Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-11-17 / 138. szám

2. oldal. Komárom! Lapok 1928. november 17. 804 Az általánosan kedvelt „POLIO“ mosószappan minden egyes darabján rajta van a „POLIO“ felírás és „kalapács" védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappant! választásánál az ellenzéki pártok kerül- j nek többségbe. A Národni Politika j foglalkozva az országos választások i kilátásaival, annak a véleményének ad kifejezést, hogy a választásoknak csak abban az esetben lesz politikai követ­kezménye, hogyha a pártok erőviszo­nyában nagyobb eltolódás áll elő. Ha az ellenzéki pártok annyi szavazattal erősödnének meg — írja a lap, — hogy az húsz nemzetgyűlési mandátumnak felelne meg, akkor a közeljövőben fel­oszlatják a parlamentet és aj válasz­tásokat Írnak ki. Ha azonban az erők eltolódása az ellenzék javára kisebb lesz, akkor a mostani politikai irány nem fog változni. A bírák mostoha gyermekei az államnak. A koalíciós pártok nyolcas bizott­sága, most, hogy a választások köze­lednek, olyan kérdésekkel is foglalkoz­nak, amelyeket eddig figyelemre sem méltattak. Csak nemrég hivták föl a pénzügyminisztert arra, hogy utasítsa az adóhivatalokat, hogy az adófizetők­kel szemben az eddiginél nagyobb előzékenységgel járjanak el s ime most újra egy fontos kérdés okoz gondot a koalíciós pártoknak : a bírák lehetetlen dotálása, az állam részéről. A magyar nemzeti párt és az országos keresz­tényszocialista párt törvényhozói szám­talanszor rámutattak parlamenti beszé* deikben arra a tarthatatlan helyzetre, amely Szlovenszkóban és Ruszinszkóban az igazságszolgáltatás terén uralkodik és különösen hangsúlyozták, hogy a bírák jelenlegi dotálása a függetlenség elvének egyenes cáfolata. A magyar nem­zeti párt törvényjavaslatot is terjesztett be ez ügyben s most végre a koalició is ráeszmélt arra, hogy valamit tenni kell az ügyben. Hosszas tanácskozás után a kormánykoalíció pártjai határo­zatot hoztak, hogy szükségesnek tart­ják a birák fizetésének mielőbbi ren­dezését. Hogy azután ez tényleg meg is fog történni, arról a kormánypártok­nak kell gondoskodni. A magyar nemzeti párt gyűlései. A magyar nemzeti párt komáromi központi irodája közli; Taksonyon Né­meth János einök nyitotta meg a szö­vetkezeti nagyteremben a gyűlést, me­lyet a község lakossága zsúfolásig meg­töltött. Dr. Baranyay Vince hatalmasan felépített beszédben foglalkozott a köz­­igazgatási választásokkal, majd Morvay Jenő párttitkár beszélt az aktuális kér­désekről. Délután Alsószeiiben Dóra Lajos elnök megnyitója után dr. Bara­nyay Vince és Morvay Jenő titkár mon­dottak lelkes beszédet. Alsószeiiben oly nagy tömegű hallgató gyűlt össze, hogy | a Panca vendéglő nagyterme helyett az udvaron kellett a gyűlést megtartani. Vasárnap délelőtt Tardoskedden volt I lelkes népgyülés, ahol 2000 főnyi hall- I gatóság őszinte lelkesedése tett tanú­­bizonyságot a magyar nemzeti párt melleit. Az ülést Szögyéni Ferenc elnök nyitotta meg, majd Fodor Jenő, a me­zőgazdasági szako-zt, igazgatója, Ko­­ezor Gyula nemzetgyűlési képviselő és Schneider Ede titkár tarlottak beszéde­ket. Délután Magyarsoók községben tartott Koczor nemzetgyűlési képviselő és Schneider titkár gyűlést, nagv hall­gatóság előtt, melyet Fekete György helyi elnök vezetett. A hatósági kikül­dött már Koczor képviselő beszéde elején akadékoskodni kezdett, majd az erélyes visszautasításra elhallgatott, de Schneider titkár beszéde elején fel­oszlatta a gyűlést, amely ennek dacára rendkívül lelkes, felemelő hangulatban ért véget. Csallóközaranyos, Megyercs és Ekel községekben Jaross Andor tartományi képviselőtestületi jelölt, Prohászka La­jos titkár, id. Makay Lajos és Bajkay Menyhért udvardi gazdák tartottak na­gyon szépen sikerült gyűléseket. Dr. Salkovszky Jenő tartományi kép viseSőtesíületí jelölt és Jády Károly titkár 11-én Zsélyben és Lukanénjén tartottak gyűléseket. A gyűlések a na­gyon kellemetlen rossz idő dacára is szépen sikerültek. Rendkívül nagysikerű, lelkes hangú latban lefolyt gyűlés volt vasárnap dél­után Dunaradványon is, ahol Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő és Kalitza Sándor titkár jelentek meg. Ifj. Vörös Sándor elnök megnyitója után Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő tartott szépen felépitett, a politikai és gazdasági kérdéssel foglalkozó beszédet. Utána Kaütza Sándor titkár, a földreform kérdésével, majd a magyarság egybe­­fogásának szükségességéről beszélt. Este Dunamocs községben lett volna népgyülés, hova azonban az engedélyek „nem érkeztek meg“. így tehát a gyű­lésre egybegyült hatalmas tömeg be­vonult a vendéglőbe, ahol több órán í keresztül barátságosan elbeszélgettek, 1 meleg szeretettel övezve körül a párl ! kiküldötteit. • un——iw—■ Az elbocsátott közalkal­­í mazottak jajkiáltása a | népszöyetség elé kerül. Az eibocsájfottak tíz éves kálváriája * a jubileumi esztendőben sem ér végei. C a foglerakodás elcsufitj&^a legszebb arcot is. ^A szájnak kellemetlen 9zaga visszataszitő. Mindkét nagy szépséghibának gyakran már egyszeri használat után is elejét veszi azf üdítő Chlorodont - fogpaszta. A fogak gyönyörű elefántcsontszer’" fényt kapnak, még az oldalfelüieíeken is, különösen, ha a fogak­hoz alakja szerint kivágott CVarodont­­fogkefét használjuk. Romló ételmarad­ványok a fogközökben, melyek a rossz szájíznek okozói, evvel teljesen ki lesznek küszöbölve. Kísérelje meg először egy kis tubus használatát, mely csak 4 korona, nagy tubus ára 6 korona. Chlorodont-fogkcfe, hölgyeknek 7 korona (puha sörtével férfiak­nak (kemény sörte) 8 korona. Valódi csak kékes zöld „Chlorcdoní“ felírás’« csomago­lásban. Mindenütt kapható. 60 A depuíációk ostroma, a kérvények özöne évek óta nem segített semmit. A különböző szervek és különböző pár­tok ebbeli törekvése teljesen meddő volt, mert Prágában meghallgattatásra nem talált, A keresztény közalkalmazot­tak szervezete is mindent elkövetett, hogy a nyomort enyhítse, hogy a köny­­nyeket fölszántsa, hogy a nyugdíjasok jogos nyugdijukhoz jussanak, az elbo­csátottak visszavétesBenek. A szervezet kiküldöttei Fedor képviselővel fönn jár­tak a vasúti, a pöstaügyi minisztéri­umoknál, az összes illetékes fórumokat végigjárták, hogy jogos óhajuk és kí­vánságuk teljesedésbe menjen: Ígéretet mindenütt kaptak, de történni nem tör­tént semmi. Minden kisériet hajótörést szenvedett a prágai kormány kőszivüségén, meg nem értésén, hiábavalónak bizonyultak a kongresszusok, a gyülésezések és kér vényezések. A nyomorúságnak és szenvedésnek a kelyhe betelt. A kísérletezések és kongresszusok ideje — bár a választások idején ez nagy divat — elmúlt. Ezt az utat a szent cél, a közalkalmazottak és nyug­díjasok érdekében nem követhetjük tovább. Erősebb eszközhöz kell folya­modni. Az érsekujvári vasutasok köréből indult ki a helyes irányba vezető moz­galom. Nem kortes-kongresszus, gyűlé­sek, de tettek kellenek. Nem hangzatos szólamok, hanem komoly munka. Az érsekujvárik felkérték dr. Szüllő Gézát, hogy nemzetközi fórumokon, Genfen ái tegye meg a kellő lépéseket és nyomorukat, rettentő ínségüket tárja a világ elé s igy sérelmeik orvoslást nyerjenek. Ez most már megtörténik. sányan — elsejével sőt kilépek a szol­gálatból. Az öreg nagysága végignézett rajta. — Aztán mért, te Sándor ? — Sőt csak azért, nagyságos asszony kérem, mert én Cibakházára való va­gyok, Szolnokmegyébe- Óit iakik az én öreg édesanyám, aki sőt özvegy. Odamennék én most vissza. — Hát csak eredj. Nem tart vissza senki. Elsején megkapod a béred. Azzal már be is fordult az öreg nagysága a konyhába. Sándor össze­csapta a bokáját és nagy gyorsan el­lépkedett. Ahogy a kastély felé pillan­tott, a szobalány turbános fejét látta az ablakban. Nem köszönt, csak ment. Egész nap felé se nézett a konyhá­nak. Csak este bujt elő, kilenc óra tájban. Bekönyököit a konyhaablakon. Éppen az ő távozását tárgyalta a sza­kácsnő meg a kertész. A szobalány a tányérokat mártogatta, törülgette. A szakácsnő is, a kertész is meg­­ostromolta kérdéseivel Sándort, éppen csak Mari nem. Mari egykedvűen hall­gatott. Mintha kisebb gondja is na­gyobb volna annál, miért megy el Sán­dor. Ha megszólalt, ami ritkán történt, akkor is másról beszélt. Ez nagyon leverte Sándort. De azért mégis odahuzódott megint az akáciom­­í bök alá, a sötétbe, mikor látta, hogy ; Mari elmosogatott. 5 Jött Mari a tányérokkal. Elhaladt Egyszerű szerelem. Irta Nadányi Zoltán. Sándor, a parádéskocsis, bekönyö­költ a nyitott konyhaablakon : — Sőt eső lesz — mondta csendesen. Nagyon tetszett neki ez a szó: sőt. A tiszt uraktól tanulta el, olasz hadi­fogságban. Odabent a petróleumlámpa fényében a szakácsnő tésztát gyűrt, a szobalány a tányérokat mártogatta, törülgette. Ä hebegős kertész volt még ott a kony­hában, aki a szakácsnénak csapja a szelet. Inkább csak ők ketten beszél­gettek. Sándor le nem vette a szemét Mariról, a szobalányról. Hol a kezét nézte, hol az arcát, hol az egész lányt végig. Volt ebben a lányban valami kisasszonyos, valami nagyon finom. Meglátszik rajta, hogy más vidékről való. Az arca inkább halvány, a szem­­pillája hosszú, a nyakatája pedig olyan fehér és ragyogó, mint a frissen hámo­zott mandula. Felhős volt az ég. A felhők alatt megsürüsödött a sötétség és a meleg. A Burkus elkezdte esti ugatását a kert végében. Mély hangja bezeugte a ta­nyát. Sándor elhúzódott az ablaktól. Oda­­állt az akáclombok alá a sötétbe. A konyhaépület meg a kastély közé. Ci­garettát sodort. Nemsokára arra jött Mari. A tányé rókát vitte fel a kastélyba. A szép magas porcelántorony meg megcsörrent a fatálcán. Sándor nagyot szilt a cigarettáján, hogy feltűnővé tegye az ottlétét. Mari elment mellette szó nélkül. Csak pár ; lépés után szólt vissza: I — Maga mit áll itt? ; Komoran felelte Sándor : | — Szabad tán. Mari felment a lépcsőn. Negyedóra múlva jött vissza, halkan dudorászva. A kocsis még mindig ott állt, ahol az imént. — Jó éjszakát, szép álmokat, — mondta Mari, mikor elhaladt előtte. Sándor el akarta kapni a kezét, de ő I * fürgébb volt, ügyesen elsiklott. Ne­vetve szaladt a konyha felé. — Jöjjön velem sétálni — javasolta j| Sándor. — Hogyisne, van eszembe. Maga is jól teszi, ha kialussza magát. Sándor egyedül maradt a sötétben. Sokáig állt még egyhelyben, aztán megindult lassan, elgondolkozva, súlyos l léptekkel az istálló felé. Nem mehet ez 1 igy tovább, gondolta magában. Mióta 1 legyeskedik már Mari körül, még se jut semmire. Még a kisujját se engedi megszorítani ez a lány. Mikor az istállóban, a priccsen ülve, cigarettát sodort, egyszer csak ravasz mosoly jelent meg a szája szélén. Ki­találta már a módját hogyan fogja ki­ugratni a nyulat a bokorból. Másnap «délelőtt, úgy tiz óra tájban, mikor a nap már felszííta a harmatot a fűszálakról, Sándor átment az ura­sági udvarba. í Frissen borotvált arca, kékcsikos öl­­| tönye, fekete szalagos kalapja, meg a I szép fekete suhogó a kezében, amit csak parádés alkalommal szokott elő­venni, mind arra vallottak, hogy valami fontos mondanivalója lehet az öreg nagysága számára. A konyhaépület előtt úgy ment el, hogy oda se nézett. Egyenest a kas­tély felé tartott, a főlépcső felé. Végig­­huzogaíta csizmáját a lábtörlőn, szala­gos kalapját a kaktusz mellé, a lépcső párkányára tette, ostorát az ajtó sa­rokba állította. Éppen be akart nyitni, mikor az öreg nagysága kiáltását hallja a háta mögül. — Megállj, hé! Mi kell? Ott állt az öreg nagysága a konyha­ajtóban. Félkeze a csípőjén, másik ke­zében a kulcscsomó. Sándor odaszaladt, kezet csókolt, katonásan összecsapta a bokáját. Úr­nője várakozással nézett rá. A sza­kácsnő tojásfehérjét csurgatott éppen egy kispohárba. — Alásan jelentem a nagyságos asszonynak — mondta a kocsis har-YADÁSZOK ! M égj ©lent az új Mannlicher - Schönauer - vadász karabély, mely az amerikai magas kezdősebességü 30 öbn. töltényre van berendezve. Érdeklődők kérjenek árajánlatot a szlovenszkói gyári lerakattál: SEIFERT JÓZSEF puekamütres Brafi&Savaj Halászkapu-u. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents