetemi tanár nyilatkozik a közigazgatási reform felől, aki lesújtó kritikát mondott a szlovák néppárt e nagy „vívmányáról.“ A Lidovy Noviny írja, hogy már szlovenszkói tartózkodása alatt nyilatkozott az uj közigazgatási reformról s most, hogy az országos elnök elfoglalta hivatalát, egyik mfgasrangu szlovenszkói közigazgatási tisztviselőhöz levelet irt, magyar kérdés. Nos, ime, maga Hodzsa fedezi fel tiz év múlva a magyar irredentát! Erre vonatkozólag mi csak nagy királyunknak, Kálmánnak, a boszorkányokról szóló mondását idézzük, aki megmondta nyolcszáz évvel ezelőtt, hogy azokról, mivel nincsenek, említés se történjék. Hodzsa a falra festi a magyar irredenta rémképét, mi ezt nem tartjuk komoly politikushoz illőnek. I amelyben ismételten állást foglalt a 1 reform ellen és többek között ezeket , irta: „Az utolsó pillanatig nem hittem, hogy megvalósul a közigazgatási reform és beszüntetik a megyerendszert. Az, ami államotokban legszlávabb, most megszűnik. Szilárd meggyőződésem, hogy három éven belül ismét visszatértek a jól bevált szláv zsuparendszerhez Scotus Viator e levelében az uj közigazgatási rendszer bukását jósolta meg. A jövő évi költségvetést tárgyalta a minisztertanács utolsó ülésén. A nyári szünetre való tekintettel kedden tartotta utolsó ülését a minisztertanács, amelyen az 1929. évi költségvetéssel foglalkoztak. A költségvetésre vonatkozó javaslatot a kormány a képviselőháznak szeptemberi ülésén nyújtja be. A félhivatalos sajtó arról ad hirt, hogy a költségvetési tárgyalások megkezdése előtt a kormányban alig várhatók változások. A szeptemberben bekövetkezhető változások csak személyi változások lesznek s akkor fog eldőlni Engli8 dr. pénzügyminiszternek is lemondása, valamint a gyógyulóban levő Svehla miniszterelnök utódjáról való gondoskodás. A változások azonban a jelenlegi koalíció keretein belül fognak megtörténni. A parlamenti konstelláció a novemberi országos és járási képviselőtestületi választásokig változatlan marad. Sürgős interpelláció az összkormányhoz Turiszakállas község közlegelő Igénylése és a lakosság földigénylése ügyében. Beadják: Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő és társai. Turiszakállas község Pozsonymegye komáromi járásában fekszik, lakosainak száma 312, melyből 300 magyar, 5 német és 7 más nemzetiségi, (Az 1919. évi hivatalos népszámlálás adatai) A község képviselőtestülete 1927 július 30-án beadott kérvényében, melyet a földhivatal pozsonyi kirendeltségéhez intézett, kérte, hogy a Nagy Vilmos és társainak a község határában elterülő birtokából átveendő 80 kát. hold földet a községnek mint közlegelőt utalják ki. Kérését a község azzal indokolta, hogy a községnek 60 drb szarvasmarha, 30 drb ló és 60 drb sertésállománya mellett egy talpalatnyi legelője sincs, még annyi közös földdel sem rendelkezik, hogy libáikat legeltethetnék, ami pedig a lakosság legszegényebb rétegének jelentene szerény jövedelmi forrást. Ugyancsak felhozták indokként, hogy a Jankovich Arisztidné féle bírtok, amelyből eddig legelőt béreltek, a földhivatal jóváhagyásával több mint 1000 hold kiterjedésben a Falat testvérek tulajdonába I ment át s igy, ha a még rendelkezésre álló Nagy-féle birtokból a fenti csekély kiterjedésű területet sem kaphatják meg, minden lehetőség megszűnt, hogy közlegelőt szerezzenek s ezáltal a község a legkétségbeejtőbb helyzetbe kerül. A község vezetőségének értesülése alapján, mely értesülést teljesen fedi a I földhivatalnál Prágában személyesen szerzett értesülésem is, ennek a csekély területnek odaítélésénél is mellőzni akarják a helybeli lakosságot és azt a hodzovoi telepeseknek, akiknek ! átlagban több mint 30 hold jó földjük van fejenként, akarják juttatni, annak dacára, hogy ez a csehszlovák telepítés több kilométerre fekszik a községtől, illetve ettől a földtől. Ugyancsak hasonló a helyzet a Nagy Vilmos-féle birtokból szabadkézbőli eladásra engedélyezett 40 hold földnél is. Értesülésünk szerint ezt a területet is — dacára, hogy a község a földreform folytán semmit sem kapott és ez az egyetlen kis darab, amit kaphatna — a földhivatal által megszabandó csekély áron a csehszlovák telepeseknek kívánják juttatni. Fentiekből nyilvánvaló, hogy a földbirtokreform végrehajtása során a magyar lakosságot teljesen mellőzik a földosztásnál és még ott is teljesen ki akarják zárni, ahol ez életkérdése. Jellemző a birtokreform végrehajtására ez az eset, ahol valójában igazán csekély kiterjedésű földről van szó, de még ezt sem akarják a magyar lakosságnak juttatni. Mindezek alapján tisztelettel kérdezzük az összminisztériumot: 1. Hajlandó e intézkedni, hogy Turiszakállas község közlegelő iránti jogos kérése teljesittessék ? 2. Hajlandó-e intézkedni, hogy a szabadkézbőli eladásra engedélyezett 40 k. hold földet a község lakosai is megvehessék és az erre vonatkozólag kötött szerződések a földhivatal által jóváhagyassanak ? Prága, 1928. julius közepe. Giolitti volt olasz miniszterelnök meghalt. — julius 18. Római jelentés szerint Giovani Giolitti volt olasz miniszterelnök Cavornban 86 éves korában meghalt. Giolitti Európa politikájának egyik legnagyobb egyénisége volt. Egyszerű községi jegyzőnek volt a gyermeke. Miniszteri tárcához elsőizben 1889 ben jutót*, 1892 ben a király őt bizta meg a kormány alakítással, azóta öt ízben volt miniszterelnök. Liberáliás politikájával nagy sikereket ért el. Rendületlenül hive volt a hármas szövetségnek és a világháború alatt népszerűtlen lett, mert ellenezte, hogy Olaszország az antant oldalán vegyen részt a háborúban és határozottan a semlegesség mellett foglalt állást. A fasizmussal szemben ellenzéki álláspontra helyezkedett és ezáltal vége leit a politikai pályájának. — A brünni kulturkiállításra VÁSÁRIGAZOLVÁNYOK kaphatók a SPITZER-féle könyvesboltban (Nádor u. 29.) POLITIKAI' SZEMLE
